...gondolatok... (beszélgetős fórum)
Most elképzeltem, ahogy visz az ár, aztán egy halat tol a képembe a sodrás.
Persze lehet, hogy egy berendezett palota elé sodor, ahol már megterítettek vacsorára.
Igen.
Csak nem szabad elszaladni a történések mellett, fel kell ismerni a lehetőséget a tanulásra, okulásra.
Pl. az életem korábbi időszakai, legutóbb az öt évvel ezelőtti összeomlás azt tanították, hogy nem szabad félni és reszketni, főleg szorongani nem, mert minden megoldódik, ha nem pánikolok, nem kapkodok.
Nagyon szívesen!
Tudod, a vaktyúk is talál szemet. Néha. :))
Nagyon szépen köszönöm! Végül a linket mentettem, mert az az olvasássban is érdekes segítségeket ad.
Nem a facebook-on keresztül sikerült, hanem a honlapról.
Ezt láttad, a listában a második tétel, csak éppen nem enged be, ha nem regisztrálok a facebook-on:
Igen, a limonédé.
Nem azt mondom, hog yne gyakoroljuk néha, hogyan állítsuk meg a pillanadot és azt sem vitatom, hogy a tanulást folyamatosan el kell fogadni, de kell arra is időt hagyni, hogy kicsit "a smmi ágán" üljünk a szívünkkel, mert József Attilától is folyamatosan tanulunk.
Amikor nem vagyon tudatosak, amikor épp nem törekszünk célokra vagy értelmes, "felnőtt" dolgok után, hanem akár hülyeségeket is mondunk vagy meghallgatjuk mások hülyeségit.
Ma is azt mondom, hogy a suliban is tanultunk hajuknál fogva előrángatott dolgokat alapigazságként, de így ahogy ülepedik bennem a sok tanult anyag, már tudom, hogy ezekből is tanultam. Ahogy az almát ios forgatom és más-más oldalait nézem, úgy van ez a sokféle elmélette is, amik talán nem is mindig szürkék...
Az előző gépemen maradt Szabó Magda írónő doktori disszertációja és még nem olvastam el.
Amikor megtudtam, de az ókori római nők szépségápolásáról szól, kíváncsi lettem rá. Sikerült letöltenem, de most pár napja már nem találtam, hogy erre a gépre is megszerezhessem. De majd sikerül.
Mert életünk során semmi történik véletlen, tehát ha első nekifutásból valamit nem értünk, nem tudjuk miért is történik, miért is került a látószögünkbe, akkor nem jut el a tudás, a tanítás, az információ a tudatunkig. És meglehet, hogy jelentős események fognak elsétálni mellettünk úgy, hogy észre sem vesszük.
Én már kb. 30 éve szeretem közelről megvizsgálni, hogy amit a sors elébem hozott, azt miért is tette.
Mint egy almát, vagy hasonlót: vedd kézbe, forgasd meg, nézd meg alaposan, hogy mire tudod használni, mit tudsz vele kezdeni.
És itt jön be egy újabb tanítás:
"Ha citromot kapsz, csinálj belőle limonádét!" :))
Valóban igazad van. Csak régen hallottam már ezt így, most hogy hirtelen ez a kifejezés jutott eszembe a Guruljkával folytatott beszélgetésünkre, vagyis hogy ugyanoda jutottunk el, mint ahonnét elindultunk. Csak felmerült bennem a kérdés, hogy honnét is ered! De majd egészen biztos, hogy ha érkezik, rátalál a mondás eredetére. Kíváncsi leszek, valójában egyik, vagy másik fajta értelmezésére miket talál. :))
De az örök körforgást a fektetett nyolcassal is szokták jelölni. Ha már itt tartunk: vajon kik alkalmazták először ezeket a jeleket ilyen értelmezésben?
A saját farkába harapó kígyó a végtelen, az örök körforgás szimbóluma, de lehet, hogy nem erre gondoltál.
"Tekereg a kígyó, a farkába harap," -erre gondoltál, mint mondás?
Már bocsáss meg, én is leírtam, hogy az egyik hoxás tagunk adatlapján olvastam. Te rögtön jöttél azzal, hogy ha nincs odaírva, kitől származik az idézet, akkor azt nem is kell komolyan venni... majd jöttél a bölcsészkarral, és az akasztással... most ott tartunk, hogy írni lehetne, hogy a szomszéd mondta... könyörgöm tettünk egy nagy kört, és a végén a kígyó a saját farkába harapott!
