Esti alvás (beszélgetős fórum)
Igen ezen én sem csodálkozom.Olvastam,hogy a "hagyjuk sírni" módszerből a gyerek azt tanulja meg,hogy hiába kér segítséget nem kap,és nem számíthat a szülőre.Szerintem ez nem butaság,de úgy is lesz aki nekem esik ez miatt,de nem nagyon hat meg.
Ugyanmár... olyat csak a KEZDŐK csinálnak...
Meg mondjuk pl én... :)
Nem tudom felfogi,hogy milyen szülői szeretet szorult beléd,ha 2 napig hagytad sírni a gyermeked.Megszakadna a szívem.Lehet,hogy a gyermeked hamarabb is megnyugodott volna,ha felveszed,megnyugtatod,megszeretgeted és vissza rakod az ágyába.
Hát légy szíves ne nevezd azokat fafejűnek, akik máskéooen gondolkodnak. Mi a gyerekkel egy szobában alszunk, és képzeld hetente többször is jut idő egy kis összebújásra.
Nem is áll módomban vitatni senki módszerét, hiszen mindenki másként érzi, éli és alkalmazza. Csak szerettem volna leírni azt, hogy nálunk hogy mennek a mindennapok-éjszakák
Az én férjem is órákig tudja nézni a mellettünk lévő alvó gyermekünket úgy,hogy közben hozzámbújik én sokszor összemosolygunk.És amikor éjjel akicsi fiam elkezd álmában oltári marhaságokat beszélni akkor eggyütt kuncogunk a takaró alatt.És másnap senki nem panaszkodik amiatt,hogy éjjel a gyerek miatt ne tudott volna pihenni!
Egyébként én azért csináltam úgy, hogy kiságyban a kisfiam, én mellette vendégágyon, hogy a matrac alatt működjön a légzésfigyelő. Pusztán ezért nem mertem magam mellé venni a "nagy ágyba".
Nem csoda, hogy napjainkban megnőtta csecsemőhalálok száma.
Nem kell, hogy lelkiismeret furdalásod legyen, vagy rossz anyának érezd magad. Ha nektek így jó, akkor így kell csinálni.
De vannak olyan babák, akiknek ez nem elég. És itt többen arra próbáltunk rávilágítani, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy neki és a babának megfelel.
A nagyobbik fiam most 2 és fél éves, másfél éves koráig velem aludt, azóta külön szobában (mindenféle hiszti nélkül 2 nap alatt megszokta).
A kicsi 8 hónapos múlt, ő az elején nem is tudott mellettem aludni,forgolódott (amikor például szopi közben én is elaludtam vele az ágyban). Így ő kiságyban aludt, kb. 6 hetes korától 4 és fél hónapos koráig átaludta az éjszakát is. Utána egyre többször ébredt, elkezdődött a fogzás, az utóbbi időben már óránként kelt. Magam mellé vettem, azóta mindketten sokkal nyugodtabbak és kipihentebbek vagyunk. Kinek ez, kinek az válik be. És persze a gyerekek, még a testvérek sem egyformák.
Szerinted kinek szültünk gyereket? A férjem is tisztában van vele, hogy mit vállaltunk!
Szerintem a többi anyukáé is...
Hát ha te geyévesen tanítottad a fiadat átaludni az éjszakát, miért javasolod ezt egy 16 napos csecsemő anyukájának. Nem ugyanaz. A 16 napos csecsemőnek igeni állandóan szüksége van az anyára.
Természetesen azért megyek át, hogy megnyugtassam, éreztessem vele, hogy a közelben vagyok, és megnyugtatom. Addig ott vagyok, amíg el nem alszik. Aztán vissza apa mellé...
Hát... az én férjem most ébren hallgatja ahogy a kisfiam alszik az ágyában, és ott fekszik mellette a földön... csak mert úgy jól esik Neki hogy a közelében van...
Végre valaki akinek eszébe jut hogy van férje is! :-))
Mert ha a többiek ilyen fafejűen gondolkodnak nemsokára elvált asszonyok lesznek.
Ja és aki úgy gondolja,hogy az az ember kényelmemből veszi maga mellé a gyerekét,azzal közlöm,hogy az én gyerekem 15 hónapos koráig 25x kellt egy éjjel úgy,hogy mellettem volt.Ha a saját ágyában volt akkor meg ez a duplájára nőtt.Úgyhogy ennyit a kényelemről.Azt hiszem szülőnek lenni nem a kényelemről szól,hanem a gyerekünk iránti önzetlen szeretetről!
De gondolom addig vele vagy amíg megnyugszik vagy elalszik, és nem hagyod sírni.
Csak most jobb hidd el, mert kényelmesebb. Később nem biztos hogy jó lesz. És én is fáradt voltam mikor tíz percenként sírt fel, de egy idős védőnő aki rokonom azt tanácsolta, hogy ne ugráljak mindjárt hagyjam sírni. A férjem átment másik szobába, és én fogat összeszorítva hallgattam hogy az egy éves fiam mit össze nyöszörög. Hajnalig. Másnap szintén éjfélig. Harmadik éjjel egyszer felsírt, és megunhatta szegény, mert reggelog aludt. Másnap szintén aludt. Persze nem gondoljátok, hogy én nem tettem volna magam mellé? Ha a szivemre hallgattam volna már első perctől velem aludt volna.
Én nem vágyom gyerekmentes pihenésre köszönöm!Egyébként meg a férj és a gyerek nem zárja ki egymást:legalább is nálunk.Egy férjel nem csak az ágyban lehet törődni.
Egyébként lehet elfelejtetted de te is voltál "kezdő szülő".Attól mert te nem más álláspontját tartod helyesnek még nem biztos,hogy neked van igazad.Te a gyereked nélkül alszol kényelmessen,én meg a gyerekkemmel.És?????Én nem kezdelek azért fúrni,mert nem osztod az én nézeteimet.Igaz kezdő nem vagy,de azért azt gyakorolhatnád,hogy mások véleményét is tiszteletben lehet tartani.Én sem hordalak le csak azért mert nem úgy gondolkdsz mint te!!!!EGY KEZDŐ SZÜLŐ,AKI BÜSZKE A KEZDŐSÉGÉRE!!!!!
Ha gyerekmentes pihenést akarok, akkor megkérem a nagyszülőt hogy vigyázzon Csibére, és elmegyünk kettesben étterembe vagy szórakozni egy kicsit (legalább egy héten egyszer). VISZONT úgy döntöttünk hogy szülők leszünk, és nagyon szerettünk volna babát. Megszületett, most amíg igényli, és engedi szeretnénk neki szentelni minden időnket. Előttünk áll egy egész közös élet, amit együtt töltünk, ezt a pár évet hadd legyünk már első sorban szülők. Különben is... milyen szó az már hogy gyerekmentes?! Inkább Neked kéne magadba nézni, ha így gondolkozol!
Egy újszülött melett nem csak,hogy nem jár a gyerekmentes pihenés,hanem felejtős.Kötelezettséget kell vállalnod,ha gyermeket vállaltál.
Szerencséd volt, hogy a gyereked esetleg alkalmazkodó volt, de mit tettél volna akkor, ha egész éjszaka üvölt az éhségtől, a félelelmtőt stb. Vagy esetleg mennyi volt az az időszak, amíg megtanulta a házi rendet.
Természetesen lassan én is egy átaludt éjszakára vágyom, de nem minden áron. Ja, és a 22 hónapos kilányom éjszaka felébred wc-zni is, kezd szobatisztává válni, ezt hogyan oldaná meg egyedül. Vagy ne keljek fel hozzá.
Az én kisfiam 6 hetes korában aludta át az éjszakát. Addig átlag 2x kelt fel enni. Az én elvem az volt, hogy amikor hazahoztuk, onnan a saját szobájába, saját ágyába aludjon. Ez így van a mai napig is, és már 9 hónapos. Most jön a hatodik foga, ezért éjszakánként felkel. Nem esik nehezemre felkelni és átmenni hozzá. Vele vagyok, azután pedig a saját ágyába teszem vissza.
