Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Első terhességem és a hiedelmeim - megcáfolva cikk

Első terhességem és a hiedelmeim - megcáfolva


Nemrég olvastam egy cikket egy kismamáról, aki nagyon humoros körítéssel írta le várandósságának kínjait. Talán neki ellenpéldaként állok én most itt, alig egy héttel kisbabám születése előtt. Mert számomra ez a 39 hét áldás volt az égből, és nehezen, de bevallom: nem akarom, hogy vége szakadjon.

Na már most, így a vége felé érdemes lenne egy összegzést írni, - miről is? Hogy mit vártam, mit hittem, és mi lett belőle...

Első baba és a hiedelmek - röviden talán ezt akarom elmondani.


Nem terveztük a babát, így nem bújtam az internetet arról, mik is A JELEK. Nagyon sok embernél úgy érzem, már beképzeli a dolgokat, mert annnyira szeretné azt a pici babát... szóval pszichés.

Épp annál az októberi ovulációnál szóltam rá a páromra, hogy most vagyunk ott, elő az óvszerrel. Tán akkor egyszer esett meg ez a dolog.


És babóka megfogant. Mert ő úgy akarta.

A menstruációm mindig pontosan jött: 30 napos ciklus, néha 1-1 nap csúszás. Akkor is fájt a hátam, a veséim sajogtak, és le akart szakadni a petefészekem. Vártam, vártam... aztán csak nem lett belőle semmi. Azt nem tudtam, hogy a terhességnél is fáj(hat)! Hiszen a méhben csodák történnek már akkor! ! ! Szóval akkor hol volt itt A JEL? ? ?

Aztán azon az éjszakán kiderült. Egyedül vonultam be a fürdőszobába hajnali fél 2-kor, és akkor is még azt hittem, lehetetlen, hogy NEKEM gyerekem lesz. Aztán láttam a csíkokat. Egyedül aludtam, apa reggel jött föl. És akkor elmondtam neki. Dadogtam, és azt sem tudtam, mit mondjak. Küszködtem a könnyeimmel. "Mert a munkám augusztusig, meg se lakás, meg nem terveztük. . "Ez a terhesség első, észbontó hatása. Biztosan a hormonok teszik. Mert egy őrült gondolhat ilyenkor ezekre a dolgokra! Meg sem fordult a fejemben, hogy ne legyen ez a baba, csak nehéz volt bevallani és vállalni a felelősséget, hogy LESZ.

2 nap múlva látott a doki, mi meg a fekete foltot a papíron...


AZT HITTEM, majd ha gyereket akarunk, akkor hónapokig kell dolgoznunk rajta(ezen a többség nevet, viszont manapság sajnos sok párnak az évekig való próbálkozás jut csak! ). Volt elég sok petefészekproblémám, hüvelygomba, ciszta. Mindezt tetőzte a 156 epekövem, amik a fogamzásgátlótól lettek, és amiket májusban kaparásztak ki. Ezenfelül volt bennem egy rejtett félelem, hogy a volt munkám, ahol nagyon nehéz csomagokat cipeltem, nyomot hagyhatott az érzékeny női szerveimben... ez volt a rémálmom.

De nem így lett!

Még aznap nekiláttam a szörfölésnek... a mai kor átka: az internet. 1 nap alatt millió információt szereztem mindenről. Olvastam, képeket néztem, videókat töltöttem le, szakcikkeket mentettem el. És ez azóta így megy naponta.


Ez nagy hiba. Mert a kismama szuperszelektív agya főleg a rosszat, a negatívumokat, a veszélyeket szűri ki! Tapasztalatból mondom - saját magunkat paráztatjuk.


AZT HITTEM, nagyon rosszul leszek, és állandóan hányni fogok. Ez csak részben jött be, miután otthon bejelentettük a babót egy jó kiadós, vörösboros vacsi előtt. Anyu azt mondta, ha nem vagyok rosszul, itt valami gáz van... biztos ez? Aztán másnaptól rendes terheshez méltóan, - a 6. héttől a 11. -ig - néha émelyegtem. Hánytam 3-4szer, de ennyi.

Most így utólag, szerencsés voltam. És jól tűrtem. Dolgoztam, és nem akartam mások előtt rosszul lenni, így kihúztam. Ehelyett otthon esténként ment a fetrengés. De ennyi. Semmi kínszenvedés, semmi hónapokig tartó állandó rosszullét...

Az életmentő böfi segített túl ezen a korszakon: )

Áldom azóta is azt a szénsavas-cukros-karamellás löttyöt, amit amúgy ki nem állok, de akkor életerőt adott: )


AZT HITTEM, fájni fognak a melleim. Zz milyen kellemetlen lehet, gondoltam - de nem fájtak.


AZT HITTEM, majd a terhesség vége felé tör rám a fáradékonyság. Hát igen, az első 3 hónapban minden utam az ágyba vezetett, bármikor is értünk haza. Ruhástul, cipőstül, koszosan... . ÁGYAT akartam! ! !


AZT HITTEM, a poci rendesen elkezd majd nőni, és mindenki látni fogja, hogy ott babóka van. De nem. 26 hetesen lehetett észrevenni, hogy az nem háj. A többiekhez képest most is kicsi, de babóka rendesen nő, így semmi kifogásom a méreteink ellen: )


AZT HITTEM, majd mindenem fájni fog. Fokozatosan, a terhességi kornak megfelelően hol ez, hol az.

A többi kismama álmatlanságra panaszkodott - én még ma is nehezen kelek 9 előtt. Simán bevállalok akár 11 óra alvást is.