No ez a mondás vajon kitől ered?
Persze, nem köztörvények ezek.
De ahhoz mit szólsz, ha valaki teljes verset másol le, amikor dicsérik érte, akkor sem szól, hogy hoppá, ez nem az én versem!
Az az elve, hogy ami a neten van, az köztulajdon, bárki szabadon felhasználhatja.
Szerintem is lehet, sőt tényleg senki nem nyomoz utána, sőt ami a neten olvasható, az általában nem jogdíjjal védett, de azért nekem nagyon ellenszenves, ha valaki más tollával ékeskedik.
Nehezen ellenőrizhető, de nekem akkor is disszonáns.
Én ha megírom, amit a szomszédnénim mondott, akkor a nevét ugyan nem írhatom le, de ezt közlöm, hogy a szomszédnénim.
Igazad van, a tartalmi idézetet nem védik annyira szigorúan, de ha a szövegből nem tűnik ki, hogy honnan-kitől van, akkor ha nem is pontosan, de jelezni kell.
A "rendes" idézetnél azt is oda kellett írnunk, hogy mondjuk XY összes versei, Z könyvkiadó, W évi QQ. kiadás, X. oldal. Ennek is megvan a sorrendje, gyakorolgattuk is. Az volt az érv, hogy hka idegen nyelvű valaki, ha nem is érti a szöveget, a sorrendekből megtudja, hol keresse.
Én úgy tudom (bár nem vagyok bölcsész, és nem is akarok az lenni), hogy idézni csak szó szerint lehet. Ha viszont csak az elhangzott lényegét, a tartalmat adjuk tovább, az már nem szó szerinti idézet, tehát felesleges ez a rettentő szigorú követelmény.
Máskülönben, ha kiírnám ide a nagy nyilvánosság előtt, hogy x.y. nevű szomszédom mondta... talán még személyiségi jogokat is sértenék vele.
Akár tetszik a bölcsészeknek, akár nem, ha nem tudom, vagy nem akarom megírni a tanítás forrását, akkor sem fogok oda írni nevet. A lényeg úgyis a mondatban van, valaki megérti a forrás megjelölése nélkül is, vagy hiába írsz oda bármilyen nagy filozófus, akárki nevét.
Jézus-kettőt nem csinálnak, de ha egy bármilyen dolgozatban nem adod meg az idézeteid forrásait, egyessel kivágják.
Legyen ez akár a diplomamumkád is.
Dehogyis.
De a forrást illendő közölni akkor is, ha a szomszédnéni mondta. Nem oktatják a bölcsészkarokon sem a világ bölcsességét, de azt komolyan veszik, hogy az ember tudassa, kitól idéz.
Nem azért, mert a költő nagyobb lesz attól, hogy idézik, hanem mert a szellemi tulajdont tisztelni kell.
A bölcsészkaron lényegében haszontalannak tűnő dolgokat lehet megtanulni, de egyrészt közben istenien érezheti magát, aki ilyen dolgokra van ráhangolódva, másrészt sok helyen szükség van erre a tudományra is.
Vannak persze sokan, akik sosem hallottak a bölcsészkarról, ők biztosan más dolgok ismerői és tudói. Így kerek a világ.
No meg aztán vannak idézetek, amelyekkel torzítanak.
József Attila verséből sok tanteremben ott volt az idézet: Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.
Egyszer egy olvasottabb osztály tanulói fölébe írták a vers többi részét, amely így hangzik: "Ne lgy szeles! Bár munkádon más keres," --- és itt jön a "Dolgozni csak..."
Az osztályfőnökük csoportos igazgatói intőt akart adni felháborodásában, de csúfosan megszégyenült, amikor fellapozták neki a József Attila-kötetet.
Sajnos nem nevezték meg a szereplőket, akkoriban gyakran előfordult, hogy a tanár akér képzetlen és műveletlen is lehetett. De legalább az egyik ifjúsági lapban, valószínűéeg a MAgyar Ifjúságban megemlítették az esetet.
Könnyebb az idézetre rákeresni is, ha tudod, kitől származik. Így tudhatod meg az eredeti szöveg-összefüggést.
