Energiavámpír barátnő! SOS (beszélgetős fórum)

Köszönöm a válaszokat, sokat segítetek!:)

Az a gondom, nagyon sajnálom szegény nőt, elég nehéz élete volt, szülei meghaltak, senkije nincs, csak három gyereke más-más apáktól, albérlet, gyerektartást nem fizető apák...

Egy játszótéren ismerkedtünk meg úgy három hónapja, először olyan kis ájtatos, szolid, nagyon szívélyes nőnek tűnt, tipikus "vidékről feljött talpig becsületes, tiszta nő" benyomását keltette. Boldogan cseréltem vele teloszámot, egyre gyakrabban, volt, mikor napi szinten találkoztunk. Egyre inkább kiismertem. A kis ájtatos anyuka keményen iszik, dohányzik - pedig anyagilag teljesen a padlón van.

Egyszer beszéltem a védőnőjével (azonos az enyémmel), egy nagyon zűrös nő, állandó vendég nála a gyermekvédelem, mert beszámíthatatlan - szó van róla, hogy a gyerekeit is elveszik tőle, ha nem hagy fel az ivással.

A védőnő bíztat, ne hagyjam magára, jó hatással vagyok rá - de ezt már kezdem nem bírni.

A jó tulajdonsága az, hogy nagyon kedves tud lenni - amíg nem iszik be - állandóan étellel, itallal kínál (amit hárítok), nekem ajándékozott sok kinőtt gyerekruhát (nem kértem, de elfogadtam, hogy meg ne bántsam), kijelölt engem "legjobb barátnő"-nek, van, mikor össze-vissza ölelget, hogy így szeret, meg úgy szeret - hogy sosem hagyjam el - szóval kedélybeteg.

Nagyon sajnálom, ezért sem merek kilépni (még )az életéből. A férjem szerint meg kéne szakítani vele a barátságot, de ő is sajnálja.

Igazából a sajnálat miatt barátkozom vele - ami valóban nem egyenlő az őszinte barátsággal.. Időnként szégyenlem is magam, hogy egy bennem bízó beteg embert akarok elhagyni - de azt hiszem, alkalmatlan vagyok vámpíreledelnek lenni:(

Még annyit, hogy ne hidd, hogy az ilyentől veszekedés nélkül szabadulsz meg, de akkor is lépd meg, szerintem.

Amikor én megírtam az energiavámpír "barátnőmnek", hogy bocs, de erre én nem vagyok vevő (tudniillik, hogy csekkoljon, hogy mikor voltam a neten, stb, miért nem írtam azonnal, miért nem írtam még este 11-kor neki (amikor mondjuk egész nap tanfolyamon voltam), szóval, amikor megírtam, hogy ácsi, nekem ez már nem barátság. Na, akkor kaptam egy mocskolódó levelet, jól ki lettem oktatva, hogy ilyen olyan hidegszívű akármi vagyok, és majd meglátom, mert egyedül fogok maradni, mert eltaszítom az olyanokat, mint ő, bla...bla...

Na, az ilyen felett el kell majd siklani, akár szóban, akár írásban mocskolódik Veled, a lényeg, hogy VÉGE lesz, és megkönnyebbülsz!!

Nekem is volt egy hajszálra ugyanilyen barátnőm, kereken 4 éve nem láttam, és soha többé nem is akarom. Néha - évente, félévente - próbálkozik, aztán feladja egy időre.

Én is féltem az elején, hogy megbántom, de az ilyen fajtát (elnézést a kifejezésért) nem lehet megbántani, hiába játsza el a sértettet.

Ajjaj, meg kell szabadulni tőle.

Most vagyok túl egy ilyen kapcsolaton, szakmai vonalon kezdődött 5 éve, aztán barátnők lettünk. Hát, én olyan fáradt, kimerült soha nem voltam előtte, mint amikor vele barátkoztunk.

60 km-re lakunk, de napi szinten emaileztünk.

A végén ott borult a bili, hogy nekem már mindenről be kellett volna számolnom, lányom labor lelete, mikor főzök, mikor voltam klotyón, na nem....

Aztán írt egy levelet, én pedig nem válaszoltam rá fél órán belül, ekkor lecseszett, számon kért, akkor kiadtam az útját.

Azóta sokkal, sokkal, sokkal felszabadultabb vagyok (amúgy én is csak lelki szemetes voltam, férje veri, mindenki hülye, mindenki szemét, stb.)

Ki kell tenni a szűrét egyszer s mindenkorra, drasztikusnak tűnhet a lépés, de más megoldás NINCS!!!!!

Én úgy látom, ő már bántott Téged.

Miért érdekel akkor, hogy megbántod-e? őszinte vágyad, hogy megszabadulj tőle.

Ha nem tennéd, hazudnál neki, az meg messze van a barátságtól.

Leépíteni a kapcsolatot... robbantani! Azonnal!

Ma Márai-napom van:-)

Egy idézet Tőle az igazi, önzetlen barátságról:

“Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

...ez alapján nincs önzetlen barátság.

Mindenkinek vannak elvárásai a baráttól... az a legkevesebb, hogy megértsen!!!! ...meg az egyensúly:-(

-Ha ritkábban találkoztok, akkor is kicsinálja majd az idegeid. Vagy havonta mondjuk 2x elviseled?

-Ha ritkábban találkoztok, még több panaszkodnivalója lesz.

-Tényleg barátnőnek tartasz egy olyan személyt, aki szétzilálja a házasságod?

És még ezer ok, hogy ne barátkozz vele.

Keress mást.

Két lehetőség van.

1. Tudod kezelni az energia leszívókat. (Mert lehet!)

2. Ha nem tudod kezelni, akkor a teljes elzárkózás.

Harmadik út nincs.

viselkedj ugy ahogy ő szokott egy két hétig

szerintem utána kerülni fog:D

Van egy barátnőm, akinek számos jó tulajdonsága mellett meglehetősen energiavámpír. Egy depressziós, nyugtatókon élő magányos,több gyerekes, elvált nőről van szó.

Én is kismama vagyok, az elején nagyon örültem a barátságának, de egyre inkább kezdett terhessé válni. Be akarja osztani az időmet, állandóan rajtam lóg, találkozni akar, ha otthon vagyok , állandóan MSN-re hív, amit egyébként sem szeretek. Mindig fáradt, levert leszek a társaságától. Emellett nagyon sok jó tulajdonsága van, adakozó, intelligensnek mondható, alapvetően jó indulatú.

De állandóan panaszkodik, vibrál az idegességtől, a gyerekei nagyon neveletlenek, és úgy érzem, le akar húzni a maga szintjére.A párkapcsolatomban is bele akar szólni, hogy hagyjam el a férjemet - neki nem szimpatikus, jóformán tönkretette a házasságomat, mert állandóan a férjem ellen uszít. Rossz anyagi helyzetben van, szinte állandóan szívességet kér - jobb esetben - de főleg pénzt.

A legkisebb kritikát sem fogadja el, a lelkébe nem akarok gázolni. Teljesen kiborulok tőle! Nem akarom teljesen leépíteni, mert értékelem a jó tulajdonságait, de már heti egy tali is sokkhatás nekem. Azonos kerületben lakunk, így nehéz kikerülni.

Hogy lehetne kezelni a helyzetet, hogy ne bántsam meg?