Egy selejt hulladéknak érzem magam. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
A kèt legfontosabb (férjem, barátnőm) ha észreveszi akkor beszéltetnek. Próbálnak segíteni,de nem tudnak.
Ma valahogy borzalmas,azért is ìrtam ki.
Miért nem beszélsz róla?
Nem itt, nem nekünk..., bár ez is egy segélykiáltás,de sok itt az olyan, aki még tapos rajtad...
Szükséged van segítségre, vagy legalább arra, hogy valaki meghallgasson. Ne tedd ezt magaddal, olyan szép is az élet.
Szeretnék segíteni látni...
Küzdök igen.
Maga a leplezés is egy küzdelem.
El sem tudom képzelni, hogy hogyan jutottál erre a szintre.
Indulatos vagy, legalább is ezt érzem. Ez jó,mert még küzdesz!
Súlyos? Számomra hétköznapi.
Mondhatni ez a természetes.
Nagyon súlyos dolgokat írsz magadról!
Mi a fene történt veled?
Ma nincs bennem semmi pozitív.
Csoda,hogy nem mentem vonatnak.
De ráérés is,,igen mindíg mindenki gondolkodik,,de nem folyamat önmagán.
Ahogy Globus írta,,önmagát gerjesztő folyamat.
Próbálj valamit cselekedni önmagadért,,ne maradj így, hidd el a legtöbbet te tehetsz.
Még akkor se mondj ilyeneket magadra ha így érzed,,a kimondott szó legyen pozitív,ehhez fog alakulni a lelked is, lehet hogy nagyon lassan ,buktatókkal,,de próbálni kell.
Sosem volt jobb.
Az agyamat pedig nem tudom leállítani. Ez nem ráérés kérdése. Szerintem mindenki mindig gondolkodik. Én sem vagyok kivètel.
Volt amikor jobb volt,,vagy mindíg "ráértél" magadon agyalni.
Nem bántásból írtam.
Ha kifakadok akkor tény,hogy a férjemnek fáj. A barátnőm szimplán lehülyéz. Próbál segíteni hogy nyissak a világ felé,de esélytelen.
Ezért is tartom magamban a dolgokat. Elég a gondom magammal,ezzel nem akarok terhelni senkit.
Ha a nap 24 órájában ìgy érzed magad mióta az eszed tudod,megtanulod palástolni.
Ez olyan mint a depresszió.
Ők is hányan tűnnek életvidámnak aztán egyszer csak felkötik magukat.
Van egy tini lányunk,de azt nem szeretném leìrni,hogy mit dolgozok,mert azonnal mindenki rájönne ki vagyok és nem szeretnék döbbenetet.
Utána nézek van-e itt tb alapon,de nagy reményeket nem fűzök hozzá. Itt a háziorvos sem fogad.
Egyébként csak az én életem nyomorìtja meg,nem vetìtem ki a családra.
Elvált szülők,iskolában végig bántottak a társaim. Túlsúly miatt.
Miután elballagtam leadtam mindent.
Többet is mint kellett volna.
Olvastam könyveket,de pszichológushoz sosem jártam.
Se régen se most nincs rá pénzem.
A férjem szeret,imád.
Mindig mondja,hogy nem a valóságot látom.
Az összkép úgy ahogy van nem jó.
Nincs amit át kellene szabni,nem áll el a fülem etc. Mégis rusnya az arcom.
Kövér sem vagyok,(ezt kb. már elhiszem) de ha 40 kiló lennék is kövérnek látnám magam.