Fogalmam sincs mit kezdjek az életemmel. Jövőre 35 leszek,... (beszélgetős fórum)

Anyu 21 évesen szült engem. Én 42 évesen a kisfiamat.

Nem terveztem korán anya lenni, 34 évesen mentem férjhez, akkor már igen. 7 év ment el lombikokra. 1x próbáltuk donorral, az sikerült, de nagyon az utolsó pillanat után volt már. Óriási szerencsém volt, 10-12% eséllyel a korom miatt az orvosi statisztikák szerint.

Ha még egy életem lenne, nem várnék eddig. Volt egy kolléganőm. Kb. 36-37 évesen kérdezte a sztorimat, mert érte sem jött a szőke herceg. Aztán 1 év múlva mégis megtalálta.

Visszafelé az időben könnyebb lenne döntéseket hozni.

Pontosan! Örülök, hogy Te érted mire céloztam.

Menni kell.

Én 20 éves koromig egy csekket nem mertem feladni, mert féltem. Féltem mindentől, rámhagyták, nem mentünk. Akit meg visznek kicsiként, talpraesett, belevaló lesz. Nem tudom miért nem járattak engem úszni pl. Vagy táncra. Mindkettő volt ovis koromban már. Az is közösség egy gyereknek, önállósság.

Azt terveztem ilyen idős koromra már 10 éves gyerekem biztos lesz. Fiatalon szerettem volna anya lenni, mert engem Anyu 34 évesen szült. És sokszor leöregezték, nagymamázták, engem is bántottak, hogy "anyukád milyen öreg".

Mondjuk a 80-90-es években mintha idősebbnek néztek volna ki az emberek.

10-ből 9 velem egykorú ismerősömnek van már 1-2-3-4 gyereke. Van akinek 10-en éves. És elkap a frász, hogy hol kellene tartsak már. A környezetem is rámrakja a nyomást, a face is + én magamra.

Pont így, velem is. Engem sem vittek. Gátlásos gyerek voltam.

Kisfiamat viszem, ráerőszakolom magam, menni kell! Sőt, céges rendezvényen 5-6 évesen sorban áll üdítőért, Burger Kingben odamegy a kasszáshoz és papír koronát kér.

Elmondom neki hogyan, és intézi! Nem betoji, mint én voltam!

(Nem, nem járunk BK-ba rendszeresen, de akkor kisautót adtak a gyerekmenühöz.)

Azért mert velem gyerekként úgy volt, attól még szülőként lehetek más, bakker!

Nem akartalak elrettenteni, sőt! Csak fel kell készülni lelkileg, erősnek kell lenni. Néha sok a kudarc, akkor bekapcsol a mechanikus üzemmód, csak csinálni kell amit eldöntöttünk, nem gondolkodni.

Gondolom érthető volt: spermadonor a kisfiam biológiai apja, és mivel a volt férjem lelépett, gyakorlatilag olyan az életünk, mintha egyedül vállaltam volna. De a legjobb döntés volt. Egy vacak, üres semmi lenne az életem nélküle. Most nehéz, de legalább ér valamit.

41 voltam a lombik idején, nekem már nem volt mire várni. Te még adhatsz magadnak pár évet.

Szerintem te kötekszel.

Magamtól is gondoltam, hogy nem csak strandolás és korizás a gyereknevelés.

Nem értem mi a probléma a mondattal amit kiemeltél.

Igen, egy gyereket muszáj vinni: úszni, strandra, játszóházba, korizni. Engem nem vittek soha, és egy gátlásos, magányos gyerek lettem.

"Kénytelen lennél" és gyereket akarsz. Ez csak nekem szúr szemet?

Ugye rosszul értem vagy rosszul fogalmaztál.

Köszönöm, hogy ezeket leírtad.

Kollégák közül akiknek 10 év alatti gyereke van, 2 szülővel is nehézkes nekik. Ahogy írod folyton betegek, ők mondjuk mindketten home officeban vannak. De akár a nyáriszünet is problémás.

Testvéremnek mondtam pár hete, hogy egyedül akarnék, mit szól?

Azt felelte, hogy: "hát azért egyedül már mégse.. legyél szerelmes és úgy." Aztán linkelt be vagy 6 társkereső oldalt, hogy milyen jó pasik vannak fent. De ők mind elég reklám szagúak voltak. :)

Alkalmi kapcsolatra is gondoltam már, csak ahhoz nem vagyok elég laza. Meg aki velem alkalmizik, az mással is. És óvszert használva nem lesz gyerek. Tartanék elkapok-e valamit, még ha "csak" hüvelygombát, az is rémes, nem még valami komolyat. De tény, hogy ingyen van, gyors, jó esetben nem kellemetlen, és látnám ki az illető.

Az inszem steril dolog, de kellemetlen ahogy olvasom.

Másnak semmiség összehozni egy gyereket. Unokahúgom 16,5 évesen szült. Én meg akkora ügyet csinálok belőle.

A helyedben várnék még 2-3 évet, hátha talász vkit normálisan.

Nem gondolom, hogy a donorspermát inszeminációra pazarolják. De ki tudja…

Drága eljárás, az biztos, mert valószínűleg külföldről kell beszerezni az anyagot. Erre készülj!

Nekem lombik volt, a volt férjem meddősége miatt, aki lelépett, nem is nézi meg a gyereket, aki már lassan 6 éves lesz. Tehát egyedül nevelem. Szüleim segítenek, de egyre nehezebb nekik. Homeofficeban nem tudok a gyerek mellett dolgozni, mert egész nap “anya-anya-anya!!!” és így se koncentrálni se telefonálni nem lehet. Volt, hogy etettem, erre hívott a főnököm, hogy most rögtön azonnal kell vmit megcsinálnom, megy megbeszélésre. Pokoli volt, nem mondhattam nemet.

A gyerek folyton beteg. Nagyjából 99%-a a gyerekeknek ilyen, ez normális. Évekig ment a 2 hetet beteg - két hetet oviba megy műsor, most már van egy hónap sőt kettő is néha 2 betegség között. Banysitter nem fog beteg gyerekre vigyázni.

Ha dolgozok, 5 előtt oda kell érni az oviba, ha törik, ha szakad. Túlóra szóba sem jöhet.

Fodrász, kozmetika, stb.: szabit veszek ki és napközben megyek vagy vinni kell magammal, ha a mama nem vállalja. Ha edzésre mennék, ugyanez. Vagy moziba, barátnőkkel kávézni…

Nincs saját életem, lemondtam róla. Néha bekattanok, kellene 1-2 nap magány így 6 év után, aztán lenyugszom, kialszom magam és csinálom tovább.

A családi pótlék és kedvezmény egy nagy 💩 1 gyerek esetén. Költség van bőven. 15-20-25 ezer a szupinált cipőcske pl. Ebből kell oviba, otthonra, utcára… Egy méret fél év kb.

Újra így döntenék, bevállalnám. Vissza nem csinálnám semmi pénzért!

De gondold át, le tudsz-e mondani a magad kényelméről!

Nem feltétlenül lombikkal kezdenék, hanem inszeminációval. 200 valahány ezer ahogy láttam.

De előtte vizsgálatok vannak, majd hormonokat adnak. Amitől valóban tartanék.

Aztán ha felnő, a rokoni szálakat se lehet kibogozni, simán lehet hogy féltestvérek csinálnak gyereket. Aztán nem tudják hogy a gyerek mitől retardált, viselkedészavaros, vagy a fene tudja mi baja van.

Ez a probléma nagyon régen fennáll, főleg mióta megugrott vagy 20 éve a válások száma. Lassan az lesz a különleges esemény ha normális gyerek születik.

Szia ! Ezt a dontest csak te hozhatod meg.

En ket tortenetet ismerek a kornyezetemben:

Az elso egy tipikus « modern » no akinek nincs szuksege ferfira az eleteben. 40 fele megijedt hogy nem lesz gyereke, egy futo kapcsolatbol terhes lett. Megbeszeltek hogy addig egyutt maradnak mig teherbe nem esik, aztan a ferfi eltunik. Igy is lett. A kislany mar 6 eves, van baby sitter, minden szunetben a nagyszuloknel van, kulonben nem tudna megoldani az anyuka. Mar eleg nagy, hogy kerdeseket tegyen fel, ugy erzi hogy az apja eldobta, pszichologushoz jar. O lesz tipikusan az, aki 18 evesen majd keresi az apjat a neten. Egyebkent egy varosban laknak, mar feltestvere is szuletett de o errol semmit se tud.

Masik sztori egy leszbikus ismerosom aki szinten 40 fele babat akart. Belement egy kapcsolatba egy ferfivel majd szakitott mikor teherbe esett. A pasi azt se tudta hogy o csak sperma donornak kellett. Mikor megtudta hogy a no terhes osszeallt neki a kep es szules utan apasagi tesztet kert. Mikor kiderult hogy tenyleg az ove a kislany akkor a nevere vette es lathatas stb. Szoval a no « rossz » apat valasztott, mert egy tisztesseges, komoly ferfirol van szo akkor reszese akar lenni a lanya eletenek. Az anyuka leszbikus kapcsolatban el es a pasi orokre a « nyakan » marad hiszen kapcsolatban kell maradniuk a gyerek miatt.

Ez csak ket tortenet, de az biztos hogy minden segitseg nelkul piszok nehez lesz. Mi csak ketten vagyunk a ferjemmel es nagyon nehez.

Masreszt a gyerek egy ido utan kerdeseket tesz fel es keresi az apjat.

Ez az! Kénytelen lennél. És meg is tennéd, vagy te is "bezárva" tartanád, mint téged a szüleid?

Milyen embert nevelnél belőle?

Előbb változz! Légy nyitott a világra, az élményekre! Barátkozz az emberekkel és talán még a leendő gyermeked apját is megismerheted.

Nem járok sehova, csak dolgozni és boltba. De ha volna gyerekem, őt vinni kellene. Engem sem vittek soha sehova a szüleim, csak játszótérre (utáltam) vagy a nagyszülőkhöz. Nyaralni, kirándulni sosem voltunk. A tévét néztem, és babáztam egyedül.

Szerintem gyerekkel kénytelen lennék sétálni menni, strandra, állatkertbe.

Fel vagy te készülve arra, hogy gyermeket nevelj, ha egy párkapcsolatot sem tudsz felmutatni?

Mennyire vagy nyitott a világra? Mit tudsz majd megmutatni belőle a gyermekednek?

Mert nem elég csak ellátni és szeretni.

Fizikailag? Nem tudom.

Kapcsolatom nincs, és kilátásom sincs rá.