Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Elveszteni egy szerettünket fórum

Elveszteni egy szerettünket (beszélgetős fórum)


1 2
51. szőkelédi (válaszként erre: 50. - C855be7719)
2019. máj. 13. 08:39
Persze ,írj nyugodtan. 😊
50. c855be7719 (válaszként erre: 47. - Szőkelédi)
2019. máj. 13. 07:46
Megengeded, hogy írjak neked privát levelet? Este ha el aludtak a gyerekek, lehet írnék.
49. szőkelédi (válaszként erre: 46. - C855be7719)
2019. máj. 12. 23:32
A párválasztás majd jön idővel,ha te kész leszel rá. Azért mondják,hogy vigasztaljanak. Így visszagondolva már én is rájöttem ,jót akartak. Természetes amit érzel,össze vagy zavarodva ,keresed a miérteket....akkor én is ilyen voltam mint te most ,el fog múlni de addig még sok víz lefolyik a Dunán.
48. szőkelédi (válaszként erre: 47. - Szőkelédi)
2019. máj. 12. 23:28
Úgy értem az apjuk volt 26 éves .
47. szőkelédi (válaszként erre: 46. - C855be7719)
2019. máj. 12. 23:27

Novemberben lesz 20 éve. A gyerekek 25 és 19 évesek. Persze ,hogy még így érzed nem vagy képes nélküle lenni . 7 év telt el míg lett egy normális kapcsolatom,azóta a férjem . Kicsi fiamnak semmit sem jelent az apja ,de a nagyobbat felnőtt koráig elkísérte a tragédia. Ő 26 éves volt mikor öngyilkos lett.

Nehéz út áll előtted,tudom nem ezt várod de úgysem tud senki vigaszt nyújtani sajnos . Emlékezz a jóra ,szépre , hallgass zenét ,ne légy egyedül,nehéz lesz . Nekem is még néha rossz ,de sikerült elfogadni . Felejteni nem lehet . Gyerekeidre nagyon figyelj ,nehéz lesz nekik is ,muszáj magad tartani . Lehet kicsit össze vissza írtam ,de most így jutottak eszembe a gondolatok .

46. c855be7719 (válaszként erre: 43. - Szőkelédi)
2019. máj. 12. 21:57
Őszintén sajnálom. :( Megkérdezhetem, mennyi idő telt el azóta? Már többen mondják az új párválasztást, de én nem is értem, hogy jut eszükbe ez, néhány hónap elteltével. :( Hisz még most éljük mindenből az elsőt nélküle. Ünnepek, születésnapok, Névnapok, évfordulók. :(
2019. máj. 12. 21:53
Köszönöm mindenkinek. Szerencsére lényegében mindenki mellettünk áll, igen.Nem mondom, hogy kapkodnak, ki segítsen előbb, de ha van valami, bárkire számíthatunk. A mindennapokban egyedül vagyunk, hármasban telnek a mindennapok, de érdeklődnek felőlünk, és ha el intézni valóm van, akkor is van kihez vinni a gyerekeket. De a magány nagyon fájdalmas, esténként a legnehezebb, amikor elaludtak a gyerekek. Órákig forgolódok, mit is tehettem volna másként. Hónapokig nyugtatókat szedtem, de el hagytam, tudtam, csak teljesen rászokom, ha folyamatosan szedem. Nem mondom, hogy néha nincs rá szükségem, de attól már nem leszek rászokva. Jót tesznek a programok a gyerekekkel, de ez az időjárás most nem segít, hogy délutánonként be vagyunk zárva a lakásba. Ha jó az idő, estig lent vagyunk, játszóterezünk, bicajozunk, kirándulunk, el vonja a figyelmet. És persze dolgozni is jó, az is elterel már kicsit. Igen, megszületünk és meghalunk(csak nem mindegy, mikor) , én is ezzel vígasztalom magam és a gyerekeket is, tudják, hogy majd ha öregek leszünk, mi is meghalunk, ez ad kis vígaszt nekik, hogy újra fogunk találkozni. Addig is büszke rájuk, és fentről vigyáz ránk.
44. Roxána (válaszként erre: 40. - C855be7719)
2019. máj. 12. 21:20
Mit is írhatnék neked,hisz ilyenkor nincs rá igazán vigasztaló szó,csak az ,hogy őszinte részvétem.A trauma a csodás apa elvesztése okoz neked és gyerekeidnek bizony feldolgozni szinte lehetetlen.De neked kell a legerősebbnek lenned a gyerekeid miatt.Remélem vannak nagyszülők,barátnők jó szomszédok akik talán tudnak segiteni vagy legalább egy egy gesztussal vigaszt és együttérzést adhatnak.
43. szőkelédi (válaszként erre: 38. - C855be7719)
2019. máj. 12. 18:59

Szia! Tudom mit érzel ,25 évesen maradtam egyedül egy 5 évessel és egy 6 hetes babával. Évekig kérdeztem:miért ?! Nincs rá válasz ,nem is lesz soha ...

Enyhül majd évek múlva a fájdalom,ha lesz egy társad aki támogat (persze tudom korai még)

Nehéz volt nekem is ,így visszagondolva ,csak a gyerekek éltettek.

Őszintén sajnálom ami veletek történt ,sok erőt kívánok neked.

2019. máj. 12. 18:45
Az elet velejaroja a veszteseg. Megszuletunk, majd egyszer meghalunk. El kell fogadni, meg akkor is, ha nehez, es fajdalmas. :(
41. Guruljka (válaszként erre: 40. - C855be7719)
2019. máj. 12. 18:38

Ezt még olvasni is nagyon nehéz.

Édes Istenem, mit lehetne mondani, ami segít?

40. c855be7719 (válaszként erre: 39. - Birebora)
2019. máj. 12. 18:35
Nagyon köszönöm. Mindenki ezzel bíztat. Talán majd leszek még boldog. De olyan fájó, nem tudom elfogadni. :( Pláne a gyerekek miatt. A kislányom most lett 4 éves, és olyat mondott ma, hogy csak zokogni tudtam tőle. Hogy Ő mennyire szeretne táncolni apukájával és puszit adni neki. Egy 4 éves pici lány. :( A kisfiam nyáron lesz 6,aki mindig olyan akart lenni mint apa, elment a példaképe. :(
39. birebora (válaszként erre: 38. - C855be7719)
2019. máj. 12. 17:29

Jaj, őszinte részvétem:(

Nem lehet erre mit mondani, csak, hogy tényleg légy erős, találd meg a gyerekeidben az örömet, és majd ha úgy alakul a boldogságot is.

2019. máj. 12. 16:09

Sziasztok! Beleolvasgattam a fórumba, köszönöm, ha befogadtok!! Ez annyira nehéz, akárkit veszít el az ember, akit szeretett. :( Gyerekként veszítettem el családtagokat, de nem olyan nagyon közeliket, az élet mindig ment tovább.

De most "végem", szinte haldoklom. :( 28 évesen, fél éve lettem özvegy, 2 pici gyerek anyukájaként. Telnek a mindennapok, de én csak keresem a miért-eket. :( Amikre sosem lesz válasz. Egy pillanatra nem hagyhattam el magam, mert mindenki csak, hogy "legyél erős, a gyerekeidért". És én erős vagyok, vagyis mutatom magam. De belül utána megyek. :(

37. Amaunet (válaszként erre: 36. - Birebora)
2019. máj. 12. 09:49
Én voltam figyelmetlen.
36. birebora (válaszként erre: 34. - Amaunet)
2019. máj. 12. 09:47
Nem tudom miért törölgetnek ártatlan bejegyzéseket, fórumokat. Kiábrándító.
35. gyöngy:) (válaszként erre: 34. - Amaunet)
2019. máj. 12. 09:27
8. hozzászólás.
2019. máj. 12. 09:24

Itt töröltek bejegyzést?

Tegnap még olvasható volt egy, amelyben az idén, néhány hónap alatt vesztette el valaki a kedvesét és az anyukáját.

33. Guruljka (válaszként erre: 31. - Toprengo)
2019. máj. 12. 00:47

Ugye, érdekes?


Végül is tényleg nincs.

É azt sem merném mondani, hogy a múlt okozta a változásainkat, mert nem lenne igaz.

Az akkori állapotunk és a mostani közötti eltérés az, amit a múltnak lehet tulajdonítani.

A végén az jön ki az egészből, hogy a változást maga a változás okozza. Hogy akkor és ott nem a megszokottak szerint döntöttünk, nem a kijárt úton mentünk. Elindul a változás, mert más színeket látunk, más zenét hallunk, más lesz a prioritás, és ez megint változást generál bennünk.


Fura tényleg.

2019. máj. 12. 00:41
Ez az elet korforgasa. El kell fogadni, meg ha faj is, mast nem tehetunk. Sok sikert.
31. Toprengo (válaszként erre: 30. - Guruljka)
2019. máj. 12. 00:36

Érdekes ellentmondás ezt olvasni.

Mert a múlt van. Vagyis volt. A hatása viszont irányítja a jelent. Ha hagyjuk.

Hű, azt hiszem, megyek aludni. Ezt már én sem értem. :-)

30. Guruljka (válaszként erre: 29. - Toprengo)
2019. máj. 12. 00:32

Én a napokban olvastam, hogy a múlt, az nincs.

Meglepett.

Pedig lehet, hogy igaz. Még dolgozik bennem ez az állítás.

29. Toprengo (válaszként erre: 28. - Guruljka)
2019. máj. 12. 00:28

Persze, igazad van. Most a témánál maradtam...

Egyébként sem mindig könnyű változtatni, ezt látom a legtöbb embernél.

28. Guruljka (válaszként erre: 27. - Toprengo)
2019. máj. 12. 00:23
Nem csak a veszteségre gondoltam. Úgy nehezebb.
27. Toprengo (válaszként erre: 26. - Guruljka)
2019. máj. 12. 00:22
Én sokszor csak később érzek hálát, először fájdalmat, haragot, kétséget... De előbb-utóbb minden letisztul, ha hagyjuk.
26. Guruljka (válaszként erre: 25. - Toprengo)
2019. máj. 12. 00:20
Igen - és mindig hálás vagyok az újabb lehetőségért.
25. Toprengo (válaszként erre: 23. - Guruljka)
2019. máj. 11. 23:57
Sokszor azért, mert változnia kell valaminek. Még ha fáj is.
24. Perla del Mar (válaszként erre: 1. - Niki94)
2019. máj. 11. 23:55
Részvétem.☹
23. Guruljka (válaszként erre: 21. - Toprengo)
2019. máj. 11. 23:54

Ebben teljesen egyetértek.

Én is hiszem, hogy semmi nem történik ok nélkül. Akát tanulni valóként, akár tanulságként, fejünkre koppintásként kapjuk.

2019. máj. 11. 22:27
Őszinte részvét, bárkinek. Persze mindig is , mindenki átéli egy szeretett elvesztését. Azt gondolom az idő akkor is gyógyít, vagy enyhít. Azzal tisztába kell lenni, születünk, m,eg is kel halni. Inkább az a borzasztó, akinek a halál nehezen jön, és kegyetlen betegségekkel küzd. Van aki elalszik és máris odaát van. Nyugodjanak békében.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook