Gonosz anyósok, ha neked is rosszindulatú az anyósod írj... (beszélgetős fórum)

De te ne ezzel foglalkozz! Nem ezért vagy vele, hanem azért, hogy szeresd! A gyermekkori traumákat neki kell feldolgoznia és neked nem ráerősíteni.

Lehet megbékélne a helyzettel, mert vele vagy, de ha mindig emlékezteted rá sokkal nehezebb neki.

Igen, de ez nem azu első éve, hogy összeomoljon, nem tudjuk mikor és miért, milyen körülmények között hagyta el a fiát, de az biztos évek teltek el.

Azt, hogy fáj neki nem vitatom, de vagy összeomlik, vagy emeltfővel tovább lép.

Tud valamit tenni??? szerintem nem.

Így a "szeretet ünnepe" előtt elég nehéz lehet beletörődni abba, hogy akinek elvileg a legjobban kéne szeretnie a világon, sz@rik a fejedre.

Ez mondjuk tényleg nagyon jó amit ájrin ír, hogy nézzenek előre! Saját család - és megadhatnak a gyereknek, gyerekeknek mindent, ami a szülőknél kimaradt! :)

Szerintem a párodnak 35 évesen fel kellene nőnie és nem az önsajnálatba merülnie.

Egy gyereknél még megértem, hogy ezen örlődik, de egy felnőtt már alakítsa a saját életét úgy, hogy boldog lehessen benne és ehhez már 35 évesen nem az anyukája kell, hanem pld te.

Veled ki tudja alakítani úgy az életét, hogy minden szép legyen. Olvastam, hogy gyereket szeretnétek. Akkor bizony már nem visszafelé kell néznie, hanem előre, nem az anyukája miatt szomorkodnia, hanem örülnie, hogy mennyi szép és jó dolog vár még rá.

Ő ha eddig nem jött rá, ezek után sem fog..

vannak ilyen emberek...de ilyenek is kellenek.

Jönnek az ünnepek..

A családok várják az ünnepet...az én párom nem szereti a karácsonyt...nekem kell végig nézni párom szomorúságát...és nem tehetek semmit...nem segíthetek..

Az anyja sosem töltötte vele a karácsonyt..idén hívtuk jöjjön el, erre azt felelte nem jön, mert ő a Kanári szigeteken a haverokkal jobban érzi magát...ezt azért egy gyereknek nehéz feldolgozni...még 30 on túl is..nektek nem fájna?

Amiket eddig írtam sajnos igazak...jobb volna ha kitaláltam volna, persze ilyet nem igen vetít az ember:((

Bizony.

Az én anyámnak egy agyvérzés kellett hozzá, hogy szeretni, értékelni kezdjen (meg persze sok minden egyéb). Remélem anyósod könnyebb úton rájön majd.

Én biztosan nem merném otthagyni.

Nem akarok ítélkezni, semmi közöm hozzá, de - feltételezve, hogy a fórumindító igazat ír, és miért ne azt írná - én megértem őt. :(

No, de lényeg a béke és a tiszta lelkiismeret, nem? :)

[link]

a fenti zenét azoknak küldöm akik hozzá szóltak a fórumhoz,:)

Nagyon szép kis meditatív zene.)

Nekem nem ez jött le. Hanem az, hogy a főrumindítónak fáj nagyon, hogy a párja nagyon szeretne anyát, szüksége lenne a szeretetére, de nem kapja meg még most sem, felnőttként sem. És az anyós ezek mellé még genyáskodik is, mószerolással és csúnya beszólásokkal.

De lehet csak a saját életem láttam bele egy kicsit (nekem pontosan az anyámmal van a gond), azért látom máshogy a sztorit... :)

Nem ismerjük a hátteret. Miért hagyta el? Ki mesélte azt, amit tudnak?

Nem lehet, hogy egy agresszív apa volt a háttérben?

Szerintem pont ilyen anyósok lesznek ők is. Hisz ez a minta. Elnézést!

Nekem is volt kevés nézet eltérésem anyósommal, de túlléptünk rajta, mert mindkettőnknek ugyanaz az ember volt fontos. Sosem hangoltam volna anyósom ellen a fiát, sőt a sógornőm iszonyt, de még mindig azt mondogatom a férjemnek, hogy a testvéred! Legyen akármilyen.