Élet! (beszélgetős fórum)
A hitel nem ördögtől való, ha kevéske van belőle, ha van rá tartalék, hogy ha mondjuk fél évig nem tudod fizetni, akkor is legyen annyi a számlán, hogy abból fussa rá, nem kell egyszerre több hitel stb.
De most számodra a legfontosabb, hogy ezek szerint te is hamarosan el tudsz menni dolgozni, a család együtt van és ez az, ami számít.
Nézd, ha az ember szerződik valamire, akkor az aláírt dolgok mindkét félre érvényesek, akkor is, ha van gyerek, ez van.
Nincs mit megérteni, ez egy anyagi és nem érzelmi kérdés.
Nézd, nekem nincs hitelem, de van más ezer bajom, ami miatt mondhatnám, hogy romokban az életem.
Ilyenkor mindíg erőt veszek magamon, s felsorolom, hogy mennyi mindenem van, ami más embernek kánaán lenne.....még mielőtt félreértené valaki, egyedül nevelem pici fiam, édesanyámnál lakunk, gyerektartás végrehajtás alatt, s az állam sem előlegezi meg a gyerektartást, mert hű de jól élünk....nem 59 ezer az egy főre eső, hanem 60 pár....kiadásokat nem vizsgálnak....apa egy éve a fiára sem nézett....meg ilyenek....
De! Egészségesek vagyunk mindannyian, akik fontosak nekem, szeretetben élünk, van fedél a fejünk felett, van munkám.....másom nincs
fel a fejjel! Nem szabad rágódni, mert az teljesen lehúz. Néha engem is elkap, de akkor mindjárt váltok a fenti pozitív gondolatokra :))
A bank nem jótékonysági intézmény, azt teszi, ami benne van az általad is aláírt szerződésben, úgyhogy ezt hagyjuk.
Timszon: a lényeges dologgal törődj, azzal, ami VAN. A családod együtt van, tehát nem tűnt el semmi, ami igazán fontos lenne. Sőt, munkahelye is van a férjednek.
A gyerek mennyi idős?
Ne úgy nézd hogy volt!
Hanem hogy lehet még!!:)
Én 12 éve vagyok a párommal nekem nem volt tökém mert 17 éves voltam mikor összejöttünk 1 év mulva már eggyütt éltünk de ő már rakott el!
Vettünk házat 6 éve eggyütt fizuetjük! Most romokban van a házaságunk mert nem érdekeljük egy kislányunk van 2 hónapja külön hálószoba!
Nem mehetek el mert bár együtt fizettük a hitelt az ő nevén van és a lagzi előtt vettük így minden az ővé lenne ha elválnánk!
Dolgoztam gyes alatt is mint a hülye 12 órákat éjszaka nappal a gyerekkel!
És kisemizne engem és a gyerekem is!
Szóval romokban de nem az állam miatt!
Amikor ilyen helyzetben éltem, úgy keltem fel, hogy csak ezt a napot kell túlélnem...
Este lefeküdtem azzal, hogy most aludni fogok, nem foglalkozom azzal, hogy mi lesz holnap, a mai napot már túléltem. És ez így ment hétről hétre, hónapról hónapra. Elvesztettem a férjemet, az otthonomat, a munkahelyemet. Ott volt az egyetlen kisgyermekem... Majd megszakadt a szívem az elvesztett életemért, hiába élhettünk a szülői házban... Aztán lassan, de sikerült. Megedződtem, és ha nem is osztom a pofonokat azoknak, akik tapostak, nem felejtem el, hogy kik edzettek meg.
Ez az élet. Amikor az ember padlóra kerül, megpihen, aztán erőt gyűjt, hogy felállhasson. Mert fel kell állni, ha lassan is. Ez az élet.
Az én szüleim a rendszer váltás után mentek tönkre mindenüket elvesztették és ott maradt 4 gyerek. Ők nem tudták túl tenni maguk, ezért egyre lejebb sűlyedtek. Én tanultam az esetből és mindig a kiutat keresem. Voltunk nagyon rossz helyztetben és vagyunk is, de mindig a fiúkat nézem és rá jövök amig ők vannak addig mindig van kiút, mindig van miért küzdeni.
Amig van családod akik szeretnek, mindig túl lehet élni. Ha nem felejtitek el, hogy ott vagytok egymásnak.
Amit elveszthetsz, az sosem volt a tiéd...
Illúzió a kocsival és a házzal azonosítani a tökéletes életet. Tudom, hogy iszonyú lehet a veszteség, de el kell gyászolni, aztán folytatni a mindennapokat, és örülni mindennek, minden percnek, az életnek (ami nem az anyagiakról szól).
Az előttem szólóval annyiban értek egyet, sokkal rosszabb helyzetben élők is vannak, akiknek nincs senkijük, akik egyedül vannak, nincs szerető családjuk. Örülj a családodnak, tartsatok ki és főleg össze, mert a biztonságot nem az anyagiak adják, hanem a szeretet és a család.
Ezt feldolgozni!???
Képtelenség!
Sziasztok!
Az én életem teljesen átlagos volt:iskola,munka,ház gyerekek és most össze dől az életem!Tavaly el kellet adnunk az autónkat,mert nem bírtuk fizetni,idén el kell adnunk a házunkat,mert szintén nem tudjuk már fizetni.A férjem dolgozik nem munkakerülő én nem tudok a babától dolgozni,és nem tudom lesz-e valaha saját házam.Azt is tudom,hogy rajtam kívül nagyon sok ember van ebben a helyzetben ezért azt szeretném kérdezni,hogy ezt hogyan lehet lelkileg feldolgozni,hogy az ember a tökéletes életét elveszti egy pillanat alatt,és nem azért,mert iszákos munkakerülő ember!!