Fiatalon lettem anya (beszélgetős fórum)

köszönöm szépen amit írtál. egyébként a cikket elolvastam és érdekes volt nagyon.

anyukám mindig azt mondta nekem hogy ő ott rontotta el hogy elment dolgozni mikor kicsi voltam és nem foglalkozott velem eleget. ezért nem is alakult ki köztünk az az igazi anya lánya kapcsolat. és mint minden gyerek én is tanultam a szüleim "hibáiból". a családom szerint mindig is komolyabb voltam és büszkék rám mert én vagyok az első aki leérettségiztem. ettől függetlenül mindenki dolgozik a családomban, igaz fillérekért güriznek. na én ezt nem akarom olyat szeretnék csinálni amit szeretek. engem két dolog érdekel gyerekekkel foglalkozni vagy könyvelni. csak ki kell találni mi legyen és az egy életre fog szólni ugyhogy nehéz menet lesz. de hát ki tudja mit hoz a jövő!

hű banyek!! le a kalappal, minhta magamat hallanám, és ez a hozzáállás...mintha az én számból jöttek volna ezek a szavak!

Maximálisan egyet értünk az általad elmondottakkal kapcsolatban. Okos lány lehetsz! :)

Én is rengeteget foglalkozom a gyerekkel, 3-os és nagyon okos. :)

A szitu nálam is hasonló. Ha már elért egy bizonyos kort a lányom, és önállóbb lesz, akkor fogok én is nekiindulni a pályának, egyetem, suli stb.. Most az a legfontosabb, h vele foglalkozzam. :) Persze dolgozom is mellette, ami ugye csak az előnyömre válik. :-)

Nekem is marha nehéz volt elhelyezkednem, de sikerült, mert hasonló volt a hozzáállásom, mint neked!! És olyan munkakörben helyezkedtem el, amit szerettem volna.

Sztem te még sokra fogod vinni az életben! Sok szerencsét hozzá és jó egészséget kívánok!

Olvasd el a felnőtté válásom c. cikkemet, biztos érdekelne. :)

anyósomék vigyáznak a cseppekre ha kell.

én nem most akarok karriert építeni hanem csak azután hogy letelt az anyasági. amint mondtam addigra a legkisebb 8 éves lesz a középső 10 alegnagyobb 12. már nem lesznek kicsik és én még csak 28 éves leszek, más ekkor jön ki az egyetemről meg a főiskoláról. és amíg nem dolgozom megalapozhatom a gyerekek gondolkodását az iskoláról a tanulásról. úgy gondolom hogy az első meg a második a legfontosabb hogy megtanuljon a gyerek "tanulni". a nagylány most elsős és kitűnő tanuló. akkor is tanulok vele ha nincs lecke, és ha belegondolsz később ez lesz neki a természetes mert kiskorban ezt tanulta. és ezt szeretném elérni mindhárom gyerekkel. ha tanulnak sinen van az életük. de ez csak az én véleményem

mostmár nagyon elkanyarodtam a témától. szóval úgy gondolom nem fog a gyerekek rovására menni

azzal tisztában vagyok hogy nehéz lesz elhelyezkednem, de ha az ember igazán akar valamit és nem adja fel sikerülhet.

karriert építeni 3 kisgyerek mellett nagyon nehéz, legalábbis választani kell a család és a karrier között, a kettőt egyszerre nem lehet csinálni. Egy ügyvédi irodában dolgozom, ahol a főnök a karrierjének szenteli az életét, a két gyerekét alig látja, ami sztem nem éppen a legideálisabb. :(

Ill. egy kisgyermekes anyukának iszonyat nehéz elhelyezkednie a munkaerőpiacon sajnos. :(

Van segítségetek? Nagyszülők, ilyesmi?

én is remélem rendben lesz minden. én mindent megteszek hogy fejlődjön.

később szeretnék karriert építeni remélhetőleg menni fog és addigra már a kicsi fiam is 8 éves lesz (addig lehetek vele itthon). én még fiatal leszek akkor is addig szeretném megszerezni a diplomát.

jajj istenem...:( sajnálom, remélem mielőbb behozza a lemaradást :-)

Amúgy még fiatal vagy, előtted az élet, még én is szeretnék majd suliba járni. :-)

ez mind a terhesség végén alakult ki. 38 hetesen befektettek60-aas vízzel a kórházba és csak egy hét után indították a szülést. egészséges volt a pici igaz csak2700 gr. hazamentünk minden jó volt evett hízott 1 hónapig majd elkezdett sugárba hányni orvostól orvoshoz és végül pesten mondták tejérzékeny és baci van a gyomrában amitől nem hízik. fél éves volt és 4 kg. ezután lassan de biztosan elkezedett fejlődni de még nem érte magát utól. azt hittük elég lesz az óvoda. majd kiderült hogy nem és azóta próbáljuk mangunkat utólérni.

suliról: van érettségim, szakmám, jogsim, és szeretnék diplomát is.

hát nem semmi!! pont írni akartam, h ez mind azért alakult így nálad valószínű, mert nem világosítottak fel, nem foglalkoztak ezzel a dologgal otthon eléggé....:(

Tényleg nagyon szerencsés vagy, h találtál egy rendes pasast, aki támogat mindenben és veled van!

Sajnálom a picurkát. :( És kiderült, h pontosan miért alakult ki neki ez a fejlődési rendellenesség?

És a sulival hol tartasz?

Szia!

20évesen szültem,tervezett baba volt.

Nektek jó egészséget és kitartást kívánok!

A felvilágosítást mielőbb meg kell kezdeni. Egy 15 éves gyereknek még nem való gyerek, ne érts félre kérlek, tényleg nagyon szerencsés vagy, h ilyen jól alakult az életetek. Egy 15 éves gyereknek még szexelnie sem kéne sztem... :D

Emiatt muszáj, hogy korán felvilágosítsuk őket! Én is fiatalon szüljünk párti vagyok, ill. véleményem szerint mindent meg lehet oldani gyerek mellett is, de azért muszáj, h valamilyen szinten egyenesbe kerüljenek a gyerekeink, mielőtt ők is gyereket vállalnának.

Nekünk is volt házunk, nincs hitelünk, párom dolgozott végig, amíg én itthon voltam, 5 éve pedig már én is dolgozom.

köszönöm szerintem is nagyon szépek. és milyen elevenek, mindenhol van belőlük a lakásba kis imádnivalóak. a nagylány már iskolás.

most hogy belegondolok mennyire repül az idő aggódok mi történik ha a nagylány 15 éves lesz? mikor világosítsam őt föl? mert hát az én életem jól alakult de nem szeretném ha ők is fiatalon szülnének! ezen már sokat törtem a fejem.

az biztos hogy már most látják anya fiatalabb mint a többi anyuka a környezetünkben.

beleolvastam a naplódba :-)

nekem is volt "züllő" korszakom, én is kibuktam a suliból....gyerek mellett fejeztem be, estin.

van egy cikkem is, felnőtté válásom a címe...

én anyósomékhoz költöztem először de most már saját házunk van a vele járó problémákkal (rezsi) de így vagyunk igazi család.

baba nem lesz több mert a harmadik babócával agyvérzésem volt és elkötettem magam . szerencsére semmi komplikáció nem volt. jól vagyok én is és a kicsi fiam is, de 5 hét kórház volt időm átgondolni. nem kockáztatok, a 3 gyerkőcnek anyára van szüksége. biztosra mentem. egyébként a szívem mélyén még vágyok egy picurra.

Szia!

Le a kalappal előtted, de komolyan! Ilyen fiatalon 3 gyerekkel, nem semmi de tényleg!!

Én 19 éves voltam, mikor szültem, nálad azért kicsit idősebb, de még nagyon fiatal. Viszont én 15 és 18 éves korom között nagyon kibuliztam, kipasiztam magam, rengeteg pasim volt. Ha abban a 3 évben nem éltem volna ki magam, most nem lennék jó anya, nem tudnék nyugton maradni a párom mellett, hiába is szeretem.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy remélem a gyerkőcök mellett azért tudsz járkálni ide-oda, hiszen még most is nagyon fiatal vagy és a kikapcsolódás és önfelett bulizás a felnőtté válás szerves része.

Együtt vagy a gyerekek apukájával?

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert mi Anyuéknál maradtunk, ma is itt lakunk velük, egyedül nem tudom mi lett volna, mivel akkor még a kislányom apukáját nem izgatta, hogy mi hogy lesz.... nagy mázlim van a szüleimmel.

Most szeptemberben megyek befejezni a sulit, jövőre dolgozni is fogok, hogy minél előbb önálló lábakra tudjak állni, nem akarok olyan sokáig a szüleim nyakán maradni.

Terveztek még amugy babát?

Ebben igazad van! Szerintem, az anyává válás valahol már ott kezdődik, mikor az ember megtudja, hogy babája lesz, és ahogy növekszik a pocakja, egyre jobban kezd urrá lenni rajta egy csodálatos érzés, amit úgy hívnak, hogy anyaság! Szerintem ennél szebb dolog nincs is a világon.

Ha meg megszületik a pici, minden jön magától. Nem kell ahhoz mittomén hány évesnek lenni, hogy tudd, mire van szüksége a kisbabádnak, és mit hogy csinálj.