Viszont nem minden gondolat okos, ami elsőre annak tűnik. Bárkivel előfordulhat, de aki a publikációhoz szokott, attól többet várna el az ember. Ssqajnos azInternet sok szellemi selejtet is tartalmaz, ilyen a Heine-vers konyhai továbbírása is, aminek során sem az eredeti versmértéket, de még a szótagszámot és a rímképletet sem követik a lelkes hozzáírók. A fülüket sem sérti, hogy a "vers" sántít, döcög,
egyre inkább semmitmondó.
Azért is biztos, hogy maga az idézet sem Heine, mert bár sok verset írt, ez a nóta nem az ő stílusa és nem lehet németbő való fordítás sem. Nem található heine máűvri közöt még csak hasonló sem. Ezemnn kívül. amikor pár évvel ezelőtt egy másik portálon megírtam, hogy sikerült kiderítenem a magyar nóta szerzőjét, a nótaszerző lánya külön azért regisztrált, hogy egy hozzászólásban megköszönhesse, hogy az édesapja emlékét így segítek őrizni.
Kosztolányinak is tulajdonítanak egy gyászverset, annak az eredetijét még nem sikerült megtalálnom. Nem Kosztolányi, az biztos. Nem csak én mondom ezt: a Google sem találja a megfelelő szavakat Kosztolányi összes versei között.
No de a lényeg, hogy az életet élni kell, ez elég közhelyesen hangzik, bárki írta is. Hogy ki mennyit álmodik, az meg végülis maradhat magánügy.
(Sőt nem ismerjük az eredetit, lehet benne fordítási baki is akár, ha eredetileg más nyelven fogalmazódott meg.)
Mert szerinted okosakat csak a híres írók, költők mondanak? Kismillió embert ismerek, akik azt sem tudják, mi fán terem a Bölcsészkar, és az életből gyűjtött tapasztalataik alapján adnak olyan okos tanácsokat, hogy balga az, aki nem fogadja meg!
Még jó, hogy a közelébe sem járok a híres bölcsészkarnak, ahol ezek szerint előbb-utóbb Jézus-kettőt csinálnának belőlem.
Egy pillanatig sem gondoltam, az éjszakai álomra.
De vannak háklijaim. Nem szeretem az előírásokat, főleg ha a belső dolgokra vonatkoznak.
A leginkább azt utáklom, ha azt mondják: ezt vagy azt felejtsd el.
Hát talán már leginkább senki ne ugasson bele, mit csináljak a memóriámmal.
Holott csak arra utal az illető, hogy ez vagy az az út, megoldás, kutyafüle nem járható.
A másik, ha az álmaimat akarja valaki értékelni. Ne tegye.
Negyven évvel ezelőtt álmodoztam olyan munkáról, ami nem jelent időre való bejárást egy adott helyre.
Akkor nem gondoltam végig a lehetőségeket (nem is volt sok), de ma szabadúszó vagyok és itthonról dolgozom. Ha akarom, kócosan és lyukas pizsamában.
Szóval... szerintem ami az álmokban megfogalmazódik, az megmarad belső hajtóerőnek, de legalábbis reménynek.
Jelenleg feladom, egyetlen helyen találtam, de valahogy nem tudom mihez kötni, egy Facebook- bejegyzés:
"ez nem walt disney, hanem az élet,
kérem szépen, ezt nem álmodni,
hanem élni kell! ♥ ~Klaju.* "
Keresgéltem tovább, itt ezt nem olvastam végig, de vannak benne jópofák:
Jesszus, egy ilyen mondatért a Bölcsészkaron megfeszítenek. A szerző MINDIG lényeg.
De végül is pár embert megbotránkoztattam azzal, hogy Vörösmartyt nem tartom jó költőnek. Ő is írt valamit az álmodozásról.
Eről is van egy sztorim: hogy lett egy magyarnóta szövegéből Heine-vers.
Valakinek megtetszett, jobb híján Heinét írta szerzőnek, aztán már lassan több oldalas versként kering a neten, mert aki csak nem restelli, ír még hozzá, már ha csak meglátom valahol, érzem a konyhaaaztal régi, elzsírosodott viaszosvászon abroszának szagát.
De legalább szerények, nem akarnak saját néven villogni, jó nekik ismeretlenül maradni Heine névtelen társsszerzőjeként.
Vesszek meg, kiderítem a múlhatatlan sorod szerzőjét. Majd dolgozom azután. Most már piszkál a dolog. Lehet, neves író írta, én meg itt nem tisztelem, gyalázat.
