...gondolatok... (beszélgetős fórum)
Én pedig a norvég nyelvű idézetet láttam. Magvas gondolat.
Norvégul/gül még nem tudok, de lefordíttattam:
"És az éjszaka közepén felébredtem. Megbénított a gondolat, hogy én vagyok a világon az egyetlen, aki az én életemet éli." -Erlend Loe
Te beszéled a norvégot, Hottie?
Ez a köszöntés életem legboldogabb 4 évére emlékeztet.
Nem voltam bányász, de a Miskolci Egyetemre jártam, és a Selmeci Diákhagyományok szellemében megkeresztelkedtem.
Ebben a közösségben volt használatos a bányász-köszöntés, az egyetemi karok sorában ma is a Bányász (mai nevén Földtudományi) Kar az első, ahogy a Selmeci Akadémián időrendben is az volt.
Lógjunk együtt! :))
Végignéztem az adatlapodra felrakott fotókat, a kígyósról eszembe jutott egy régi vicc:
Találkozik Arisztid Taszilóval, aki egy patkányt sétáltat. Kérdi tőle: hát te? Másoknak kutyájuk van, nekem patkányom.
De hol tartod, hol alszik?
Az ágyam végében, a lábamnál!
Mondd, és nem büdös?
Majd megszokja! :))
Te a kígyódat hol tartod? :))
Ez az én gondom is, hogy robotok! És előre be van nekik táplálva, hogy melyik kérdésre mit, és milyen gyorsan válaszoljanak ahhoz, hogy a labirintusban ők nyerjenek. Kétszer ők nyerjenek, harmadszorra pedig olyan bődületes hülye válaszokat adnak, hogy biztosan én nyerjek, és mehessek tovább.
Másik: anno az iskolában még csak az oroszt akarták a fejünkbe tömni, az hogy középisk.-ban már tanítottak velünk németet is, csak az NDK-nak köszönhetjük. Aki gimibe járt, mert tovább akart menni egyetemre, egyéb helyre, az ott tanult angolt is. Én soha, de németül sem szólt hozzám azóta még a kutya sem.
A kvízben a kérdések 25-30 %-a, hogy angolul ez-az mit jelent. De tetszik, hogy tudni kellene japánul, vagy akár hottentotta nyelven is. :)) Már nem veszem véresen komolyan, csupán játék, ha nagyon felbosszant, akkor rácsukom az ajtót. Ezzel betyárul megbüntettem őket. :))
Darabig játszottam, aztán feladtam. Ezredmásodpercek alatt muszáj nyomni valamit, robotok az ellenfelek. Mindig ugyanazok, emberrel sosem sikerült. Törölve.
Pedig azelőtt lelkes honfoglalós voltam, éppen akkor szűnt meg. Azt hittem, jobban fog hiányozni, lám-lám, nem...🙂
Pörgessük meg!
Igaz, hogy én inkább csak napközben vagyok a hoxán, estefelé már fárad a szemem, ill. inkább a tv-t nézem: híradó(k), egyéb ismeret terjesztő műsorok, filmek...
De ha mások is látják, hogy ismét pörög az oldal, majd csak bekapcsolódnak. Másrészt egy-egy témához hozzá lehet szólni bizonyos időcsúszással is, csak vissza kell olvasni.
Ti dolgoztok még, vagy már élvezitek a megérdemelt "nyögdíjat"?
Belekezdtem a kvízlabirintus játékba én is, az nem zavar, hogy nem vagyok a legjobbak között. De könyörgöm, ha már többször is meg kaptam azt a kérdést, hogy mennyien ülnek, (ülnének, ha elmennének!) a magyar országgyűlésben, és még mindig nem tudtam megjegyezni. Állítólag 192??? de nekem még mindig a régi 365 ??? fő van a fejemben.
Honnét a búbánatból tudnám, vagy illene tudnom, hogy Izraelben hány haszonlesőt fizetnek a nagy semmiért??
Jó kérdés. Nyilván mindenki zsigerből rávágja a helyes választ. :D
Na jó, azért vannak kivételek. Mint pl. én. De még csak utána sem nézek, valahogy nem hozott lázba a megfejtés.
Pöröghetne akár most is.
Jobb lenne, mint némely helyen rágni a gumicsontot.:)
Szerintem nem lesz ő sem sokáig haragtartó. Gondolom, 10 emberből 9 nekem adott volna igazat.
Lényeg, hogy ha most neheztel is rám, talán mégis belátja, hogy igazam volt.
Valójában saját magára haragszik, mert lelke mélyén tudja, hogy tökéletesen igazad van.
Terád max. azért haragszik, mert te ezt a ballépését a szemére vetetted, vagyis ezek után nem játszhatja el előtted a tökéletes embert. Másra nem igazán tudok gondolni, éppen ezért ne foglalkozz vele. Erre szokták mondani: aki haragszik, majd megbékül idővel. Ha pedig mégsem, a te életed nem megy tönkre attól, hogy ő duzzog.
