Gyerek és kutya együtt a lakásban? (beszélgetős fórum)

Sziasztok,

nekem az a véleményem, hogy a gyerek és kutya nélkül nem teljes a család. Fontos, hogy mindenki tudja, hogy kinek, hol a helye a családban. A legfontosabb, hogy a gyereket tanítsuk meg a kutyanyelvre. Mit jelent, ha csóvál, ha sunyít, ha morog. Meséljük el, hogy müködik ez egy kutyafalkában. Nem nyuljon a kajájába, mert ezt a nagykutyák sem teszik a kicsikkel, nem okozunk neki fájdalmat, ha bemegy a helyére - mert az az ő helye, ott tilos molesztálni a gyereknek - az azt jelenti, hogy most esetleg nincs kedve játszani. nálunk mindig sok gyerek van a két saját mellett és voltak hatalmas, gyönyörű kutyáim, és soha semmi problémám nem volt, igaz ,hogy amíg egészen kicsik voltak, soha nem hagytam a gyerekeket egyedül a kertben a kutyákkal. Ugy gondolom, minden probléma okozója a rossz nevelés, ha pedig a kutya genetikailag agresszív és megbízhatatlan akkor nincs helye gyerek mellett.Most két szobacirkálóm van, imádjuk őket, kevesebbek lennénk nélkülük.

Én pont ezért írtam lejjebb azt, hogy meg kellene az embereknek tanulnia "kutyául", mert azt mégse várhatjuk tőlük, hogy megtanuljanak "emberül". Ennél a kutyatámadásnál is , amit leírtál, ki volt a hibás? A sok tudatlan ember, aki csak úgy szabadjára engedte az egyébként kedves családi kutyáját.

Az én Axim sincs kiengedve csak úgy, pedig képzett mentőkutya.

Az első mondatod nagyon igaz, hogy egy kutya az egy kutya... stb.

Néha Dana is szokta gyalogosan is vinni, mondjuk azt csak úgy hagyom, hogy ő fogja a póráz vágát, én meg a közepét:)

Egyéként csak félig bullterrier, félig pit bull:)

Tegnap pont sikerült csinálnom róluk jó képeket majd felrakom mindjárt:)

Haha! Ugyan már! Kutyaszőrös lesz a gyerek és kész! Kezdetben őrülten akartam vigyázni, nehogy kuityaszőrt nyeljen, de onnantól, hogy önállóan közlekedik, elkerülhetetlen. Semmi baja nem lesz tőle. Most már két éves a kislányom, és olyan egészséges, mint a makk: a télen még az orrát se kellett egyszer se megtörölni, pedig a legcudarabb időben is megyünk sétálni. Nem kell aggódni, mert az viszont ártalmas.

Egyébként a kutya nem tud féltékeny lenni, amit féltékenységnek titulálnak, amögött az van, hogy nem tiszta számára: a gyerek hol is helyezkedik el a rangsorban hozzá képest. Ha egyértelművé teszed, hogy előtte áll, egyeltlán nem lesz gond.

Így van! Ezzel teljesen egyetértek.

Én egyébként a harcikutya kifejezésre általában ugrani szoktam, mert az enyém nem harcikutya! Én nem azért tartom, hogy harcoltassam, nem vadítom, ergo ő nem harcikutya! Kiskorában mindenkinek megengedtem, hogy megsimogassa, pontosan azért, hogy emberbarát legyen, amelyik kutyát nem féltették tőle ahhoz odaengedtem, ma is odaengedem, és póráz nélkül játszhatnak, ha a másik kutya gazdája nem félti az övét. Nem attól, hogy az enyém széttépi, hanem attól szétjátsza. A múltkor pl egy magyar agárral játszott, és nagyon jól elvoltak, mert az bírta, hogy az enyém nekiszalad, meg ráugrik, meg ilyenek. Egyébként mi járunk vele kutyaiskolába még a mai napig, mst akarunk majd letenni egy alapvizsgát, ha lesz rá pénzünk, aztán meg majd az őrző-védő vizsgát. Ami egyébként azért is jó, mert nagyon jól kordában tudom vele tartani a kutya agresszióját, ha valami olyan szituáció van. Eljutottunk odáig, hogy a kutya csak akkor ugat, és morog, ha én azt mondom, támadni meg főleg csak akkor. Ez nyilván csak emberre igaz, mert azt senki nem várhatja el tőle, hogyha megtámadja egy másik kutya ne védje meg magát. Erről jut eszembe, hogy pár hete, pont az engedelmesség, és a családikutya mintaképe, egy goldenretriver rontott rá a mi kutyánkra a kutyasuliban. Mondjuk ez azért fordulhatott elő, mert nagyeszű apuka a 20 kilós kislánya kezébe adta a 30 kis kutyájuk pórázát, és persze az eb nem fogad szót a kislánynak. Miért is tenné, hiszen nem ő a főnök...

