Eltartanátok a szüleiteket idős korukban? (beszélgetős fórum)

Serenity, akkor már tudom is, hogy kitől örökölted/tanultad, hogy te is ilyen vagy, ahogy leírtad, hogy anyukád milyen.

Rajtad áll, hogy tanulsz-e az esetből. Mindenki tudja, hogy az ő szülei hol rontották el, mindenki tökéletes szülő lett volna saját magának. Mindenki tökéletes szülő egyébként is, egész addig, míg gyereke nem születik.

Majd ha először vágod a fejéhez a majdani gyerekednek, hogy "nekem sem vett ilyet anyám", amikor hisztizik, hogy vegyél meg neki valamit, akkor gondolkozz el. Vagy amikor először vágod a fejéhez, hogy nem kap saját lakást mert neked is meg kellett érte dolgozni stb.

Sokan mem gondolnak bele, hogy a szüleik fiatalok és még tudatlanok/tapasztalatlanok voltak szülő téren, amikor gyereket vállaltak. Hiszen senki nem úgy születik, hogy már mindent tud. Van egy elképzelése, hogy majd az ő gyerekével hogy csinálja, de a gyakorlat sok dolgot felülír, tapasztalat még nincs, hiba lehetőség végtelen.

Könnyű azt mondani, hogy sose fogsz kiabálni a gyerekeddel, hogy ne ugráljon az ágyon, mert neked rosszul esett, hogy kiabáltak veled. Aztán eljön a nap, mikor a te gyereked ugrál az ágyon és nem akar szót fogadni, és rá fogsz kiabálni. Ilyenkor jusson eszedbe anyád!

Személy szerint még jól jártam, mert az én gyerekeim sokkal de sokkal szófogadóbbak mint én, ezt dobta a gép. Szóval megúszom, hogy üvöltözzek velük mert gyakrabban szót fogadnak, mint én tettem az én gyerekkoromban, de ez nem az én érdemem, hanem véletlenül ilyet dobott a gép. A szüleim meg fiatalok voltak mint én, dobott egy hisztis kislányt a gép, még szép, hogy csak kapkodtak össze-vissza (és még így is türelmesebbek voltak, mint gondolnánk).

Ezt akkor érti meg az ember, amikor ő maga is szülő lesz. Beégetni szándékosan a nagyszülőket az unokák előtt apróságokért hülyeségnek tartom. Azt hagyjuk, hogy eldöntsék ők, hogy milyen a nagyijuk!

Nem veletlenul mondjak, hog az idos korra keszulni kell-ene: sporttal, olvasassal, jatekkal.

Mert vannak aranyos, kedves, vidam, idos emberek is, akik dacolnak a korral es jo veluk, mellettuk lenni.

az öregség nagyon felerősítheti az alaptulajdonságait az embereknek... Szóval a problémákat is.

Ahol szeretet van a gyerekek felé, ott nem hülyülnek meg így, mégha nem is emlékeznek már a saját dolgaikra se nagyon. A csicskáztató öregek azok fiatalnak se voltak általában kutyák,c sak becsomagolták a dolgot, mert még volt erejük szépen előadni, idősen meg nincs se erejük, és sokszor agyuk se már hozzá annak aki úgy öregszik.

érdemes vigyázni az agyunkra, az is egy szerv, a szellemi frissességünk rajtunk is múlik. hogy milyenek leszünk meg a jellemünktől is. Szóval de kb tudhatja az ember milyen öreg lesz ;) max sokan szépítik amíg van rá erejük fenntartani a látszatot.

Sajnos az oregseg csunya dolgokat hzhat ki egyes emberekbol. Ismerek nyolcvanas anyukat, aki ugy csicskaztatna a mar nyugdijas hatvanas lanyat, mint egy ormester. Es hiaba minden probalkozas, anyuka csak tapossa-tapossa, pedig a lanya minden tole telhetot megtesz az anyjaert; meg szerencse, hogy egy oranyira laknak egymastol.

Szerencsere mi meg nem tudjuk, hogy milyen oregek leszunk.

Nem idos beteg szulorol volt szo!

De ha szerintetek az idos, beteg szulo evekig barmit megtehet (uvoltozhet, fizikailag bantalmazhatja) a gyermekevel, akkor legyen. Ezt en elfogadhatatlannak tartom.

Szulokent meg mi is onigazolunk. Eleg jo szulok akarunk lenni, lehetoleg olyanok, akik nem kapnak negativ kritikat, pedig azt kevesen usszak meg. De ha osszessegeben a lelkiismeretunk tiszta, nem kell felnunk.

Mindig ketseget ebresztenek a tokeletesseguket vehemensen kinyilvanito forumozok. Ha minden klappol, akkor miert kell naponta (on)igazolni?

szerintem nagyon kevesen elég empatikusak ahhoz, hogy megértsék, milyen amikor nagyon nem ok egy szülő. Nálunk mindent megértenek, hiszen az anyád! még egy apát csak csak elismernek, hogy lehet rossz, de egy anyát nem. Azt meg pláne, hogy valaki otthagyja a szüleit, a saját életéért. Pedig vannak szülők akik mellett vagy a megrokkanás, vagy az otthagyja őket az ember. De ezt amikor valakinek elég jó szülője volt, és egyszerűen nem tudja mert minden idegszála tiltakozik,ellene (jogosan) hogy egyszerűen vannak akik nemhogy nem elég jók, hanem borzalmas szülők, azok sokszor nem is tudják megérteni, mégha szeretnék is. És szerintem nekik jó, hogy nem értik, hogy jut idáig valami, hogy mondjuk sose találkoznak felnőtt gyerekek a szüleikkel.

de összességében a szülő van lépéselőnyben, miután a gyerekek nem kérték hogy megszülessenek. Akik teljesen egyedül maradnak öregkorukra, az sose véletlen.