A többi kismama sokszor jár ki pisilni - én rossz esetben kétszer, ha egyátalán.

A többi kismama keményedik - én talán kétszer éreztem ezt - a 38. héten.

A többi kismama beödémásodik, vizesedik - rajtam még most sincs semmi nyoma.

A többi kismamának méhszalag-húzódási fájdalmai vannak - én még nem tudom, mi az.

A többi kismamának őrülten fáj a háta - nekem "még" nem.

A többi kismama popófájdalmakra panaszkodik -az enyém még bírja.

A többi kismama gyomorsavtól szenved - az enyém csak a cseresznye-sör kombinációra reagált: )Ezt tessék kerülni!

A többi kismama éjszakai vádligörcstől szenved - én 1x tapasztaltam, pedig nem szedek Magnét.

A többi kismama nem tud elhelyezkedni az ágyban: körülpolcolja magát, forog, de sehogy sem jó - én csak egy kispárnát teszek a combjaim közé, és semmi gond. Biztosan könnyebb nekem, akinek pici a pocija, mint a nagypocisoknak!

Most nem jut eszembe más...


AZT HITTEM, zabálni fogok. A kezdeti kekszes-ásványvizes időszak után rendesen tudtam enni. Talán egy kicsivel többet, mint előbb, de semmiképp sem zabáltam. Éjszaka még egyszer sem jött rám a kívánás... (ezt meg filmekben látni)

Persze voltak kívánós pillanataim, a fő helyen a halpaprikás, a túróstészta és a fagyi álltak. Ezeket amúgyis szeretem. Talán 2x volt rá eset, hogy akkor, azonnal követeltem a páromtól: EZT akarok enni -az egyik a hamburger volt... De inkább az jellemző rám, hogy nem is tudom, mit ennék.


AZT HITTEM, nagyon meg fogok hízni. Bennem ez a terhesség természetes velejárójaként volt jelen.

És íme, itt vagyok a fölszedett 14kilómmal, és nem igazán vagyok még dundi sem. . Igaz, soványan kezdtem, de épp ezért kéne kereknek látszanom. Apa szerint a popóm se nőtt meg nagyon. Aranyos, hogy ezt mondja.


AZT HITTEM, majd jól kirepedezik a bőröm. Nem tette, pedig rendesen kikerekedett a kezdeti lyukhoz képest.


AZT HITTEM, majd zavarni fognak a szagok. Szerencsére továbbra is a cigifüst és az indiai füstölő a 2 ellenségem, ahogy mindig. A többit bírom. a főzéssel sem volt gondom.


AZT HITTEM, a poci majd gátol a mozgásban, és nem tudok még fölmosni sem. A poci ugyan néha útban van, de simán meg tudok csinálni mindent.

Talán csak a szőrtelenítéssel van gondom: )


AZT HITTEM, a szexet el lehet felejteni egy időre - ehelyett most jut csak igazán eszembe, naponta többször is: )


VÁRTAM, hogy megjelenjen a köldök alatti vonal, a linea negra - nálam elmaradt...


AZT HITTEM, hogy jól megnő a mellem. Örültem is, mert alapból nagyon picike. Gondoltam, legalább kiélvezem és megtapasztalom, milyen az, ha nagy, kerek, vagy lóg: D - kicsit "bedagadt", de fél számot se nőtt.


AZT HITTEM, a terhesség utolsó hetei a pokolhoz hasonlíthatóak.

Keményedések, húzódások, álmatlanság, hátfájás, mozdulni nem bírás, állandó pisiinger - ezeket csak hírből ismerem.


AZT HITTEM, fizikailag rossz érzés várandósnak lenni.

Ehhez képest:

-rég nem volt már rossz kedvem!

-a petefészekgondjaimnak semmi híre

-a fejem nem fájt, mióta babás vagyok

-a gyomrom tűri, bármit is teszek bele, és hasmenésem sem volt már rég

-a zsíros, csúnya bőröm összeszedte magát

-egyáltalán semmi "bajom" sem volt az elmúlt 9 hónapban!


Ajánlom ezt mindenkinek, aki "előítélettel" áll a terhessége elején. Nekem nem volt senkim, aki elmondta volna a tapasztalatait(ezért is HITTEM oly sok mindent). Nem is kísérhettem igazán figyelemmel egy ismerős vagy családtag terhességét sem, mert a legkisebb gyerek nálunk öcsi - idén 20 éves volt: D

Viszont rengeteg jó tippet és ötletet, tanácsot gyűjtöttem be - és "öreg" pocisként most már osztok is - a kismamák fórumán!

Nyilván nagyon sok dolog alkati, genetikai "szerencsés" örökségem, de ahányan vagyunk, annyi félék, így ne higgyünk sosem teljesen az olvasottak ijesztgetéseinek! Ne a legrosszabbat várjuk!


Szívesen megölelném azt az embert, aki áldott állapotnak nevezte el ezt a csodás időszakot.

Mert bár terhességnek hívják, ki érzi tehernek, miután a testében növekedő csoda először a szemébe néz?


Igen, nálam az még hátravan, Hanna hamarosan előbújik.

Mindenkinek csodálatos várandósságot kívánok. Használjátok ki ezt az egyedi időszakot, mert ez csak nekünk, szerencsés nőknek adatik meg!




Írta: josey, 2007. június 21. 21:47
Fórumozz a témáról: Első terhességem és a hiedelmeim - megcáfolva fórum (eddig 21 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook