Darwinizmus?Mi a véleményed róla? (beszélgetős fórum)

Igen, úgy látszik, nem vetted észre, olvasd vissza a hozzászólásokat.

Egyébként mit értesz azon, hogy tudománytalan? Szerintem se nagyon figyeltél az egyetemen, bár én ilyeneket gimnazista koromban sem írtam volna.

Hogy jön ide a Biblia?

Szerintem ezt tudományos szempontból kell eldönteni.

És nem akarok senkit meggyőzni..mindenkinek, ahogy jól esik...de úgy tudom ez a fórum azért van, hogy az ember kifejtse a véleményét.

Burkuska feltett egy kérdést...úgy rémlik...erre meg mindenki leírja ki mit gondol.

Úgyrémlik, te kezdtél itt le sötétközépkorozni meg butázni másokat, teszem hozzá úgy, hogy mint utóbb megírtad:

'Én senkit nem akarok arról győzködni, hogy nincs, mert nem tudom alátámasztani semmivel, de nem is akarom, egyszerün nem hiszek a létezésében.'

Tehát neméppen meggyőződésből beszélsz.

Szóval akkor ki a buta?

Az a helyzet, hogy azok a kutatók, akik a többi állat elméjével foglalkoznak, rendszerint elvetik a minőségi különbség elvét. Az a helyzet, hogy senki nem tudja, mit fig fel egy kutya vagy egy ebihal, de azt se, mit fog fel egy másik ember. Erről vitatkozni tehát értelmetlen.

Van, amiben erősebbek vagyunk más fajoknál, van, amiben gyengébbek. A kutyám pl. előbb tudja, hogy a szembejövő jó fej-e, mint én, ellenben nem tud olvasni. Az intelligencia hányadosunk sokkal magasabb, kár, hogy ezt a kategóriát mi találtuk ki, egy gepárdnak nem mondana semmit.

A mutáció: persze, könnyű belátni, hogy egy bonyolult dolgot millióféleképp el lehet rontani, de kevés úton lehet tökéletesíteni. Ezért egy kis egyedszámú faj egyből kihal, ha történik vele valami. De akik jó sokan vannak, azok között olyan is előfordul, aki jobban alkalmazkodik a többinél.

Fajok kialakulása? Darwin pintyei.

Ha tényleg biológusnak tanulsz, akkor vagy nem figyeltél eléggé v. hiányoztál pár óráról.

Porszívó nem alakul át mosógéppé, mert az evolúció élő dolgokról szól. Bár nálatok lehet, hogy él a porszívó is, Isten biztos lelket adott neki. :))

Egyébként az evolúció elég hosszó folyamat, nem hiszem, hogy végig tudnád nézni, hacsak nem te vagy Isten.

Elolvastad, amit írtam?

Szerintem nincs tudománytalanabb elmélet az evolúciónál.

A több, mit száz éve már, hogy kitalálta szegény Darwin, azóta meg cseppet fejlődött a tudomány...

Ja, és már akkor is sok neves tudós kétségbe vonta.

És hol esett szó itt vallásról?

Én nem vettem észre?

Én biológusnak tanulok, és meggyőződésem, hogy nincs annál nagyobb naívitás, és hiszékenység, minthogy valaki abban higyjen, hogy a minket körülvevő mikro és makrokozmosz magától, tudatos irányítás nélkül létrejöhetett.

Nézzem meg a kutyák evolúcióját?

Bocs, de épp most nem evoluálnak itt kinnt az udvaron....

Vagy ha lerajzolom neked, hogy hogyan alakult át a minap a poszívónk mosogatógéppé, akkor azt is elhiszed?

Mert akkor azon ne múljon...rajzolok....

Van egy ismerősöm és ő úgy beszél a bibliáról mintha az egész tényleg megtörtént esemény lenne. Azt mondja volt egy jegyző és szájról-szájra terjedő történetett jegyzett le és ebből lett a Biblia.

Ja ha a Józsi mondta a Pista bácsinak és ő a Pirinéninek, aztán ő elmondta a Gazsinak aki az egészet leírta, akkor már biztos igaz az egész.

