Dr Siklósi György (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Tegnap voltam dokinál és jó a hormonom 38 lett! :) Annyira örülök, pedig még a neheze elöttünk van.

Kérdeztem a dokit,hogy mennyi volt legelösszőr a szintem és azt mondta,hogy 13. Ezen egy kicsit ledöbbentem. Nektek is ilyen kevés volt?

Lildike, hogy vagytok? Hányadik héten jársz?

Gera, hogy megy asz első próbálkozós hónap? Sikerül kikapcsolni, hogy ne görcsösen álljatok hozzá? Mert én már most elkezdtem számolgatni,hogy mikor kell szeretnünk egymást és akkor mikor fog születni a kicsi stb... pedig erre annyira nem akarok készülni! De nehéz kikapcsolni az agyamat.

Szia Lildike!

Negyedik babóca? Nem akarom elviccelni a dolgot, de tényleg pozitív hozzáállás... tudod, három plussz a ráadás! Szerintem már semmi baj nem történhet veled, jó kezekben vagy. Szerintem mindannyian akik itt fórumozunk, még az a csöpp aggodalmat is "irigyeljük" tőled ami most megzavarja a felhőtlen boldogságodat. A barátnődet nyugtasd meg a vizsgálattal kapcsolatosan, nem fáj, és a Prof. nagyon lelkes és segítőkész.

Szia Gera!

Örülök,hogy kezdenek rendeződni a dolgaitok a pároddal,és látod,hogy ebből látni,hogy ő is mennyire szeretné azt a babát,mert nem sértődött meg és nem hagyott magadra a kórházban.Néha olyan jó lenne ha csak egy kicsit bele látnánk a fejükbe,hogy mi zajlik ott!:-)))Ráadásul ez is pozitív hír,hogy a vizsgálat azt mutatta minden rendben van,így legalább nem fogsz azon agyalni,hogy mi van ha felelegesen próbálkoztok emiatt.Sajnos az egyik barátnőm is pont ebben a cipőben jár és most megy ő is petevezeték átjárhatóságira a professzorhoz,ő is anno velem kezdte ősszel a kezeléseket,de azóta neki sem sikerült teherbe esni,pedig elötte neki is voltak vetélései.Én a múlthéten kicsit begörcsöltem és itt ahol lakom gyorsan felkerestem a nőgyógyászomat ,de megnyugtatott,hogy semmi gond és láthattam a babát is,3,5 cm és járt keze lába,annyira jó volt látni.Viszont tudom,hogy pozitívan kellene gondolkoznom,de még mindig nem tudom elhitetni magammal,hogy minden rendben lesz és ez a negyedik babóca végre velünk marad,pedig próbálom csak nagyon nehéz.

Szia ,Nóra és mindenki más!

Köszönöm a tanulságos hozzászólásodat, amiket leírtál, sajnos olyan mintha az én gondolataim, a mi kínlódásaink lennének szóról szóra. Sajnos úgy látom, más is "beleőrül" ebbe a tehetetlenségbe. Valóban én is belátom, hogy mély depresszióba zuhantam, rongálom a házasságomat, mindenbe belekötök.

De most valami megváltozott...

Tegnap voltam petevezeték átjárhatósági vizsgálaton. A férjem reggel fel sem kelt mikor indultam felpakolva a kórházba. Vártam a betegfelvételt, ami sajnos min. 2 órát tartott. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy jön. Örültem, de a büszkeségem nem hagyta, hogy felemeljem a telefont és azt mondjam, hogy a 2. emeleten vagyok. Jött egy sms tőle, hogy itt van a kórházban, nem tudják megmondani hová küldtek, mondjam meg hol vagyok erre én egy mondattal elintéztem. NINCS MÁR RÁD SZÜKSÉGEM! Erre persze elment, ami már nagyon rosszul esett. Pár sms váltás után leírtam, hogy 2. emelet. Visszajött... Még kint a társalgóban is csak a múltat hánytorgattuk, nehezemre esett az, hogy az önfejűségemet félretegyem és megöleljem..vagyis inkább visszaöleljek, mert ugyebár szegény próbálkozott.

Nekem mennem kellett már átöltözni és az ágyamban várni amíg a Prof. jön értem. Úgy álltam ehhez a vizsgálathoz, hogy nekem már mindegy... és tényleg nem is érdekelt mi lesz.

Megkezdődött a vizsgálat, ( párom a társalgóban várakozott )láttam amint a kontrasztanyag szépen árad szét arra és oda ahová kell, szóval minden renden van. Visszamentem, jött elém a párom, és talán az volt az a pillanat ami mindent megváltoztatott bennem. Elmondtam, hogy minden oké, átölelt és mintha kicseréltek volna, mintha kicserélték volna az agyam ( vagy mintha azt mosták volna át ). Délután 4-ig ott voltunk, ült mellettem az ágyon és teljes egyetértésben zajlott az a pár óra, aztán saját felelősségemre hazaengedtek.

Hónapok óta most éreztem magam igazán felszabadultnak, megkönnyebbültem, mintha ledobtam volna a lelkemről egy hatalmas terhet.

Szóval most helyreállt a lelki békém, nem tudom mi volt a valóságos oka, de nem is keresem.

Megfogadtam, nem feszegetem a babatémát, mert tényleg fontosabb az, hogy harmónia legyen közöttünk, és ha jönni akar, úgyis jön.

Természetesen itt motoszkál a fejemben, hogy ezt meddig tudom tartani, mikor borulok ki újra....

Hozzáteszem, a kórteremben 2 olyan nővel voltam együtt, akik abortuszra jöttek. Mikor - a kérdésemre, hogy milyen vizsgálatra jött - szinte mosolyogva mondta hogy abortusz... Ordítani tudtam volna fájdalmamban. Csak annyit mondtam, hogy sajnos van aki nem akarja és jön, van aki pedig a belebolondul abba, hogy nem sikerül.

Szia Nóra!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetedet. Tényleg nagyon tanulságos! De jó ,hogy happy end a vége! :)

Gratulálok a babátokhoz!

Megkérdezhetem, hogy mennyi ideig jártál a profhoz, mire helyrejött a hormonod? Én már nem számolom,de 4 vagy 5 hónapnál tartok és kezdek kiborulni,hogy mikor lesz ennek vége?

Volt vetélésed vagy "csak" nem akart összejönni a kicsi?

El akartam menni, mert úgy éreztem semmi értelme tovább ezt csinálni. Jó párszor összepakoltam, meg vissza. Rengeteget sírtam emiatt és hiábavalónak láttam a gyerek iránt eddig megtett lépéseimet. Nem volt más kiút csak az, hogy elmegyek.

Bár férjem hiába szeretett, egyszerűen képtelen volt tenni bármit is ellene elfogyott minden erő arra, hogy visszatartson. Pokoli nehéz volt!

Azt hittem jobb lesz, de tévedtem! Rosszabb egyre rosszabb lett. Néma telefon üres e-mail fiók fogadott minden nap. Hibásnak tartottam, hogy idáig jutottunk és most sem, tesz érte semmit. Nehéz napok voltak.

Pár nappal később, összefutottam egyik barátjával. Pont tőle jött. Beszélgettünk! Megtudtam tőle, férjem lelkileg összeomlott, egy roncs ember lett belül, már azt sem tudta mit tehet. Az, aki mindig optimista volt a dolgok, felöl, eltűnt az életből. Mindent elmondott! Borzasztó volt hallani. Sírtam, dolgozni sem mentem be napokig. Be kellett látnom makacs és akaratos voltam. Többet vártam tőle, de én sem adtam többet, csak a saját sebeimet nyalogattam tudomást sem véve a másik nemről. A magam kis elképzelt világa érdekelt s nem foglalkoztam azzal, hogy páromnak is lehetnek elképzelései. Rá kellett jönnöm, hogy nem mindenki ugyan úgy reagál le dolgokat, végig mellettem volt a nehéz időszakban, még ha vitáztunk, veszekedtünk akkor is kitartott a házasságunk mellett, és nem máshol kereste a boldogságot. Én meg számba se vettem őt. Fel akartam keresni, de nem tudtam, mit mondjak. Féltem, hogy már késő lesz nála. Végül is felkerestem. (amit nem bánok már) Pokolian nehéz volt! Odarohantam, megöleltem, csak annyit mondtam „Szeretlek, nem akarlak elveszíteni”. Persze végig sírtuk az egészet! Mondanom sem kell, hogy mindezt meseszép éjszaka követte, ami már nagyon rég nem volt akkor. Azután jött a többi és a többi. Gyönyörű nyarat tudtunk magunk mögött, tele érzelmekkel, szeretettel, odafigyeléssel, de erről egyszer sem beszéltünk, fontosabb lett a másik fél mindegyikőnk számára. Nem vártam, a csodát. Az lett számomra fontos, hogy boldog legyek az életben a párommal.

Majd váratlanul beköszönt a csoda is. Jelenleg 7 hónapos a kis Blanka és boldog mindenki.

Ha még egyszer tehetném mindent, másként tennék. Mai napig fáj, hogy ekkora fájdalmat okoztam páromnak, az akaratosságommal, de változtatni nem tudok már rajt. Csak az időt sajnálom, amit elvesztegettünk emiatt. De már boldogan várjuk mind a ketten az új jövevényt.

Csak ennyit akartam mondani.

Mint ahogy az általában lenni szokott nálunk is jól indult kezdetben minden. Sorba jöttek a tervek. Jól fizető állás, esküvő, családi ház, minden kényelmi szempont kialakítása, majd egy biztos anyagi lét megteremtése. (Persze voltak apróbb vitás dolgaink, de kinél nincsenek.) Már csak a gyerek hiányzott az életünkből! Mindketten akartuk, de mindig elmaradt a várva várt csoda. Egyre türelmetlenebb és elkeseredettebb lettem, talán még depressziós is, hogy nekünk miért nem sikerül másnak meg igen. Nagy nehezen megszereztük a Prof számát. Majd a vizsgálatokból kiderült, hogy szinte alig van hormon szintem. (14) Elkeseredtem, de tudtam, hogy jó helyen vagyok, mert sok csoda történt már a Prof keze alatt. Jöttek a kezelések egyik hónap a másik után. Izgulás az eredmények miatt, majd nagy csalódás, hogy minden változatlan. Minden hónapban egyre mélyebbre kerültem és csak húzott és húzott lefele. Párom próbált nyugtatni, bíztatni, de vajmi kevés eredménye volt. Mindig ez volt a fő téma, nem tudtunk másról beszélni, úgy ahogyan azt régen tettük. Ő látta, hogy baj van, próbált kihúzni a bajból, de csak átmenetileg sikerült!

Egyszerűen nem tudtam kikapcsolni, nem akartam tudomást szerezni semmiről, nem tudtam másra gondolni, csak ez járt a fejemben. Próbáltam erős lenni, de nem sikerült, persze nem maradtak el a viták sem! Csak a célt láttam a szemem előtt, de ezt meg nem vettem észre, hogy az, az ember, akitől gyereket szeretnék, távolodik emiatt, szinte elsorvad mellettem fájdalmában. Persze nem értettem miért, azt hittem ő változott meg, ő nem akar már gyereket tőlem. Mire jó lett minden eredményem, szembesülnöm kellett azzal, hogy a 2 éves házasságunk romokban hever. Eltávolított bennünket az a dolog, amit valamikor annyira szerettünk volna. Igaz valakiket közelebb hoz, de minden házasság más, minden bezárt ajtón belül más család lakik. Azt hittem nem szeret már, és nem akar gyereket tőlem! Minden nap csak vitáztunk, minden apró dolgon, telefonon, levélbe csak vádoltuk egymást a végén már nem is beszéltünk. Nem mentek az együttlétek, és kezdődött a különalvás. Ha beszéltünk is, nem értettem mit mond, ő közelebb akart kerülni, hozzám, én meg gyereket akartam. (Hozzá kell tennem neki volt igaza.).

Sziasztok!

Láttam az elkeseredettségeteket és azért gondoltam, hogy regisztrálok és leírom a történetemet, hátha tanulságos lesz nektek.

Távol álljon tőlem, hogy tanácsokat osztogassak bárkinek is, mert mindenki más és más párkapcsolatban él és senki nem lát bele a másikéba. Megbántani sem, szeretnék senkit sem, csak az én esetemet szeretném elmesélni.

Sziasztok!

Tényleg köszönöm a hozzászólásokat, tudom hogy ebben nehéz állást foglalni, de kíváncsi voltam arra, hogy ti és a párotok mennyire tartotok össze.

Az utazás ténye nálunk is felmerült, de úgy voltam vele, hogy fizessek érte sok pénzt, hogy ott is csak marcangoljuk egymást. Én arra is gondoltam már, hogy a férjem nem elég érett az apaszerepre, bármennyire is ezt sulykolta belém mindig.... Megijedt, hogy ez egy nagy felelősség.

30 évesek elmúltunk, mégis mire várnánk???

És hazudnék ha azt mondom, hogy megértem őt.... dühös és szomorú vagyok rá amiért gyáva mert nem mondja ki valójában azt amit érez.

Szia!

Szerintem minden kapcsolatnak egy nagy megpróbáltatás a sikertelenség. Nem szabad hagyni,hogy kettőtök közé álljon. Egy barátnőm is hasonló helyzetben van, nekik egy utazás segített. A férjével nyugodt körülmények között átbeszélték az egészet, volt sírás, kiabálás ,de a végén rájöttek,hogy nagyon szeretik egymást. A férfiak tényleg máshogyan élik meg ezt. Belül biztosan szenved a párod is.

Annyira rossz ilyen szomorú üzeneteket olvasni. Szeretnék segíteni,de nagyon nehéz erre bármit is mondani.

Szia Lildike!

Köszönöm a biztató szavakat nektek.... Sajnos magam sem tudom már, hogy akarok-e még próbálkozni, egyenlőre akkora szakadék tátong köztem és a párom között, hogy már-már a szétköltözés fenyeget.

Jövő hét szerdán megcsináltatom a petevezeték vizsgálatot a Proffal, de azt hiszem ott le is zártam az egészet magamban.Sajnos mélységesen el vagyok keseredve.

Szia Gera!

Ne aggódjál,szerintem ezen majdnem mindenki végig megy és hidd el a párodat is megviseli a dolog csak ők nem úgy mutatják ki mint ahogy mi elvárnánk tőlük.Mi amikor az első babát elvesztettük az a férjemet is nagyon megviselte viszont amikor másodszorra terhes lettem úgy viselkedett mintha semmi nem történt volna és nem is beszéltünk róla,mert egyből feszült lett ha szóba került,akkor ez nagyon rosszul esett,de tudom,hogy ez csak azért volt,mert úgy gondolta,hogy így talán nem lesz akkora csalódás ha megint nem sikerül,és ugye nem is sikerült.A harmadik terhesség elött már nagyon sokat veszekedtünk,hogy én nem tudok lepattanni a témáról,neki ez nem megy,hogy meghatározott időben kell csinálni stb.....akkor nálunk is volt mosoly szünet emiatt egy párszor.Ugye amikor a harmadik baba sem maradt velünk utána mentünk a professzorhoz és mivel jöttek a kezelések így elég sok idő telt el,utána költözés volt és ezért kimaradt megint egy hónap.Viszont akkor éreztem azt,hogy amit eddig annyira iszonyatosan akartam azt már mégsem akarom,vagyis amennyire szeretném annyira félek a következő kudarctól és épp ezért megint úgy telt el két hónap,hogy nem volt hőmérőzés meg pé figyelés hanem amikor épp úgy volt együtt voltunk.Viszont akkor mondta a párom,hogy most már nagyon szeretné azt a babát és a következő hónapban mindent tegyünk meg az érdekében ,és sikerült is(egyenlőre úgy tűnik).Szóval ne keseredjél el,és ne idegeskedjél,próbáld kicsit lazábban kezelni a dolgot és biztos,hogy hamarosan sikerülni fog neked is.

Szia Orsi!

Mindig azt mondja, más téma már nincs is, csak a baba. Sosem mutattam magam előtte gyengének, pár hete borultam ki de nagyon, ahogyan hallottam és persze láttam azon a bizonyos közösségi portálon, hogy "mindenki" babát vár és milyen boldog.

Úgy érzem, ő nem érzi át azt, amit szeretnék. Próbálja lereagálni valahogy, de mindig balul sül el. Ez a 4 hónap szinte pokol volt az életemben, annyira akartam...

Arra is gondoltam, hogy most, hogy zöld utat kaptunk bepánikolt. Nem tudom mi zajlik benne, az biztos, hogy én mélységesen el vagyok keseredve... A babavárás a mi házasságunkat a szakadék széle felé taszítja. Nem tudom, hogy ez a jövőre nézve mennyire lehet kecsegtető.

Szia Gera!

Minket a férjemmel közelebb hozott egymáshoz a babáink elvesztése. Mert ő az egyetlen aki tudja,hogy min megyek keresztül. Persze őt annyira nem viseli meg. Biztos benne, hogy hamarosan szülők leszünk, nem stresszel ezen. De engem mindig meghallgat amikor beszélni szeretnék róla. Persze próbálom nem túlzásba esni.

Hogy érted azt hogy "megcsömörlött" a párod? Már nem szeretne annyira gyereket?

Nekem az a legnehezebb, hogy szeretni tudjam magamat. Értéktelennek érzem magam sokszor amiért nemtudom megajándékozni a páromat egy kicsivel. Talán ez a legnehezebb.

Sziasztok!

Lányok, én egy nagyon bensőséges kérdést szertnék nektek feltenni, remélem azért lesz valaki aki megosztja velem a tapasztalatait:

Milyen hatással van a kapcsolatotokra ez a versenyfutás az idővel a babáért? Legalábbis mi, már csak erről témázunk és úgy látom, hogy a férjem kissé megcsömörlött ettől... Mondhatom, rosszabb lett a párkapcsolatunk azóta, mióta a babaprojektbe belekezdtünk.

Kérlek írjátok le nekem ezzel kapcsolatos véleményeteket, tapasztalatotokat, mert én már abban sem vagyok biztos, hogy ezt így végig kellene csinálni.

Szia!

Az első terhességemnél is volt,de kevésbé ilyen intenzíven mint most(bár akkor az is szörnyűnek tűnt),a másodiknál és a harmadiknál azért nem volt,mert korán megszakadtak,míg az első ugye a 11.héten.Egyébként tényleg nem számít,hogy van rosszullét vagy nincsen,mert volt olyan ismerősöm aki a 9.héten tudta meg,hogy terhes és semmi jel nem utalt rá ,és volt olyan is aki végig rosszul volt és mégsem maradt meg a baba,ez tényleg mindenkinél más.Még három hét és talán kicsit nyugodtabb leszek,akkor leszek a 12.héten.

Szia!

A többi terhességednél is volt hányinger roszullét?

Nekem mind a két terhességem tökéletes volt, semmi rosszullét, fáradtság, hányinger. Ezért arra is gondoltam már,hogy lehet,hogy a következőnél majd rosszul kéne lennem,hogy minden rendben legyen.

Szívből drukkolok,hogy a kezdeti nehézségek ellenére minden a legnagyobb rendben legyen!

Sziasztok!

Aranyosak vagytok,köszönöm az érdeklődést ,de nem mondhatom,hogy jól vagyok.Múlthét hétvégén a hányinger és a hányás a tetőfokára hágott,szombaton este már picsogtam a férjemnek,hogy én ezt nem bírom,de amikor jön a reggel akkor ismét jobb , mindig az esték a borzalmasak.Ráadásul kedden mindehez társult egy olyan fejfájás ami szinte már fejgörcs volt és mivel én elég fejfájós voltam elötte is megkérdeztem a professzort,hogy ha már nagyon nem bírom vehetek-e be panadolt(a régi orvosom ezt ajánlotta ilyen esetben)de ő azt mondta,hogy jobb nem bevenni semmit az első három hónapban.Viszont én tudom magamról,hogy akármit csinálok ilyenkor csak rosszabb lesz,jobb tuti nem és éjszaka nem bírtam tovább és bevettem egy negyed panadolt amire azt gondoltam nem fog segíteni,de használt.Nem azt mondom,hogy teljesen elmúlt,mert azóta is fáj tompán,de elviselhető.Viszont másnap reggel úgy ébredtem,hogy nincsen hányinger,délben még mindig semmi,persze egyből elkezdtem aggódni,hogy remélem nem a babával történt valami,mert elég korai lenne,hogy ilyen korán abba maradjon a hányinger,de estére visszatért.Látjátok semmi nem jó,ha van az a baj ha elmúlik akkor meg az a gond.:-))))Ma ismét ott tartok,hogy már lassan délután van és még mindig semmi.Persze egyből megy ilyenkor a konbinálás,hogy most akkor valyon mi lehet,de nem leszek okosabb csak talán jövőhéten,mert akkor megyek a Profhoz,de nem a klinikára hanem hozzá,és ott gondolom,hogy nincsen ultrahang mivel eddig azt mindig a klinikán csinálták.Úgyhogy lányok ez van,megint a bizonytalanság és várni,hogy teljenek a napok minél gyorsabban.Ráadásul az első babát mikor elveszítettem szintén fejgörcsöm volt elötte már pár napja,remélem,hogy nincsen vagyis nem lesz összefüggés a kettő között.Továbbra is drukk nektek a mielöbbi babásodáshoz.

Sziasztok!

Ha most is jó lesz az eredményed, neked is ez az utolsó hónapod.

Említettem a Prof.-nak, hogy a 15.napomon borzalmasan fáj a hasam, erre azt mondta, hogy akkor kell nagyon "szeretni", mert az a tökéletes alkalom a megtermékenyülésre.

Igazán boldog akkor leszek, ha Lildike nyomdokaiba lépek.

Tényleg Lildike, hogy érzed magad?

Sziasztok!

Gera, gratulálok! Ez szuper hír! Akkor most biztosan boldog vagy! :) Remélem nekem is ez az utolsó hónapom.

Lildike, hogy vagytok? Jól bírod a terhességet?

Szia!

Nekem az első hónapban volt fejfájásom, meg hőhullámom,no meg a melleim szó szerint megduzzadtak látványosan ( ami azért nem volt ellenemre ) de borzasztóan fájtak, de azóta semmi.

Tegnap voltam a Profnál, minden rendben van, lehet próbálkozni, és kértem a petevezeték átfúvást, úgyhogy 21-e körül elvégzi. Nem ellenkezett, azt mondta ha lelkileg ez engem megnyugtat, hát legyen.

Próbáltam én is utána nézni ennek a genetikai vizsgálatnak, elvileg a Ciris Klinikán végeznek ilyet, csak azt nem tudom, az-e amire gondolok.

Szia!

Én még nem hallotam erről. De érdekelne. :)

Ti nemvoltatok rosszúl a gyógyszertől?

Én amíg napi 1et illetve később 2-őt szedtem jól voltam, de most napi 3 az adagom és elég érdekesen érzem magam.

Hányinger, szédülés, rossz közérzet, fejfájás... szóval egy kicsit olyan , mintha túl lennék stimulálva.

Sziasztok!

Az szeretném kérdezni, hogy hallott valaki arról, hogy az apa és anya véréből meg tudják állapítani, hogy egészséges gyermekük születhet-e?

Boszi29, mindenképp menj el a Prof.-hoz, a hormon "témákkal" nagyon képben van, biztos tud neked segíteni.

Köszi a választ! Igen mi is babát szeretnénk. Nekem még ez a problémám van,de ebben is tud segíteni.

Pajzsmirigy alulműködésem van már 7 éve. Most sikerült ennyi év után beállítani a gyógyszeremet euthyrox 100 kell szednem. Minden hónapban megyek vérvételre most legutobb már jo lett a TSH 1,800 mlu/l -lett az FT4 11.35 pmol/l-lett az FT3 5.98 pmol/l-lett. Ezután elküldött ANTI-TPO vizsgálatra, aminek az eredménye Anti- tpo 905,1 u/ml-lett ami magas.

Ezt kaptam válaszként már. Meg írtam a Prof. Dr. Siklósi Györgynek, de irta ,hogy személyes talkozó jó volna.

Az fT4-ed kicsit alacsonyabb (ref.:12-22pmol/L), a fT3-ad normális, de hypofunkciónál az fT4-et kell főleg nézni. Ezek alapján a gyógyszeres hormonpótlás sikeres.

Az anti-TPO nagyon magas (ref.: <60 U/ml), mely azt jelzi, hogy a szervezeted antitesteket termel a pajzsmirigyed ellen. ("Önmagát támadja").

A rossz hír az, hogy feltehetőleg (ha nem jön ki valami forradalmian új terápia) életed végig gyógyszert kell szedned, mert az autoimmun betegségek gyógyíthatatlanok. Vagyis, ez a gyulladás sosem nem fog teljesen elmúlni.

A jó hír, hogy teljes életet élhetsz, csak szedned kell a gyógyszereket (még mindig jobb, mint a cukrosoknak, akik szurkálják magukat).

Szia Boszi29!

Az első díj 15.000, minden további 10.000 Ft.

Bocsi, hogy megkérdezem, de te is babát szertnél?

Sziasztok!

Nem tudjátok mennyi Prof. Dr. Siklósinak a tarifája? Először megyek hozzá. pajzsmirigy alulműködésem van. Mondták hogy jó doki.A recept felírás és vizsgálat?

köszi.

Szia Lildike!

Olyan jó neked... végre sikerült.

Nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyen. Szerintem az eddigi "probléma" okát biztos megszüntette a tabletta amit szedtél, úgyhogy biztos nem lesz semmi baj.NEM LEHET BAJ!!!!

Tudod: csak pozitív gondolatok!

Az lemaradt,hogy ma voltam uh-n és minden oké volt,már 12mm-es a babó és ma voltam 7+4-nél,de ugye nekem a 11.hét a kritikus,nem tudom hogy bírom addig,olyan lassan telik ilyenkor az idő,ráadásul valahogy megtriplázódott nálam a rosszullét az eddigiekhez képest,de ez legyen a legkevesebb csak minden rendben legyen.

Szorítok nektek,hogy minél elöbb ti is beszámoljatok hasonló fejleményekről.

Szia!

Megmondom őszintén én sem tudtam mi a menete ha pozitív a tesztem és azért hívtam fel a Mártit,hogy most akkor mi a teendő és ő mondta,hogy mennem kell vérvételre.Nekem is mesélte,hogy neki is így sikerült a terhesége és,hogy elötte volt neki is vetélése.