Első benyomás (beszélgetős fórum)

:D

Nem is értem, hogy lehet ilyen következtetést levonni egy hozzászólásból.

Lehet, hogy gyakori. A jelenlegi munkahelyemen 8 éve dolgozok. Az egész cégnél 28 an vagyunk, az irodánkban heten. A 7 emberből az egyik kicsit irritál, a 28-ból 3 ember nem szimpi. Szóba állok. Velük, de csak munka miatt.

Az előző helyemen 10 évig dolgoztam.

Volt egy hely, ahol 2,5 évet. Itt a hely ok volt, a kollégák nem. Ilyen keveset máshol nem dolgoztam....

Na?

Nem vagyok pökhendi, de elég nagy vagyok ahhoz, hogy tudjam ki szimpi. Még sosem tévedtem. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy utálom, csak azt, hogy nem szeretek sok időt tölteni az ilyenekkel, illetve ha nagyon nem szimpi, akkor egyáltalán nem kommunikálok vele.

Sajnos ez inkább nekem rossz, mert aki meg szimpatikus az lazán kihasználhat, hiszen akármit tesz kedvelni fogom. És persze, hogy azok vannak többen, akiket kedvelek...

Így már értem.

A dohányos óvónőt én írtam. Nem a saját, hanem egy ismerősöm példáján keresztül.

Azért a szerint választani óvodát, hogy dohányzik a vezető, aki egyben óvónő is, számomra több, mint furcsa. Ezzel mintha pálcát tört volna az egész óvoda fölött. Azt sem tudja, milyenek a helyi viszonyok, milyenek a munkatársak, de dönt, mert a vezető dohányos. Ezért írtam, hogy lehet, hogy a gyerekét egy jó óvodától fosztotta meg. Egyébként a mostanival, ahova a csemetéje jár, azzal az ovival sem elégedett.

Nincs meghatározott kritérium. Azaz, amint lejjebb írta valaki a dohányos óvónőt, nekem nem szempont, dohányzik-e vagy nem.

Ha ösztönösen taszít egy épp megismert ember, nem is kutatom az okát, csak elvonulok.

Sokszorosan megtapasztaltam, hogy igenis jók az ösztöneim, és nem kockáztatok többet. Bohócnak már nagyon is öreg vagyok. :D

Még se adod az esélyt az embereknek, hogy kellemesen csalódj bennük.

Olyan pökhendi vagy, hogy az már fáj. 😁

A meghatározott kritérium nálad konkrétan mit jelent?

A zsigeri ösztönt értem.

Nekem szimplán az a furcsa, hogy nem is változtatsz soha a véleményeden. Az első benyomás nálad valami kőbe vésett dolog, amin semmi nem változtat.

Igaz. A nyomasztó környezet semmivel sem jobb az utálatos kollégánál. De az ember általában nem megy olyan munkahelyre, ahol az az első benyomása, hogy maga a hely nyomasztja. A kollégáknál meg nem biztos, hogy már az első benyomás marad a döntő.

Pont ezért született ez a fórum. Mennyit jelent az első benyomás. Biztos van, akinél helytálló, mint nálad is. Van, hogy az ember később egész másképp látja a helyzetet.

A kollégákról is írtam:D

Elsőredöntök, nem változik véleményem,senkit nem csinálok ki ezért, deminimumra fogom a kommunikációt. Ha énmegyek olyan helyre ahol számomra nemszimpik a kollégák vagy a környezet,akkor kiléoek, ahogytehetem.

Egyébként a nyomasztó környezet sem jobb az utálatos kollégánál....

Tudom! Én is utálom, ha úgy érzem, hogy be vagyok skatulyázva! :D

Na de az élet az olyan, hogy az első a lecke, aztán jön csak a tapasztalat.

A skatulyákat én sem szeretem.

Törekszem arra, hogy elsőre meglássam a jó tulajdonságait valakinek, persze ez nem jelenti azt, hogy rábíznám az életem, csak annyit, hogy megelőlegezem neki a bizalmat. Azért látszik, hogy menyit megy százon valaki, már elsőre is. Aztán általában tényleg annyit megy, persze fejlődnek is az emberek.

Ráadásul, ha valaki felé úgy fordulunk, hogy elhisszük, hogy képes valamire, sokkal inkább megteszi, mint amikor azt várjuk, hogy kudarcot vall.

Veled akkor jó lehet incselkedni. :)

Olvastam a javítást. Csak olyan aranyos ez az incselkedés. :)

Testalkat alapján ítélni tényleg nem lehet. Ismerek én olyan kövér embert, aki csupa derű, kedvesség, és minden jó.

Az utolsó mondatodat úgy kell érteni, hogy nem fontos számodra, hogy más mit gondol rólad?

Mert én így értelmezem.

A rögtön eldöntöm nálam nem működik. Mert változhat a véleményem. Nekem furcsa, ha valaki később sem képes a véleményén változtatni.

Ahogy visszaolvasok, inkább azt látom, hogy fontos bizony az első benyomás, de bizony van, amikor megdől. Az esetek többségében pozitív irányban változik.

Amikor intézményről, tárgyakról írtam, inkább arra gondoltam, mint amit Jessica írt. Nem biztos, hogy pl egy munkahely választásnál az első benyomás lesz a döntő. Ha belegondol az ember, az életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük. Nem kizárólag az a fontos, hogy milyen a berendezettsége. Akikkel össze vagyunk zárva a nap minimum 8 vagy több órájában, számomra sokkal fontosabb.

Nekem is fontos az első benyomás. Én, ha találkozok egy idegen emberrel, akkor rögtön eldöntöm, hogy szimpatikus e vagy sem, és ezen később is képtelen vagyok változtatni. Persze van olyan, hogy valaki nagyon ellenszenves, de elviselem.

Pl. 1,5 éve felvettünk egy kolléganőt (60 éves) és nagyon nehezen viseltem, mert túl közel jött hozzám, túl erőszakos volt a közeledése, idegesítettek a reakciói. Néhány hónap kellett, hogy megszokjam, sajnos volt, hogy "rendre utastottam", mert magától nem jött rá, hogy ne feküdjön a hátamra, ha valamit megnéz a monitoromon, ne hajoljon bele az arcomba. Ezért szóltam neki. Ő nekem sosem lett szimpatikus, de nagyon igyekeztem, hogy ne érezze, mert ebben a korban már nagyon fontos a munkahely és azt még véletlenül sem akartam, hogy emiatt állástalan legyen.

Munkahely, lakás: nekem is fontos, hogy az épüet ne legyen nyomasztó számomra. Fontos, hogy a lakás világos legyen (déli fekvésű, nagy ablakok, világos falak, világos bútorok), egyébként nyomasztónak találom. Munkahely: az iroda, ahol dolgoznom kell szintén legyen világos, nagy ablakokkal, modern bútorokkal, és ne legyen zsúfolt, egyébként rosszul érzem magam.

Stb.

Én is így vagyok vele.

Sokszor belefutottam már, hogy az első benyomás becsapott, de inkább pozitív irányba.

Viselkedik.

Javítás helyett elküldtem.:D

Számít. Általában be is igazolódik. Amúgy nincsenek illúzióim, az emberek azt hozzák, amit várok tőlük. De alapvetően eléggé passzív és elfogadó vagyok.

Viszont nem a külső alapján ítélek, illetve de, viszont nem a testalkat, vagy az öltözet számít, hanem ahogy incselkedik

Ismerek egy anyukát. Ő mesélte, hogy óvodát keresett a gyerekének. Ellátogatott egy oviba. A vezetőt kereste. Mondták neki, hogy rögtön szólnak neki, kint dohányzik.

Az ismerősöm beszélt is az óvónővel, de nagyon rövidre zárta, mert nála eleve kizáró ok, ha az óvónő dohányos.

Pedig lehet, hogy egy kiváló óvodától fosztotta meg a gyerekét.