Nekem az arany az a patinát, a régit, ha úgy tetszik: a tapasztalatot jelenti.
A zöldet itt úgy tudom értelmezni, hogy ez az arany fa nagyon is él.
A zöld lehet a remény színe is, de a megjelenü kép: egy göcsörtös, öragecska arany fa, zsenge zöld levelekkel, kicsit disszonáns.
Olvasva meg marhaság, ahogy teletalálja az ember.
Persze mindez csak esznmefuttatás, elmélet, mert egyikünk sem kérdezheti már meg Goethét. Azaz, mint értesülhettünk róla, mint minden elmélet, unalmas, rabszolgás. szürke.
Végül is, hogy mondjak én is egy nagyot:
Nincs az a buta mondat, amelyből disszetációt ne lehetne írni.
Én még arra sem jöttem rá, mit akart Goethe az ifjú Werther szenvedéseiel mondani. Bizisten igyekeztem, de még elolvasni sem sikerült teljesen, a szenvedéseket inkább csak átfutottam, főleg mikor a többedik után sem történt semmi. Valószínűleg nem vagyok költöfejedelemnek való.
Ha jól emlékszem, oda volt írva az is, hogy kitől ered a mondás, de nem hiszem, hogy itt most az a lényeg! Nálam inkább a mondandó, a tartalom, a tanítás az elsődleges.
Persze: álmodni az életet, vagyis álmodozni arról, milyen lesz, milyennek tervezem, milyennek szeretném. Ne az éjszakai álomra gondolj!
Lehet, hogy igazad van, sot. Egyszeruen erdekelt, hogy mit gondolsz errol. Valoban, barkinek lehet szar napja, meg Goethenek is lehetett.;)
Nekem csak az jutott eszembe, hogy a szinek itt, ebben s gondolatban, nem szimplan szineket jelentenek.
A szurke az unalmast/tenyszerut festi le, az elet aranyfaja pedig azert zold, mert az eletrol ez a szin ugrik be. Harsogo, friss, elo…
Én meg ahhoz tartom magam, hogy nem kell minden érdekesnek tűnő mondatot leírni. Ha nincs ott mellette a szerzője (és nem közkeletű szálás vagy közmondás, akkor eleve gyanús.)
Hallottál már bárkit is arról beszélni, hogy álmodja az életét?
Mert most zöld vagy arany?
(Tudom, hogy a paprika azért sárga, mert még 7öld, de Goethe nemigen ismerte a zöldpaprikát.)
És hogy jön az elmélet egy bármilyen fához?
Miért kell egy nagy névnek automatikusan igazat adni? Ő is lehetett fáradt, rosszkedvű vagy talán nem minden percében volt zseniális.
Vagy nincs ebben igazam, de akkor Te magyarázd meg, miért nincs.
Szervusztok! Jó reggelt kívánok mindenkinek!
Ezt még sohasem olvastam, nem is hallottam: "szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája."
Most beugrott, valakinek az adatlapján olvastam egy mondást: "Az életet nem álmodni, hanem élni kell!"
Nem tudom miért gondolom, hogy a kettő ugyanazt jelenti, csak más megfogalmazásban.
Jó reggelt mindenkinek!
"szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája."
Miért gondolod marhaságnak?
Nem baj az sem, ha nem jönnek. Ma a munka miatt kialvatlan maradtam, mert ha nem is 4-re, de 8-ra csak be kellett állítani azt az ébresztőt. Hamarosan már estét csinálok, már fáradt vagyok.
Holnap is kényelmes napom lesz, mert habár mindig azt hittem, hogy lassú vagyok a fordítási munkában (nagyon rosszul gépelek, sosem tanultam), de rá kellett jönnöm, hogy ellenkezőleg, a sok javítgatás dacára is gyors vagyok.
Szóval amit hétfőre kértek, meglesz már holnap, és belefogok a szerdára ígért 5 oldalba, mert a hétfői napom kiesik az utazás miatt.
Úgyhogy még ha fel is bukkan valami gondolatféle bennem, az biztosan a fordításhoz kapcsolódik.
Most pl. azon merengek, hogy Goethe okos és nagy ember volt, de azért ő is írt marhaságokat.
Arra gondolok, hogy: "szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája." És nem fordítási hiba, az eredeti gyakorlatilag szóról szóra ugyanez.