Nem zavar, hogy emberek hisznek Istenben, mert mindenki abban hisz amiben akar. Ami nagyon zavar, hogy megakarnak győzni, hogy nekik van igazuk. Én senkit nem akarok arról győzködni, hogy nincs, mert nem tudom alátámasztani semmivel, de nem is akarom, egyszerün nem hiszek a létezésében.

Érdekes, hogy a darwinizmus sok emberben megnyomja a "vallásellenes üzemmód" gombot. Miért?

Az evolúcióelmélet tudományos elmélet, a vallás meg vallás.

NINCS csodálatosabb a földön az emberi agynál. Másodpercenként mintegy 100 millió áramimpulzust szállítanak az agyhoz a különböző érzékszervek. Hogyan tud védekezni a feltartóztathatatlanul ostromló áradat ellen? Ha egyidőben csak egy dologra tudunk gondolni, hogyan dolgozza fel az agy a milliónyi egyidejűleg beérkezett adatot? Értelmünk nyilvánvalóan nemcsak túléli, hanem könnyűszerrel úrá is lesz a problémán.

A megoldás csupán az emberi agy csodáinak egyike. Két dolog játszik ebben szerepet. Először is az agytörzsben van egy kisujj nagyságú ideghálózat, amit formatio reticularisnak neveznek. Úgy működik, mint egy közlekedési irányító központ; ellenőrzi az agyhoz beérkező milliónyi üzenetet, kiszűri közülük a jelentékteleneket, kiválogatja a fontosakat és azokat továbbítja az agykéreg felé. Ez a kis ideghálózat másodpercenként legfeljebb néhány száz adatot enged tudatossá válni.

Másodszor: további válogatást végeznek a tudatosodásra érdemes információk között minden valószínűség szerint az agyon másodpercenként 8—12-szer áthaladó különleges hullámok. Ezek periódikusan fokozott érzékenységet idéznek elő, ezalatt az agy észleli az erősebb jelzéseket és reagál azokra. Feltételezik, hogy az agy e hullámok segítségével mintegy önmagát letapogatja, s ily módon koncentrál a lényeges dolgokra. Így minden másodpercben érdekes aktivitás-fokozódás sorozat hullámzik végig az agyban.

A tudósok az utóbbi években nagy előrehaladást tettek az agykutatás terén. A feltárt dolgok mégis semmivé törpülnek a még ismeretlenek mellett. Egy kutató ezt úgy fejezte ki, hogy évezredek feltevései és az utóbbi évtizedek intenzív tudományos kutatásai ellenére agyunk a világegyetemmel együttesen „alapvető titok” maradt. Nyilvánvaló, hogy az emberi agy a csodálatos ember legtitokzatosabb része — „csoda” olyan értelemben, hogy „bámulatba ejt”.

A csoda az anyaméhben kezdődik. A fogamzás utáni harmadik héten megjelennek az agysejtek. A sejtek szakaszosan szaporodnak, néha egyetlen perc alatt a sejtszaporodás száma elérheti a 250 000-et. A születés után az agy tovább növekszik és kialakítja kapcsolatainak hálózatát. Az emberi agyat az állatokétól elválasztó szakadék gyorsan érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy „a csecsemő agya, az állatokéval ellentétben, háromszorosára növekszik az első életév során” — a The Universe Within c. könyv állítása alapján.2 Végezetül az emberi agyban körülbelül 100 milliárd neuronnak nevezett idegsejt, valamint más típusú sejtek kapnak helyet, jóllehet az agy a testsúlyának csupán csak 2 százalékát teszi ki.

A legfontosabb agysejtek, a neuronok vagy idegsejtek, tulajdonképpen nem érintkeznek egymással. Parányi, tizezredmilliméternél is keskenyebb térközök, úgynevezett szinapszisok választják el őket. Ezeket a térközöket kémiai anyagok, úgynevezett neurotranszmitterek töltik ki, közülük 30 jól ismert, de az agyban feltehetően több is előfordul. A kémiai jelek felvétele az idegsejt dendritnek nevezett, vékony, szerteágazó rostokból álló rendszerén át történik. A jel aztán az idegnyúlványon vagyis axonon keresztül jut el az idegsejt másik végéhez. Az idegsejten belül ez a jel elektromos úton halad, a térközökben azonban kémiai úton kerül sor továbbadására. Ezért az idegingerület átadása elektrokémiai természetű. Az egyes impulzusok erőssége azonos, a jelek hatékonysága a gyakoriságtól függ, s ez másodpercenként ezerre is felszaporodhat.

Pontosan nem ismert, milyen élettani változások mennek végbe az agyban a tanulás alakalmával. A kísérletek azonban azt mutatják, hogy a tanulás során, különösen fiatalabb korban, jobb kapcsolások alakulnak ki és több kémiai anyag szabadul fel a neuronokat elválasztó térközökben. Folyamatos igénybevétel erősíti ezeket a kapcsolatokat, miáltal a tanulási képesség is megerősödik. „A gyakrabban aktivált közös pályák valamilyen módon megerősödnek” — írja a Scientific American.

A kutatások feltárták, hogy a nem gyakorolt szellemi képességek elhalványodnak. Az agy teljesítménye tehát az izomhoz hasonlóan fokozódik a használat során és lecsökken a tétlenség idején.

Az agyon belül kapcsolatokat létrehozó mikroszkópikus vékonyságú, nagyszámú idegrostot (axont) gyakran „drótvezeték rendszerhez” szokták hasonlítani. Ezeknek a rostoknak pontosan meghatározott helyük van egy elképzelhetetlenül bonyolult rendszerben. Rejtély azonban, hogyan kerül mindegyik pontosan a „kapcsolási rajz” szerinti helyére. „Az agy fejlődése során — mondta az egyik kutató — kétségtelenül az a legfontosabb megoldatlan kérdés, hogyan alakulnak ki a neuronok előírás szerinti speciális összeköttetései . . . A kapcsolatok többsége már a fejlődés korai szakában létrejön.”4 Másik tudós ide vonatkozóan kijelentette, hogy az agy különlegesen kidolgozott összeköttetései „jellemzőek az egész idegrendszerre, de hogyan jönnek létre ezek a pontos kapcsolatok az egyelőre a megoldatlan nagy kérdések egyike marad”.

Ezen kapcsolatok összessége csillagászati számot tesz ki. Minden idegsejtnek több ezer kapcsolata lehet más idegsejtekkel. De nemcsak az egyes idegsejtek között vannak összeköttetések, hanem mikroáramkörök alakulnak ki közvetlenül a dendritek között is. „Ezek a ’mikroáramkörök’ — mondja egy neurológus — teljesen új távlatot nyitnak az agy működésére vonatkozó eddig is szédítő elképzeléseink számára.” Néhány tudós úgy véli, hogy „talán billiókra tehető a sok milliárd idegsejt összeköttetéseinek a száma”. És mit mondhatunk a befogadóképesség nagyságáról? Carl Sagan szavaival élve, az agyban tárolt információk „körülbelül húsz millió kötetre tehetők, amennyi a világ legnagyobb könyvtáraiban” található.

Elsősorban az agykéreg különíti el az embert az állatoktól. Ez körülbelül 3 mm vastag, és barázdáival hozzáidomul a koponya alakjához. Kiterítve a felülete körülbelül 3400 négyzetcentimétert tesz ki. Az egy négyzetcentiméteren belüli összeköttetések hossza körülbelül 1000 kilométerre tehető. Az ember agykérge nemcsak sokkal nagyobb az állatokénál, hanem sokkal nagyobb szabad területet tartalmaz, olyan szabad területet, amely nincs lekötve fizikai működések irányítására, hanem felhasználható az embereket az állatoktól elkülönítő magasabb rendű szellemi működés céljára. „Nem csupán eszes majmok vagyunk” — mondta az egyik kutató. Értelmünk „minőségi különbséget jelent minden más élőlénnyel szemben”.

Az egyik tudós szerint „az emberi agyat sokféle differenciált tevékenység megtanulásának képessége teszi különlegessé”. Korunk számítástechnikája a „hardver” kifejezést használja, amikor a fix áramkörökön alapuló beépített jellegzetességekre utal, ellentétben a programozó által kompjúterbe táplált adatokkal. „Az emberre vonatkoztatva — írja egy szaktekintély — ez a hardver veleszületett képességeket vagy legalábbis hajlamot jelent.” Az ember sok beépített tanulási képességgel rendelkezik, ez azonban még nem jelent tudást. Ezzel szemben az állatok ösztönös bölcsessége megfelel a „hardvernek” és csak korlátozottan tudnak új dolgokat megtanulni.

A The Universe Within c. könyv megjegyzi, hogy a legintelligensebb állatban „sem fejlődik ki soha az emberéhez hasonló értelem. Azokból ugyanis hiányzik az, ami nekünk megvan: neurális állományunk alapprogramozása, ami képessé tesz minket a látottak alapján a fogalomalkotásra, a hallottak alapján a beszédre és a tapasztalatok alapján a goldolkodásra.” Agyunkat azonban be kell programoznunk a környezetünkből származó észrevételeinkkel, különben — írja a könyv — „semmi effélére nem volna képes az emberi értelem . . . A tapasztalatok óriási beáramlása nélkül az értelem nyomát is aligha találnánk meg.” Tehát az agyunkba beépített adottság képesít emberi gondolkodásunk kialakítására. A állatokkal ellentétben ismeretünk, értékítéletünk, lehetőségeink és céljaink alapján, ránk van bízva gondolkodási képességünk beprogramozása.

A beszéd kizárólag emberi adottság:

Az embernél a nagy rugalmassággal betáplált „hardver” adottságok egyike legkiemelkedőbb példája a beszéd. A szakemberek azt állítják, hogy „az emberi agy a beszéd kialakításához genetikai programmal rendelkezik”, és a beszéd „csak veleszületett agyi beszédfeldolgozó képességgel magyarázható meg”. Az állatok ösztönös viselkedésének merevségével szemben az ember hihetetlen nagyfokú rugalmassággal rendelkezik e beszédkészség kötött programjának felhasználása során.

Bár egyetlen speciális nyelv sincs „hardver” programmal agyunkba betáplálva, alapprogramozott viszont a nyelv megtanulásának készsége. Ha otthon a családban két nyelven beszélnek, a gyerek mind a két nyelvet képes elsajátítani. Ha egy harmadik nyelvvel kerül kapcsolatba, azt is meg tudja tanulni. Egy kislány csecsemő korától kezdve több nyelvű környezetben nőtt fel. Ötéves korában folyékonyan beszélt nyolc nyelven. Ilyen veleszületett képesség ismeretében nem meglepő, hogy a csimpánzok nyelvbeszédét vizsgáló nyelvész kijelentette: „valóban bebizonyosodott, hogy a csimpánzok még az emberi beszédmód legkezdetlegesebb formájára is képtelenek”.

Kifejlődhetett-e ilyen csodálatos képesség az állati röfögésből és dörmögésből? A legrégibb nyelvek vizsgálata alapján kizárható az ilyen nyelvi evolúció. Egy szakember azt mondta, hogy „nincsenek primitív nyelvek”. Az antropológus Ashley Montagu is megerősítette, hogy sok úgynevezett primitív nyelv „gyakran sokkal bonyolultabb és kifejezőbb, mint az úgynevezett magasabb kultúrájú népek nyelve”.

Az egyik neurológus így következtetett: „Mennél inkább megpróbáljuk feltárni a beszéd mechanizmusát, annál titokzatosabbá válik annak menete.”

Másik tudós így nyilatkozott: „Az egységekre tagolt beszéd eredete jelenleg rejtély.”

A harmadik azt állítja: „Az embereket és a nemzeteket minden más erőnél jobban megmozgató beszéd hatalma kizárólagos módon elhatárolja az emebereket az állatoktól. A beszéd eredete ennek ellenére az agy egyik legmegdöbbentőbb titka marad.”

Viszont nem marad titok azok számára, akik a Teremtő kezét látják a dolgok hátterében, aki az agyban „kötött programmal” meghatározta a beszédkészség területeit.

Amire csak a teremtés adhat magyarázatot:

Az Encyclopœdia Britannica azt írja, hogy az emberi agy „jelentősen nagyobb befogadó képességgel rendelkezik, mint amire az embernek az egész élete folyamán szüksége van”. Azt is mondták már, hogy az emberi agy képes eleget tenni a tanulással és emlékezéssel kapcsolatos jelenleg rárótt tehernek, sőt ennél milliárdszorta nagyobb teljesítményre is képes! De miért kellett az evolúciónak ilyen felesleget létrehoznia? „Ez valóban egyedülálló példa arra, hogy egy faj olyan szervet kapott, amellyel máig sem tudja, hogyan bánjon” — jegyezte meg egy tudós, majd felvetette a kérdést: „Hogyan egyeztethető ez össze az evolúció alapvető állításával, hogy a természetes kiválasztás kis lépésenként halad előre, amely mindegyike minimális, de egyben mérhető előnyt jelent az egyed számára?” Majd hozzáfűzte, hogy az emberi agy kialakulása „az evolúció legkikutathatatlanabb vonása marad”.

Carl Sagant megdöbbentette, hogy az emberi agyban tárolt információk „húsz millió kötetre tehetők”, és azt mondta erről, hogy „ilyen igen kis helyen van bezsúfolva a végtelen”. És ami ezen a kis helyen végbemegy, az meghaladja az emberi értelmet. Képzeljük el például, mi megy végbe a zongorista agyában, amikor tíz ujjal a billentyűkön nehéz darabot játszik. Mily csodálatos érzékkel kell rendelkeznie az agynak, hogy összhangba hozza az ujjak mozgását, hogy a helyes billentyűket megfelelő időben és erővel üsse le az emlékezetében tárolt hangjegyeknek megfelelően! És ha rossz billentyűt ütne le, az agy haladéktalanul tudtul adná azt. Ezt a hihetetlenül komplex működést az agy éveken át tartó gyakorlat során táplálta be. De mindez csak azért lehetséges, mert az agyban születéstől fogva megvan a zenei képesség előprogramja.

Állati elme sohasem foghat fel, még kevésbé képes megtenni ilyen dolgokat. Egyetlen evolucionista elmélete sem ad megfelelő magyarázatot. Vajon nem lehetséges, hogy az ember intellektuális képessége egy Legfelsőbb Értelem visszatükröződése lenne?

Az állatok csodálatos teljesítményekre képesek előre meghatározott merev ösztöneik alapján. Képességeik azonban egyáltalán nem hasonlíthatók az ember gondolkodásában, cselekedetében és a tudást bővítő ismeretek szakadatlan felvételének képességében megnyilvánuló rugalmas alkalmazkodáshoz.

Az ember altruizmusa — önzetlensége és áldozatkészsége — további problémát jelent az evolúció számára. Miként az egyik evolucionista megjegyezte: „A természetes kiválasztás folyamata önzés.” És bár el kell ismerni, sok önző ember van, mégis, ahogy a továbbiakban folytatta: „Lehetséges, hogy az ember újabb kizárólagos jellemvonása az, hogy nyílt, önzetlen, igazi altruizmusra képes.”24 Másik tudós hozzáfűzte: „Az altruizmus lényegünkhöz tartozik.” Csak az ember cselekszik önzetlenül olyan körülmények között, amikor nyilvánvaló, hogy az számára hátrányt vagy áldozatvállalást jelenthet.

Az ember képes elvontan gondolkozni, tudatosan célt kitűzni, terveket készíteni és hozzáfogni annak végrehajtásához, és megelégedést érezni a munka elvégeztével. Van szeme a szép meglátására, zenei hallása, érzéke a művészetek iránt, tanulási vágya, csillapíthatalan kíváncsisága valamint feltalálói és alkotói képzelőereje — örömöt és elégedettséget érez tehetsége kibontakozása során. Kihívásnak tekinti a problémákat, és örömmel oldja meg azokat szellemi és fizikai képességeinek felhasználásával. Van erkölcsi érzéke a jó és rossz megkülönböztetésére, valamint lelkiismerete, amely jelzi tévelygését. Boldog, ha adhat s örül, ha szerethet, és ha szeretetet kap. Mindezek fokozzák életörömét, valamint célt és értelmet adnak életének....

No comment....

Én inkább az evolucíós elméletet fogadom el nem pedig Isten létezését.

Valami olyasmi folyamat mehetett végbe, mint Darwin állítja, ha nem is egészen úgy.

Az egész Isten meg Biblia dolog engem nem igazán tudott meggyőzni, egy érdekes mese, de mint ahogy a meséket, ezt sem hiszem el. Ez egyéni vélemény, tudom, hogy van aki elhiszi, van aki nem. Nem kell győzködni, mert csak úgy lehetne, ha valaki bemutatná nekem Istent, amit persze senki nem tud megtenni.

A mutáció mindig zsákutca, ha fel is ruházza az egyedet valamilyen extrém tulajdonsággal akkor sincs fejlődés onnan tovább.

Ha a hasznos mutációk képeznék az evolúció alapját, felmerül a kérdés: hány mutáció hasznos? E dologban az evolucionisták közt bámulatos nézetazonossággal találkozunk. Carl Sagan például kijelentette: „A legtöbb mutáció káros vagy halálos.” Peo Koller állítása szerint „a mutációk nagy része hátrányt jelent a mutált gén tulajdonosának.

Eltekintve valamilyen „semleges” mutációtól, a károsak többezerszeresen felülmúlják a feltételezett hasznos mutációkat. „Ez várható minden komplex szervezetben véletlen bekövetkező változások során” — írja az Encyclopœdia Britannica.” A genetikus megbetegedések százait vezetik vissza mutációkra.

A mutációk ártalmas természetére vonatkozóan az Encyclopedia Americana elismeri: „Az a tény, hogy a legtöbb mutáció kárt okoz a szervezetben, alig egyeztethető össze azzal a felfogással, hogy a mutációk lennének az evolúció nyersanyagforrásai. A valóságban a biológiakönyvekben a mutációt bemutató ábrák torz- és korcsképződmények gyűjteményei, és a mutáció elsősorban romboló, semmint építő jellegű folyamat.” Ha mutáns rovarokat helyeznek normális fajtársaik közé, a fennmaradás harcának eredménye mindig ugyanaz. G. Ledyard Stebbins írta: „Több-kevesebb nemzedékváltás után a mutánsok eltűnnek.” Nem versenyképesek, mert előnytelen tulajdonságokat szereztek, degenerálódtak, hátrányos helyzetbe kerültek.

A genetikus Dobzhansky azt mondta egyszer: „Baleset, véletlen behatás aligha teszi tökéletesebbé az érzékeny szerkezeteket. A bottal megdöfködött óra vagy hifi-torony ritkán fog jobban működni.”

Ezért feltehetnénk a kérdést: Ésszerűnek látszik vajon az az állítás, hogy a megdöbbentően komplex felépítésű sejteket, szöveteket, végtagokat és életfolyamatokat romboló behatások alakították ki?

Létrehoznak-e újat a mutációk?

Ha minden egyes mutáció hasznos lenne, létrehozhatnának-e valami újat?

Nem, az elképzelhetetlen. Miért? Mert mutáció legfeljebb a már meglevő ismertetőjegyek megváltozására vezethetne. Változatot létrehozhat, de újat sohasem.

A The World Book Encyclopedia példával szemlélteti, mit eredményezhet a hasznos mutáció: „A száraz területen élő növényeknél előfordulhat mutáns gén, ami erősebb és nagyobb gyökérzet kialakulását eredményezi. Az ilyen növény túlélési lehetősége nagyobb mint fajtársaié, mivel gyökerei több vizet tudnak felszívni.”Létrejött azonban valami új? Nem. A növény továbbra is ugyanaz maradt. Nem alakult át más növénnyé.

Mutációk megváltoztathatják a szőrzet színét vagy szerkezetét. De a szőr továbbra is csak szőr marad. Sohasem változik át tollá. A kéz is megváltozhat mutáció következtében. Lehetnek rendellenes ujjak. Alkalmasint lehet hat ujj a kézen vagy más szabálytalanság. De a kéz továbbra is kéz marad. Sohasem lesz más. Nem jön és nem is jöhet létre soha semmi új.

Kísérletek gyümölcslegyekkel

Ritkán végeztek olyan átfogó mutációs kísérleteket, mint a Drosophila melanogaster, a gyümölcslégy (muslica) esetében. A XX. század kezdete óta a tudósok ilyen legyek millióit tették ki röntgensugárnak, így a mutációk száma több mint százszorosára nőtt.

Mit eredményeztek az évtizedeken át tartó kísérletek? Dobzhansky a következőkről számol be: „A jól körülírt Drosophila mutánsokat, amelyekkel oly sok klasszikus kísérletet végeztek, a kezeletlen legyek életképességében, termékenységben és élettartamban szinte kivétel nélkül felülmúlják.”

Egyúttal bebizonyosodott, hogy mutációk sohasem hoznak létre valami újat. A mutánsokban elkorcsosulást lehetett megfigyelni, egyebek között a szárnyakon, a lábakon és a test felépítésében. A gyümölcslegyek azonban minden esetben gyümölcslegyek maradtak. E mutáns legyek szaporodása során bizonyos számú generáció után ismét kikelt néhány normális egyed. Természetes környezetükben végső soron ezek túlélték a gyengébb mutánsokat, ezáltal a gyümölcslegyek újra visszaszerezték eredeti formájukat.

Az öröklési információk hordozója, a DNS, figyelemre méltó módon önmaga képes kijavítani a genetikus ártalmakat. Így segít fenntartani a genetikus kód által meghatározott fajt. A Scientific American beszámol arról, hogy „minden szervezet életét és nemzedékről nemzedékre való fennmaradását biztosítják” a genetikus károsodást „folyamatosan helyreállító enzimek”. A folyóirat azt írta: „Különösen a DNS-molekula károsodása idézhet elő riadókészültséget, ekkor fokozott mennyiségben kerül sor a helyreállító enzimek képzésére.”

Ezért írja a Darwin Retried c. könyv szerzője az elhúnyt Richard Goldschmidtről, a jelentős genetikusról: „Miután Goldschmidt sok éven át tanulmányozta a gyümölcslegyek mutációját, eluralkodott rajta a kétségbeesés. A változások, panaszkodott, oly reménytelenül csekélyek, hogyha ezer mutáció egyesülne is egyetlen példányban, még akkor sem jönne létre más faj.”

Természetesen a fajokat a mutációk és a szelekció alakítja, kár ezellen ágálni. A folyamat közvetlenül megfigyelhető napjainkban is.

Én még nem találkoztam olyan emberi tulajdonsággal, ami minőségileg megkülönböztetné a többi főemlőstől.

Szerintem csökkenti a frusztrációnkat, ha képesek vagyunk elfogadni, hogy egyszerű majmok vagyunk, egyszerű majomvágyakkal.

Minthogy én csodálom és szeretem a többi főemlőst is, nincs bajom az emberekkel se.

Pedig ha van, és ő csinált mindent, akkor az a mostani életem is érinti. És ha valaki olyanról van tudomásom, akinek akkora hatalma van hogy mindezt létrehozza, az csak az előnyömre válhat.

A másik oldal pedig az, hogy illik hálát mutatni aziránt aki mindent adott. Különben miben különbözik az ember az állatól.

Ha egy kiskutyának enni adsz nem várod, hogy megköszönje, de ha egy barátod látod vendégül, biztosan nem esne jól, ha tudomást se venne rólad és az erőfeszítéseidről.

De ez csak az én véleményem.

Mindenkinek szíve-joga.....

Még egy fontos kérdés:

Miért csak az ember lett egyedül inteligens? Véletlen szerencsés mutáció? Aligha...

Nevezhetjük istennek, teremtőnek. Ha ő képviseli a tudatos, intelligens energiát, neki nem kell hogy legyen kezdete, mert az energia örök. Az anyagnak van kezdete, de az energia lehet örök.

('Nem vész el, csak átalakul')....