Életközepi válság vagy kiégés vagy mi?.... (beszélgetős fórum)

8 és 5? Mit csalódtál bennük? Mi az, hogy nem akarsz velük foglalkozni? Ki foglalkozzon velük? Az egyik óvódás a másik kisiskolás. Még gyerekek.

Én elhiszem, hogy fáradt vagy. Ha tudsz menj el és kapcsolódj ki pár napra gyerekek nélkül. Férjeddel vagy barátnővel, bárkivel akivel jól érzed magad.

Valamelyik hozzászólásodban írtad, hogy vágysz az őszinte valamire.

Én őszinte leszek hozzád, és nem tud érdekelni, hogy depressziós vagy!

Hogy lehet egy anya olyan, hogy azt írja: "Csalódtam a 2 nagyobb gyerekemben, ellátom őket, de nem akarok velük foglalkozni"

8 és 5 évesek! Attól olyanok, amilyenek, mert te nevelted őket ilyennek!

Mit lehet csalódni egy 5 és 8 éves gyerekben? Nem akarsz velük foglalkozni? Szerintem eddig sem tetted és azért ilyenek.

Szomorú, hogy valaki kipotyogtat 3 gyereket, utána meg ilyeneket mond.

Te tényleg a sz@r anya kategória vagy, ha ezt komolyan írtad.

SOS keress szakembert!

A legjobb viszont az lenne, ha elköltöznél otthonról, a gyerekeidtől távol lennél, mert nem akarok a fókuszban látni senkit, aki kinyírta a gyerekeit.

Tegyél a helyzet ellen! Vagy kapd magad össze vagy költözz el egyedül.

Kicsik mèg! A nagyobbikra most kell nagyon odafigyelni mert jön a kiskamasz kor!!

Meg fogsz bolondulni!!

Egyébként az otthonlèt a bajod!

Ez a mondat nekem is szemet szúrt.... Nem tudom értelmezni,akkor mikor szülte meg őket? Nekem is három van,igaz a legnagyobb már önálló életet él de ha hazajönnek kezem-lábam eldobom hogy kedvükre tegyek :)

Alvás??? Ugyan már egy Anya soha nem tudja kialudni magát szerintem,főleg ahol kisebb gyermekek vannak!

Az olyan pszichiáter, aki felír neked ilyen helyzetben bogyókat, nemhogy nem segít, hanem árt is. A bogyók nem fogják a problémát megszüntetni.

Tüneti kezelés helyett azt kell szerintem első lépésként tenned, hogy kipihened magad, kiszállsz a mókuskerékből, elkezded az életedet kicsit kívülállóként látni. Ekkor jönnek jó eséllyel jó megoldások. Ha egyedül nem megy, akkor érdemes kérni segítséget. Egy családtag, egy közeli barát nem pártatlan, ezért inkább egy másik pszichológussal beszélgess.

Kunigundával én is egyetértek, szóval utazz el, old meg valahogy a gyerekek felügyeletét.

Remélem, lesz javulás az életedben!

"A férjemtől is megkaptam,hogy "háború van, szegénység..te meg siránkozol"...nah..vele sem beszélgetek kb fél éve...csak vagyunk egymás mellett."

Cserélhetnétek egy kicsit :P

Az ilyen pasikra úgy ráhagynám a gyerekeket, oldja meg, és "ne siránkozzon" közben... (Csak sanszos, hogy kerítene segítséget, pl. az anyját, és így nem érne célt a dolog.)

Szerintem ennek semmi köze az életkorodhoz, ez nem életközépi válság, hanem

1. igen, kiégtél az otthonlétben (ebben is ki lehet égni, mint mindenben)

2. párkapcsolati/házassági válság, megkockáztatom, szeretetlelnség, meg nem becsültség, és az ebből fakadó boldogtalanság.

Az előbbit valószínűleg orvosolná, ha újra munkába tudnál állni, de az utóbbi súlyosabb gond. Igazából attól függ a kimenetele, hogy a férjed felfogja-e, hogy baj van, és hajlandó-e foglalkozni vele.

"nem akarok velük foglalkozni"

Ezt vagy képes írni ilyen kicsi gyerekekre? Azt hittem legalább kamaszok. Nem mintha az ok lenne...

"Úgy látom az ovi nem több egy gyerekmegőrzőnél.

25 négyzetmérerre zárj össze 25 gyereket egész napra....persze,hogy minden bajuk van..."

Ebben tévedsz, az ovi nem ördögtől való. A kritikus tényező a pedagógus(ok) elhivatottsága, szakma- és gyerekszeretete.

Nem nagyon szerettem anno az első óvodát, ahová jártam - de miután ezt észrevették a szüleim, és átvittek egy másikba, imádtam. Ahogy a csoporttársaim is. Alig akartunk hazamenni délutánonként, és nem azért, mert otthon rossz lett volna, hanem mert olyan jól éreztük magunkat az oviban.

Oda nem tudok visszamenni,ahol eddig dolgoztam.

3 gyerek mellett nem tudok még műszakozni.

Nézegetem az egyéb területeket,hogy hova mennék.

Ebben sem igazán támogató a férjem....kioktatáson kívül más segítséget nem kaptam.Neki legalább van némi "összeköttetése" a külvilággal..

Annyi volt a hozzáfűzni valója,hogy ha bruttó 700 alatt megyek akkor hülye vagyok...

.

Utazz el egy kicsit egyedül. Én szoktam. Ilyenkor túrázok a hegyekben, orrba-szájba filmet nézek, egyedül rakok tüzet...stb. Segít rálátni az életterületeidre vagy esetleg új célokat megfogalmazni.

Járj el terápiába. Én úgy látom a három felsorolt probléma még ha külön is áll egybe tart valahol. Fontos szerintem, hogy önmagadra találj.

De hamarosan mehetsz dolgozni, akkor már más lesz.:)))

A 8, és 5 éves gyereket fogd erősebben!

Nem értettem félre semmit.

Ha te boldog vagy a gyerekeid is többnyire azok lennének!

Önmagadat hozd helyre,kívül belül,tessék megtanulni örülni ennek a rohadt életnek!!Menni fog...♥

Azt nem választhatod meg,hogy "milyen" gyereked lesz.

Amig nem jártak oviba nem is volt baj.

Úgy látom az ovi nem több egy gyerekmegőrzőnél.

25 négyzetmérerre zárj össze 25 gyereket egész napra....persze,hogy minden bajuk van...

Szerintem az felelőtlen aki segélyből él, 1 szobában élnek 5-en, veri, éhezteti a gyerekét. jahh..és 3 gyereke van 3 apától...

Nem ilyen vagyok. Valamit félreértettél szerintem.

Magamból kiindulva és amire én rájöttem. Az egész probléma alapja a párkapcsolati probléma, mivel az nincs rendben, húz mindent magával, hiszem nem vagy boldog, egyedül érzed magad és ez depresszióhoz vezet.

Ha vevő rá a férjed, akkor ülj le vele kettesben beszélgetni, hogy szerinted mi a nem jó köztetek, a kapcsolatotokban, a háztartásotokban.

Ha hajlandó változtatni és te újra érzed magad valakinek, akit megbecsülnek, támogatnak, változni fogsz. Ezzel a hozzáállásod is a dolgokhoz, a gyerekekhez. Ezt érezni fogják és javul a helyzet.

Ha a párod semmifél változtatásra nem hajlandó, akkor ott van vége a dolgoknak. Vagy lépsz és válasz, vagy ebben benne maradsz és tengeted napjaid.

A legnagyobb problémám,hogy eltűnt mellőlem mindenki, akivel beszélhetnék. Senki sincs..senki akivel őszintén beszélhetnék.

Nincsenek barátaim, a családomat hagyjuk....

Elmentem a körzeti pszichiáterhez.Meg sem kérdezte,hogy igazából mi bajom van, megnézte a kitöltött tesztet, ami nem lett fényes.

Középsúlyos depresszió. Egyből bogyót írt fel, és szedjem, menjek vissza 2 hónap múlva!

A helyzeten nem segített,hogy kb úgy éreztem magam,mintha az anyámmal ülnék szemben. (Középkorú hölgy,persze neki tökéletes az élete)

Anyám:"Te akartad, te csináltad, most ne siránkozz,sokan 1 gyerekkel is boldogak lennének"

A férjemtől is megkaptam,hogy "háború van, szegénység..te meg siránkozol"...nah..vele sem beszélgetek kb fél éve...csak vagyunk egymás mellett.

Kb fél éve agyalok ezeken a dolgokon és nem tudtam túllépni, megoldást találni :

1.) Igen, lelkiismeret furdalásom van,hogy milyen jogon érzem én magam rosszul, amikor másnak tényleg rosszabb

(de nem látok bele másnak az életébe..a felszín sokszor csalóka...)

2.) Libidó nulla...de ezt a fáradtság számlájára írom, plusz a megszűnt bizalomra.

3.)Mennyire hisztek abban,hogy a gondolatnak teremtő ereje van?

Csináltattam labort a híziorvossal..nincs cukorgond, pajzsmirigy oké, vas oké...ezzel sem vagyunk előrébb

Ezt úgy érted költözzek el?

A férjemtől csomószor hallgatom,hogy én vagyok az oka annak,hogy a 2 nagyobb úgy viselkedik, ahogy.....

Nem fogadnak szót, hisztiznek mindenért. Ha azt kérem legyenek kicsit csendben direkt lármáznak...stb....

Sziasztok!

Rólam röviden annyit,hogy 39 éves vagyok, 8 éve itthon, mostmár 3 gyerekkel, a legkisebbel hamarosan lejár a gyes.

Ha így mennek tovább a dolgok ahogy...az nem jó.

Mi a probléma?

1.) 8 éve nem volt olyan éjszaka,hogy kialudtam volna magam

2.)Csalódtam a 2 nagyobb gyerekemben, ellátom őket, de nem akarok velük foglalkozni

3.)Full elhidegültem-tünk a férjemmel...én úgy érzem,hogy állandóan csak szexelni akar...én nem..

Ezeket a témákat lehet kibontani, boncolgatni...