Elegem van az apámból! (beszélgetős fórum)

Kriszti, tényleg nem kötekedni akarok. Én is éltem már együtt, én meg a férjem lányával anno, de nem is ez a lényeg.

Nem a szobák száma a lényeg, és nem is a lakás alapterülete. Mi kétszintes házban is egymást kerülgettük, mert: a gond a fürdővel van, és főleg a konyhával, szerintem. Van két fürdőszobátok? De ha van, még az sem oké egészen, mert két konyha gondolom, nincs. Na, azért a "kerülgetés" téma.

Bár nem nekem szólt.

Ilyen esetben igen, de azért ez elég szomorú, hogy a gyermekéért nem képes ennyi áldozatot hozni.

Végigolvastam, nem semmi. A hozzászólók közül leginkább Fata Morganaval értek egyet.

Kriszti, hiába írod, hogy apukádnak nem kell kerülgetnie benneteket. Már hogy ne kellene.

Amúgy furák a mai huszon-hamrinc éves fiatalok (tisztlet a kivételnek). Baráti házaspárnál is otthon laknak még a gyerekei, 28 és 30 évesek. Tetejébe a barátunk nem a gyerekek anyjával van együtt, hanem 10 éve másik felesége van, akit nem bírnak. De inkább megpusztulnak akölykök, a lánynak már mindenféle pszichoszomatikus betegsége előjött (annyira nem bírja az új asszonykát), de akkor sem költöznek el.

Nekem fura, szerintem két fizetésből egy akármilyen kicsi lakást azért ki lehetne venni. Krisztiéknek is az lenne a legjobb.

Tudom,és meg is értem,de azért ott van a kulcs mondat,hogy mindenki alkalmazkodik mindenkihez,és akkor simán működik is.

Ez mind a két félen múlik.

Viszont ha az apukája nem kíván semmiben társ lenni akkor nem az a megfelelő lépés,hogy szépen elmennek és külön életet élnek?

Igazad van, nem tudhatom, hogy milyen életet fognak élni. És ez akár zavaró is lehet majd.

De egyenlőre még most is úgy gondolom,hogy átmeneti állapotként a gyermekeim érdekében tudnám kezelni a dolgot.

Tudod Fata van olyan szitu, amikor egymásra vannak utalva szülő és gyerek.

Én értem Krisztit; én és kiscsaládom is a szüleim házában lakunk, ami tulképpen már az enyém, édesanyámé a haszonélvezet.

Az én anyukám éppúgy nem tudná egyedül fenntartani a házat, ahogyan Kriszti apja sem.

A különbség annyi, hogy ezt az én anyám belátja.

Ja és mindenki alkalmazkodik mindenkihez!

Na, már ne haragudj, de nem csináltam átjáróházat a lakásból.

Nem járunk haza éjjel 2-kor, mert hajnali 4:45-kor kelünk hétköznap.

Nem kell apámnak kerülgetnie senkit.

Még nagyon fiatal vagy,és nem tudhatod ,hogy kamaszkorukra milyenek lesznek a gyerekeid,milyen egyéniséggel,milyen célokkal,milyen életritmussal,stb.

Az ,hogy szereted a gyerekedet,önmagáért ,az nem egyenlő avval,hogy felnőtt korában ,amikor te mondjuk 50 éves leszel,akkor nagyon fogsz örülni annak,hogy a fiatal lányod vagy fiad,mondjuk átjáróházat csinál a lakásodból,vagy kerülgetned kell,vagy hallgatnod,hogy hajnali kettőkor bóklászik haza,(ami az ő korukban persze teljesen természetes.

Szóval még a saját felnőtt gyerekeddel sem jó együtt élni ,és bizony te is fogsz szabályokat felállítani,amit ha van egy csöpp eszük,nem tartanak be,hanem szépen elköltöznek ,békességben ,és a saját lábukra állva ,mielőtt még elromlana a kapcsolat,és inkább hazajárnak segítségért,kiváncsiságból törődésből,stb.

Nekem se az a legnagyobb bajom, hogy nem adje el a házat, nem is várom el tőle. De, ha már így alakult akkor miért nem tud úgy hozzáállni dolgokhoz ahogy kéne?

Te magad írta, hogy szeretet, meghallgatás és elfogadás, ráéreztél a lényegre. Én egyiket sem kapom meg. De, gondoltam, ezeket nem írom le, de ha már ennyire belementünk, akkor mesélek kicsit. Persze, ha érdekel vkit.

2 gyermekes anyukaként úgy gondolom, hogy ha a gyermekeimnek azzal fogok tudni segíteni, hogy ott laknak nálam és addig is félreteszik a pénzt a lakásra, akkor alkalmazkodni fogok.

Az már egy másik dolog, ha kihasználják a helyzetet és elherdálják a pénzüket.

Én sem azt mondtam, hogy csak az öreg változzon. Mindenkinek tolerálni kell(ene) az adott helyzetet.

A másik fél véleményét nem hiszem,hogy megtudjuk.:(

Az a ház az öreg háza.

Azt tesz benne amit csak jónak lát,addig ameddig csak él.Ha elherdálja ,akkor azt.

A yzülőknek a gyermekeket segíteniük kell,továbbra is sőt életük végéig ,amíg csak igénylik ,szép szóval,szeretettel,meghallgatással és elfogadással,ezen felül több kötelességük nincs a gyermekeik felé.

Ha bármit ,anyagi,tárgyi segítséget adnak ,az már ajándék,de nem kötelesség,így nem elvárható.Én így gondolom.