Gyász (beszélgetés)


1 2 3 4 5 6
50. fe20557d00 (válaszként erre: 48. - 6a062297d0)
2008. febr. 9. 18:11

Köszi,hogy megosztottad a történeted!

Nekem amint már írtam ami legmegrázóbb volt az az akkori kapcsolatm ami 1 éve tartott amikopr ez történt(autóbaleset).Aztán a nagyszüleim és hát nekem is a kutyáma,aki 10 éves koromtól velem volt!


Hogy kötelességként kéne megélni egy komoly gyászt nem tudom...mindenesetre,egyet megtanultam mikor Tomitól elbúcsuztam nincs hatalmunk e fölött.Sajnos bármikor bárkit elveszíthetünk...

Én nem lennék már képes még egy ilyen mélységű veszteségre,azt hiszem ha a gyerekemről volna szó nem biztos hogy arra törekednék,hogy feldolgozzam,inkább más úton mennék tovább.

49. 200a1d39d3 (válaszként erre: 47. - Fe20557d00)
2008. febr. 9. 18:10
Bogica,én 20 évesen vesztettem el szerelmem,és nagyon fájt:(((
48. 6a062297d0 (válaszként erre: 47. - Fe20557d00)
2008. febr. 9. 18:05

Szóval, három éves koromban meghalt apám. Az ő halála nyilván nem nagyon érintett meg a korom miatt. Anyám eleinte még kicipelt magával a temetőbe, de ahogy nőttem ez szép fokozatosan elmaradt, annyira, hogy már nem is emlékszem rá, mikor voltam a sírjánál, és bevallom nem is tervezem, hogy kimennék. Ahogy telnek-múlnak az évek ugye el-eltűnik az ember mellől egy-két rokon, ismerős, stb. Az igazság az, hogy eddig egyetlen élőlényt vesztettem el, aki nagyon-nagyon közel állt hozzám, a kutyámat. Őt megsirattam, meg minden. Pont az ő halála óta állok másképpen ehhez a dologhoz, mert nem akarom megint átélni azokat az érzéseket. Az idő azt mutatja, hogy jól csinálom a "dolgom" ezzel kapcsolatban, mert azóta két közeli hozzátartozóm is meghalt, és a temetésük unalmas, kényelmetlen kötelesség volt számomra, semmi több.

Biztos sokan lesznek, akik ezért elitélnek, mert ez milyen megbotránkoztató.

De nem érdekel. Ezzel senkinek semmit nem ártok. Ezt érzem, és kész. Remélem hogyha úgy hozza az élet, hogy olyan lénytől kell megválnom, akihez szorosabban kötődöm, lesz elég energiám, hogy az ő temetésük is csak kötelesség legyen számomra.

47. fe20557d00 (válaszként erre: 22. - 6a062297d0)
2008. febr. 9. 17:39
Bocs,hogy beírok,szerethetsz te valakit nagyon aki meghalt.Én is szerettem és rendkívüli módon tiszteltem egy tanáromat és fájt amikor meghalt,de korántsem viselt meg úgy amikor a szerelmemet temettem 19 évesen! Tudod én azt gondolom,hogy a gyász ott kezdődik amikor szüleidet,gyermeked,szerelmedet veszíted el.És még a szülinkkel is ha sokáig éltek és jó volt a kapcsolat valahol könnyebben feldolgozható mint az ha a gyermeked vagy feleséged,szerelmed veszíted el.
46. ec63a7fc29 (válaszként erre: 45. - Zizisicc)
2008. febr. 9. 16:43

Ha valaki labdát dob felém, számítson rá, hogy visszadobják neki!


Igyekszem visszadobálni.

45. Zizisicc (válaszként erre: 44. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 21:56
Ez min. 2 fős játszma. Kell hozzá valaki(k), aki szerepet oszt, és kell hozzá egy másik, aki ezt elfogadja. Ne fogadd el!
44. ec63a7fc29 (válaszként erre: 41. - Zizisicc)
2008. febr. 8. 21:50

Tudod, így nőttem fel. Bármi rossz volt, ott voltam bűnbaknak: miatta történt. Mintha csupán azért születtem volna meg, hogy valakinek legyen kit hibáztatnia.

Aztán férjhez mentem, s megint én vagyok mindenért a bűnbak.

Napról, napra. Tudom, hogy lesz megint valami ami rossz és miattam történt...

Aztán a napokban azt vettem észre, hogy már magamban ki is mondtam: Tudod főnök, én csak azért kellek neked dolgozónak, hogy legyen kit hibáztatni.



Én így élem a mindennapokat.

2008. febr. 8. 21:50
De hát nem vágom. Miért okolnak téged? Egy ember haláláért?
42. Zizisicc (válaszként erre: 40. - 6a062297d0)
2008. febr. 8. 21:47
37. hsz
41. Zizisicc (válaszként erre: 39. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 21:46
Pedig nyilván nem minden a Te hibád! Egyik véglet sem jó!
40. 6a062297d0 (válaszként erre: 39. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 21:46
Hibás? Valamit nagyon félreérthetek, vagy nem tudom, de könyörgöm: miben vagy te hibás???
39. ec63a7fc29 (válaszként erre: 38. - Zizisicc)
2008. febr. 8. 21:43
Sosem gondoltam, hogy nem lennék hibás.
38. Zizisicc (válaszként erre: 37. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 21:33

Nem véletlen az, hogy kik vannak a környezetedben. Bizonyos esetekben tükröt mutatnak Neked, van, hogy tanítanak valamire, vagy fel akarják hívni a figyelmedet valamire. Ha rájössz, hogy mi dolgod velük és "teljesítitek" a feladatot, vagy eltűnnek, vagy megváltozik a viselkedésük Veled szemben.


Ha a lelked rendbejön, megtalálod a középutat a "mindenért én vagyok a hibás" és a "mindenki más a hibás, csak én nem" között

37. ec63a7fc29 (válaszként erre: 36. - Zizisicc)
2008. febr. 8. 21:11
Érdekes módon körülvesznek olyanok, akik engem okolnak, amit el is hiszek, így mindig magamat hibáztatom mindenért. Ebben profi vagyok.
36. Zizisicc (válaszként erre: 35. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 21:07
Korábban én is hajlamos voltam rá. Most már figyelek, és már nincsenek nagy összeomlások.
2008. febr. 8. 21:04
Én olyan szőnyeg alá besöprős vagyok. Aztán amikor meg felemelem a szőnyegemet, akkor egy komplett világ omlik össze bennem.
34. Zizisicc (válaszként erre: 33. - 6a062297d0)
2008. febr. 8. 20:52
Igen, én értettem, túl bonyolítani sem jó a dolgokat! :o)
33. 6a062297d0 (válaszként erre: 31. - Zizisicc)
2008. febr. 8. 20:49
Hát pont ezt próbáltam elmagyarázni, hogy igyekszem elkerülni a fölösleges érzelmeket.
32. Zizisicc (válaszként erre: 30. - 6a062297d0)
2008. febr. 8. 20:49
Igen pont ez a lényeg! Mindenki a maga módján, de élje meg, dolgozza, fel aztán engedje el!
31. Zizisicc (válaszként erre: 29. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 20:47
Az, hogy kinek mennyi idő kell a feldolgozáshoz, az teljesen egyéni, és változó. Az mindig gyanús, ha valaki sity-suty lerendez nagy érzelmi megrázkódtatással járó eseményeket, ilyenkor történik általában a szőnyeg alá söprés. Meg kell adni rá az időt! A gyászra is.
30. 6a062297d0 (válaszként erre: 27. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 20:47
Nem, egyáltalán nem. Azt jelenti, hogy gyászold ugy azt, aki elment, és neked fontos volt ahogy az neked "jó". Én is ezt teszem a magam módján, ami meglehetősen eltér az általánostól.
29. ec63a7fc29 (válaszként erre: 28. - Zizisicc)
2008. febr. 8. 20:43
Igazad lehet, de kell legalább egy kis idő a számvetésre, a rendrakásra az agyban.
28. Zizisicc (válaszként erre: 27. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 20:42

Szerintem nem az a jó, ha kemény vagy, mert akkor lehet, hogy elfojtod az érzelmeidet, ahelyett, hogy megélnéd.

De abban igaza van Kandúrnak, hogy egy idő után fel kell dolgozni, el kell engedni az érzelmeket, mert utána már csak visszahúz.

27. ec63a7fc29 (válaszként erre: 26. - 6a062297d0)
2008. febr. 8. 20:30
Ühüm. Ez akkor azt jelenti, hogy szedjem össze magam és legyek keményebb?
26. 6a062297d0 (válaszként erre: 25. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 19:28

Tudod, van aki tudatosan törekszik arra, hogy fölösleges érzelemkitörésekkel ne bonyolítsa az életét.

Képek? Már nincsenek, leszedtem őket, de ettől függetlenül nagy balgaság lenne bárkiről véleményt alkotni a külseje alapján.

Ami pedig a keménységet illeti vannak emberek, akiknek sokkal több fájdalomban volt részük, mint nekem.

Azt hiszem ez inkább hozzáállás kérdése.

25. ec63a7fc29 (válaszként erre: 24. - 6a062297d0)
2008. febr. 8. 18:12

Csak tudod, mindig olyan nagyon magabiztosak a válaszaid, mint akit soha nem ért még fájdalom, mint aki soha nem tört még meg.


Pedig ha a fényképeidet látjuk, akkor egy érzékenyebb lelkű emberre gondolhatnánk.


Vagy pont a fájdalmak keményítettek meg?

24. 6a062297d0 (válaszként erre: 23. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 17:05
Ó hogyne. Azért, mert nem kesergek még velem is történnek ilyen dolgok.
23. ec63a7fc29 (válaszként erre: 22. - 6a062297d0)
2008. febr. 8. 16:56
Akkor tudod, miről van szó.
22. 6a062297d0 (válaszként erre: 21. - Ec63a7fc29)
2008. febr. 8. 16:43
Igen.
21. ec63a7fc29 (válaszként erre: 18. - 6a062297d0)
2008. febr. 8. 16:35

Halt már meg olyan valaki akit nagyon szerettél?

Vagy olyan, aki közeli hozzátartozód volt?

1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook