Egy versszakos idézetek /+ a költő/--ABC-sorrendben (fórumjáték)
Mit szólnál egy öleléshez, egy beszélgetéshez?
Ha mindenki elmondhatná mit gondol, mit érez?
Közös ének, közös játék, de csodás is lenne,
apró öröm, nagy boldogság csilloghatna benne.
Év közben a szükségeset úgyis meg kell venni,
csak egy dolgot felejtünk el, őszintén szeretni.
Öltözködjön a szív fénybe szerte a világon,
szóljon végre szeretetről idén a karácsony!
Aranyosi Ervin.
Legyen e földön szent szövetség,
Melyből a gazságot kivessék.
Az ember, aki gyönge, téved,
Legyen erős! Jobb, mint a Végzet!
Juhász Gyula
Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!”
Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr....
Tóth János.
Jöhet – míg élek – bármi, én a félést
Nem ismerem. Megyek előre bátran.
Legyőzöm lelkem minden ellenségét…
Anyám imádkozik.
Gerzsenyi Sándor
Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul írják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.
József Attila.
Igen, Atyám! Most már csak arra kérlek,
ne haragudj, hogy amiért fel nem érlek,
hogy amiért utadat homály borítja,
és nem találom, hol a próbák nyitja,
nem tudja rögtön mondani a szám
örömmel, békén: Igen, Atyám!
Túrmezei Erzsébet.
Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.
Juhász Gyula.
Gyermekzsivajgás, égő, piros arcok,
Olcsó ajándék, drága örömök...
Ma úr a széthúzás, király az éhség,
Az utcasarkon koldus könyörög,
A neve: Jókedv, Hajléktalan, árva,
Többé e földön nem leli honát.
Ki adja vissza a szegény világnak
A régi jó idők karácsonyát?
Heltai Jenő
Garasért vettünk örökzöld fenyőt,
Víg gyertya égett, kis csengő csilingelt
És jött az angyal vacsora előtt.
Ma nincs se fa, se vacsora, se angyal,
Csak gyűlölet van, átok, babonák...
Ki adja vissza a szegény világnak
A régi jó idők karácsonyát?
Heltai Jenő.
Felderűle a kivánt
Nap, mely a vitát eldöntse,
Hogy a fülemile-pörben
Kinek szolgál a szerencse.
Ámde a birót most cserben
Hagyja minden tudománya,
És ámbátor
Két prokátor
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjeltúr is:
Ilyen ügyről,
Madárfüttyről,
Mit sem tud a corpus juris;
Mignem a biró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.
Arany János.
Én mindennap megnéztem a felhőket az égen
Mert szépek voltak, szépek szépség fölött, túl szépek
És tudtam mindörökre múlnak mint álomnépek,
Ez fájdalom s öröm volt együtt s így volt jó nékem.
Szép Ernő : Emlék
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Petőfi Sándor.
Dáliák, tépett fürtű szép,
szilaj medúzafők,
szín-tárcsák, sárgát nyugtalan
vörösbe sűrítők,
Garai Gábor.
Csoda vagy nekem:
Az egyetlen,
Akit a lelkem befogad,
Akire vágyom,
Akit életem végéig várom,
Hogy jöjjön, ha kell.
Akinek magyarázkodnia
Nem kell,
Aki kell, mert kell.
(Brain Storming: Csoda vagy nekem )
Cecil cica ül a fűben; unatkozva, egykedvűen.
Ha mancsában egér lenne, meg is volna elégedve,
de nagysága lusta dáma, csak miákol unalmába’,
s várja, hogy a cserfes Örzse kis tálkáját teletöltse
Mentovics Éva.
Bort ide az asztalomra
Ne legyél már olyan lomha
Villányit adj édes lelkem
Hogy az eszem élesedjen
Aztán jöhet szürkebarát
Értékeljük az aromát
Melyik is volt az esztendő
Tüzes ízű, jó bortermő,
Szűcs István: Bort ide.
Áldott az élet,
Ád kinek-kinek méltón, ahogy illik,
Áldott az élet,
Keze felém is illendően nyílik,
Áldott az élet,
Hullott kezéből rám is némi jó,
Csak ennyi, lásd,
Csendeske, fáradt rezignáció.
Tóth Árpád
A fény arannyal öntözi még
a szőke akác levelét,
de ez a fény, megérzem én,
már októberi fény.
Az alkony lila fátyla alatt
tarka tehenek hada halad,
vígan elbődül, hisz haza tart,
de ez már őszi csapat.
A kertben tarkán égő színek,
virágok, dúsan vérző szívek,
rajtuk az este harmata ring,
de ez már őszi pompa mind.
Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
lelkemben vígan elringatok,
megszépül lassan, ami rég volt,
de ez már októberi égbolt!
Juhász Gyula
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.
"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
Odaillőt egy huri nyakra!"
Arany János
Zuhogó őszi zápor ablakra kopog
pereg kopog az elfüggönyzött szívre
beledobol a szoba ütemébe a bútorok dallamába
átlátszó gilisztasereg ereszkedik ablaküvegen
zörög mocorog zúg sziszeg
lépdel az éberálom sivatagában
utazik idegen világ sivatag síkján
élő határtalan szívben vándorol
susog dünnyög
duruzsol
regél dalol
Weöres Sándor
Vasárnapi csendes eső
némán hull a házereszről
nedves az udvar szalmája
sáros csizma tapos rája.
Babits Mihály
Ültess egy fát!
Legyen a béke fája,
Hozzon gyümölcsöt, békét a világra!
Kamarás Klára
Úszok az árral,
a habok dalával.
lágyan ringató,
vízsugarával.
Horváth M. Zzuzsanna
Ugrani nem fogok tüzekbe,
Ugrani már soha.
Ady Endre
Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi.
Arany János
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
Petőfi Sándor
Ne nézz,ne nézz hát vágyaid távolába,
az egész világ nem a mi birtokunk.
Amennyit a szív felfoghat magába,
sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Vörösmarty Mihály
Mert ablakomon néztem én
s láték sok ífiút,
s már régen vettem észben én
a balgatag fiút.
Babits Mihály
Lezárom ajkamat, velőm ég,
szenvedve, tűrve egyedül,
gúnyoljatok csak kába dőrék,
szivem szárnybontva fölrepül.
Kosztolányi Dezső
Ki járt már,ki járt már Bergengóciába?
vagy a tengeren túl,Óperenciába?
Szegény magyar költő,dekadenciába,
hadd bújdosson egyszer,Óperenciába.
Babits Mihály