Gonosz anyósok, ha neked is rosszindulatú az anyósod írj... (beszélgetés)

neked mi bajod van, ha valkinek baja van?

én jobban örülnék ha a párom anyukája egy normális ember lenne!

de nem tehetek arról, hogy vannak olyan anyák, anyósok akik önző módon élnek.

A történetemről mit sem tudsz és osztod az észt!

ha gondood privátban elmesélem ezt a történetet...és meglátom a végén te hogy mit mondasz?

Voltál te már olyan szituban, hogy az anyád bunkó módon bánt veled?

Volt olyan hogy anyukád hgyerekkorodban itt hagyott tégedet és élte világát?

ha volt akkor megértem, hogy ítélkezel..

ha kérdésed van a témával kapcsolatban kérdezz...nyugodtan.

Hééé, nem én izgultam veled az új fogad miatt?

Akkor sem azt kívántam, hogy tartson sokáig, hanem azt, hogy mielőbb tudj örülni neki.

Azért mert nem értünk egyet valamiben és azért, mert nem tetsző tanácsot adtam, még nem vagyok gonosz és rosszindulatú sem.

Én gonosz?

Nem én köpködöm az anyósomat!

Ki is a gonosz akkor ha már itt tartunk?

Kedves Rubi, ha nincs szükséged a pénzre amit a párod keres, akkor minek dolgozik? Vagy miért nem dolgozik máshol? Ahonnan időben hazajöhet?

Most kérdezzek? Miért nem siet haza hozzád? AZ én férjem egy percet nem maradt még ki az elmúlt 24 évben. Igaz, én nem tiltottam az anyósomtól és a haveroktól sem.

Ki mit ad, azt kap.

Elnézést!

És nem, nem vagyok gonosz. Igaz még anyós sem, de valószínű, hogy nem is leszek gonosz anyós, hiszen nálunk ez nem volt divat. Az én anyukámat szerette az anyósa, és az apukámat is az ő anyósa, és az egész családunkban ez a jellemző. Nem féltékenykedek egy anyára, mert ez röhejes.

Mielőtt elítélsz , vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat . Járd végig a múltamat , érezd a könnyeimet , éld át a fájdalmaimat , az örömömet . Tedd meg a lépéseket , amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön , amelyen én megbotlottam , s mindegyik botlás után állj fel és menj tovább , úgy ahogy én tettem . Csakis ezután ítélkezhetsz rólam , felettem . Akkor mondhatod , hogy ismersz ! . .."

Ezt olvassa el az aki annyira okos!

ez pedig így van, mert aki nem szeret annak nincs szíve...a költők nem hülyék...okosabbak mint te...ők abból merítettek, hogy sokat tapasztaltak!

Szoktál olvasni?

te nagyon rosszíndulatu vagy...örülj, hogy te még nem voltál ilyen szituban.

Írtam ide egy idézetet nem olvastad látom..

Gondolom majd a jövőben, te találkozni sem akarsz majd a gyerekeddel, mert párja lesz és legyen ő a családja.

Te vagy az önző szerintem.

Hát ne dolgozzon. Maradjon otthon és akkor nem megy haza későn.

Komolyan ez olyan nagy probléma?

Nekem meg el kellene válnom, mert a férjem éjszakás állandóan. Tényleg! Hiszen reggel összefutunk, amikor hazajön, este meg akkor, amielőtt elmegy dolgozni.

Szerintem,ha eljön az idő, akkor a kicsi sem fogja keresni a nagyiját, ha ő sem keresi az unokáját...

Én nem értem, h. a legtöbb anyós miért ilyen gonosz! Vagy vkinek a saját anyja hogy mondhat ilyet, h. "nem kell tőletek unoka". Ez mega másik véglet. Az érzelmileg zsarolós meg a mienk... Szeretném a párom anyját a világ másik felén tudni:)

Nálunk a párom sincs jóban az anyjával, szóval talán ennyiből nekem jó...de sokat vitázunk, hogy miét ilyenek a szülei..

szerencse távol él, így nem szól bele semmibe, és mi szerencsére nem is agyunk rá szorulva.

