Felnőtt fejjel nehéz igaz barátságot kötni. Mégis milyen jól esne néha egy kis barátnős csevegés. Ha ez neked is hiányzik, itt a helyed :) (beszélgetős fórum)
Próbáld ki, sőt!! Próbáljuk ki! Én is érzek ilyesmit néha.
Nem akarok befásulni, szürke hétköznapokat! Viszont nem a bulikban keresem a vigaszt, elég lenne egy személy, akinek elmondhatom az érzéseimet, gondolataimat, tanácsot kérhetek.... meg még sorolhatnám... na és ez az, amit a férjtől nem várhatok el (vagyis: nem 100%osan) mert van olyan dolog, amivel jobb, ha nem nyaggatom, viszont egy bnő nagyon is tud segíteni, mert ő látja kívülről és ő máshogy is tud véleményt mondani, segíteni!
Kedves Loorena és a Többiek :)
Nálam is ugyanez a szitu, csak saját gyerek nélkül (kereszlány van, lassan 5 éves).
Nálam a sok suliváltás miatt nem maradtak meg a barátnők :S, úgyhogy szívesen csatlakozom :)
Sziasztok!
El sem hiszem, nálam is ugyanez volt a szitu. Ráadásul egy gyerekkori legjobb barátnővel. Nagyon nehéz volt.
Megértelek :-( Milyen barátnő az ilyen???
Én azt hittem sok barátom van. Minden hétvégét együtt töltöttünk. Míg...
Családot nem alapítottam. El kezdtek elmaradozni... még a legjobb barátnőmnek nevezett akárki is... :-(
Mikor megszületett a kisfiam, feltűnt, de el is tűnt, mert nem tudtam mindig vele tartani, keresett mást aki viszont igen... Rosszulesett, de valahol megértettem. Közben teljesen átalakult a gondolkodásom, és nem vágyok már nagy bulikra. Többre értékelném a beülős-nevetős-iszogatós időtöltést, de őt csak a diszkó foglalkoztatja, ez unalmas számára... és ez az ami bánt. Úgy éreztem lecseréltek végleg. Nem csak a diszkóban. Hisz mást is lehetne csinálni :-)
Én is nehezen bízok meg emberekben, de nagyon szeretnék :-)
Örülök, hogy írtam ide, jó érzés, hogy máris ennyien reagáltatok.
A mai világ valóban barátsággyilkos, közhely de csak a munka meg a pénz, és este már örül az ember, ha a férjével, családjával lehet. De bennem folyamatosan van egy hiányérzet. Mert ugyan a férjemmel is sok mindent meg tudok beszélni, de az nem egyenlő egy barátnővel. Mégiscsak pasi szemmel látja a világot :D
Nálam is azóta változott a helyzet, amikor megszületett a kislányom,( májusban lesz 2 éves)
Az "igazi" bnőm orvosnak készül, még "tanul". vele jól megértem magam, viszont kevés az ideje...Még a kislányommal is nagyon jól elvan, már hagytam is vele egyedül! na Őt tényleg barátnőnek tartom (5 éves korunk óta ismerjük egymást) Viszont az időhiány, állandó rohanás... neki nem jó, vagy épp nekem nem... ezek mind-ind nehezítik a dolgot. Így neten keresztül is jó dolgok sülhetnek ki, főleg itt a Hoxán!
Szia Loorena!
Hasonló helyzetben vagyunk :-)
Én 26 éves vagyok, 4 éves a kisfiam.
Szintén vidékről költöztem Pestre, tudom mit érzel.
Nekem voltak barátnőim, iskolatársaim itt Budapesten, de mint kiderült nem igazi barátnők, csak míg bulizni jártam velük :-(((
Nekem is nagyon hiányzik egy igaz barátnő, aki a bajban is mellettem van, de akivel együtt mosolyoghatok :-)
Te ilyen vagy? Remélem :-)
Sziasztok!
Hú, ennyi sok gyors válaszra nem is számítottam, örülök:-) Ezek szerint nem csak én vagyok néhanap befordulva emiatt. Én régen nagyon barátkozós voltam. Ez nem sok barátnőt jelentett, hanem 1-2 igazi "minőségi" barátságot. Csak ugye az élet mindenkit szanaszét dobott az országban és így nehéz. Viszont néha (mostanában elég sokszor) magányosnak érzem magam. Nem akarok savanyú uborka lenni :-) így gondoltam hátha találok sorstársakat. A kisfiam a legnagyobb boldogságom, de emellett néha jó lenne egy kicsit felnőtt társaságban is lenni.