Egy férj a saját lakásából, kidobhatja a feleségét, és a gyerekét? (tudásbázis kérdés)
Hát ez elég súlyos, szerintem azért nem szól mert egyrészt kúvára szégyelli magát, másrészt a büszkesége nem engedi hogy bocsánatot kérjen...
Még ebben az esetben is, mielőtt elrohannál, akkor inkább ne beszéljetek napokig, de maradj ott, ne adj neki lehetőséget a veszekedésre, legyél JÉGHEGY:D de normális. Ezek után napról napról egyre jobban megnyugszik ő is, de te addig is tudsz tervezni, infókat szerezni, hogy hogyan tovább, esetleg bébi szitter árakat nézni, vagy bent alvásos ovit stb. bármilyen lehetőség ami segít abban, hogy ne kelljen otthagyni a munkádat, csinálj egy budgetet, számold ki mire lesz szükség havonta stb.
Ha a végén nem lesz szükség mindezekre, legalább készülj fel, MINTHA, így nem érhet meglepetés
És mint nőnek, mint embernek nagyon tud fájni az állandó visszautasítás...
Mikor ott állsz előtte, átöleled, Ő megcsak áll mint egy darab ... akármi.
Mondod neki, hogy: ölelj már át!
Erre megkapod, hogy hagyjál már a hülyeségeddel, mit kell téged ölelgetni?!?!??!
Múltkor megkérdeztem,hogy szeret-e még egyáltalán, mire annyira romantikus választ kaptam..
"Ha nem szeretnélek, eljárnák értetek dolgozni?"
Ez igen!!!
Hidd el, hogy ezt mind-mind próbáltam.
Nem érdekli semmi. Egy depis, hisztis, hülye pasi lett belőle, mert Ő meghal napi 8 óra munkától, és beletemetkezik az önsajnálatba.
Már megfordult a fejemben, hogy beteg. DE komolyan.
Komolyan?!
Akkor mondd el neki, hogy szerinted véletlenek nincsenek, és ha már így egymásba botlottatok, akkor lehet, hogy volt oka, a világ változik folytonosan, de te nemcsak tetetted, amikor hozzámentél:)
És hogy mindennél jobban bánt, hogy nekiadtad a fiatalságodat, a legszebb éveidet, és ő képes elintézni ennyivel. Ezután kérd meg, hogy adjon még egy lehetőséget a kapcsolatotoknak, és hogy más családban is vannak veszekedések, tök normális dolog. Ha kell, tedd meg te az első lépést!
Egyet tudom, bármit elviselek, lenyelek, eltűrök, de a fizikális bántalmazást nem..
Ne velem kezdjen, hanem hasonló súlycsoporttal...
Sehogy nem viselkedett.. elronhant, majd hazajött.
Reggel beszólt valamit, azóta nem láttam.
A legcikisebb, hogy mikor kijött belőle az állat, az én 3 évesem, pont az ölembe volt...:(
Ilyeneket én is szoktam, de lényeg hogy 30 másodpercnél tovább ne tartson a monológ, a pasik úgysem képesek ennél tovább odakoncentrálni:D
Nálam bocsánatkérés az ritkán fordul elő tőle, mert irtózatosan büszke...
"Valami miatt egymásba szerettetek annak idején" -ezt én is mondtam neki, erre megkaptam, hogy az a világ már elmúlt..
Ez van:D
És te mit csináltál, megvédted magad? Legalább úgy tettél?
Hogy ne próbálkozzon be többet!
Utána hogy viselkedett? Mintha mi sem történt volna? Te meg legyél normális, mint előtte, ezt várja el?
Szóval bojkottál...
Szerintem féltékenység is lehet benne, gondolj bele 4 évig bezárva a kalitkában, senkivel sem érintkeztél igazán, csak a picivel voltál, neki ez nagyon nyugis lehetett.
Most meg hirtelen ki a nagy világba, lehet, hogy csinos is vagy, attól fél, hogy új munka, új ismerősök...
Ezt az elégedetlenséget és félelmet úgy fejezi ki, hogy ahelyett, hogy kedveskedne, basszus, minden lépésedet akadályozni akarja:)Tök tipikus
Valami miatt egymásba szerettetek annak idején
Azt mondják, hogy sokszor a kevesebb több. Ezzel azt akarom mondani, hogy mi nem tudjuk a ti problémáitokat, de talán a kettőtök kapcsolatát kell először helyre hozni, azután a többi.
Nálam az vált be, hogy elmondtam a páromnak a búmat bánatomat, aztán próbáltam példát mutatni. (Pl szeretném, hogy köszönjön, ha hazajön akkor elmondom neki és utána mindig kedvesen üdvözlöm én is. Egy kis idő után természetes és megy magától)
Nem ezért akarok elmenni.
Tudod tegnap történt valami, amit nem fogok, nem tudok lenyelni.
Tegnap szó szerint nekem jött, mindezt a lányunk előtt.
NAgyon fájt! Nem fizikálisan, lelkileg...
Nem, nem hiszem, hogy tényleg le akarnál lépni:)
Ha pont te olyan vagy, aki mindent megtesz egy kapcsolatért, akkor csak ez a hirtelen változás mondatja veled, hogy lelépnél.
Nézz körül, semmi esélyed MOST, ha lelépsz. Először félre kell tenned valamit, a levegőbe nem mehetsz el! És lehet, hogy a férjed sem gondolta komolyan, a düh miatt sokszor mondunk olyan dolgokat, amivel mélyen megbántunk másokat, de nem gondoltuk komolyan
Nem mondom, hogy én nem vagyok hibás abban, hogy idáig jutottunk, csak belefáradtam ebbe az egészbe.
Én csak tettem, és tettem a házasságunkért, neki minden jó volt úgy, ahogy volt.
Már én sem teszek sokat, sokszor már semmit sem.
Elfáradtam.
Igazad van, nem lét hét alatt romlott el az az egész, csak most látom igazán, hogy mi minden vagyunk, csak egy család nem.
Négy évig otthon voltam, nekem is nagyon nehéz visszarázódni a munkába, elszakadni a lányomtól stb. stb.
És nagyon fáj, hogy semmi megértés nincs benne.
Kijelenti, hogy más is jár dolgozni, és ennyi.
A legjobb, hogy mielőtt hazaérnék, telefonál, hogy mehetsz a boltba, mert nincs itthon semmi.
..és még hasonló kis kedvességek.
Vágyom egy kis gondoskodásra, de sehol semmi.
Elmegyek-hazamegyek-alszom.. ennyi az életem.
Na, már ez is haladás:DDD
Igen, én is hallgattam olyanokat a suli miatt, hogy kész hülye vagyok stb. elengedtem a fülem mellett, türelem kérdése, végülis egy év alatt hozzászokott az egész család, anyóst is beleszámítva (aki sokáig az ellenségem volt, de láss csodát:DDD)
Tudom, hogy nagyon rossz úgy megérkezni, hogy a lakás szalad, de ér az annyit, hogy veszekedjetek miatta!
Munkámból fakadóan sok-sok-sok család otthonában megfordultam már (több ezer!), a tapasztaltak alapján átértékeltem a rendhez és tisztasághoz fűződő viszonyomat. A férjem legnagyobb örömére.
Imádom, mert egy áldott jó ember és nagyon sokat segít, de ha beszabadul a konyhába az minimum egy napos takarítást jelent. Viszont a főzés kikapcsolódás számára. Ha Ő örül, akkor én is örülök. Mióta nem morgok a kupi miatt, azóta jobban odafigyel.
Adj neki egy kis időt!
Eleinte minden családban elszalad a ház egy kicsit, amikor az anya is elkezd dolgozni, gondolj bele, máshol is kisgyerek van és rendetlenség. Szóval egy kicsit add lejjebb, és magadnak is adj időt, oszd be, hogy csak a legfontosabbakra figyelj oda, így mindenkinek lesz ideje hozzászokni az új helyzethez, gondolom, hiányzol a lányodnak is, hogy egy kicsit játssz vele.
Ha ezen sikerülne lazítani, akkor megnyugodnának egy kicsit a kedélyek.
Aztán később kitalálod, hogy hogy legyen megint rend a lakásban, de egyelőre a férjed elég ha elvállalja a bébi szitterséget.
Nem akarok beleszólni, de pl az én férjem olyan 12 órát dolgozik, és fél óra a gyerekekkel otthon esténként már tök kikészíti, valahogy a pasik ilyenek. Pedig tudom, hogy szereti, és a tiéd is szereti az övét, de ők másak az érzelmek kimutatásában.
Én egyelőre békülnék, és amikor már biztosabb talajon állsz pénzügyileg, szervezettebb vagy a napodat illetően is, és a helyzet még mindig car, na akkor elébe lehetne nézni ennek a válás dolognak (feltéve, ha még mindig aktuális lesz). 2 hét alatt nem romlik el egy házasság
Hidd el, hogy azóta napjába 50x verem a fejemet a falba!!!!
Csak tudod én egy kapcsolatért mindent megteszek!
A végsőkig kitartok, mert bízom benne, hogy megváltozhat, hogy akár ami elromlott helyrehozható.
Az a helyzet, hogy most már azt látom, hogy ennek így semmi értelme, és amint lehet, tényleg lelépek.
Szerinte közelebb is lehetett volna munkát találni, meg ez csak az én hülyedségem, hogy az otthonomtól 60km-re dolgozom.
Azt azért tudni kell, hogy ez egy ócska kisváros, ahol van 2 gyár, egy kórház, és kb. 10 kínai, meg egy Tesco.
Ennyi.
Anyós nem izgatja az unokája.
Sógornőm gyerekeiért van oda, az enyémet meg látja Karácsonykor, meg Húsvétkor. Úgy, hogy gyalog 3 percre lakik tőlünk.
Igaz mióta dolgozom, már vigyázott Rá 3x:D