Első benyomás (beszélgetős fórum)

Szia!

Én Arielt használok, soha egy szemernyit se találtam belőle mosás végére, szépen eltűnt. Viszont a mosógépem új, rendesen melegíti a vizet. Nem lehet, hogy régi mosógéped és az az oka?

Furcsa, de mégiscsak első benyomás témakörbe tartozik.

Nem akarok külön topikot nyitni, de kíváncsi lennék, kinek milyen tapasztalatai vannak a mosókapszulával. Már aki használ ilyet.

Én csak most kezdtem el használni a kapszulát. Nemrég vettem Splendid márkájú mosókapszulát. Praktikusnak találom, hogy kis helyen elfér, az sem mindegy, hogy ha nincs az ember feneke alatt kocsi, mennyit kell cipelni. Kis dobozka, súlytalan. Viszont a minőséggel elégedetlen vagyok. Ugye a kapszulának maradéktalanul fel kellene oldódnia. De ez nem oldódik fel teljesen, és bocs, de takonyszerű ragacs marad a dobban, mikor kiveszem a kimosott ruhát.

Ilyet többet nem veszek. Most még van 1 db kapszulám ebből, azt már elhasználom. De soha többet Splendid! Nem tudom, vajon aki mást használ, Arielt, Persilt, vannak-e ilyen tapasztalatai, hogy nem oldódik fel?

Mint már írtam, én is iszom palackból. Ha úton vagyok, nyáron mindig van nálam egy félliteres ásványvíz, cukor nélküli citromos víz, vagy tonic. De otthon pohárba töltöm a másfél literes palackból.

Gyerekek is szoktak inni palackból. De szintén csak út közben. Otthon pohár. És nem cukrozott lötyiket.

Az utolsó mondatod a lényeg. Nem kínálunk mást abból a flakonból, amibe már beleittunk. Ez alap. Vagy annak kellene lennie. Nem hiszem, hogy bárki elfogadná a kínálást, ha a szeme előtt ivott volna bele a házigazda a palackba.

Egyetlen dolgot tudok elfogadni, méghozzá azt, ha a férfiak üvegből isszák a sört. Azt ugyanis ők legurítják, és kész. Nekem ennyi fér bele. Különben meg nem akkora fáradság pohárba tölteni az innivalót. Az ételt sem lábasból esszük, hanem kitálaljuk tányérra.

Persze ezek szerint ahány ház, annyi szokás.

Én tuti nem innék a nénikém palackjából. De neked egészségedre.:)

Ilyen alapon használhatnánk más fogkeféjét is. Én annál finnyásabb vagyok. Soha nem mosnék fogat még a férjem fogkeféjével sem. Lehet, hogy van olyan, akinek ez is természetes. Boa.:(

Nálunk simán van nagy palackból ivás:DDD

Persze, gyakoribb a pohár, illetve én fél literes palackból iszok, de a fiúk sokszor készítenek maguknak szörpöt vagy limonádét és azt nem öntögetik ki.

Sőt! A hétvégén nagynénémnél voltunk és ha nem volt kedvem bemenni a teraszról vízért, akkor simán ittam a nénikém palackjából.:D

Természetesen amiből mi iszunk esetleg, abból más nem kap, a vendégeknek mindig originál palackból öntünk:)

Tegnap a férjem volt kollégája telefonált. Szakmai tanácsot kérne. Ugorjon már fel hozzájuk a férjem. Jó,legyen! Vásárlás után útba ejtjük őket, nem gond.

Négygyerekes család, iskolás gyerekek. A lakás rendezett, átlagos tisztaság. Olyan "jó lehet itt élni" benyomást kelt. Nekem fontos, hogy a lakás otthonos legyen. Ez pont olyan.

A pasik kint megbeszélik a dolgokat, megy a tanácsadás. Én bent a konyhában a feleséggel. Beszélgetünk.

Családanya belehúz egy másfél literes ásványvizes üvegbe. Jót kortyol belőle. Kisvártatva jön a nagylány, ő ugyanezt csinálja, csak ő egy kétliteres kólás üveget húz meg jó alaposan. A kicsi fiú is kér. Ő is kap kólát a poharába ugyanabból az üvegből, amiből a tesó ivott. Guvad a szemem, mit ne mondjak, nálunk nem szokás beleinni az üvegbe.

Mondjuk különösen ilyen melegben, és ha úton vagyok, én is beleiszok a fél literes ásványvizes üvegembe, de abból csak én iszom, ez tök más.

Na, gondoltam magamban, csak meg ne kínáljon a jóasszony, mert én ugyan nem kérek abból, amibe az egész család beleiszik. Fujj! Mit ad isten, mintha gondolatolvasó lenne az anyuka, megkérdezi, kérek-e vizet vagy kólát. Simán elfogadtam volna, de köszöntem, a látottak ismeretében nem kértem.

Bejönnek a férjek, udvarias háziasszony megkínálja a pasikat. Pohár az van. Férjem ásványvizet kér. Tölt is neki jó szívvel a háziasszony abból a flakonból, amiből pár perce jót húzott. Fujj! Férjem nem látta az előzményeket, mivel kint beszélgettek. Megitta a pohár vizet. Mondjuk kutya baja nem lett tőle, de azért akkor is.

Milyen dolog már ez? Milyen szokás másfél-két literes palackból inni otthon? Ezt vették át a gyerekek is. Szerintem a kicsi is hamarosan nagy flakonból fog inni, amint meg tudja emelni.

Na, otthonos lakás ide vagy oda, ezzel a szokással nem keltettek bennem jó benyomást, pedig a lakás igazi otthon volt.:)

Én a kesztyűviselet inkább az idősebb korosztályhoz kötöm. Azon belül is inkább nőkhöz. Köztük is olyanokhoz, akik az én szememben igazi hölgyek. Valahogy a kesztyűt én csak csinos ruhához tudom társítani. Tehát összességében ápolt, jól szituált, igazán jó benyomást keltő hölgyeknél bejön. Úgy összességében jó a kép. Igazad van, szerintem is, aki kesztyűt visel, az talán épp a higiénia miatt teszi.

Akit én láttam, az az idős ember nem éppen egy úriembert testesített meg. De tényleg nem a kesztyűje volt az, ami miatt nem nyerte el a bizalmamat.

Igen, néha én is úgy nyúlok a kapaszkodóhoz, hogy már önkéntelenül húzom is vissza a kezem, amikor megérzem valaki izzadt keze nyomát.

Erről jut eszembe, hogy sajnos iszonyú szagok terjengenek néha a buszon. Kortól, nemtől függetlenül. Gyomorforgató. :(

Igen, ezt már megbeszéltük. Egyetértek.:)

A mondandód 2. részéhez annyit, hogy ő minden bizonnyal a kivételt erősítő szabály.:)

A viszolygás az külön fejezet. Érdekes szitu. Ha tömegközlekedek, időnként látok a buszon egy idős embert. Állandóan kesztyűt visel. Nem tudom, mi lehet az oka. Csonka a keze, vagy bőrhibája van. Passz. De az arca valami miatt ellenszenves. Akárhányszor látom, változatlan a véleményem. Tehát engem nem az késztet viszolygásra, hogy esetleg valami baj van a kezével. Ez nyilvánvaló, különben nem hordaná azt a koszos-fehér kesztyűt. Az arca egyszerűen ellenszenves. Ritka ember, aki belőlem ilyet vált ki, de ő igen. Nem tudom, ha beszélni hallanám, esetleg többször is, mennyire változna meg a véleményem.

A napraforgó virág az egyik kedvencem.:) A napraforgóktól viszont én is irtózom, több van belőlük, mint kellene.

A harsányság van, akinek jól áll. Én ismerek egy olyan csajszit, aki harsány, de én őt ezzel együtt nagyon bírom.

:DDD

Olvasom:D

Köszönöm!

Te is az vagy!

Lehet.

Tényleg érdekes ez az első benyomás. Nem azért, hogy továbbfuttassam a dolgot, de minél többet gondolkodom rajta, annál furcsább nekem, hogy van olyan, aki nem enged az első benyomásából.:)

Sokszor van, hogy valaki jó benyomást tesz az első találkozáskor, aztán kiderül, hogy csak álarc volt rajta. Akarattal, vagy akaratlanul. De úgyis kiderül előbb vagy utóbb. Aztán máris borul a bili, máris mást látunk, mint az első benyomásunk volt.

Aki kapja az orrba nyomást, annak tuti nem lesz jó benyomása.:)

Egyébként pedig nem mindegy, miért kapja. Lehet, hogy megérdemli. Ez nagyban függ a szituációtól.

Mit tagadjam? Volt olyan is.

Micsoda éjszaka volt! :)

Nahát! Hány értelme is van a benyomásnak? Ő jól benyomott, én jól benyomtam, jó volt a benyomás.:D

Nem szeretném. :)

Csak olyan jól jött ki! A kés helyes fogását is tanítani kell.:)

Jó kis párbeszédet folytatunk. Másnak nincs véleménye az első benyomásról.

Ha már késfogás is volt, akkor most színt vallok első "benyomás" ügyben: 14 éves voltam, menstruációs görcsöm volt. Kirándultunk aznap az osztállyal.Senkinél nem volt görcsoldó. Az egyik lány hozott nekem a közeli boltból egy felest. Ne kérdezd, mi volt, gőzöm sincs. Ittam belőle, akkor életemben először. Láss csodát, elmúlt a görcs. Hát, akkor én azt hiszem, kicsit benyomtam. De a tanár nem vette észre. Mire hazaértünk, már elmúlt a bódulat,nem voltam benyomva. Szerencsére. Mondjuk a rutinos osztálytársaim jó röhögtek, ők már gyakorlott ivók voltak nyolcadikban. El sem tudták képzelni, hogy én irtózattal nyeltem le azt a kortyot is.

Azóta sem rajongok a töményért.

A késfogás az tényleg külön fejezet. A helyes késfogás is fontos. :) ;)

Nem gúnyolódok ám, én is gyakran melléütök. :D

A kézfogást nekem is tanították. És szerintem valóban sok mindent elárul az emberről.

Pedig olyan alap dolog tisztességesen kezet fogni. Emlékszem, egyszer az iskolában is tanította a tanítónéni :)

Amúgy erről jut eszembe Allan Pease. Nagyon jó könyvei vannak a testbeszédről. Persze arra vannak kihegyezve, hogyan tegyünk jó benyomást másokra, mert alapvetően biztosítási ügynök, de ettől még annak is nagyon érdekes lehet, aki nem akar eladni semmit :) A késfogást külön fejezetben szokta tárgyalni. Pl. tetszett az a rész, ahol arról ír, hogyan lehet "kicselezni" az olyan embert, aki tipikusan dominánsan fog kezet, mikor erősen lefelé fordítja a másik kézfejét. Akit érdekel az első benyomás, annak ajánlom a könyveit.

Ma két pasit mutattak be nekem. Egyikük kézfogása

tipikus döglött hal. Fogtam már kezet máskor is, amikor ilyen érzésem volt. Ez a petyhüdt fogás, hát nem túl bizalomgerjesztő.

A másik pasas sokkal idősebb nálam. Már kinézetre sem nyerte meg a tetszésemet, de amikor a kezében felejtette a kezemet, és az istennek sem akarta elengedni, akkor már tolakodónak éreztem. Ráadásul tapintatlanul méregetett, miközben alig vártam, hogy végre kiszabaduljon a kezem.

Nem sok esély van rá, hogy újra találkozzam velük, így valószínűleg nem fogom megtudni, hogy a második pasi iránt érzett kifejezett ellenszenvem tompulna-e.

A döglött halas legalább amúgy szimpi volt, de a petyhüdt kézfogása után rögtön arra gondoltam, te jó ég, ha mindene ilyen puhány. :)

Így van. A mondanivalót úgy egészben. Nem pedig egy-egy szón lovagolni.:)

Azt hiszem, ezzel ki is fújt a téma. :))

Hű, hát teljesen máshogy látjuk a dolgokat, és teljesen máshogy értelmezünk szavakat :) Nálam a zárkózott kategória az olyan ember is, aki eleinte annyira feszélyezve érzi magát, hogy mondjuk szóba sem áll a többiekkel. Pl. van most egy új kollégám. Vagy két hétig egyáltalán nem köszönt nekem. Sőt, ha közeledni látott, hátat fordított, és elment más irányba. Ez azért elég bunkó viselkedés. Aztán kiderült, hogy csak zavarban van, és másnak se nagyon köszön. Azóta feloldódott, köszön, tudunk beszélgetni is. Kiderült, hogy elég normális, és még humora is van, csak ő egy zárkózott ember, de nem álszent értelemben, és nem is megjátszás volt, hogy kb konkrétan nem mer bárkihez is hozzászólni.

Azért gondolom, hogy nem vagyok szimpatikus neked, mert azt írtad, hogy "kiváltottam egy bizonyos ellenszenvet".

Szimpatikus, el is mész vele boltba, szimpatikus, de nem szeretsz vele kettesben lenni, szimpatikus, és tudsz vagy nem tudsz beszélgetni vele. Akkor tulajdonképpen mit is nyer az az ember, akit szimpatikusnak találsz?

Oké, csak azt várod el tőle, hogy szórakoztasson, mert vicces. De mi van, ha kiderül, hogy amikor éppen nem viccet mesél, akkor mondjuk politizál, és két vicc közt mindig alkalmat kerít rá, hogy szidjon egy pártot? (Most a példa kedvéért feltételezem, hogy nem szeretsz politikáról beszélni politikai "fanatikusokkal".)

Nem liheged túl, hiszen ez a topik erről szól.

Én a legtöbb kollégámat alig ismerem meg a utcán munkaruha nélkül :D Egyszerűen nap mint nap ugyanúgy öltözve látom őket, ezért nagyon furcsa, ha szembe jönnek "civilben" :D

Tényleg nem vagyunk egyformák. Nagyon máshogy látunk dolgokat, és az írott forma sok esélyt ad a félreértésre. Már másik témánál is észrevettem, hogy egy-egy konkrét szó vagy kifejezés kiveri a biztosítékot másoknál. Aztán amikor hozzászólások tömkelegén keresztül elmagyarázza valaki, hogy hogyan is értette, akkor hirtelen az, akinek nem tetszett az adott kifejezés, visszaugrik az elejére, hogy oké, de akkor is azt írtad, hogy ...

Pedig tényleg összességében a mondanivalót kellene nézni.