Nem érzem magam ezért rossz anyának, nincs lelkiismeret furdalásom, minden amit teszek az ő érdeke. A gyereknek kell az anyai kötődés, ezt minden egyes alkalommal, amikor felveszem érzi. A pihenés kell az anyának is, és nem árt, ha apával is.....
Hát nekem nem a világ sulykolja , hanem saját magam. Nektek nem jár a gyerekmentes pihenés? Nézzetek már magatokba könyörgöm.
Sziasztok.2 hónapos a kifiam.Eleinte mikor a korházból haza jöttünk,természetetesen mellettem aludt a pici,amíg megszokta a környezetét.Nappal kiságy,éjszaka nagyágy.Lassanként szoktattam a kiságyhoz,ahol egyedül van.Már máshol nem is alszik mélyen csak a kiságyába.Ja,és nem vagyok kezdő szülő,van egy 8 éves lányom is,akinél ugyanígy csináltam és 1 éves korától külön szobában is alszik.
És ha sok a kezdő(???), akkor mi van? Igen, többen vállaltunk gyereket, és ezzel vállaltunk mindent, ami vele jár. Attól, hogy neked úgy volt jó, hogy egy éjjel tizenötször keltél fel és nem voltál fáradt, még nem biztos, hogy másnál is ez a megoldás. És miért ne tegyük magunk mellé a gyereket, ha nekünk így jobb? Csak mert te nem így látod helyesnek? Ennél nyomósabb érvre van szükség, azt hiszem...
Kezdő anyukának is kell lenni, különben kihalna az emberiség... erre így ennyit tudok mondani.
Egyébként se kényelemből bújok hozzá a fiamhoz mikor altatom, hanem azért mert jól esik a közelsége, és abból hogy fogja a kezem, tudom hogy az enyém is jól esik neki.
ajnos én úgy látom,hogy ez a mai világ nagyon azt sújkolja bele az anyukákba,hogy egyenessen bűn ha a gyerekkel alszanak,mert nem lesznek önállóak,meg nem tanulnak rendet stb.
Kérdem én:Mi a fenének kellenne egy 1,5 éves gyereknek önállónak lennie??
Szerintem ez oltári hülyeség.Én 10 éves koromig aludtam a szüleimmel és úgy gondolom,hogy nem lettem egy degenerált,anyakomlexusos akármi mert nem aludtam külön szobába.
És nem is gondolkodk azon,hogy a közeljövőben külön szobába költöztessem.Amíg ő igényli igen is velünk fog aludni.Örülnék én még 18 év múlva ha hozzám bújna nem valami szöszke tinilányhoz!
És igen, kimondtad a varázsszót: ahány gyerek annyi féle, minden gyerek más, és más törődést igényel!!!! Szerintem ha mindenki hallgat az anyai ösztöneire és nem a szomszéd néni elvárásainak, kérdezősködésének megfelelően cselekszik, akkor teszi a legjobbat a gyermekének!!!
Így aluszk mi is. Érdekes mód a lányomnál egy éves kora után jelentkezett a mellettünk alvás igénye. Igaz a fogzás, a gyakori ébredések is közrejátszottak. Még most is felébred kétszer-háromszor éjszaka szopizni, 22 hónapos lesz. Szeptembertől dolgozni fogok, de egyelőre erőszakkal nem akarom elválasztani sem, pedig valószínűleg akkor már aludna. Vannak igényei amiket csak én tudok kielégíteni, valószínű tinilányként nem hozzám bújik majd.
Nekem anyósom mondta, hogy olvassam el a 'bibliát' és tessék aszerint nevelni a gyereket. Akkor először előszedtük, elolvastuk, megfogadtuk... aztán kidobtam... azóta is sápítoznak, de lesz*rom :)
További ajánlott fórumok: