Feleség a szomszéddal (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Nem régen fórumozok itt, a téma érdekesnek tűnt, elolvastam az összes eddigi hozzászólást.

Őszintén szólva végtelenül elszomorít, amikor a nők mentséget keresnek/találnak arra, ha megütik őket. Nem mintha a fordítottjával egyet tudnék érteni.

Ha egy hosszan tartó kapcsolat megromlik, azért mindkét fél felelős. Bevallja, tagadja, mindegy, de akkor is ez az igazság. Olyan nincs, hogy mindig csak a másik, én meg vegytiszta vagyok.

Jelen esetben a kedves férj szégyellhetné magát, több okból is.

1. Megütötte a feleségét, akit olyan nagyon szeret, hogy az csak na.

2. Nem elég, hogy megtette, még ő sír. (Persze sejthető, hogy miért, tudja, a feljelentés miatt esetleg kitudódik a környezetében, mit tett, és igazolni akarja önmagát.)

3. Hogy milyen a neje, csak ők ketten tudhatják, de ha olyan is, mint amilyennek leírta, VELE kellett volna beszélnie, és nem másnak panaszkodni, mert így ugyanolyan, mint akit megütött: a felesége, aki szintén másnál sírta el a bánatát.

Egyetértek. Bárkiből kijöhet az állat, de szerintem sem hozná fel a szűk, hétköznapi környezetben...

-Szia, hogy vagy?

-Köszi megvagyok, épp csak tegnap beszakítottam a zasszony dobhártyáját.

Hmmmm ..... "neki kell tudnia, miért kapta, nem nekünk ..."

Te most ezt írtad le, csak más szavakkal:

.... tökmindegy miért kapta, de jogos volt, ez biztos, mert megkapta .....

Tényleg így gondolod?????

"Van úgy, hogy megérdemli a pofont aki kapta"

Erre modtam, hogy ilyen szerintem nincs.

Blablablabla!

Te azt gondolnád ezek után ,hogy a férjed tisztel és szeret?

vagy pont ebben élsz,csak épp nem ilyen jól?

Arra írtam, hogy olyan nincs, hogy jogos.

Az, hogy megtörténik az persze egyértelmű. :)

Szerintem azért van.

Az agresszivitás mindenkiben ott van,és el is sülhet hirtelen...

Viszont itt ebben a szituban nekem kissé inog a sámli,mert aki valóban bánja ,és tényleg csak hirtelen felindulás volt,az szégyelli magát mélységesen,és bocsánatért esedezik,nem a feleségét húzza a sárba ,hogy a kis közösség még őt magasztalja eme nemes ,tanító célzatú cselekedetéért...itt a bibi...

Szülőire elmennni nem inkább alapvető, mint dicsőség?

Amúgy akinek meg az a legfontosabb, hogy 11 évig dolgozott, és nem az, hogy 11 éve a feleségemmel vagyok, mert szeretem még annak ellenére is, hogy most épp gondok vannak köztünk, az egy felszínes tuskó. Inkább gondolom, hogy azért megy szülőire, hogy lássák, milyen rendes apa, mint lelkiismeretből vagy törődésből.

"feleségét meg nagyon szereti "

Ha a te férjed,a boltba egy szinte ismeretlen embernek kiteregetné(és még ki tudja hány embernek ) a te számára rossz tulajdonságaidat(mert vannak:D),akkor neked biztosan az fog eszedbe jutni,a kórházi műtőszobába,hogy mennyire tisztel,és szeret téged,miközben varják a dobhártyádat épp össze,és büszke arccal mész utána is a "kis közösségedbe",ahol összesúgnak utánad az emberek,de mit számít ,hísz a férjed biztosítja számodra a jólétet(mást nem).

Remek:)

Mondom a frankót :O)))

- Ha olyan az asszony, amilyen nem tetszik, akkor beszéld meg vele, akármennyit dolgozol

- Soha ne üss, mert nincs hozzá jogod. Ha megtetted, akkor ne sirdogálj, ha feljelentenek.

- Ha már így alakul, akkor ne maradj mindenképpen együtt, hanem gondold át, hogy kinek kell ez a kapcsolat. Van-e megoldási lehetőség (szerintem nincs), ha van, akkor azt megbeszélni

Mindig van frankó :O))))

Az általam elkéozelt szitura abból, ami itt kiderült, ez lenne a frankóóóóó

A kedves férjem is mondott olyat, hogy én azt nem tehettem ezt és azt azért, mert elvesztettem a fejem, mert közben eltelt egy nap...

Ennek ellenére ő a konfliktus kirobbanása után egy nappal ütött meg (szerinte felindulásból).

Minden szentnek kunkori a keze, de egyesek idővel belátják, hogy vagy az ő végtagjuk, az az ő látásuk sem stimmel tökéletesen :)

Hát az igen, ha bizonyított, hogy egyébként nem verte, meg ilyesmi.

Minden eset más, és ás elbírálás alá esik..

Azért a másik verziót is meghallgatnám.

Hiába kiabálsz, akkor is mamlasz a védenced.

Ha válni nem akar, beszélgetni, odafigyelni a másikra nem akar, akkor ennyi volt, köszönjük.

És ha véletlenül üti meg úgy, hogy mondjuk szerencsétlenül esik, és beüti a fejét és annyi? Az enyhítő körülmény?

Szóval ez a "véletlen" itt most nem annyira nyerő szerintem.