Érezd jól magad! (beszélgetős fórum)
Tudtad, hogy a strucc nem dugja a fejét a homokba?
Tévhit, hogy ha egy strucc veszélyben érzi magát, akkor homokba dugja a fejét. Rob Nixon struccszakértő úgy vélekedik, hogy az állat veszély esetén azért nem dugja a fejét a homokba, mert akkor megfulladna. Ehelyett inkább összekuporodik, majd kinyújtott nyakát és fejét a földre helyezi, hogy bokornak álcázza magát.
A strucc többféle hatékony védekezési mód közül is választhat. Elsőnek rögtön itt van a gyorsasága.
A strucc a világ leggyorsabb kétlábú élőlénye. Rövid ideig akár 70km/órás tempóra is képes, ráadásul kitartásban és élen jár.
Futásban edződött hosszú izmos lábakkal rendelkezik, amelynek egyetlen jól irányzott rúgása képes akár egy oroszlánt is megölni.
Amikor a strucc család úgy dönt, hogy ideje gondoskodni az utódokról, ásnak egy 1.5 -2 méter széles és kb. fél méter mély gödröt a talajban és ebbe a fészekbe kerülnek bele a tojások. Napjában néhányszor a gondos szülök fejüket a föld szintje alá dugva megvizsgálják, megforgatják és elrendezik a tojásokat. Ez a művelet csak a költési időszakban érhető tetten.
Minden valószínűség szerint ez szolgált a mítosz kialakulása alapjául.
Nem kell bele cukor! A tejfölös habarás után kellemes ízű, csak enyhén fanyar. Annyi meg kell is, hiszen sóskamártás.
Mióta az eszemet tudom, mindig így csináltuk. Így szeretem.
Ja, én nem úgy csinálom a sóskamártást, mint az iskolai menzán. Ezzel is kilógok a sorból.
Leszedem a sóska kemény szárát, összevagdalom a leveleket, kicsi fokhagymát reszelek bele, cukrot nem teszek bele!!! ételízesítő, habarás, és kész is.
Hozzá: héjában főtt krumpli, amit felkockázok, ráteszem a megdinsztelt vöröshagymára, sózóm, megkavarom és ez is kész. Nyami, nyami...
Ma kinyargaltam a piacra, friss sóskát szerettem volna venni, de nem volt. Ki vagyok éhezve rá.
Hiába van piaci nap, még nem az igazi. Nincs az a zsongás, az a forgatag, mint ami lenni szokott.
Nem ébredt fel még a téli álmából.
Ki korán kel, aranyat lel - tartja a közmondás.
Szorgalom vezet a jóléthez.
A reggeli idő a legalkalmasabb a munkára.
A korán kelés és a tevékeny életmód elvárás volt a régi időkben, a gyereket is úgy nevelték, hogy hamar munkához szokjon. Hitték, hogy a dolgos, szorgalmas ember többre viszi, mint a lusták. Bár ma már anyagilag többet ér a jól helyezkedés, mint a szorgalom, azért az ember megelégedettségéhez a szorgalmas út vezet, amikor tudja, hogy a képességeit és teljesítményét jutalmazzák, nem pedig a hízelkedését.
Ez a magyarázat erre a régi közmondásra.
Nem nyert!
Ennek az oldalnak semmi köze hozzá. Akkor még azt sem tudtam, hogy a világon van.
Velemkorú! Ebben a topikban hadd éljek az én szóhasználatommal!
Mosolynak szántam! :))
Hát... akkor nem voltam feldobódva, ráadásul színesítette a helyzetet, hogy hazafelé végig álltam a buszon, fáradtan, magas sarkúban. Tömve volt a busz szegény megfáradt diákokkal, akik gyorsan alvást színleltek - fülükben a fejhallgatós bigyó - mikor melléjük értem.
De hát én régebbi kiadás vagyok, jobban bírom a strapát, mint azok a tápos csirkék. :))
Jaj bocsánat, de ezen jót mosolyogtam :). Biztos, hogy ott és akkor nem volt mulatságos, de így utólag...
Eszembe is jutott, hogy anno nálunk meg egy kolléga hozta oda nekem a munkáját mondván, hogy inkább én csináljam, mert nekem olyan jó kis parasztkezeim vannak.
Megakadt a szemem egy hozzászóláson - igénytelen randizáson.
Hajdanán megismerkedtem egy velemkorúval, randira hívott. Ő ezer kifogást talált, miért nem jön el a mi városunkba. Engem meg vonzott a kalandvágy, így én utaztam hozzá szépséges fővárosunkba. Felrobogtam a reggeli gyorssal, a szenyóimat megettem a buszon, gondolván, így már nem bukok orra az éhségtől egész nap. Közben jutott eszembe szebbnél szebb gondolat... A Népligetnél lelombozódtam... sehol egy szál virág, csak egy palack ásványvíz a kezében. Nem számít, majd még alakulhat másképp. Egész nap jártuk a Citadellát gatyarohasztó melegben. Egyszer szólt, hogy nem kéri el a nejlon cekkeremet, hogy vigye, mert én jobb erőben vagyok. Aztán pihenőt tartottunk, ő nagyot kortyolt a vizes palackból. Én is követtem, elővettem a kis limonádémat, biccentettem felé. Egészségünkre! - mondtam. Mindent megmutogatott a várban, ami ingyen volt, ahol fizetni kellett azt elkerülte, még a WC-t is. Egész nap egyszer sem invitált meg egy jéghideg üdítőre, kávéra vagy bármire. Olcsón megúszta, nem is lett belőle egy boldog nyár Budapesten...
Ezt már írtam egy helyen.
Gondolom, a kutyát sem érdekelte.
Nem számít.
Én meg szeretném itt látni ezt a bölcseletet.
Akinek van humora, mindent tud.
Akinek nincs, mindenre képes.
...mondta Királyhegyi Pál
És itt is leírom!
Számomra drog ez nyilvános írás, legyen az napló vagy fórum.
Persze csakis átvitt értelemben!
Szeretek firkálni, nem tagadom.
Nekem ez a vendégmarasztaló ilyen közösségi oldalon.
Nem tehetek róla.
Megkedveltem, megszerettem és a rabja lettem.
Úgy gondolom, az én koromban már megengedhetem magamnak ez a luxust.
Ennyi nekem is jár!
Érezd jól magad!
Élményeidet édesen élvezd,
Rezdülj ragyogva reménybe.
Ezernyi eleven emléked
Zajtalan zendüljön zenébe,
Dallama dúdoljon derűbe.
Járd jövődet játékba,
Óvd ózondús óhajod,
Lélegezd laza lendületbe!
Múzsa mosolyod meséljen
Ajkadra angyali aranypírt.
Gondolatid gördüljön gúzstalan.
Alkoss azúrkék alkonyba
Dicsfényt dobolva diadalba!
/Pál Júlia/
...
Gondoltam egy merészet és nagyot, és nyitottam egy saját fórumot.
Magamnak.
Mindenkinek.
Aki szeret irkálni.
Bármiről írhatsz kötetlenül, itt minden elfér.
Egyet kérek, ne legyen veszekedés, kötekedés!
Legyen jókedv, móka, kacagás!