A mi házunkban is volt egy szomszéd csaj, valami hasonlót "olvastam a fejére", szintén megharagudott. Legközelebb találkoztunk, köszöntem neki, nem is fogadta. Másnap már nem is köszöntem neki, mintha nem is látnám.... ma délelőtt már ő köszönt előre. :))
Ráadásul nem idegennek "szóltam be".
Ismerősöm az alany. De ő kioktatásnak vette, amit mondtam. Pedig csak jóindulat volt bennem.
Azóta távolságtartó velem. Kibírom.
Ilyesmiről "bezzeg az én időmben" nem beszéltünk, de eszembe jutott, amikor hazudott a srác nekem a foglalkozásáról. Azt mondta, hogy egyszerű szakmunkás. Semmi gond, hiszen én is olyan családban nőttem fel. Amikor kezdett komolyabbra fordulni köztünk a dolog, bevallotta, hogy nem szakmunkás, hanem az egyik szakközép iskolában tanár. Akkor mondtam neki, hogy akkor a mi kapcsolatunknak ott van vége. Nem értette miért, hiszen ő csak azért mondott mást, nehogy én az ő "rangja" !! miatt fogadjam el az udvarlását. Nem értette, miért nem örülök. "Mert hazudtál!" És ha most ilyen apróságban hazudsz, később a komolyabb dolgokban is hazudni fogsz! És elhajtottam, mint a lovat! Két-három év múlva hallottam, hogy meghalt, rákos volt. Sajnáltam, de nálam az őszinteség, az igazság, tisztesség, becsület áll az első helyen.
És ha van benne valami tisztesség, akkor a bent ülő gyerekeket kipakolja a parkoló betonjára, hogy legalább ember rablással ne vádolhassák meg.
Valami förtelmes emberek vannak. Még ő sértődik meg??? Ne foglalkozz vele, totál felelőtlen, szűk látókörű az ilyen ember. Ahogyan ismerem magamat, én sem tudtam volna megállni szó nélkül az ilyen felelőtlen viselkedést. Jól csináltad, hogy szóltál neki, ha már őneki nincs ennyi esze!
Sértődések
Örök haragot játszik velem, mert azt mertem mondani, hogy a gyerekeket soha, semmilyen körülmények között ne hagyja egyedül a kocsiban.
Parkoló, tele kocsikkal. Az autó nincs bezárva, slusszkulcs a zárban, ő "csak 6-8 méterre ment el a kijelölt helyre dohányozni. Mert amúgy vigyáz a gyerekek egészségére, kocsiban nem gyújt rá...
Nem szeretnék belegondolni abba, mi van, ha valaki bepattan az autóba, indít, és elindul a két kicsi gyerekkel.
Tegnap reggel Bibeszál Hoxa-tagunktól kaptam egy kis jelecskét, korábban nem voltunk kapcsolatban egymástól. Megnéztem az adatlapját, és találtam egy írást.
Érdemes rajta elgondolkodni, nekem, neked, bárkinek:
"Van, aki a májusi időjárást szidja, és van, aki gyötrelmes fájdalmak között azért küzd, hogy csak még egyszer láthassa, legyen az bármilyen. Van, aki a fáradt gyermekét rángatja és van, aki ebben a percben csendesen imádkozik, hogy a naplementét egyetlen kincse még megélje. Van, aki ma a szemétbe dobja a megmaradt ételt, és lesz olyan, akinek ma is fájni fog az éhség. Van, aki a rendetlen lakás láttán lesz ideges, és lesz olyan, aki bármit megadna azért, hogy szétszórt játékokat láthasson.
Lehet toporzékolni, lehet nem szeretni ezt a napot és elfelejteni, mekkora áldás is az élet. Lehet, de nem érdemes!
Örülj annak, amit kaptál és adj hálát azért, amitől megóvtak.
(Theodorovits Andrea)"
Ezekből a felhőcskékből sem lesz eső, hiába is dörög fenyegetően a távolból. Nem kell megijedni, ezt csinálja már régóta. Fújja, küldi maga előtt a többi felhőcskét, hogy majd azok lemosnak, de a napot eltaposni nem lehet. Hatalmas vagyok, és erős, erősebb minden ártó szándéknál, gondolatnál. Sorakozhat ellenem akárhány madzagon rángatott fullajtár, csak gyenge próbálkozás. Fényemtől, melegemtől, a belőlem sugárzó egyetemes szeretettől előbb-utóbb mind erejét veszti.
Töltekezz a napból, enged, hogy fénye betöltse minden porcikád, örülj a szépnek és a jónak. Ne engedj a sötét fellegeknek. :))