Nézd. Vallveregetest vagy megerősítést vársz ettől a topiktol?

Rengeteg embernek volt pocsék gyerekkora.... bár nekem pont nem, nálam a felnőttkor a szopoag, konkrétan az elmúlt kb 8-9 év, mégis voltak boldog időszakok, hol rövidebb hol hosszabb mégis osszesegeben nem tartom "jónak". En szívesen visszakusznek a gyerek ágyba... dehat küzdeni kell legjobb tudásunk szerint és ha úgy alszol el h te megtettel mindent akkor már ok. Gyerekkorban az ember nem annyira fogja fel annak súlyosságát ha beteg van a családban vagy vmelyik távoli nagynéni meghal vagy hogy miért nincs szaloncukor a karacsonyfan. Mert a szülei jó esetben megvedik érzelmileg és anyagilag... legjobb tudásuk szerint. Senki nem úgy megy neki (remélem) h azért vállaljon gyereket h akkor lesz kit "elbaszni" vagy vkit hibáztatni megnyomoritani.... szomorú ha itt végződik de sztem kevés indul így.

Ezt kéne szem előtt tartani.... nehogy azt hidd h én vmi erkölcsi magasságokban szarnyalok h ezt írom, csak az élet aztán produkál ezt azt és mikor már nem csak magadert még a pocsék szexuális eletedert vagy felelős még h házat vegyel de van családod is ami ennél ezerszer nagyobb felelősség, sokkal nagyobb mint egy ócska forum, és már tőled várnak el vmit (pl h tartsd életben ha nagyon sarkosak akarunk lenni) akkor talán majd rájössz érdemes lenne a nagyisagnak esélyt adni...

Na mindegy. Felnőtt vagy, magadert felelős. Nem kenhetsz mindent a szüleidre ahogy ok se rad MOST MÁR! Olvass Csernust.

A forumindito szulei nem 80 felettiek...

Mamammal csak en ertettem meg magam, miutan 15 evesen kitalaltam, hogy hogyan tudom megakadalyozni, hogy az ebedet ram boritsa. Mindvegig tiszta volt a tudata, de mindenkinek ot kellett szolgalnia. Viszont gondozni kellett... Joparszor ram boritotta, mikor elegem lett: hol tul meleg volt, hol tul hideg - mindig egyforma homersekletu volt, megkostoltam. Aztan egyszer ott hagytam leveses haloingben, par perc mulva visszamentem, uvoltozott, aztan ujra otthagytam s egeszen addig jatszodtuk a tortenetet, amig lehiggadt. Akkor tisztat adtam ra es megetettem. Kovetkezo nap ujra. Mig rajott, hogy ez neki sem jo. Azutan a vacsorat is en kellett adjam, mert a tobbiekkel cirkuszolt tovabb, en meg nem mertem elmondani, hogy hogyan sikerult ravenni az emberi viselkedesre. Apammal ugyanezt a szinjatekot jatszuk, szerencsere meg nem ezen a szinten.

Valamit ki kell talalni, hogy elheto legyen az elet a kornyezetenek is. Az nem megoldas, hogy mindenki megrokkan mellette.

Papírforma szerint eltartom őket.

A valóságban pedig mindenki "beleteszi" a magáét...

Nehez ugy szeretni, ahogy a másiknak szüksége van ra! Es ez nem csak saját tapasztalat...

Az meg, h vkinek a gyermeke miatt nem jut magára, v vmi ilyesmi volt, az sokszor TÉNY, mégha a gyerkoc nem is akart megszületni. Attól még lesz vki sz.r szülő legfeljebb nem merte fel h ezt nem a gyereknek kellene mondani v nem ebben a formában. Sajnos nem lehet tudni, melyik rossz meggondolatlan mondat miatt kezdi el vki utalni a szüleit... nekem egy csodás apa mondta ue.t, konkrétan h milliomos lenne ha nem vállalt volna hatot... viszont mindet becsülettel felnevelte és most h önállóak "hasít" az életben. Attól még szeretik őt és büszkék rá mert végigcsinálta... mert nem temette el az álmait! Sőt, attól remélem a fiam nem fogja orokre megszakítani velem a kapcsolatot csak mert néha én is mondok hülyeséget vagy elkuldom segíteni vagy oviba jaratom!

En 20evvel később tettem túl magam EGYETLEN sz.r időben tett nem várt válaszon szegény apukamtol feltett kérdésemre....

Nem kell vegletekben gondolkodni, vagy ez vagy az. Annyira divat manapság ez a "soha többet" stb. Mintha nem lenne ezen kívül ezer más megoldás...

Igen

A masodikra nem tudom a valaszt es valszeg senki nem fogja tudni megmondani neked akinek rendes szulei voltak.

Az idos ember szamara mar nincsenek szabalyok.

Az ontorvenyuseguk a csaladtagok szamara mar-mar tragedia. Sajnos ez reszben a korral is jar.

Én sem értem, minek megyek még, de megvan ennek is a maga pszichológiai háttere, az ember nehezen engedi el a szüleit és fogadja el, hogy sajnos egyedül van a világban ilyen szempontból.

No de, csak azért írtam le ezeket, hogy érthető legyen, miért nem tartanám el őket. Nem érzem, hogy bármivel tartoznék azért, mert felneveltek, ez volt a kötelességük, ők vállalták, nem én kértem. A (rossz) felnevelésen túl semmi mást nem nyújtottak sem érzelmileg, sem anyagilag, sem tárgyalig és sehogy.