Debrecenből jöttem Budapestre, de nem tudom megszokni ezt a zajt és a koszt. Ti hogy szoktátok meg? (beszélgetős fórum)

Ebből és az 50. hsz-ből úgy érzem, hogy a legagyobb bajod az, hogy unatkozol. Persze a város is koszos, de mégis az unalom, az egyedüllét a legnagyobb problémád. Ezek szerint, amíg volt elfoglaltságod, nem volt ilyen erős a honvágy.

Jó ha tudod, honvágy ott is van, ahol nincs kosz. Ha nagyon nem bírod, akkor költözz vissza Debrecenbe, mert előbb utóbb úgyis megrontja a párkapcsolatodat is, ha ilyen rosszul érzed magad

Budapestről költöztem kis városban és nagyon hiányzik a zaj.....a kossz..... ami soha nem volt.

más itt nagyon. A buszra 1 órát várni!!!!!!!!

ha valamit venni akarsz nincs.

Imádom Budapestet.

Hoppácska:DD

Ez tök jó!

igazából neked a legnagyobb bajod h gondolom unatkozol mert nicsnenek ismerőseid..

találj elfoglaltságot és máris jobb lesz

nem minden része mocskos pestnek.

és debrecenben sem minden aranyból van és ragyog az út mindenhol, jó sok cigany és hajlektalan van ott is, de mivel kisebb város, nem tömörülnek ugy mint mint pesten. és ott is van lepra rész, mindenhol van

Na pont most hívott egy volt munkatársnőm, vele szoktam találkozni...nem látom én negítan a dolgokat, de nem dolgozok...így nem jó...elég nyított vagyok én az emberekre, de az emberek nem érnek rá...egyedül hova menjek?

Pesten egyedül nem szeretek mászkálni...

Nekem is csak ismerőseim vannak itt,van olyan hónap hogy nem is beszélünk,barátok nincsenek.Szüleim távol,ők maradtak,még Nyíregyházán is túl,szóval elég messze.

De hidd el meg lehet szokni,csak ne mindenhol a negatív dolgokat keresd.

Azért... a párod lehetne megértőbb. Ezek szerint, ő semmiből nem enged?

Biztos, hogy a munkanélküliség és a hazalátogatás közelsége ront a helyzeten. Olyankor én is mindig padlón voltam. Idővel jobb lesz, főleg, ha majd dolgozol is megint. De mondom: én sem tudtam megszeretni.

Azért Budapest egy egy kerülete akkora mint Debrecen:)))

A két város ég és föld! Nagyságilag, közlekedésileg, zajilag, levegőileg:)))

Ööö... Debrecen az mióta is kisváros????

Hogyan ismerkedtél meg a pároddal? Ha ennyire nagy szerelem, hogy tűzön-vízen követed, akkor nyilván meg fogod szokni, meg fogod szeretni az általa is kedvelt helyeket.

Én falusi lány vagyok és csak az egyetem alatt laktam Pesten, azóta csak akkor megyek, ha muszáj:-) Szóval 5 év alatt nem tudtam megszeretni.

Mi Debrecentől sokkal kisebb városból kerültünk a fővárosba, Kelenföldre. Rettegtem tőle, minden idegen volt, senkit nem ismertem, eleinte még attól is féltem, hogy átmenjek egy jelzőlámpa nélküli zebrán. Reggelente felébredtem a repülők zajára, kirohantam az erkélyre, hogy lássam őket, pedig ott már nem annyira alacsonyan szállnak. :)

Aztán lett munkahelyem, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Hamar beilleszkedtem, szerettem ott dolgozni. Lassan-lassan felismertem és élveztem a főváros előnyeit. Mégis mindig bennem volt az, amit te is írsz. Az a megmagyarázhatatlan idegenség-érzés, az a furcsa megilletődöttség, ami mindig elfogott, ha kiléptem az utcára. Egy 11. emeleti garzonban laktunk, még azt se nagyon vettem észre, ha esett az eső, a galambokat felülnézetből láttam repülni, nyári kánikulában fuldokoltunk a mocskos párától, ami az utcalocsolásból felszállt.

Aztán elkezdődött a metróépítés, pontosan a házunkkal szemben, és a férjem egyre jobban bekattant. Állandóan az ablak előtt ácsorgott, azt figyelte, mennyi fát vágtak ki megint, volt, hogy egy fa helyére óriási sziklát gördítettek "dísznek". :D

Egy szó, mint száz: eladtuk, elköltöztünk egy megyeszékhelyre. Ez volt 2006-ban. Azóta nincs munkahelyem. (Igaz, szültem is közben.) Azóta csúszunk lefelé, a férjemet épp tegnap rúgták ki. Igen, szép a város, csend van, béke van, 1 hét után úgy jártam-keltem itt, mintha mindig itt laktam volna, imádom. Csak éppen megélni nem lehet. Szerintem örülj, hogy ott élhetsz, később, ha már jobban megy sorotok, vehettek egy jobb környéken lakást, akár házat is.

Nem lakunk messze attól az utcától:)

A Barátok hiányoznak, Debrecenben vannak, itt nincsenek:((