Egész életem csak egy férfival leszek? (beszélgetés)

Nem is tudom, nálam ez elvi kérdés és őszinte típus vagyok, másrészt pedig mindig nézem, hogy én mit éreznék fordított helyzetben. Szerintem ez nem egy elhanyagolható szempont.

Persze nyilván kapcsolat és kapcsolat között is van különbség, szóval ezt tekintve simán el tudnék képzelni olyan férfit, aki mellett nem nagyon izgatna, hogy megbántom-e már bármivel is. De akkor sem a megcsalás lenne (ha lenne) a végcél, hanem a szakítás.

Felpezsdítene? :-))) Szerintem csodás érzés volna igazán tetszeni olyan valakinek, aki nekem is tetszik, majd pedig vágyakozva kerülgetni egymást. Na de, ez kinek ne tetszene? :)

Dehogy vagy!!!Nálunk ugyanez volt.(mert most már itthon van 3 napja)Én ábrándozgattam ő meg üzent,hogy hiányzunk meg szeret minket.Nekem is lelkiismeret furdalásom van néha,de igazából érthető szerintem,hogy így érzünk mivel nem voltunk még mással.Nem éltük ki magunkat ami valóban nagy hiba volt.

Ha valaki valóban szeret az a gyermekeiddel együtt iy elfogadna gondolom,de sose szeretné őket úgy,mint a saját apjuk.Persze erre ott lenne ő,csak azért biztosan furi lenne.

Nálam a kaland nem játszana, mivel én nem feltétlenül a szexre lennék kíváncsi, sokkal inkább a dolgok érzelmi részére. Mit vált ki belőlem valaki más, mit váltok ki én a másikból?

Sejtem, hogy szinte lehetetlen volna megállni ilyen körülmények között - mint ahogy azt valahol korábban írtad is -, hogy ne menjek az illetővel túl messzire. :-))))

De reálisan nézve a helyzetet, eszem ágában sincsen ilyesmit megtenni, a Párom nem ezt érdemli. Ha megtenném akkor Neki is meg kellene, hogy engedjem, hogy ilyesmit tehessen, ha szeretne, amiben ő nyilván egyrészt nem lenne benne (mivel az eset után záros határidőn belül lapátra tenne és igazat is adnék Neki :D), de ha tegyük fel mégis, az meg hova ugyan vezetne?!

Mondjuk így eltöprengve azért tetszene, ha valaki venné a fáradtságot, hogy még mielőtt meghalok kicsit megkísért, talán még egy csók is bocsánatos bűn lenne. ;-)

Én csak azt az érzést tapasztalnám amiről irsz,hogy valaki megcsókol aki nekem is nagyon tetszik,hogy milyen lenne...

Szóval ilyenekről fantáziálok.:)

Az a baj,hogy nálunk valóban az alkohol fontos szerepet játszik.De akkor sem állítom,hogy ő alkoholista.Valahogy megragadt azon a szinten,hogy neki a haverokkal iszogatnia kell.Nem kocsmáznak.Nálunk vagy valamelyik haverjánál vannak.De mikor hetente kétszer azt érzem,hogy undorodom ettől az embertől az gáz!de a hét többi napján úgy érzem jol megvagyunk,hogy szeretem.Persze szerelmes már nem vagyok.

Ezen már gondolkoztam,hogy ,ha újra kezdeném valamikor biztosan fontos szempont lenne ,hogy mennyit iszik az illető.és abban is igazad van,hogy én is sokat tanultam,értem.Hiszen szinte mellette lettem felnőtt nő.

A másik a gyermek kérdés ami valóban a legfontosabb!

Pontosan.:(

Nehéz,mert ha megsem próbálja az ember akkor nem is tudja meg soha.

Értelek.

Bennem is bennem van,hogy a gyermekemet senki nem fogja úgy szeretni ahogy az apja(mert imádja).

Mi is beszélgetjük,hogy jo lenne még egy baba,de mi van,ha nem bírom tovább mondjuk 3 év mulva és ki akarok szállni a kapcsolatból.Akkor már 2 gyermekes anyuka leszek.Úgy meg már nem hinném,hogy könnyen tudnék ismerkedni.

Nagyon is értem,hogy mire gondolsz...:)

Bennem is ezek a gondolatok,vágyak vannak!

Ez nem így van.

Itt érzelmekről,érzésekről van szó és úgy gondolom a férfiakat sem kell félteni...

Gyereketek nincs?

Nem vagy elég bátor lépni?Vagy miért?Neked legalább jött valaki akivel lehet jobb lett volna.

Az a baj,hogy nehéz feladni a megszokottat.Félünk hátha rosszabb lesz egy másikkal.

Hú,mi tényleg nagyon hasonló helyzetben vagyunk.Az én párom is kint volt most egy hónapot.Rengetegszer eszembe jutott,hogy bár találkoznék valakivel mondjuk vásárlás közben...és valóban nekem is sokszor lelkiismeret furdalásom van e miatt.

Meg nálunk már ugye van egy gyermek is.Ami/aki a legfontosabb.

Kacsingatnék...:)

Amúgy a fő ok ezzel kezdődik az biztos.Az alkohol mindig köztünk van pedig már rengetegszer összevesztünk ez miatt.

Én sem akarom elhagyni és megcsalni sem. :)

A mi kapcsolatunk tulajdonképpen - azt leszámítva, hogy az utóbbi időben, amióta együtt is élünk többet veszekszünk - teljesen rendben van. A dolog csak ott hibádzik, hogy egészen más a természetünk, érdeklődésünk és ő elég sok dologban sajnos nem is különösebben az a típusú pasi, aki nekem igazán bejön. Ezt leszámítva viszont nagyon édes, aranyos, kedves férfi, akivel mindent meg tudok beszélni és jól megértjük egymást, tehát kiegyensúlyozott és harmonikus a kapcsolatunk. (Számomra leginkább egy csodás barátság néminemű extrákkal. :))) )

Ennek ellenére vagy talán pont ezért folyamatosan bennem van a kíváncsiság, hogy milyen lenne egy másik férfi szerelme/csókja/érintése, milyen lenne beleszeretni valaki másba úgy, hogy tudom viszont szeret.

De nem akarok ezért tenni semmit, sőt tulajdonképpen észre sem veszem, ha bárki máshogy néz rám. :D Habár nem tudom mi lenne, ha olyan valaki nézne rám másképp, akire én is... de nem bocsátkozom feltételezésekbe. :)

Azért örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot, mert már azt hittem velem nem stimmel valami.