Első benyomás (beszélgetős fórum)

Az "álarcos részt" ki is fejtetted, csak te erre azt mondod, hogy zárkózott én meg azt, hogy álszent. Ismét nem sikerül ugyan úgy látnunk egy típust:D Ez sem baj.

Miért gondolod, hogy nem vagy szompatikus? Ilyet tényleg nem mondhatok, pusztán egy olyan téma kapcsán, amiben nem értünk egyet, mert szerintem, ha az emlékeim jók, akkor bizony sokszor meg egyetértek veled:D Ez a téma nem az, de miért is kellene egyformán gondolkodnunk? Én a családommal nem értek sok dologban egyet, de ettől nem utálom meg őket...

Visszatérve a zárkózottra, ami nem egyenlő nálam azzal, hogy megjátsza magát, másnak mutatja magát, hiszen ahhoz, hogy megnyíljunk valakinek, már ismerni kell az illetőt. Én is zárkózott vagyok x ideig, azaz egy ideig csak csupa általános témáról fecserészek adott egyénnel. Majd, ha elnyerte a bizalmamat, akkor jöhet más is, de ezzel nem mást mutatok, csak még nem értünk arra a szintre, hogy másról is meséljek neki.

És itt jön be az első benyomás, amivel még az illető nem nyerte el a bizalmamat, csak eldöntöttem, hogy az illető szimpatikus e, vagy sem. És az is lehet, hogy a szimpátia ellenére sosem fogok vele másról beszélni, max. az időjárásról.

Tehát, elsőre eldöntöm pl. aza új kollégáról, hogy szimpi. Lehet, hogy még ebédelni is fogok vele, vagy kimegyek vele a boltba is, de ott még nem tartok, hogy esetleg beavatom a családom életébe. És az is lehet, hogy x idő után, már mesélek a gyerekemről, a férjemről, de addig sosem jutunk el, hogy beengedjem a lakásomba, annak ellenére, hogy szimpatikus. És van olyan is, hogy valaki szimpatikus, aztán rájövök, hogy nem szeretek vele kettesben lenni, mert nincs vele témám, csak az időjárás, az meg engem untat....

Valóban nehéz nekem megfelelni:DDD

Anna idején a pasikkal is úgy voltam, hogy én elsőre eldöntöttem, hogy milyen kapcsolatot tudok vele elképzelni (haver, barát, párkapcsolat). Na, ez utóbbiba, nagyon kevés pasi fért bele:DDD

Miért kell nekem mindenkit szeretnem, kedvelnem: ezzel azért jövök, mert te azt mondod, hogy meg kell adni az esélyt az embernek? Miért? Én úgy gondolom, hogy nem kell, ha nem akarom, azaz nem kell mindenkit szeretnem, kedvelnem, hanem simán lehet számomra nem szimpatikus, és ekkor engem nem érdekel, hogy megfosztom magam egy igazán jó ember társaságától, mert nem érdekel. Tudom, pökhendi vagyok:D Nem, nem vagyok az:DDD

A kollégát sem kell kedvelnem, vagy szimpatikusnak találnom, elég csak az, hogy tudjak vele együtt dolgozni, ha szükséges. Ezt megteszem, de nem lesz szimpatikus sosem, sőt! fortyogok, ha sor kerül a közös munkára, és nem rejtem véka alá a nemtetszésemet, és ugyan ezt várom a másiktól is.

Nem kell engem szeretni vagy kedvelni. A kollegalítás nem erről szól.

Ja, megint a kollégák, stb.

Mint írtam, én nem akarok új emberekkel ismerkedni. Elég nagy a baráti társaságom, már nem akarok új embereket "elviselni", nem érzem fontosnak, kinőttem már ebből....

természetesen nem utastom el az ismerkedést, de ahhoz, hogy elfogadjak egy új embert (nem párkapcsolat, mert ugye én férjnél vagyok és nála jobbat még nem ismertem:)) nagyon különlegesnek kell lennie, mert nincs szükségem pl. egy örökké nyafogós energia vármpírra, stb.

Még sosem csalódtam senkibe...szerintem azért, mert elsőre eldöntöm, hogy mit várok tőle. Pl. valaki szimpatikus, mert vicces. Akkor én csak azt várom el, hogy vicces maradjon és szórakoztasson, és nem várom el emellett, hogy moziba járjunk együtt.

Lehet, hogy rossz a példa, de máshogy nem tudom elmondani, bocs!

Kutyust úgy választottunk 3 évvel ezelőtt, hogy tudtuk: házőrző lesz. Utána jártunk dolgoknak, és a tesóm tanácsára azt a kutyust választottuk ki 8 hetesen, amelyik odajött hozzánk. Mondjuk ilyen 2 is volt, de a kiválasztott valahogy jobban akart a miénk lenni. Mintha tudta volna, hogy érte jöttünk.:)

Jól választottunk. Szerintem ő is jól járt velünk.

Nem akarom túllihegni ezt az egészet.:)

Tulajdonképpen már leírtam szinte mindent, amit gondolok az első benyomásról és hogy mennyire állja meg a helyét.

Írtad, hogy ahhoz kevés az első benyomás, hogy a valódi embert lássuk. Így igaz. Van egy mondás: lakva ismerszik meg az ember. Ehhez tudnám hasonlítani ezt a dolgot is. Sok minden kiderül az emberről, amikor jobban megismerjük. És mint ahogy írtam már, az első benyomástól ez nagyon eltérő lehet. Konkrét példát mondok: a férjemet egy barátunk kisfia (akkor 3 év körüli volt)hosszú ideig csak munkásruhában, verejtékezve látta. Amikor egyszer elmentünk hozzájuk, és "szalonképes" ruhában volt, értsd ez alatt, hogy teljesen átlagos, hétköznapi ruhában, akkor a kisfiú nem ismerte meg őt. Ez komoly.:)

Tuti van olyan, hogy ha egy felnőtt találkozik valakivel, aki izzad a munkától, nem a legjobb benyomása lesz az illetőről. Talán még taszítja is. Nem kizárt. Amint normál körülmények között látja, hétszáz, hogy más véleménye lesz róla.

Így változhat az első benyomás. Ez csak egy példa.

Aztán ha elvonatkoztatunk a külsőségektől, akkor rájövünk, hogy mennyi minden újat fedezünk fel emberekben, amit korábban nem is láttunk bennük. Az idő, az sok mindenre fényt derít.

Végül egy megfigyelés, hogy mennyire másként látunk dolgokat. Channa* az 54-esben azt írta, hogy "ezeket olvasva ott van az ítélkezés. 3 példát hoz fel, ezek közül egyet emelek ki, mert én meg pont ezt hoztam ki egyik olyanként, ami tetszik a hozzászólásodból:" Egy benyomás vagy egy tulajdonság alapján elítélni valakit balgaság, hiszen attól, mert ezt szerintem rosszul csinálja, attól még amabban nagyon is tiszteletreméltó lehet." Érdekes, hogy mennyire másként látjuk. :)

Az, hogy valami szerintem butaság, nem azt jelenti, hogy valakit butának tituláltam. Okos, értelmes emberek is követhetnek el butaságot, de attól még nem buták. De kérlek lépj túl az egyes szavakon, és az egész mondanivalóját nézd.

Kedves tőled, hogy nem akarsz senkit meggyőzni, de ezzel mi is így vagyunk. Itt csak beszélgetünk, megosztjuk egymással a véleményünket, de attól mert érvelünk, még nem az a cél, hogy megváltoztassuk mások véleményét.

Nem értem hogyan jött az álarcos rész. Én őszinte és talán szókimondó voltam, ezért nem vagyok szimpatikus neked. Viszont aki becsomagolja a mondandóját, hogy barátságosabb legyen, az is élből unszimpatikus. Neked nagyon nehéz megfelelni :D

A zárkózott példánál úgy értem, hogy sokan teljesen más képet festenek magukról először. Amikor végre kinyílnak, sokszor egy teljesen más ember áll előttem. De ehhez idő kell, ezért nem lehet az első benyomásra alapozni. Egyik barátnőm elsőre rémesen arrogánsnak tűnt. Úgy nézett ki, mint aki fenn hordja az orrát. Később kiderült, hogy csak nagyon feszélyezte a rengeteg idegen, de amúgy egy bűbájos leányzó. Kedves, okos, barátságos. Kár lett volna leírni az első élményem alapján, egy igazán jó embertől fosztottam volna meg magam.

Megint jössz azzal, hogy miért kellene neked mindenkit kedvelni vagy szimpatikusnak találnod. Ismétlem: ezt senki sem írta, erről szó sem volt. Mondjuk lehet, hogy nálad csak egyféle mérce van az emberek felé: kedvelem - nem kedvelem, viszont mások árnyaltabban is megítélik a többieket. Ahogy a kapcsolatok is túlmutatnak annál, hogy akarok-e új barátokat vagy sem. Sok emberrel vagyok ilyen-olyan kapcsolatban, nem csak a barátokkal, és max. a kollégákkal. Sokszor ismerek meg új embereket, és ha nyitott szemmel járok, sok új dolgot tanulhatok róluk, tőlük. Biztos én vagyok a fura, de érdekesebb embereknél szeretem meglátni a másik mélységeit, a motivációit, azokat a dolgokat, amik egyedivé teszik. Ehhez viszont ismételten több idő kell. Persze van, aki mellett én is "elsétálok".

Nagyon jó neked, hogy sosem csalódtál barátban vagy kollégában. Sajnos én igen, és nem azért, mert először rosszul mértem fel. Az emberek változnak, így megesik, hogy már nem lehet rájuk úgy számítani, mint régen. Például volt egy kollégám, aki rendes volt, mindig lehetett rá számítani, stb. Egyszer aztán elhagyta a barátnője, akivel együtt képzelte el az életét. Innentől kezdve nemtörődöm lett, amit megígért, azt nem csinálta meg, elkezdett hazudozni. Persze az embernek vannak hullámvölgyei, de végül újra összejöttek a lánnyal. Viszont valahogy az a történet olyan mély nyomot hagyott benne, hogy nem tért vissza a régi énje, hanem megmaradt a megbízhatatlansága és a hazudozása. Ilyen könnyű csalódni emberekben.

Nem ismerem a korábbi hosszászólásaidat más fórumtémákhoz, de nem lehet, hogy azon megnyilvánulásaid miatt reagáltak volna hevesebben a te esetedben?

Tökéletesen érthető vagy! :D

Ha én írtam volna azt, hogy butaság, badarság, stb. Már nem is emlékszem miket, akkor tuti, hogy többen rávetődtek volna.

Ez tapasztalat:D

De ez lényegtelen is. Hiszen nekem nem célom meggyőzni senkit, és nem is várom el senkitől, hogy olyan legyen mint én (még csak az kéne!:)))), és pont ezért nem is írtam azt, hogy butaság nem az első benyomás alapján dönteni, stb. Ez mindenkinek a saját döntése és, hogy jó e vagy sem, azt mindenki döntse el.

Ha én el akarom mondani, hogy milyen vagyok ebben a témában (mert persze, hogy én is szoktam úgy írni, hogy abból akár bármit kiolvashatnak/érthetnek:)), akkor azt teszem, hogy leírom én, hogyan csinálom. Ezt tettem: én az első benmyomás alapján eldöntöm, hogy valaki szimpatikus e vagy sem, és ez nem változik. És nem írtam hozzá, hogy butaságnak tartom, ha valaki esélyt ad bárkinek. Mind ezt annak ellenére nem teszem, hogy szerintem egy pillantás elég ahhoz, hogy tudjuk milyen az illető. Perssze ebbe nem tartozik bele sok dolog (műveltség, tanultság, tiszteletreméltóság, stb.), csak azok a adolgok, amik minket taszítanak, mint egyént. Próbáltam példát is felhozni a kolleginámmal, aki túl közel jött hozzám. Persze senki nem tudhatja, hogy engem irritál, ha valaki 1 méternél közelebb van hozzám, nemhogy 20 cm-en belül, de azt tudhatná, hogy van aki ezt nem szereti és amíg nem ismer meg, addig tartja a sok-sok lépés távolságot. Nekem ez elég volt ahhoz, hogy ne legyen szimpatikus. Vagy egy másik volt kolléga: a mozdulataitól kirázott a hideg, ahogy bemutatkozott a hangja sem tett rám jobb hatást, így ő is a nem szimpi listámra került.

Nem mondom, hogy sok ember kerül erre a listára, de azért az életem során néhánnyal megtörténik, és rájövök mindig, hogy igazam volt.

Az álarcos példámat nem tudom megfogalmazni....

Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy attól szimpatikussá válnak, ha pl. negédesen viselkednek, túl közvetlenek már az első percben is. Na, az ilyenek tuti, hogy nekem nem lesznek szimpatikusak, ellenben Panna példájában hozott zárkózottabb emberrel. Szerintem nem attól lesz nem szimpatikus valaki, mert zárkózott, hiszen mitől lenne az első másodpercben valaki nyílt?

És még valami az esélyről: én pl. tök jól elvagyok, vannak havarjaim, barátaim, kedvenc kollégák, stb., nincs szükségem újabb barátokra, így azt gondolom, hogy miért ne szelektálhatnék? Miért kellene nekem mindenkit kedvelnem, mindenkit szimpatikusnak találnom, stb.? Erre szerintem akkor van szükség, ha újabb kapcsolatokat akarok létesíteni.

És még annyit, lehet, hogy sokak szerint nem jó az első benyomásra hagyatkozni, de: sosem csalódtam barátban, barátnőben, haverban, kollégában. Mind olyan, amilyennek elképzeltem, sem jobbak, sem rosszabbak. Mert ugye az egyértelmű, hogy az esetleg nekem szimpatikus ember senki másnak nem szimpatikus, de nekem valamiért igen, amire szintén nincs túl kokrét válasz (csak:)), mert lehet, hogy csak elsőre tetszett a mosolya, a hangja, ahogy kezet fogott, stb., mert ugye az első benyomás csak erről szól és semmi másról. Nem arról, hogy szép e, okos e, művelt e, tiszteletméltó e, csak arról, hogy engem megnyert e valamivel, vagy sem.

Remélem érthető vagyyok:D

Hopp, e felett elsiklottam.

Jó gondolat ez az irányvonal. Meg a fenntartással kezelés. Meg a további benyomások gyűjtése.

Nem azért mondom, de a mérkőzés állása: 3:1

Nehogy piszkálódásnak vedd, nem annak szántam, inkább kis viccelődésnek. Nem kell a feszkó.

Miből gondolod, hogy ha te fele ennyit írtál volna a va-ló-ban nem létező ítélkezésből, akkor többen neked estek volna? Pankának sem esett neki senki, na az is igaz, hogy nem ítélkezett, csak szerinted.

Á, egyáltalán nem értelek! Neked valakiről rögtön az az első benyomásod, hogy álszenteskedik? Ezt miből állapítod meg? Mi alapján jön le neked valakiről első látásra, hogy felvett valami álarcot? Eleve feltételezed egy ismeretlen emberről, hogy álszenteskedik, hogy álarcot visel, hogy elkápráztassa a környezetét? Direkt a te szavaidat használom. És fel nem foghatom, amit írsz.

Szerintem senki nem írta, hogy dolgoznia kell azon, hogy ne az első benyomása alapján döntsön. Ezt sem értem, hogy kerül ide.

Összességében így látom: neked van egy meggyőződésed, amihez olyan szinten ragaszkodsz, hogy további vitának helye nincs. :)

Megjegyzem, van, amiben én is ragaszkodom a meggyőződésemhez. De az is biztos, hogy nem ragaszkodom az első benyomáshoz. Mert az változhat. Jó és rossz irányba is. Ezzel nem azt mondom, hogy nem volt az életemben olyan, amikor valakiről az első benyomás alapján gondoltak ne jöttek volna be, és ne maradtak volna. Ilyen is van, olyan is.

Ja, és nem ugrálni akarok ám a témán, mert én most éppen lazítok az edzés után. :)

Igen.:)

Kifejezetten tetszik ez a rész: "adott esetben a saját hangulatunk, lelki állapotunk is befolyással van rá, hogyan ítéljük meg a másikat."

Meg ez is: "Ismerek néhány olyan embert, akik remekül el tudják magukat adni, mert tudják, mit akar hallani a másik. Vagy vannak, akik nehezen oldódnak, ezért elsőre egy utálatos sündisznónak tűnnek."

Meg ez is találó: "Az agy azért szereti tartani magát az első benyomáshoz, mert így kényelmesebb."

Ez nem kevésbé tetszik: "Egy benyomás vagy egy tulajdonság alapján elítélni valakit balgaság, hiszen attól, mert ezt szerintem rosszul csinálja, attól még amabban nagyon is tiszteletreméltó lehet."

Kiemeltem itt bizonyos részeket, de ezt igazán csak élőszóban tudnám ecsetelni, kiegészítve a saját szavaimmal, gondolataimmal. Ez pedig itt lehetetlen.

Nálam sem kőbe vésett és megváltoztathatatlan az első benyomás alapján hozott "ítélet". Változott már nálam is pozitív és negatív irányba is egy-egy emberről alkotott, az első benyomás alapján született véleményem. De ezt már írtam korábban, csak megerősítem. :)

Ugrálhatunk még a témán, edzésben vagyok:D

Persze azt is mondhattad volna, hogy akinek nem inge.....

És ha én csak fele ennyit írtam volna a nem létező ítélkezésből, már többen nekem estek volna.

Én képes vagyok elfogadni, hogy Panna nem ítélkezett, legyen, bár szerintem igen, de ha én írtam volna ugyan ezt, akkor én ezt tettem volna többek szerint...

Tehát, az első benyomásomnak ezért szoktam hinni...

Van aki álszenteskedik, és még azt sem vállalja be amit be kellene, mert úgy érzi, hogy ettől kedvesebbnek, barárságosabbnak tűnik, nálam ez nem jön be, fogom tudni, hogy valóban kedves e, vagy csak felvett valami álarcot, hogy elkáptáztassa a környezetét. Ez mégvisszataszítóbb számomra, mint egy igazi bunkó....

Ha valakinek dolgoznia kell azon, hogy ne az első benyomása alapján döntsön, akkor az mi

alapján is dönt?

Csak úgy mellesleg....még sosem bántam meg a döntésemet, ha valaki másként látott valakit, akkor x idő után azt monta, hogy nekem volt igazam...

Szerintem sem volt semmi ítélkezpő a Panka által írtakban. Általánosságban nyilvánult meg, de mindig hozzá lehet tenni, hogy tisztelet a kivételnek. Ha valaki a kivétel közé tartozik és nagyon intuitív, akkor őt nem lehet egy tekintet alá venni az átlaggal-

Bárki, aki ehhez hasonlóan, bölcsen vagy akár a dolgok mögé látva nyilvánul meg, az ítélkezőnek tűnhet. És igazából ítélkezés is, ha mi magunk annak akarjuk látni. De ki is ítélkezik ilyenkor?

Jó, akkor te így értelmezed, én meg egész másképp.

Én tényleg másként értem. Akkor 2:1 a mérkőzés állása. Idáig. :D

Szerintem egész jól értelmezem az írott szöveget, így én is értem miről beszél Panna, ami rendben is van, de ezeket olvasva azért ott van az ítélkezés szerintem. Ezeket a mondatpokat nem lehet máshogy érteni, hiába van körítés is....

"Az első benyomás pusztán a kirakat alapján történik némi kisugárzással megfűszerezve, ezért butaság hallgatni rá."

"Akik azt állítják, hogy általában bejön náluk, azoknak sem ennyire jók a megérzéseik, csak egyszerűen ragaszkodnak a címkéikhez"

"Egy benyomás vagy egy tulajdonság alapján elítélni valakit balgaság, hiszen attól, mert ezt szerintem rosszul csinálja, attól még amabban nagyon is tiszteletreméltó lehet."

Természetesen nem akarok ugrálni a témán, csak úgy megjegyeztem:D

Sosem érdekelt, hogy zavar e bárkit is az első benyomásból levont következtetésem, ami nem megérzés természetesen. Nem hiszek a természetfelettiben, stb.

Nem sért a véleményed, csak ha egyszer leírsz valamit, akkor utána ne mond azt, hogy nem tetted. Mindaddig részemről nem zavaró az írásod, amíg nem azt ragozod hogy más véleménye viszont butaság.

Már nem tudom jobban elmagyarázni:D

Én újra elolvastam a hozzászólásodat, és ismét azt olvastam, talán a második mondatodban, hogy butaság...

Meg azt is, hogy lehet egy tiszteletreméltó ember attól, hogy nekem vagy másnak az elsőbenyomása alapjánnem szimpatikus.

Az,hogy nekem valaki nem szimpi <> azzal, hogy tiszteletreméltó e vagy sem, illetve a többi tulajdonságát sem befolyásolja az, hogy nekem szimpi vagy sem.

Olvasd el újra a hozzászólásodat....

Nahát.

Ezzel én is így vagyok.

Számomra számít az első benyomás, de csak mint irányvonal.

Akár pozitív, akár negatív, fenntartással kezelem. Nem esek hasra; de nem is ítélek elsőre. További benyomásokat gyűjtök, s aztán hamar kialakul, hogy jó volt-e az első megérzésem. Többnyire jó szokott lenni.

Olyan is van, amikor az első benyomás közömbös; az már több fejtörést okoz.

Biztos tiszteletre méltó, és akár bármilyen további jó tulajdonsággal rendelkezhet, de miért kellene nekem pl. mindenkit szeretnem? Miért fáj az neked, ha valaki valakinek nem szimpatikus? Miért lenne butaság az első benyomást figyelembe venni?

Most azt gondolod te is,hogy jobb ember vagy nálunk, amivelki is váltottál egy bizonyos ellenszenvet, mert ítélkeztél mások felett, ami sokkal csúnyább tulajdonság, mint az, hogy valaki az első benyomására hagyatkozik.