Érdekesek ezek a "bizonyított tények". Általában az ilyen cikkekben leírják, hogy tény, de azt nem, hogy ezt milyen vizsgálatok bizonyítják. Fogtak 20-20 kutyát 10 fajtából (és akkor az nem egy reprezentatív minta) és teljesen ugyanolyan körülmények között felnevelték őket, majd megnézték 10 év múlva, hogy melyikük viselkedése változott negatív irányba? Ugyanmár.

Elég sokáig jártam kutyaiskolába, ahol egyébként döntő többségében németjuhászok voltak. Borasztó engedelmesek voltak, (nem a fajtájuk miatt, hanem azért mert hónapokig jártak suliba), de nem egy volt közülük, akiket a gyakokrlatok közti szünetekben azonnal zárni kellett a kennelbe, mert nem tudtak megmaradni a többi kutya között.

Rengetegszer kapom meg az utcán stb..., hogy "harci kutyát" tartok, és, hogy ez mennyire nem biztonságos. Tény, hogy rengeteteg agresszív pittel, staffivel, rotival stb... lehet találkozni és sokkal kevesebb labradorral, vizslával stb... De azért a miérteket is lássuk, hiszen erősebb alkatú kutyákat, nagyon sokan státuszszimbólum miatt vesznek, vagy kifejezetten őrzésre, védésre és beléjük nevelik az agressziót, ahogy egy labradorba pedig azt, hogy cukika, család kedvence kutya. Ez a szocializáció.

A bizonyított tényekről egyébként még annyit, hogy egy néhány éve megjelenő talán KSH statisztika szerint, a Magyarországon az elmúlt 50 évben regisztrált kutyatámadásoknak döntő többségét németjuhászok követték el. Csakhogy, azért érdemes a dolgok mögé nézni. Ez elég nyilvánvaló, hiszen, az elmúlt 10-15 évet nem számítva, a németjuhász volt a legelterjedtebb divatos fajta, nagyon sokan használták őrő-védő funkcióra testalkata miatt, így a nagy számok törvénye alapján, egyértelmű, hogy ez jött ki a statisztikában. Csak magyarázatot általában nem szoktak az ilyen okoskodások mellé füzni.

Én a saját részemről tartózkodnék az olyan kijelentésektől, hogy az ilyen, vagy olyan fajtájú kutyák a legszelídebbek, a legokosabbak, a leggyerekszeretőbbek a legagresszívebbek stb...

Ez csak és kizárólag szocializáció kérdése. Az a kutya lesz agresszív, akit annak neveltek, vagy éppen sehogy sem nevelték. A szelíddel ugyanez a helyzet.

Ez így szép, legalább mindenféle kutyát szeret valaki.:-) Amúgy az én Axim nagyon rövidszőrű, ha emlékszel a régi, NDK-s típusú német-juhászra, na ő olyan. Van róla kép az adatlapomon, meg valahol a naplómban is.

Megnéztem a tiéteket is, aranyos nagyon! Na meg a gyerkőcös képek is édesek!:-)

:-))

Még a német-juhászomra is csóválják a fejüket, mondván, túl nagy!