Szeretnénk babát jövőre és tudod ilyenkor szomorú vagyok, mert a párom anyja azt mondta nem kell unoka túlünk...

Mondjuk ha lesz gyerekünk magunknak lesz...de mit mondjak majd neki, hol a nagyi?

Igen, ilyenek az önző anyósok, akiknek csak az számít, h. mindíg ők legyenek ez alsők az ő fiacskájuknak és ezért mindent megtesznek! Undorítóak! Az anyósom is mindíg ad egy kis pénzt a fiának, és cserébe ezért a fia úgy érzi meg kell hálálnia... Ördögi kör. Én már tényleg nem tudok mit tenni!!!

Akármit teszek azt mondta a párom ez addíg nem fog változni még 1 munkájuk van.

és hol vagy te?

megértem, hogy eleged van...a párodnak pedig a te személyednek kéne az első helyen lenni és a babáé....

nem lehet az, hogy párod az anyukájától függ anyagilag?

Ismerős ez a szitu..volt már hasonlóban részem.

Konkrétan ez pár éve történt..volt egy gazdagabb párom, a szülei sokat dolgoztak, de az anyja az rettegett, hogy valaki a fiacskáját átvágja..képzeld terhes lettem de mivel az anyós jelölt nem csípte a fejem így elvetettem a babát, hogy nehogy úgy érezze én így akarok családtaggá válni, később rá kb 2 évvel, elcserélte a fejünk felől a lakást...végül szakítottunk, mert páromnak Budapesten vett titokban lakást..vannak igazi boszorkányok...akik bármire képpesek a fiacskájukért..igazából..az ilyen anyósok nem tudom miért ilyenek?

Nekem az anyósom tette tönkre a kapcsolatunkat! Párom+anyja+öccse együtt dolgoznak(zöldségesek),én meg itthon vagyok másfél éves kislányunkkal.Az anyósom annyira önző személy, hogy este 6-kor mikor bezárnak, munka után a párom és öccse először hozzá megy"haza", nem hozzánk!Mindíg van kifogás:segít neki(amiért pénzt is kap), stb.És mire hazaér, már este 8 óra. Én már nem bírom tovább!!! Nagyon megromlott a kapcsolatunk, mert minden nap ezért veszekszem a párommal, mert úgy érzem, hogy az anyja az első, bár azt mondja, hogy nem...

Mit tegyek?? Elköltözni a kislányommal meg nem tudok, hova is mehetnénk...

Ezt a pár gondolatot leírom és ígérem többet nem fogok.

"okos idézetekből" bármi szépek is legyenek táplálkozni nem szabad. Figyeld meg, a legtöbb költő érzelmileg sérült. Azért ennyire szívhez szólóak. Az idézetek is fél igazságok .

Ez ostobaság, hogy annak nem fáj semmi aki nem szeret. Mivel ezt érzitek, ezért kellene közösen felkeresni egy "lélekbúvárt", mert egymást generálhatjátok, úgy érzem. A fájdalmat muszáj kezelni tudni, mert ha elveszítjük a gyermekünket, társunkat, szüleinket muszáj feldokgozni, külömben nem tudunk mi magunk élni, a többi szerettünknek fájdalmat okozva ezzel, és persze a az életünket megkeserítve.

‎"Csak annak nem fáj semmi,aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései. Ameddig nem szeretek valakit,csak magamnak fájok. De ha megszeretem,ő is fáj nekem,és a hiánya még jobban fáj."

Ezzel szerintem mindent elmondtam..kedves idézetem!

"Ha szereted ezt a fickót, nem táplálod benne, hogy micsoda szemét anyja van"

Teljesen egyerértek veled, de nem biztos, hogy ez a célja a fórum kiírónak, lehet pont ezzel akarja magát pótolhatatlanná tenni a fiú életében, -hogy bezzeg anyád, de én meg még ilyen kis szerencsétlen mellett is...-

Nem akarok sebet feltépni de vt78-nak is van olyan az életében amit megbánt, az is lehet nem magát ostorozza jelenleg (nem is kellene) van most ok másra zúditani a világfájdalmát.

vt78 kívánom nyugodj meg, tedd boldoggá a párod életét, így Te is boldogabb leszel, a keserűség, düh sosem jó tanácsadó, nem lát az ember tisztán, megmérgezi az életeteket. Legyen békés ünnepetek egymással!

De fájna, nagyon is. Végigolvastam a hozzászólásokat nagyjából, elmondom, én mit gondolok. Nem kívánok rajta vitatkozni, nem fogok mellette érvelni, ha elgondolkodsz rajta, már jó.

A szülő olyan, amilyen ezen mi változtatni nem tudunk. A saját hozzáállásunkon igen. Már csak azért is fontos, mert addig a saját életünk sem működik megfelelőképpen, amíg nem rendezzük a szülőkkel a kapcsolatot. Muszáj neki megbocsátani, akár mit is tett, mert addig a párod élete nagyobb káoszban van, mint az anyjáé. Nem kell, hogy az anyjával egy szót is váltson, ez egy olyan érzelmi folyamat ami benne végbe megy, és bármilyen hihetetlen, de az anyjára is kihatással lesz. Az anyja a fia felé fog fordulni. Nem valószínű, hogy ez szakember segítsége nélkül meg tud történni.

Az anyja sem feltétlenül született gazember, valamiért ennyire volt képes. Attól, hogy egy nő gyereket szül, még nem válik anyává.

Ha szereted ezt a fickót, nem táplálod benne, hogy micsoda szemét anyja van, nem sajnálod és nem hagyod az önsajnálatban hemperegni. Hanem elkapod a grabancát és elrángatod egy szakemberhez, aki segít neki. Azzal mindenkin segítesz.

Az én anyósom ugyan nem gonosz, sőt! Együtt lakunk, jóban vagyunk és aranyos és émelyítően kedves. Mondhatnánk, hogy miért nem örülök annak ami van, de én örülök neki, hogy ő ilyen, viszont vannak dolgok, amiket nem veszek be:

Először is ő mindenkit szeret, mindenkivel kedves, ami néha átlép egy határt, mert ilyen nincs, senki sem szeret mindenkit! Volt, hogy valami fiatal csaj "barátnője" itt aludt kihasználva anyósom jóindulatát, mondván, hogy de csak így tudnak találkozni: persze a csaj éjszaka jött, anyósom reggel ment, én is mentem dolgozni, persze az én párom maradt itthon egyedül egy fiatal nővel. Ők meg marha sokat beszélgethettek így...na mindegy.

Másik: állandóan közhelyekben beszél, állandóan a házassággal, meg a gyerekkel jön: "biztos el fog venni" "akármikor jöhet a gyerek"...én meg tudom, hogy 1. nem fog elvenni 2. mi az hogy akármikor jöhet basszus, elmondtam 6000-szer, hogy NEM akarok 5 éven belül gyereket szülni, és a párom sem akar! A párommal pedig soha nem beszéltek arról, hogy elvesz e valaha bárkit is!

Aztán meg ott van az is, hogy folyton a seggemben van, amikor itthon vagyunk, hála Istennek a szobánkba úgy nem jön be, de ha kimegyek akkor jön a közhelyeivel.

Aztán most volt egy eset, valamikor kölcsön adtam neki egy ruhadarabot, amit aztán vissza is adott, vagy én raktam vissza nem tudom. Jön, hogy kereste, de eszébe jutott, hogy visszaadta, merthogy ő kölcsön akarja azt adni xy-nak (akit én nem ismerek). Mondom miért adnám kölcsön neki, mikor nem is ismerem? A válasz: "De nem te adnád, hanem én" jaaa az más! ÉS ha nem vettem volna vissza akkor minden szó nélkül odaadta volna. Nem tudom, nekem ez úgy működik, hogy kölcsön kapok valamit, akkor használom, vigyázok rá, majd visszaadom. Kölcsön kapott holmit nem adunk kölcsön basszus, főleg nem szó nélkül.

Szóval ezek az én kis apró bajaim, tudom lehetne nagyobb is, csak gondoltam megírom.

Én is pont erre gondoltam..egy 35 éves férfi már felnőtt,alakítsa ki a saját szokásait,örömeit.

Nagyon sok családból hiányzik valaki a szeretet ünnepén,különböző okokból.

Felnőttként el kell fogadni,hogy a gyerekkort már nem csinálhatjuk vissza,csak apróságokban.

És az anyjához való viszonya férj problémája,szerintem csak támogató hátteret kell neki nyújtani,a többit neki kell megoldania,ahogy tudja(külsősként úgysem tudjuk,hogy melyik motívum a legnagyobb sérelem,és könnyen mellényúlhatunk a segítéssel)

Es szerinted ez normalis " pici fia ..etc etc...?

Ez nem komplett es sajnos ez M.o egy szomoru valosag de hat miert nem igyekszik senki sem valtosztatni ezen ? hisz a mai vilagban mar groteszk is.

Van ket felnöt fiam de eletemben nem tettem volna ki egyet sem hasonlo megalazasnak . Olvastam az egyik naploban hogy a mama elkisere 30 eves fiat a munkahivatalba es meg össze is veszett az egyik dolgozoval a fia javara . Ez mar sajnos patologikus tunemeny.

GYerekeink csak kölcsön vannak itt a vilagon , nekunk kell szeretni mind nevelni . Nem szabad hogy egyszeruen birtoknak vegyuk gyerekinket ök ide nem kerödzködtek. Nincs semi joga a szulönek visszavarni valamit a gyerektöl . Ha szulö tiszta szeretetett adott , teljesen önzetlenul akkor vissza is varhat - ha nem akkor van az amit itt a forumon most targyalnak .

De igazuk van a fiataloknak , nagyon sok hazassag esett szet az anyosok miatt.

Miert nem tudjak respektalni hogy a gyerek mar felnöt es joga van teljesen szulöfuggetlen eletre?

Miert kell mindenbe beleavatkozniuk ? nincs ennek a idöseb korosztalynak mas egyeb szorakozasa?

En eletemben nem tolakodtam be a gyerekeimhez , ök keresnek fel ha szeretnenek tölem tanacsot kerni stb.

Menyeim es fejeim szeretnek es tudjak hogy tölem megkapjak a resepektet es szeretetet mindjajon .

Soha nem askalodtam a hatuk mögött inkab mint baratok muködunk. Eljarunk a tekke pajara es sok hasonlo mas aktivitasra. De se bejelentes nelkul , varatlanul nem rontottam be hozajuk.

Így van, én is pontosan erre gondoltam.

És igen, te is jogosan szomorkodhatnál az ünnepek alatt, hogy meghaltak a szüleid és nem lehetnek veled, de nem tudod megváltoztatni a múltat így a jelent kell a lehető legnagyobb örömmel megélned.

Az számít, amik most vagyunk, nem a múltban élni és búsulni a megváltoztathatatlanon.

Csináld úgy, hogy megszeresse a karácsonyt! Ez rajtad is múlik.

Díszítsd fel a lakás, süss finom sütiket, főzz finom vacsit, nézzetek meg egy jó filmet, aztán sétálhattok is egyet és ne beszéljetek anyósról.

Nekem is hiányoznak a szüleim, már meghaltak nagyon régen, és mégis szeretem az ünnepeket, mert azokkal vagyok akik fontosak nekem még akkor ha időnként összekapunk:)