Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Szépség & Egészség témák » Fogeltávolításom története cikk

Fogeltávolításom története


Egyszerű fogfájással kezdődött, fogorvoshoz kellett mennem. Ráadásul olyan fogról volt szó, ami gyakorlatilag nem fájhatott volna, hisz gyökérkezelve volt, majd tömve. Nem fájhatott volna? Tévedtem. De mekkorát! A dolog az alábbiak szerint zajlott - helyenként kicsit eltúlozva..

Fájni kezdett a fogam. A fájdalom nem volt vészes, inkább enyhe sajgás, ami folyamatosan érződött. Úgy gondoltam, előzzük meg a bajt. Elmentem a fogorvoshoz, aki megnézte, megröntgenezte, majd értésemre adta, hogy ezt már csak kihúzni lehet, mert gyökérkezelve volt már, és az alja meggyűlt.

Hirtelen nekem is meggyűlt a bajom a fogorvossal, pláne, mikor közölte, hogy nehéz húzás lesz, mert félő, hogy beletörik. A szívem hevesebben kezdett dobogni, a félelem lekúszott a gyomromba.

A fogorvos egy hatalmas tűt döfött a számba több helyre, és valami folyadékot nyomott belém. Kimentem várakozni, és közben szép lassan zsibbadni kezdett a fejem. A félelem szinte eszemet vette. Mi lesz itt, ha ez az őrült beletöri?

És tényleg beletörte!

Mikor beültem a székbe teljesen zsibbadtan, nekem esett egy harapófogóval, és nagy recsegések közepette kettétörte szerencsétlen fogamat.

Ekkor került elő a véső, és a kalapács. Amikor megláttam, mi vár rám, remegés költözött tagjaimba. Szorosan összekulcsoltam ujjaimat, hogy remegésemet leplezzem. Éreztem, hogy hajszálaim hullanak, bőröm ráncosodni kezdett a hirtelen öregedéstől, májfoltok jelentek meg rajta. Az orvos a számba illesztette a vésőt, és a segédje kalapálni kezdett a számban. Már azt hittem, szétreped az állkapcsom, amikor azt mondja az orvos a segédnek, hogy üssön nagyobbat, mert ez így nem jön.

Már vagy tíz perce kínoztak, mikor abbahagyták, mert "úgy törik, mint az üveg, ezzel sajnos szájsebészetre kell menni". Kiöblítettem a számat, folyt belőlem a vér és az apró fogszilánkok...

Kaptam egy beutalót, de mondta az orvos, hogy aznap már nem érdemes menni, mert már túl késő van hozzá, hogy sorra is kerüljek, hasson a fájdalomcsillapító, és még ki is vegyék a fogamat.

Kérdeztem, hogy mennyire fog fájni este...

"Nem jobban, mint eddig..."

Ehhez képest miután elmúlt az érzéstelenítő hatása, három Demalgont tömtem magamba, jegeltem, és így is alig tudtam elaludni...

Másnap reggel mentem a szájsebészetre, ahol azt mondták, menjek vissza délután, mert konferencia, ebédszünet, miegymás…

De jó...

Visszamentem.

Újabb röntgen, újabb injekció. És előkerült a szike. A szemem tágra nyílt, csendben imádkozni kezdtem. Egy kampóval széthúzták az ajkaimat, majd felvágták az ínyemet, és megint jött a véső, és a kalapács...

Hirtelen előkerült egy feszítővas is, és lassan úgy éreztem, leszakad az álkapcsom. Recsegett, mint száraz fa a viharban. A rettegés kezdte szivacsossá tenni az agyamat. A maradék hajam szinte teljesen kifehéredett. Kapaszkodtam a székbe, hogy le ne essek róla, ha elájulok

Mikor gondolatban már a végrendeletemet fogalmaztam, hallottam, hogy "kész".

Összevarrták.

Feltámolyogtam a székből, és kérdeztem, fog-e még fájni.

"Már nem, a fog el lett távolítva, de egy kicsit fog sajogni, mert a környéke roncsolva lett."

Na, ekkor már készültem, tudtam, ez mit jelent.

Kikészítettem két marék Demalgont.

Szerencsére ha nem is kicsit, de csak sajgott. Egy Demalgon elég volt.

Egy hét múlva kellett visszamenni varratszedésre, és azon a napon vettem észre, hogy egy vékony, hegyes fogszilánk kiáll az ínyemből...

Amikor visszamentem, ezt megemlítettem.

"Semmi probléma" mondta az orvos, és én megdermedtem a félelemtől.

Most megint szétvágnak, és kezdődik minden elölről?

És mi van, ha a sebbe is belevarrtak valamit? Egy harapófogót vagy egy vésőt…?

Már előre féltem az injekciótól, de ezúttal annak használatát mellőzték.

Érzéstelenítés nélkül nekem estek

Kirángatták a szilánkot, és egy ollóval elkezdték nyiszatolni a varrást.

Nem sikerült mindenhol elvágni, és amikor meghúzta, feljajdultam.

"Bocsánat" mondta szája sarkában kárörvendő mosollyal.

"Lesz ez még rosszabb is, amikor a bőrpárnát is kikaparod kínodban" gondolta valószínűleg magában az orvos, de szerencsére ez már nem valósult meg.

Másnap még egy kis cérnadarabot találtam a számban egy csomóval, amit sikeresen eltávolítottam magamnak...

Lehet, hogy elmehetek fogorvosnak?

A fogam helye időnként azóta is sajog, de már nem merem mondani...

És időnként, több hónap távlatából, időnként fogszilánkok jelennek meg a számban. De ezt is eltitkolom…




Írta: Bogoj, 2009. március 21. 17:03
Fórumozz a témáról: Fogeltávolításom története fórum (eddig 23 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook