Egyedülálló kismamák (beszélgetős fórum)
Kedves copporin, nagyon köszönöm az együttérzést. A barátnőim viccesen azt mondták, hogy azért éltem az előzőekben sportos életmódot, hogy most kitudjam hordani ezt a kisbabát.
Nem tudtam még feldolgozni ami velem történt, de most már csak jól legyek(ünk) egészségileg a babával.
Erika
Szomorú a történeted.Nagyon sajnálom.
Elhiszem,majd a hányás elmúlik,vagy nem.A fiammal egyáltalán nem,a kis csajjal viszont az utolsó napig is.na meg az örökös pisi.Én bevallom az egész terhességből csak azt szerettem amikor mozogtak.Hát a lelki része ...mondanám ne gondolj rá de ez nem fog menni
Sziasztok! Megosztanám Veletek azt ami velem történt,mert talán magamnak is segítek vele, ha kíírhatom magamból.2011. agusztus legelején ismertem meg a párom, egy városban élünk, mindketten elváltak voltunk, megismerkedésünkkor teljesen függetlenek. A párom 42 éves,nincs még gyereke, nekem egyetemista nagylányom van.Én úgy éreztem sokat jelentünk egymásnak, megbízhatunk egymásban, míg most idén 2012.január végén váratlanul bejelentette a párom, hogy Ő le szeretné zárni ezt a kapcsolatot. Teljesen döbbenten álltam a döntése előtt, mert semmi olyan súlyos problémát nem érzékeltem kettőnk között, amiért ezt így gondolta. Nagyon megviselt lelkileg, mert én szerettem, kötődtem hozzá, de nem kerestem utána. Kb. jó 2 hét múlva rákszűrés alkalmával derült ki, hogy 14 hetes terhes vagyok. Iszonyúan megijedtem. Az orvos mondta, hogy már túl vagyok azon az időn, hogy el lehessen vetetni.44 éves vagyok, igaz, hogy jóval fiatalosabb vagyok a koromnál, az elmúlt 2 évben sportos életmódot éltem, de egyáltalán nem terveztem gyereket. A páromat azonnal felhívtam,aki kérte, hogy vetessem el, ha kell 200.000,-et is össze szed, csak keressek egy orvost aki elveszi, a következő verzió az volt, hogy adjuk örökbe, a harmadik, hogy lekötöm 20 évre a gyerektartással. Mint kiderült, azért zárta le velem akkor a kapcsolatát és zárkózott most el teljesen a kisbabától mert egy új kapcsolatba kezdett. Nekem azt mondta indoknak, hogy a külföldi munkája nem fér össze egy párkapcsolattal, nem szeretné, ha lenne itthon valakije. Az életem 1 hét alatt teljesen megváltozott. Iszonyúan fájt, hogy érzelmileg így becsapott a párom, lelkileg még most sem tudtam feldolgozni. Egy picit talán szerencsésebb helyzetben vagyok, mert önálló életem, jövedelmem van, de teljesen hihetetlen még most is, hogy kisbabám lesz akit egyedül fogok felnevelni.
Köszönöm, hogy leírhattam Nektek! Erika
Jól vagyok! Köszi! Mostanában a kaja kijön belőlem!:) Nem egy kellemes,bár nem mindennap fordul elő! Lelkileg viszont nehéz valóban,inkább este! mindig visszapörgetem magamban a dolgokat,amikről beszélgettünk,hogy tervezzük...meg azt is amikor összevesztünk...!
:))Akkor még az elején vagy nagyon.És hogy viseled?
Értem.Miért kellene neked azzal foglalkozni róla mit mondanak.Amint látom 36 éves...Mennyi idős kismama vagy?
Mindenféleképpen szükség lesz az ő segítségére és nem fogom elutasítani természetesen! A baba csinálásánál nemcsak én voltam ott,két ember kellett hozzá! Természetesen fel vagyok készülve a rosszra! Copporin kérdezte,hogy mit jelent,hogy mit fognak róla mondani? Ez azt jelenti,hogy a szemembe nem mondta ki,hogy vetessük el a babát,de telefonba már annyit megemlített,hogy gondoljam át,én még fiatal vagyok/24/,szülhetek még babát...de gondoljak arra,hogy ő róla majd mit fognak mondani az emberek,hogy tudják,hogy mennyire szeretett volna babát és most külön is vagyunk és nem is érdeklődik! ő magára gondolt,mert önző nagyon! Azért is furcsa,hogy a kezdőképe is még mindig a közös! Olyan,mintha fent tartaná a látszatot,hogy együtt vagyunk! pedig lassan 5 hete,hogy külön vagyunk! Kedden írtam neki utólag sms-t,mert akkor voltam ultrahangon,azóta semmi és ezért sem akarok neki írni,hátha észbe kap! Ha nem,akkor így jártunk sajnos! Köszönöm mégegyszer a bíztató szavakat!
Én nem gondolom bántó lett volna amit írtam.Persze terhesen érzékenyebb az ember,de ha már őket becsapták,legalább saját magukat ne...legyen úgy vissza mennek az lenne a legjobb.De ha lélekben készül rá még sem,nem éri meglepetés
Szerintem most pont nem erre a negatív hozzáállásra can szükségük, így is nehéz nekik
Miért ne gondolhatná meg magát az apa? Inkább bíztató szavakat kellene írni, mert ugyan annyi esély van arra, hogy meggondolják magukat, mint arra, hogy nem
Nos ha ennyire menekül akkor valószinü nem:(Az mit jelent mit fognak róla mondani?
Nem akarlak elkeseríteni,de egy kisbaba kerül a legtöbbe.Az igaz egyenlőre keveset eszik:)de majd meglátod milyen sokba kerül,pelenka, ha kell tápszer orrszívó és sok egyéb.Az sem egészen igaz ha meglátja(feltéve ha egyáltalán be megy megnézni)elolvad a gyönyörűségtől mert az övé.Ilyen is van de sajnos ritka.Ha meglesz a baba,nagyon nehéz lesz ..ezer gondolat nem hív,nem jön miért stb.De baba, van aki mellett nem lehet össze esni,el kell látni.De azzal fogsz feküdni ébredni,hogy bántja a lelked nem is érdekli.Azt a gondolatod meg felejtsd el,nem kell tőle semmi.ha úgy alakulnak a dolgok,a jövőben sem változik a hozzá állása semmilyen szinten,akkor igenis ha másból nem az anyagi oldalából vetesd ki a részét.Még ha 100szor megtudsz neki adni mindent akkor is.Legyen annak a babának meg mindene,ha más nem berakod neki bankba.Ennyire nagylelkű ne legyél vele szembe.És hát a gyerek egyszer meg is nő.óvoda iskola ami szintén nem 2ft.Én mindenkinek szívből kívánom,"javuljanak"meg ezek az apák.:))
Nagyon szépen köszönöm a bíztató szavak,remélem én is,hogy minden rendben lesz! Csak tényleg nagyon rossz! Nem fogom keresni az tuti,de nagyon kivi leszek,hogy ő megteszi e a lépést,de félek,hogy nem lesz belőle semmi! Fent vagyunk egy oldalon,ahol megkértem arra már az elején is,hogy törölje le a képeinket,az albumot és a kapcsolatban szót letörölte,de a profilképet nem,azóta ott van kint,pedig lassan 5hete,hogy nem is vagyunk együtt! Ilyen helyzetben szerintem nagyon nehéz pozítívnak maradni! Biztos sok nőnél van ilyen,hogy a pasi bepánikol,de soknál az is van,hogy magukhoz térnek! De gondolom ott nem kell több hónap,vagy rosszul gondolom? A védőnőm is azt mondta,hogy ez a viselkedés a 18-20évesek körében fordul elő,és nem a 36éves korban! Nekem még mindig hihetetlen,hogy babám lesz,még furi,de nagyon örülök,és nagyon várom már őt! Figyelek magamra,köszi,te is! Szép estét nektek!
Hát igen!!! Ő sem cáfol rá, hogy pasi. Ilyenek ezek, megijednek a felelősségtől meg az elkötelezettségtől. Én is egyedül maradtam, én 26 hetes terhes vagyok, és ahogy nő a pocim és telnek a hetek, egyre kevésbé foglalkozók az apjával, és egyre több figyelmet szentelek a picinek. Most már rugdos is, ez sokkal bensőségesebb érzés, mint mikor tudod hogy van, de nem érzel belőle semmit. Én egyszer kérdeztem a nőgyógyászt, hogy mennyire gyakori az én esetem. Azt mondta többször fordul elő mint gondolnám, de általában a terhessé végére meg szokott oldódni. Hát majd kiderül. Nem értem a párodat, terveztétek, aztán meg elfordul tőled és nem is reagál a megkereséseidre. Azt hiszi, hogy vitamin az fogamzásgátló, hogy játszadozhatunk vele, hogy hol bevesszük, hol nem. A fogamzásgátló megviseli a nő szervezetét, jobb ha tudja, nem lehet vele játszadozni. És különben is, ha már abbahagytad, utánna csak a menzesz első napján tudod elkezdeni, de ha meg sem jött, akkor hogyan? Nálunk is anyagi problémái voltak főként a szétválásunknak, de én azt mondom, ha mindenki először az egzisztenciális háttér megteremtésével foglalkozna, egy gyermek sem születne. Én azt gondolom, egy gyermeket be lehet vállalni akkor is, ha nem állnak túl fényesen anyagilag, mert ahol két embernek jut étel, ott jut egy harmadiknak is, főleg egy pici baba alig eszik valamit, mire felnő meg csak változik a helyzet. Én azt mondom légy türelmes, anyudéknál jó helyed van, én is oda költöztem vissza, és mióta itthon vagyok sokkal nyugodtabb vagyok, és most erre van szükséged neked is. Ne keresd, az jobban fel fog neki tünni ha nem keresed. Ha akar, úgyis keresni fog. Ne érezze azt, hogy rá akarod erőltetni magad és a picit. Magától kell rájönnie, hogy hiányoztok neki. Ha meg nem, akkor az már régen rossz. De én amondó vagyok, ha szeretnének bennünket ezek az önző pasik, most itt lennének velünk. Majd akkor meg jönnek amikor majd megszületik, mert milyen édes és mégiscsak az ő gyerekük. Nekem nem kell tőle semmi, ha megtudom tenni nem akarok rászorulni. Dolgozok amíg bírok, aztán majd lesz valami. Nekem kislányom lesz. Azt mondják, ha megszületik nem lesz időnk semmivel foglalkozni. Figyelj magadra, szedjél vitaminokat nehogy elkapd ezt az influenzát, légy türelmes, hidd el a végén minden jól alakul majd!
Sziasztok! Örülök,hogy rátok találtam! 8hetes vagyok és egyedül maradtam! Ez lett a tervezett babából! Fél évet voltam együtt a párommal,aki 36éves! Közösen eldöntöttük,hogy decemberben már nem szedem be a gyógyszert,de hó végén megjött! Utána sem védekeztünk! Január 7.én szólt,hogy tólni kéne a babát,mert nem emeli meg a főnöke a pénzt,mi meg albiban vagyunk! De ezek után sem volt védekezés! Januárban nem jött meg a menzeszem,amit ő is tudott és egyik este csináltam tesztet,ami kimutatta a pozitívat,de halványan! Elmondtam neki,hogy lehet baba lesz! Akkor azt mondta,hogy örül,de nem megbeszéltük,hogy tóljuk? Mondtam,ha nem is védekeztünk,akkor mégis mit gondolt! Azt mondta,hogy nem az ő feladata lett volna! Amikor csináltam egy másik tesztet,ami jobban kimutatta,akkor jöttek a viták,hogyan tovább...! Ő nem akar az én szüleimhez költözni,én meg az anyósomhoz nem akartam! Aztán elkezdte mondani,hogy becsaptam őt a babával,mert igenis betudtam volna szedni a gyógyszert,amikor szólt,de könnyebb volt teherbeesnem,meg nem akartam munkát keresni,dolgozni! Miközbe ez nem igaz,mert sokszor volt példa,hogy ő is próbált munkát találni és egyik sem jött össze! Azóta hazaköltöztem szüleimhez,akik mindenben támogatnak! Viszont nem tudom,hogy ő rá lehet e számítani,ugyanis nem is keres,nem is érdeklődik! Említette,hogy gondoljam meg a gyereket,mert mit fognak róla mondani...! Mondtam neki,hogy amikor szólt,akkor már késő volt,addigra megfogant a baba! Azóta emailokat irtam neki,hogy válaszoljon a kérdésemre,hogy adja e a babának a vezeték nevét vagy sem? Írjak e a fejlődéséről vagy se? Egyik levelemre sem válaszolt eddig! Én ma voltam orvosnál és láttam a kicsi szívdobogását,majdnem elbőgtem magam,hogy mi mindenből marad ki! Leírtam neki sms-ben a babát,de nem kaptam tőle vissza választ! Nagyon rosszul esik,mert tervezett baba volt és ennyire kifordult,hogy engem hibáztat,hogy terhes lettem! Annyira értelmetlen számomra! Nem tudom,hogy a későbbiekben mi lesz! Akkor sem fogja érdekelni?
Szia! Az én esetem teljesen ugyanaz mint a tiéd. A páromnak két fia van, és ő is azt mondta, hogy szeret engem annyira hogy nem akar megfosztani engem a gyerektől. Mikor kiderült, hogy terhes lettem, első pillanattól ő is meghátrált. Először elgodta, aztán mégis visszakozott. Én elköltöztem tőle. Négy évig voltunk együtt. Én is kislányt várok!! Nagyon fáj, bár nálam eljött uh-ra, de már többet nem fog. Egyrészt azért, mert nem hívom, másrészt meg szerintem már nem is jönne. Most 26 hetes terhes vagyok. Én is abban bízom, hogy ha megszületik a baba, majd kárpótol. Nagyon szemét pasik vanna, mindig a legnagyobb bajban hagynak magunkra, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. De most akkor együtt vagytok attól függetlenül, hogy nem költözött oda? Első babád? Mennyi korkülönbség van köztetek? Az én párom is sokat az italba menekült. És már rögtön az elejétől egyedül hagyott?
Puszi
Sziasztok!
Én is egyedül nevelem már 9 hónapos kislányomat,6 éve voltunk együtt párommal,mikor terhes lettem,akkor jelentette be nem akar babázni....neki van házasságából két nagy fia,szerettünk volna egy közöset is,mégis mikor kiderült meghátrált.
Mondanom sem kell mit éreztem egyik napról a másikra, terhesen egyedül hagyott,felénk sem nézett...sokat sírtam...ultrahangon egyedül,szülés után,rettenetes érzés volt,de mikor a karomba tarthattam pici babámat már örültem,boldog voltam mégis.
Azóta annyi történt,jön látogatni,szereti kislányát,de hozzánk költözni nem akar,talán jobb is,mert ami bánatot okozott nekem soha nem tudom elfelejteni,a barátok az ital fontosabb lett neki,ilyen is van sajnos!
Hát akkor felgyűröm a gatyaszárat! Most is nagyon sokat sírok és sokszor rossz kedvem van, biztos megérzi a baba ezt is a hasamban, remélem nem lesz ilyen rosszkedvű mint én vagyok. De nem tudok mit tenni, nem tudok felhőtlenül örülni, még! A próféta szóljon belőled, remélem lesz majd valaki, aki méltóképp viselkedik velünk, elfogad és szeret majd minkent. Egy kicsit remélem azért, hogy hátha észhez tér, és belátja hogy milyen hülye volt, és mit vesztett eddig, de ahhoz itt kéne kaparnia a küszöböt, hogy megpróbáljak hinni neki. Annyiszor átvágott és megbántott, hogy nem tudnék neki hinni. Van egy történet, hogy egy kisfiú szögeket vert egy kerítésbe, csak úgy heccből. Az apuka rászólt, hogy miért csinálta, és hogy szedje ki a szögeket. A kisfiú megtette amit kért az apja. Majd az apa odavezette a kisfiút a kerítéshez és azt mondta. Látod fiam, a szögeket kihúztad ugyan, de a lyukak örökre ott maradtak a kerítésben. Én is így érzek, tiszta lyuk vagyok már, mégha nincs is már bennem szög, ezek a lyukak soha nem fognak beforrni.
Teljesen átérzem azt, amin most keresztül mész, iszonyu nehéz, és ha meglesz a baba az elején mégnehezebb lesz, arra számíts, legalábbis nekem nehezebb volt, idegileg totál padlón voltam, és pluszban volt egy csecsemő, akit el kellett látnom, és amennyire lehetett tartani magam, mert megérzik ám, ha valami nem ok.
De nem adtam fel, nem is lehet, és most már jobb:)
Neked is jobb lesz, az apuka egyszer bánni fogja, hogy így viselkedett, de akkor te már boldog leszel mással, aki szeretni fog titeket, hidd el:)
Remélem igazad lesz. Én abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy a szüleimnél lakhatom, szeretnék majd egyszer egy külön lakást, de nincs pénzem. Nem élhetek örökké anyuék nyakán sem. Én egy kis városban lakom, úgy érzem itt esélyem sincs megismerni senkit, itt már mindenki mindenkit ismer. Nagyon nehéz elfogadni azt a tényt, hogy nem kellünk neki. A durva az, hogy ha nem lennék terhes, akkor ugyanúgy szeretne? Nem értem hogy válthat ki belőle egy pici vétlen gyermek ilyen érzéseket. Ahelyett, hogy örülne, hogy kislánya lesz, eldob minket. Szerintem van is valakije, és ebbe szörnyű belegondolni, hogy nem hozzák bújik, nem engem ölel. Néha erős vagyok és akkor azt mondom, hogy jön ő még az én utcámba. Eldöntöttem, nem kell tőle semmi, de hozzám ne is jöjjön, hogy szeretné látni a gyereket. Azt mondja, nem tudta feldolgozni, hogy gyereke lesz, igaz hogy már van kettő. Ez csak üres kifogás. Fél a felelősségtől és engem vádol, hgy egyedül döntöttem. De kérdezem én, ti mit tettetek volna a helyemben, egy abortusz után szitnén tőle 32 évesen gyermek után sóvárogva? Biztosan ti is így döntöttetek volna. Tudom, hogy jól döntöttem, mégha most nagyon nehéz is ez a teher, de remélem azért szenvedek most ennyit, mert valamikor egy szebb és boldogabb élet vár ránk!
Sajnálom ami veled történik, velem is ez volt a 6. hónapig, aztàn mondta, hogy nem kellünk neki, addig hitegetett, azt mondta én maradhatok amíg megszülök, de utána nem mehetünk hozzá, nagyon rossz volt, mint lelki és anyagi szempontból is, se pénz, se lakás, se szülői háttér, és ő sem segitett, de megoldottam, ismerösök segítettek
Most 1 éves a kincsem, és boldog vagyok vele, és nem vagyok egyedül, megismertem valakit, aki nem teljesen a párom, de majdnem:) sokat segít nekünk, szereti a fiam, és szerintem engem is, engedi, hogy a lakásában lakjunk, hihetetlen, hogy ez történt, nèlküle nem is tudom mi lenne..ezzel csak annyit akarok mondani, hogy te is megtalálod azt, aki úgy fogja szeretni a te gyereked meg téged is ahogy megérdemlitek!:) nem lesz egyszerű az biztos, de meglátod, jobb lesz
És ha valamiben tudok segíteni nyugodtan írj
Együttérzek veled, én sem kívánom senkinek amit most érzek.
Hogy lehet ehhez hozzászokni? Én most 25 hetes vagyok, de a terhességem eddigi időszakát egyedül csináltam végig én is, mert a legelejétől nem állt mellém, csak hitegetett, most meg végképp lepattintott. Te nem vagy elkeseredve? Keres a párod, vagy azóta nem is beszéltetek?
És most hányadik hétben vagy?
Engem akkor hagytak el amikor kiderült hogy 7hetes terhes vagyok.A világ legrosszabb érzése!!!!
Sziasztok! Èn màr hozzàszoktam,h egyedül vàrom a babòm...11hetesen hagyott el az exem,most töltöm a 23.hetet...
Írtam neked privit, nézd meg kérlek:-)
Nem értem a férfiakat! Szerintem nekik az a problémájuk, hogy félnek a felelősségvállalástól és az elkötelezettségtől. Hogy le kell magukat kötniük valaki mellé, és őket örökre összeköti a gyerek. Bepánikolnak, de remélem aztán jóra fordul minden. Azt nem értettem, amikor azt írtad, hogy fél hogy egyszer nem jön haza a boltból. Mitől fél? Csak a felelősségvállalástól. Te hogy éled meg, várod a babát, és ugye nem hibáztatód érte. Hogy-hogy eddig nem költözött oda hozzád? Szerintem a macska csak kifogás. Mindenre van megoldás. A pasik sokszor csak a kifogásokat keresik, miért ne. Van akire számíthatsz? Egyedül élsz a lakásban? Mikorra vagy kiírva? Én abban sem voltam biztos, hogy együtt karácsonyozunk. Nagyon szar érzés, most éppen céges buliban van, utána gondolom elmennek buliba, én meg izgulhatok egész este. Nagyon félek hogy van vagy lesz valakije. Mindent elviselek, de ezt az egyet nem. Sok olyan sztorit hallottam, hogy a pasik ilyenkor megbolondulnak, aztán meg ha megszületik a baba, akkor minden megváltozik jó irányba. Remélem ez nálunk is így lesz. Hallottam egy nőröl, aki sátorban aludt mert nem bírta elviselni a férjét. Aztán meg együtt tolták a babakocsit. Azt írta neked, hogy szeret, ez biztató. Szerintem csak beijedt, ahogy remélem az enyém is. Bár az én páromnak van már két nagy fia, lehet ezért is fél, mert már tudja mire számítson. Szarul állunk anyagilag is, meg utálja a karácsonyt is. Szóval minden összejött. De próbálok nem idegeskedni és pozitív lenni, ami sokszor nagyon nehéz. Napközben még elvagyok, de ez a hülye sötét esős idő, ettől még az is bedepizik akinek nincs semmi baja. Írj majd, tudom hogy nem vigasztal, de nem vagy egyedül.
További ajánlott fórumok: