Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Gerda születése cikk

Gerda születése


2008 október végén derült ki, hogy babát várok. Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott ránk a hír, hiszen az akkor 1,5 éves kisfiunkat a lombikprogramnak köszönhettük. Nem is gondoltuk volna, hogy velünk ez megtörténhet, de megtörtént, és mindenki nagyon boldog volt!
Gerda születése

2009. június 22-ére voltam kiírva. Élveztem a terhességem, de azért kicsit nehezebb volt, mint az első, hiszen itthon voltam a kisfiammal, aki elég eleven, ráadásul november közepén véreztem egy kicsit, 3 hét fekvés. Majd a 26-ik héten egy ujjnyira kinyíltam, gyógyszert kellett szednem, és pihennem. Szerencsére nem nyílt tovább.

A 37-ik héten abba kellett hagynom a gyógyszerek szedését, majd egy hét múlva hétfőn menni kellett NST-re. Utána megvizsgált az orvosom, amire nem számítottam. Nem volt kellemetlen, de "jól" megvizsgált. Úgy búcsúztunk el, hogy pénteken újabb NST, ha addig nem történik semmi. Hát történt. Szerda este férjem kisfiammal elment anyósomékhoz, hogy hoznak nekünk másnapra ebédet, nem volt kedvem főzni. Én lefürödtem, leültem a tévé elé. Kicsi mocorgott, megsimogattam a hasam, és közöltem vele, hogy már igazán kibújhatna! Kb. 3 másodperc múlva éreztem, hogy folyik lent valami. Tudtam hogy mi az, hiszen Kendével is így kezdődött. Nem akartam elhinni, mentem a WC-re, már erősebben folyt. Gyorsan hívtam férjem, hogy mit csinálnak, mert menni kell majd lassan! Ez volt 19 órakor. Pár perc múlva otthon volt, szegény Kendét ott hagyta, el sem tudtam tőle búcsúzni. Én gyorsan megmostam a hajam, összepakoltuk amit még kellett, majd a férjem elvégezte a borotválást, és 21 órakor elindultunk a kórházba. Ideges voltam egy kicsit, a férjem meg nagyon! Apás szülést terveztünk. Amikor beértünk megvizsgáltak, felvették az adataimat, szóltak a dokimnak, aki szerencsére pont készenlétes volt. Megkaptam az ágyam, és kb. 22 órakor elbúcsúztam férjemtől, hiszen fájásaim nem voltak, így feleslegesen maradt volna csak ott. Előtte értesítettük anyuékat is, akik 180 km-re laknak tőlünk, és megbeszéltük hogy nem tudnak eljönni. Mondtam hogy nem gond.

Amikor férjem hazaért, felhívott, hogy anyuék mégiscsak elindultak, mennek hozzánk. Oké.

Ezután kb. 23 órakor elkezdődtek a fájások! Rendszertelenek voltak, 4 perc, 6 perc, újra 4, majd 9. Aludni nem tudtam, mert néztem az időközöket, meg az egyik szobatársam horkolt is, én meg úgy nem tudok aludni. Hajnali kettőkor kimentem a szülésznőhöz, hogy már elég erős fájásaim vannak, nézzük már meg. Megvizsgált, szűk két ujjnyi (nem sok), majd NST következett, ami rendszertelen és gyenge fájásokat mutatott. Én nem éreztem gyengének, de ők jobban tudják:) Háromra kerültem vissza az ágyba, és innentől tényleg erősödtek a fájások. És fura mód ekkortól már pihenni is tudtam, de a fájásokra azért felébredtem. 3/4 5-kor el kellett mennem WC-re, úgy gondoltam, hogy nem várom meg a beöntést. Aztán kivonszoltam magam, és közöltem hogy már nagyon de nagyon fáj!!! Újabb vizsgálat következett, majd felderült a szülésznő arca, hogy már nincs sok hátra, nagyon jól kinyíltam. Kérdeztem, hogy kb mennyi van még? Erre ő, hogy kb. 1 óra. Ez volt ötkor. Mondta, hogy szól a főorvos úrnak, kihozta a telefonom, hogy szóljak én is a férjemnek. Bementünk a szülőszobába, de még nem kellett felfeküdnöm.

Ildi (szülésznő) elkezdte pakolni a cuccokat, én oda sem néztem, jobb nem látni szerintem azokat az eszközöket. Közben megérkezett az orvosom, kérdezte van e székelési inger. Intettem hogy nincs, mert pont jött a fájás. De a következő fájásnál úgy éreztem, hogy menten megszülök, mert az már tolófájás volt! Alig bírtam felmászni az ágyra, az egyik lábamat lekötötték, a másikra már nem volt idő, azt a főorvos fogta, és nyomtam. Éreztem, ahogy kibújt a feje, közben végig mondták, hogy jól csinálom, még két ilyen szép nyomás és kint lesz! És valóban, a 3. vagy 4. nyomásra éreztem, ahogy kicsusszan a kis teste, és hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajtam. És akkor tudatosult bennem, hogy a férjem meg sehol! Nem ért oda időben, hiszen a telefonomtól 10 perc telt el, hiszen a mi kis Gerdánk úgy jött, mint a rakéta! 2009.06.11-én 5 óra 20 perckor, 3130 grammal és 53 centivel látta meg a napvilágot! Akkor ért oda a férjem, amikor a mellemre rakták. De egyáltalán nem bánt a dolog, meg őt sem, mert be is akart jönni, meg nem is, így Gerda megoldotta helyette a dilemmát.

Ezután jött a varrás, de ezt már nem is éreztem.

Amikor végeztünk, kitoltak, és már ott voltak anyuék is, ami nagyon jól esett! Kis idő múlva megmutatták nekik is Gerdát, és mindenki csodálkozott, hogy milyen sok és milyen fekete haja van!

Ja, még jó hogy nem kaptam beöntést, különben a WC-n szülök meg!


Amikor még a szülésen gondolkodtam, mindig úgy "akartam", hogy csak ne éjszaka szüljek! Most meg már nem is akarnám máshogy. Teljesen egyedül voltam az igaz, de ez most így volt jó. És a vége pedig! Húsz perc alatt túl voltunk rajta, nem szenvedtünk sokat.


Azóta már itthon vagyunk, 3,5 hetes, szépen növöget, Kende pedig egyenesen imádja!

Meg persze mi is:)




Írta: DTÁ78, 2009. augusztus 2. 16:03
Fórumozz a témáról: Gerda születése fórum (eddig 15 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook