Darwinizmus?Mi a véleményed róla? (beszélgetős fórum)

Azért ezt a dolgot nem írhatod le így egyértelműen, hogy tudományosan megalapozott, hogy valaha létezett valaki, v valami ami létrehozott mindet. Ez nem bizonyított, talán számodra elég ennyi bizonyíték, de ez nem egy olyan tény, hogy a föld gömbölyű. Ha tény lenne, akkor mindenki elfogadná nem lenne rajta vita. De van és nem csak kettőnk között.

Egyébként az eddigi vizsgálódásait hogyan zajlottak? Mert ez sem mindegy. Ha eleve csak erre irányuló bizonyítékokat keresel, akkor a cáfolatokat nem fogod meg találni. Ha pedig csak a cáfolatokat keresed nem találod a bizonyítékokat. Mindennek van két oldala, ha csak az egyiket nézed örökké még nem jelneti azt, hogy a másik nem is létezik.

Ha lesz időm összeszedem neked az anyagot a cáfolatokról.

Egyébként ez az egész tervezői dolog belőlem azért vált ki ilyen agressziót, mert megalapozatlannak tartom. Nincs bizonyítva. Ez olyan, mint régen amíg nem bizonyították, hogy a föld lapos nem hitték el. De ma már ez tény és senki nem kételkedik a valódiságában. De amíg vannak kétkedők, addig nem lehet ténykét kijelenteni semmit.

Ez olyan mint a bíróságon az esküttek, amíg nem egységes az itélet, addig nincs itélet. Ha 11 azt hiszi bűnös és csak 1 hiszi ártatlannak, addig nincs bizonyítva egyik sem.

De ha kicsit is megnézed a dolgokat valahogy mindig a Valaki létezésében hivők állítják azt, hogy igenis tuti biztos, hogy létezik. Nem pedig azok mondják, hogy tuti biztos, hogy nem akik nem hisznek benne. Ez vált ki agressziót.

Mert én is mondhatnám, hogy tuti biztos vagyok benne 100%, hogy nincs, és tudod miért , mert CSAK. Mert számomra a te bizonyítékaid kb. ennyit érnek, hogy CSAK.

Valamennyire el kell hinnem amit a TV-ben látok, mert ha egy szavukat sem hinném nem nézném.

Egyébként sokáig én sem hittem a dínók létezésében, de csaknem hazudik annyi biológus.

Bocsi, bemásolt cikk az eltünésükről szólt.

De pótolom:

A dinoszauruszok eltérő formák és méretek

MINDEN eddig kihalt életforma közül talán a dinoszauruszok mozgatták meg legjobban ez emberek képzeletvilágát. A dinoszauruszokat gyakran óriási és félelmetes állatoknak képzelik az emberek. Amikor ezt a nevet először a „sárkánygyík” jelentésű görög szóból megalkották, azt gondolták, hogy valóban félelmetesen nagy állatokról van szó, hiszen az akkor ismert dinoszaurusz fossziliák óriásiak voltak.

Egyes dinoszauruszfajták óriásiak és félelmetes külsejűek voltak, súlyuk valószínűleg tízszer akkora volt, mint egy nagy afrikai elefánté. De az elmúlt évtizedekben a paleontológusok kisebb alakú dinoszaurusz csontvázakat is kiástak. Egyesek mérete a szamáréhoz hasonlított, de akadtak nem sokkal nagyobbak is, mint egy csirke! Vessünk egy pillantást ezekre a képzeletet megmozgató egykori hüllőkre!

Repülő őshüllők

Az őshüllők egyik sok fejtörést okozó fajtája a Pterosaurus (repülő szárnyasgyík), amely magában foglalja a Pterodactilust (szárnyas ujjú gyíkot) is. De ezek nem dinoszauruszok voltak, még csak nem is madarak. Repülő őshüllők voltak, és a hüllők közé sorolták őket, mint például a dinoszauruszokat és a krokodilusokat is. Egyesek kiterjesztett szárnyszélessége elérte a 8 métert. Az 1975-ben Texasban felfedezett egyik példánynak a kiterjesztett szárnyszélessége több mint 15 méter volt. Ezek lehettek a legnagyobb állatok, amelyek a földön valaha repülni tudtak.

Bár a repülő szárnyasgyíkoknak volt foguk, koponyájuk, medencéjük és hátsó lábuk, de semmilyen más tekintetben nem hasonlítottak a dinoszaurusz hüllőkre. És bár merev aerodinamikai szárnyú madárnak látszottak, mégis erősen eltértek a madaraktól. A repülő őshüllőknek a madárhoz hasonlóan üreges volt a csontjuk és néhány hajlékony izület volt a szárnynál és a bokánál. Egy madár szárnyait rendszerint tollak, és nem bőrredők borítják A repülő szárnyas gyíkok (Pterosaurusok) viszont szárnyszerű bőrredőt használtak. A repülő szárnyasgyíkok mellső végtagjainak negyedik ujja rendkívül hosszú és erős lett, és ez az ujj feszítette ki a szárnyszerű bőrvitorlát. A madár esetében a második ujj szolgál a szárny fő kitámasztójául.

Madárcsípőjűek

A madárcsípőjűeket csípőjük szerkezete alapján sorolták a két nagy dinoszaurusz osztály egyikébe. E kategóriába tartozó dinoszauruszoknak hasonlított a csípőszerkezetük a madáréhoz, csak természetesen sokkal nagyobb volt. Egyesek összméretük tekintetében kicsinyek, mások óriásiak voltak. Az Iguanodon (óriás ősgyík) elérte a 9 méter hosszúságot. A hadroszaurusz néhány fajának a csontvázai azt mutatják, hogy kacsacsőrszerű felső és alsó állkapcsuk volt, benne sok foggal. A hadroszauruszok minden bizonnyal két lábúak voltak, s két lábon jártak és futottak. Egyes példányai 10 méterre is megnőttek.

A Stegosaurusok (lemez taréjú ősgyíkok) a madárcsípőjűek csoportjába tartoznak. Hátukon páncélos csontkardok nőttek ki fejtől a farokig. Négy lábra ereszkedve jártak, s körülbelül 6 méter hosszúak voltak. A keresztcsont magasságban elérték a 2,4 métert. Újabban az az elképzelés, hogy a gerinctájat borító hatalmas csontlemezsor megvédte a ragadozókkal szemben, s ezenkívül testükben ez a hűtőrendszer szerepét töltötte be. Hátulsó lábaik erősek, oszlopszerűek voltak, a mellső lábaik viszont lényegesen kisebbek voltak, s ezek lehetővé tették, hogy piciny fejük közel maradjon a földhöz. Izmos farkuk hosszú tüskékben végződött körbe-körbe.

A madárcsípőjűeknek végső csoportja — és ez a legelterjedtebb a földön — a ceratoszauruszok vagy a szarvas dinoszauruszok csoportja. Hosszuk 1,8 és 8 méter között váltakozott. Az afrikai rinocéroszhoz hasonlóan ezeknek a páncélos „tankoknak” széles koponyájuk volt, s jellegzetes csontgallér védte a nyakukat. A dinoszauruszok világában közismert típus volt a háromszarvú dinoszaurusz, a triceratops. A két szarv a szemek felett ívelt és 90 cm-re nőtt ki. A triceratops számos kövületét ásták ki az albertai Red Deer folyó völgyében.

A szauruszok — óriás dinoszauruszok

A dinoszauruszok egy másik általános osztálya a szauruszok (gyíkcsípőjűek) néven ismert, mivel a csípőszerkezetük hasonlít a gyíkokéra, bár azoktól jóval nagyobb. Jól beleillenek a dinoszauruszokról alkotott általános képbe: óriások és félelmetesek voltak. Közéjük sorolható az Apatosaurus (vagy korábbi nevükön a Brontosaurus). Ez növényevő állat volt és négy lábon járt. Testhossza elérte a 21 métert, és súlya mintegy 30 tonna volt. Ezeket a dinoszauruszokat Észak-Amerikában és Európában fedezték fel.

Az ugyanilyen gigantikus méretű diplodocus a hosszú nyaka és farka miatt inkább hasonlított a kígyókhoz, mint a hüllőkhöz, azzal a különbséggel, hogy lábai voltak. Az ismert változatok közül ez volt a leghosszabb dinoszauruszfajta, amely elérte a 27 métert, bár súlya valamivel kisebb volt, mint az Apatosaurusé. Leletére Észak-Amerikában bukkantak rá. A diplodocus orrlyukai a feje tetején voltak, így a fejét szinte teljesen a víz felszíne alá tudta dugni.

Itt van még a Brachiosaurus. A Tanzániában feltárt csontváz lelet 21 méter hosszú. Becslések szerint egy-egy példány súlya több mint 85 tonna volt. Álló testhelyzetben 12 m magas volt, és a nyaka a fej felé egyre vékonyodott, miként a zsiráf nyaka.

1985-ben szokatlan méretű megkövült hátgerinc került elő Új-Mexikóban (USA). Az új-mexikói Természetrajzi Múzeum kurátora (gondnoka) seismoszaurusnak nevezte el. Becslés szerint az állat 30 méter hosszú és 100 tonna súlyú lehetett!

A félelmetes külsejű Tyrannosaurus rex (zsarnok gyík) csípőmagasságban kb. 3 méter magas volt. Felegyenesedve a 6 métert is elérte. Hossza körülbelül 12 méter volt. Közel 1,2 méter hosszú fejében 15 cm hosszú, hegyes tőrformájú fogak ültek. Hátulsó lábai oszlopszerűek voltak, mellső végtagjai viszont nagyon kicsik voltak. Teste hatalmas gyíkszerű farkokban végződött. A mostani következtetés szerint a zsarnok gyík inkább vízszintes testhelyzetben mozgott, nem szeretett egyenesen járni, s testének súlyát hosszú farkával tartotta egyensúlyban.

Változó színtér

A kövületi anyagokból egyértelműen az tűnik ki, hogy valamikor a dinoszauruszok szinte nyüzsögtek a földön egy olyan ősi világban, amely már rég letűnt. De ezek az ámulatbaejtő lények számtalan más állattal és növénnyel együtt kihaltak. Arról, hogy ez pontosan mikor történt, D. A. Russell paleontológus ezt mondja: „Sajnos azok a mai módszerek, amelyekkel mérni lehetne ezeknek az oly távoli múltban lezajló eseményeknek az időtartamát, viszonylag pontatlanok.”

Igen, a Behemót. :) De akkor ezek együtt éltek az emberrel, egy időben?

Egyébként amit bioszórán tanultunk a c14 izotópos (?) kormeghatározásról, az akkor nem stimmel?

Nem igazán értem, hogyan taníthatnak bizonyított tényként olyan elméletet, ami még a szakma szrint is billeg. Vagy nem? ...

Bocsánat a fogalmazásért, én csak egy egyszerű bölcsész vagyok, de azért érdekel a téma. :)))

Ésszerű azt gondolni, egyrészt a talált leletek, másrészt a 'egyik-fajból a másikba' alakulás leleteinek hiánya miatt, hogy ugyanazok a fajok voltak. De mondjuk szerintem ez teljese logikus.

És a nagyjából egyszerre 'teremtés' mellett tanúskodnak a kambriumkori leletek is, ahogy a bemásolt cikkekben is olvashatod.

Ja, és a dinoszauruszokról?

Mi történt a dinoszauruszokkal?

„A PALEONTOLÓGIA a kövületek tanulmányozásával foglalkozik. Kövületeken az elmúlt korokból származó életmaradványokat értjük.” De, amint az egyik paleontológus mondta, „ez felettébb spekulatív és dogmatikus tudomány”. Ez nyilvánvaló a dinoszauruszokkal kapcsolatban is. Bizonyos elméleti elképzeléseket felsorolva azzal kapcsolatban, hogy mi történt a dinoszauruszokkal, G. L. Jepson, princetoni tudós ezt mondta:

„Nem egyforma szakképzettségű szerzők úgy vélik, hogy a dinoszauruszok eltűnése az éghajlat és a táplálékforrás kedvezőtlenebbé válásával függ össze . . . Más írók a betegségeket és élősködőket . . . a légköri nyomásváltozást, illetve a légkör összetételének megváltozását, a mérges gázokat, a vulkanikus hamut, a növények túlzott oxigéntermelését, meteoritokat, üstökösöket, a génállomány kimerülését, amit az apró termetű tojásevő emlősök megjelenése okozott, valamint a kozmikus sugárzást, a föld forgástengelyének elferdülését, az özönvizet, a kontinensek egymástól való elsodródását . . . a mocsarak és a tavak kiszáradását, s a napfolttevékenységet tartják kipusztulásuk okának” (The Riddle of the Dinosaur).

Ezekből az elméletekből kitűnik, hogy a tudósok teljes bizonyossággal nem képesek megmondani, mi történt a dinoszauruszokkal?

Elmélet a hirtelen kipusztulásukról

Egy legújabb elmélettel Luis és Walter Alvarez tudóskettős, apa és fia hozakodott elő. Walter Alvarez a közép-olaszországi Gubbio városkán kívül felfedezett egy furcsa, vékony vörös agyagréteget, amely a két mészkőréteg között egy kőzetképződménybe ágyazódott be. Az alacsonyabb mészkőrétegben rengeteg fosszilia volt. A felső rétegben szinte semmi kövület nem volt. Ez vezette a geológusokat arra a következtetésre, hogy az élet hirtelen tűnt el, s a vékony vöröses agyagréteg valamilyen kapcsolatban állhatott e lények eltűnésével.

Az elemzésből kiderült, hogy az agyag irídiumban (egyféle fémben) 30-szor gazdagabb, mint ami normális körülmények között kőzetekben található. Tudták, hogy ilyen nagy koncentrátumú ritka elem csak a föld magmájából, vagy a földünkön kívüli forrásból származhat. Arra következtettek, hogy az irídium egy óriási, földbe becsapódó aszteroidából származott, s ez okozta a dinoszauruszok hirtelen kipusztulását.

Az irídiumban dús agyag Gubbioban történt felfedezése után, hasonló lerakódásokat találtak a világ más részein is. Vajon ez megerősítette az aszteroidával kapcsolatos feltevést? Egyes tudósok továbbra is kétkednek ebben. De amint a The Riddle of the Dinosaur című könyv elismeri, az Alvarez-féle felfedezés „serkentőleg hat a kihalás és az evolúció körülményeinek tisztázására”. Stephen Jay Gould paleontológus elismeri, hogy ez csökkentheti „a fajok közötti verseny fontosságát”.

Egy tudományos cikkíró ehhez az új elmélethez és a dinoszauruszok szemmel látható hirtelen kipusztulásához fűzött magyarázatában elismeri: „Sikerült ezzel megrendíteni az evolúciós biológia alapjait, s kétségbe vonni a természetes kiválasztódás jelenleg elfogadott nézetét.”

Az Arizonai Egyetem tudósa, David Jablonski arra következtet, hogy sok ’növény- és állatfaj kihalása hirtelen következett be, és valamiképp különleges volt. Tömeges kipusztulásuk nem pusztán a fokozatos kihalásuk halmozódó hatásának köszönhető. Valami rendkívüli dolognak kellett történnie’. A megjelenésük is hirtelen történt. A Scientific American megjegyzi: „A kövületi leletek eléggé félreérthetetlenül azt bizonyítják, hogy a pteroszauruszok mindkét alrendje hirtelen jelent meg minden látható előzmény nélkül.” Ez jellemző a dinoszauruszokra is. A viszonylag hirtelen megjelenésük, majd hirtelen eltűnésük ellentmond a lassú kifejlődés általánosan elfogadott elméletének.

"Azt meg tegnap láttam." Mármint ott voltál, amikor kiásták? :P

Én is láttam több tucat filmet erről, olvastam számos könyvet. Épp azért kérdezem a biológustól, aki nem hisz az evolúcióban, mert különben mindenhonnét azt sugalmazzák, hogy ezek tények. nekem meg valahogy kiskorom óta gyanús az egész. :)

Nagyon jó tudom, hogy az emberek halnak és nem döglenek, ennek egy kis gúnyos hangsúlya volt. Az akartam kifejezni vele, hogy Istent kur...ra nem érdekli, hogy mi van. Mint ahogy pl engem, hogy megdöglik többszáz hangya, ha kiírtom őket, mert a lakásban vannak. Éppen ezért írtam a dögleni szót.

Egyébként kaptam erre már olyan magyarázatot, hogy azért halnak meg a "jó", ártatlan emberek, mert Istennek más terve van velük.

Noé meg az özönvíz, hogy lehet ezekről úgy beszélni mintha valóban megtörtént volna. Az hogy te és még több millió ember elhizsi, az az ő baja. Az enyém meg az, hogy nem hiszem.

Én nem Istent okolom a katasztrófákért, csak nem értem, hogy lehet ilyen, ha én próbálok alkotni egy tökéleteset és látom, hogy rossz irányba halad, akkor valahogy közbeavatkozom, de itt nem ez történik.

A véleményem az, hogy ez valamilyen szinten az emberi gyengeségből, félelmekből fakad, mert e nélkül sokan nem látják az értelmét az életnek, hogy miért is vagyunk mi itt, és mi lesz ezután. Ezért találták ki a poklot és a menyországot. Megnyugvásként, hogy a földi lét után egy sokkal jobb világba fognak kerülni.

Rengetek jót teszek, de ezeket nem azért, hogy halálom után jobb helyre kerüljek. Ha van pokol (és ha van valszeg úgy is oda jutok). De szerintem mindenki, mert a hét fő bűn egyikét mindenki elköveti, és akkor már nincs bocsánat. Vagy mégis?

Van rá bizonyíték. Azt meg tegnap láttam. Hatalmas fogakat és lábcsontokat, bordákat ástak ki. Én az nem tudom, hogy tudják bizonyítani, hogy nem szőrösek voltak,hanem pikkelyes hüllők.

Szerintem az evolúció nem zárja ki a teremtéselméletet, sőt nagyon sok párhuzam felfedezhető.

Bibliában van róluk szó pl. (Jób 40:15 Károli).

Állitólag ezek dinoszauruszok voltak.

Akkor megpróbálom értelmezni: :)

szóval a fejlődésre nincs bizonyíték, mert egy bizonyos időszak előttről nincsenek leletek, utána azonban hirtelen nagyon gazdag élővilág képe bontakozik ki a szemünk előtt. De ezek ugyanezek a ma élő fajok voltak? Vagy Isten folyamatosan teremtette a fajokat, míg mások kihaltak? Természetesen a bibliai 6 napot nem szó szerint értelmezem, vagyis a kettő nem üti egymást.

Arra azért válaszolj légyszi, hogy a dínók létezésére van-e elég bizonyíték. :) bennem mindig ott bujkál egy kisördög, hogy nincs. :)

Ja és még, ami válasz lehet virgiliusnak:

CSALÁS?

Ha a sok kövület csupán a Homo sapiens változata, mivel magyarázhatjuk meg állatszerű külsejüket? Sok rajzon és a múzeumokban kiállított gipszöntvényeken ugyanis majomszerű külsővel ábrázolják őket.

De vajon tudományosak-e ezek a majomhoz hasonló emberábrázolások és alakok? Ki tudja meghatározni néhány csonttöredék alapján, hogy milyen lehetett a kövületi faj igazi külseje, s milyen lehetett az arcvonása, milyen volt a bőre, haja és színe? Ezzel kapcsolatban Le Gros Clark a The Fossil Evidence for Human Evolution (Az emberi fejlődés kövületi bizonyítéka) című könyvben ezt írja:

„Valószínűleg nincsenek olyan csoporttípusok, amelyek koponyajellegzetességei jobban megkülönböztethetők lennének, mint a négerek és eszkimók koponyái; a szakértők ennek ellenére, ha egy egyszerű koponyára találnak, nem tudnak egyértelműen dönteni arról, hogy az melyik csoporthoz tartozik. Ha már ilyen esetekben is ennyire nehéz a döntés, el lehet képzelni, mennyivel nehezebb, sőt szinte lehetetlen azonosítani, hogy melyik fajhoz tartoznak a kövületi csontok, ha csak korlátozott csonttöredékek állnak rendelkezésre, és a szóban forgó lelet kevésbé jellegzetes vonású kisebb faji csoporthoz tartozott.”153

Ezt erősíti meg Ivar Lissner is a Man, God and Magic (Ember, Isten és mágia) című könyvében:

„Amint lassan-lassan rájövünk, hogy a primitív emberek egyáltalán nem ,vadak’, ugyanúgy azt is meg kell értenünk, hogy a jégkorszak első emberei sem voltak sem oktalan állatok, sem félig majmok, sem idióták. Ennélfogva kimondhatatlanul nevetségesek azok a kísérletek, amelyekkel megpróbálják eredeti formájában megrajzolni a neandervölgyi vagy a pekingi embert. Földünk nagy városainak múzeumaiban az állatias arcvonású, rendszerint sötétbarna színű emberfejek szobrai morc arccal néznek ránk, összekuszált hajjal és torzonborz szakállal, előreugró állal és hátrafelé ellaposodó homlokkal; s mindez annak ellenére, hogy egyáltalán fogalmunk sincs arról, milyen színű haja lehetett a jégkorszak [paleolit] emberének, vagy hogyan nőtt a haja, és valójában milyenek lehettek az arcvonásai. T. D. Stewart, amerikai szaktekintély helyesen utalt 1948-ban arra, hogy teljesen lehetetlen eredeti formában visszaadni a haj színét, a szemeket, az orrot, az ajkakat vagy az arcvonásokat. Nagy a valószínűsége annak, hogy a korai ember arckifejezése legalább olyan jóindulatú volt, mint a mai emberé.”154

Az evolucionisták tehát nem a megbízható, tudományos tények alapján állítják helyre a kövületeket, hanem a maguk előre megalkotott véleményének megfelelően. Ezért lehetséges olyan jelentéseket olvasni, mint amilyen a New York Timesban jelent meg 1959-ben: „Egy 500 000 éves kövület, a pekingi ember arcvonását egy főszerep során újra elkészítették a pekingi ember életéről szóló kínai dokumentumfilmben. A tájékoztatás szerint elkészült a történelem előtti ember fejének új és feltételezhetően élethűbb megformálása.”155

A bizonyítékok ilyen félrevezető megváltoztatása egyáltalán nem újdonság. Sok más példánk is van. Vajon hol találta meg Dubois professzor, a holland sebész a kövületi maradványokat, amikor felfedezte a jávai embert 1891—92-ben? Az Encyclopœdia Britannica ezt írja:

„Öt kövületi töredéket talált: egy koponyatetőt, amelynek kifejezetten egy óriás gibbonra emlékeztető formája volt, egy bal lábszárcsontot és három fogat. A csonttöredékek között a legnagyobb távolság húsz lépés volt. Később egy hatodik csonttöredéket csatolt ezekhez, egy alsó állkapocsdarabot, amelyet a sziget egy másik helyén, de ugyanolyan geológiai rétegben talált.”156

Nos, mennyiben tudományos eljárás 20 vagy még több lépésre levő csontdarabokat összegyűjteni, és ehhez egy újabb, több kilométerrel távolabb talált csontmaradványt hozzáadni, s azt állítani, hogy ezek mind egymáshoz tartoztak?

Egy másik példát az evolucionista Le Gros Clark is közölt:

„Eléggé veszélyes, ha túlságosan kevés mérésre támaszkodunk . . . Erre a nehézségre jellemző példa a Hesperopithecus híres esete. Ezt a fajnevet adták az 1922-ben Nebraskában talált kövületi fognak, mert feltételezték, hogy ez az emberszabású majmok egyik kihalt típusát képviselte . . . Mint köztudomású, később kiderült, hogy egy pekari [közép-amerikai vaddisznófajta] megkövesedett foga volt . . . az őslénytannak kevés olyan kutatója akad, aki időnként ne tévedett volna ilyen vagy olyan módon.”157

Egy másik felfedezésről az Encyclopœdia Britannica 1946-os kiadása így írt:

„A következő legfontosabb felfedezést . . . Charles Dawson tette Piltdownban [Sussex] 1911 és 1915 között. Dawson egy erősen megkövült emberi koponya bal felének nagyobb részét találta meg, valamint a jobb felének egy darabját; ezenkívül egy helyenként erősen megrongálódott alsó állkapocs jobb felét, amelyben még megvolt az első és a második őrlőfog, valamint a harmadik őrlő- vagy bölcsességfog helye . . .

A brit szakemberek között általános egyetértés uralkodik abban a tekintetben, hogy a koponya és az állkapocscsont ugyanattól az egyéntől származik.”158

Az evolúció tanában jártas olvasó a fenti leletet kétségtelenül „piltdowni emberként” fogja felismerni. Mennyire tudományos ez a brit szakemberek közötti egyöntetűség? A Science News Letter című folyóirat 1961. február 25-én a következőkre emlékeztet bennünket:

„Az egyik leghírhedtebb csalás, amelyet a tudományos vizsgálatok lelepleztek, a Sussexben [Anglia] talált piltdowni ember volt . . . amely egyesek feltevése szerint 500 000 éves lehetett. Sok-sok vita után kiderült, hogy egyáltalán nem ősember maradványa volt, hanem egy mai ember koponyájából és egy emberszabású majom állkapocscsontjából szerkesztették egybe . . . Az állkapocscsontot kálium-bikromát és vassó kezelésnek vetették alá, hogy ez kövületi formát kölcsönözzön neki.”159

De nemcsak a koponyát kezelték így, hanem a fogakat is lereszelték, hogy elkopottnak lássék. A Reader’s Digest 1956. októberi számában ezt írta: „Minden fontosabb rész hamisítványnak bizonyult. A piltdowni ember tetőtől talpig csalás volt! . . . Minden bizonyíték arra mutat, hogy Dawson volt a csalás szerzője.”160

A Scientific American 1965. januári száma bemutatja, hogy egyes evolucionisták milyen messzire elmennek, hogy a tényeket számukra kedvezővé alakítsák, mivel azok az elméletük támogatásához oly nyilvánvalóan hiányoznak. Ez a folyóirat beszámol egy meteoritról, amely szerves anyagot zárt magába, és ezért az evolúció támogatására használták fel:

„Az egyik meteordarabról, amely több mint száz évvel ezelőtt Délnyugat-Franciaországban hullott le, az újabb vizsgálatok kiderítették, hogy rafinált módon földi szerves anyaggal hamisították meg . . .

A hamisító nyilvánvalóan addig nedvesítette a meteordarabot, amíg át nem ázott, és így különböző idegen testeket helyezett bele; majd enyv segítségével, amelyet kötőanyagként használt, olyan felületi réteget alakított ki, amely az atmoszférikus meleg által előidézett kéreghez hasonlított, hogy ezzel hozza helyre a kezelés által okozott megrongálódást . . .

Ez az úgynevezett Orgueil-eset csupán öt héttel azután történt, hogy Pasteur elmondta nagy vihart kiváltó és széles körben leközölt védőbeszédét az isteni teremtésről, amely az élet egyetlen lehetséges elindítója volt.”161

Sokszor félrevezető lehet az is, ahogyan a gyanútlanok előtt az evolucionista anyagokat ismertetik. Ismételten előfordult, hogy kövületi anyagokat úgy sorakoztatnak fel, hogy az a felületes szemlélőben azt a benyomást kelti, mintha az egyik a másikból fejlődött volna ki. De ha gondosabban megvizsgáljuk a dolgokat, megállapítható, hogy még maguk az evolucionisták sem mind fogadják el ezt az álláspontot. Másik példa az a sejtetés, hogy az ember az emberszabású majomból fejlődött ki. Bár a fejlődéstan védelmezői sem állítják többé, hanem elvetik ezt a véleményt, még mindig találunk olyan megfogalmazást, mint az 1955-ben megjelent The Primates (A főemlősök) című könyv egyik fejezetében, amely így szól: „Az emberszabású majomtól az emberig.”

A kövületek és az azokból készített feltehetően eredeti ábrázolások, amelyek az ember fejlődését bizonyítanák, igen silány bizonyítékok a tudomány szempontjából. Fantasztikus állításokra és elképzelésekre támaszkodnak, és az evolúciós láncban idő, lelőhely, testalkat tekintetében óriási szakadékok tátonganak.

Kicsit hosszú, de akit érdekel:

Majomszerű emberek voltak-e az őseink?

AZ EVOLUCIONISTÁK azt állítják, hogy „történelem előtti” vagy „majomszabású” emberek töltötték ki az ember és az állatvilág között tátongó űrt, ezek azonban kihaltak. Ezekről a Science News Letter című folyóirat 1965. május 29-i száma ezt írta:

„Ők [az evolucionisták] úgy vélik, hogy őseink szőrösek, farkatlanok, a mai gibbonoknál kicsit nagyobbak voltak. Mozgékony arcizmuk volt, és semmilyen ,szellemi felsőbbrendűséggel’ nem rendelkeztek . . .

Tapasztalt fára mászók voltak, és életük legnagyobb részét fákon töltötték. A földön félig felegyenesedve meg tudtak állni. Négy lábon tudtak járni, de két lábon is tudtak szaladni . . .

A proto-hominidák [emberszabásúak ősei] nyilvánvalóan nem tudtak beszélni.”116

A „történelem előtti” emberről alkotott ilyen elképzelések alapján rajzokat készítettek, s teletűzdelték velük a könyveket és a folyóiratokat, számtalan gipszfigurát is csináltak, és a világ múzeumaiban kiállították őket. A szemlélő mindenütt szembe találja magát ezekkel az állatformájú „majomemberekkel”, amelyeket összekötő láncszemeknek tartanak a mai ember és az emberszabású majmok között. De hány láncszem alapszik megbízható bizonyítékon, és hány csupán spekuláción?

Az evolucionista Rostand írja erről a láncról:

„Mindig vitatkozunk, és kétségtelenül vitatkozni is fogunk még arról, hogy melyik forma jelenti közöttük az igazi kapcsolatot . . . Vajon a mai, ismert emberszabásúakhoz hasonlító majomtól származott az ember? Vagy egy alacsonyabbrendű majomtól? Vagy talán egy olyan főemlőstől, amely még az emberszabású majom névre sem érdemes?”117

Mi okozza a nehézségeket? A New Scientist 1965. március 25-i száma a következőkre mutat rá: „Az egyik legfőbb nehézség abból adódik, hogy az igazán jelentős kövületi emberkoponyák rendkívül ritkák: mindazok, amelyeket eddig találtak, elférne egy nagy koporsóban. Az összes többi csonttöredék más valamitől származik.”118

Megerősítik ezt a Scientific American című folyóirat 1956. júniusi számának következő kijelentései:

„A főemlősök kutatóinak meg lehet bocsátani, ha csupán tapogatóznak a több millió évet is felölelő hézagok között, amelyekből egyetlen teljes majomcsontváz sem maradt fenn, nem is beszélve az ember elődjének csontvázáról. A főemlősök fejlődéstörténetét néhány maroknyi összetört csontból és fogakból kell kiolvasnunk. Azonkívül ezeket a kövületeket az óvilág földtömegében egymástól sok ezer mérföldnyire távol eső helyeken találták meg . . .

Végül is csak a fejünket csóválhatjuk zavarunkban . . . Úgy vagyunk, mintha egy útvesztő kellős közepén állnánk, és nem emlékeznénk rá, hogyan kerültünk oda.”119

Egy másik nehézséget az evolucionista Julian Huxley kiadásában megjelent Evolution as a Process (Az evolúció mint folyamat) című könyv említ meg. Ezt olvassuk:

„A felfedezők a legtöbb esetben úgy írják le a kövületeket, hogy az a benyomása az embernek, mintha a kérdéses csonttöredékek az ember fejlődésvonalában különös helyet foglalnának el, vagy rendkívüli jelentőségűek lennének, mint amelyek teljesen eltérnek az emberszabású majmok családjának vonalától . . . Valószínűtlen, hogy mindezek a leletek ilyen jelentősek legyenek . . .

A főemlősök fejlődésének esetében a feltevések olykor nagyon megalapozatlanok, mert a bizonyítékanyag nagyon is hiányos.”120

Az evolucionisták abban általában egyetértenek, hogy az ember és az emberszabású majmok családja közös őstől ered. Vajon vannak-e kövületi bizonyítékok ilyen közös ős létezéséről? A New Scientist című folyóirat 1965-ben ezt írta: „Az ember és az emberszabású majmok családja közötti félreérthetetlen hasonlóság világosan közös ősre mutat. Ezt a közös őst azonban eddig nem találtuk meg, s lehetnek még nehézségeink a felismerésében.”121 Az evolucionisták azt állítják, hogy az embernek egy olyan majomszerű állattól kellett származnia, amely az ember és az emberszabású majmok közös őse volt. Erre azonban bizonyíték egyszerűen nincs! Ez a következtetés nem támaszkodik tényekre, mint ahogy a The Saturday Evening Post 1966. december 3-i száma is ezt bizonyította: „A kutatóknak . . . még ki kell nyomozniuk az ember leszármazási vonalának eredetét.”122

Van-e valami bizonyíték a közös ősöket feltehetően követő további (fejlődési) fokozatokra? Egy evolucionista író, a The Primates (A főemlősök) című 1965-ben kiadott könyv szerzője elismerte a következőket: „Sajnos, az ember fejlődési folyamatának első szakaszait titokzatos homály burkolja.”123 És a Scientific American című folyóirat 1966. novemberi számában ezt olvassuk: „A [ma] élő emberhez vezető leszármazási vonal jellegében . . . tisztán elméleti kérdés marad.”124

Megbízhatóbbakká válnak-e a bizonyítékok, ha az állítólagos leszármazási családfán feljebb megyünk? Az embertan kiváló tudósai az egyik 1965-ben megrendezett konferencián időtáblázatot adtak ki; a New York Times 1965. április 11-i száma egy erre támaszkodó ábrát és cikket közölt. Ebben ezt olvassuk: „Még mindig igen nagy szakadékok vannak.” Mégis így kezdte a kövületi leletek leírását: „Legkevesebb 30 millió évvel ezelőtt kezdtek jelentkezni azok a jellegzetességek, amelyek megkülönböztetik az embert minden más állattól.” A táblázatban első helyen feltüntetett példányt Propliopithecusnak nevezik; ez egy gibbonszerű állat, amelynek csonttöredékeit Egyiptomban találták meg.

Mi volt a következő lépés? A Times így számol be: „Majd körülbelül 19 millió évvel ezelőtt jelent meg egy olyan nemzetség (genus), amelynek emberekre és emberszabású majmokra jellemző fogaik voltak.” Ezt a példányt Dryopithecusnak nevezték; maradványait Afrikában és Eurázsiában találták meg. Eszerint a Propliopithecustól (körülbelül 30 000 000 évvel ezelőtt) a Dryopithecusig (körülbelül 19 000 000 évvel ezelőtt) mintegy 11 000 000 évnyi óriási űr tátong, amelyben nincs bizonyíték. A Times azt írja, hogy a Dryopithecus eltűnése óta „körülbelül 9 000 000 évvel ezelőttől kezdve egy 7 000 000 éves időszakon át teljesen hiányoznak a bizonyítékok.”125

Mit bizonyít mindez? Mindenekelőtt azt, hogy semmilyen tény sem támogatja azt az állítást, hogy az embernek és az emberszabású majmoknak közös ősük volt. Továbbá, hogy az ember fejlődésében feltételezett évmilliók korai maradványai szintén teljesen hiányoznak. Végül, hogy attól az időtől kezdve, amikor az első, kb. 30 000 000 évvel ezelőtti bizonyíték állítólag előkerült, mostanáig egy 18 000 000 évet felölelő óriási űr tátong. A mai embert és az állítólagos közös őst összekötő lánc legnagyobb része hiányzik. Tények nincsenek. Nem csoda, ha a Scientific American 1964. júliusi számában ezt írta: „Mindaddig, amíg újabb anyagot nem találunk, okosabb lenne, ha nem ragaszkodnánk makacsul ahhoz az állításhoz, hogy az emberszabású majom és az ember közötti átmenetet kövületi leletekkel alá tudjuk támasztani.”126

Ámde a fent említett kövületi bizonyítékok a fejlődési láncolatot még erőtlenebbé teszik. Milyen értelemben? Olyan értelemben, hogy egyes evolucionisták szerint a Propliopithecus nem az emberhez, hanem a gibbonokhoz vezető családfához tartozik; a Dryopithecust pedig egy másik leszármazási vonalba sorolják, amely az emberszabású majmokhoz vezet. Úgy vélik, hogy az ember leszármazási vonalán a legrégibb teremtmény az úgynevezett Ramapithecus volt. Erről azt írta a Times: „Körülbelül a Dryopithecus megjelenése óta eltelt időnek a közepén, mintegy 12 millió évvel ezelőtt jelentek meg a majdnem emberi arccal rendelkező, emberszabású majomhoz hasonló teremtmények. Ez volt a Ramapithecus nemzetség, melyet . . . az északnyugat-indiai Siwalik hegyekben találtak meg.”127 Ez természetesen azt jelentené, hogy a Ramapithecus és az ember, valamint az emberszabású majom állítólagos őse közötti űr még nagyobb.

A Ramapithecus és a családfán feltüntetett legközelebbi ős, az úgynevezett Australopithecus között egy további óriási űr van. A Science News 1967. január 28-i számában ezt írta: „Sajnos a legkésőbbi Ramapithecus és legkorábbi Australopithecus kövületi bizonyítékai között 10 millió éves űr tátong.”128 E forrásművek adatai alapján a körülbelül i. e. 12 000 000 és az i. e. 2 000 000 év közötti időből minden bizonyíték hiányzik. Mindamellett mit tudnak az emberek magáról a Ramapithecusról? A The Saturday Evening Post ezt írta:

„Valószínűleg olyan volt a külseje, mint egy kicsiny csimpánzé, ügyes kezei voltak, és egy majom általános ügyességével rendelkezett . . .

Nagy a valószínűsége annak, hogy az emberi családnak ez a legrégebbinek ismert [de nem a legrégebbi] tagja, a Ramapithecus, legalább olyan ügyes volt, mint az abban az időben élő csimpánzok.

Csak egy futó pillantást vethetünk a Ramapithecusra, ami egy hosszú filmből kivágott néhány képkockának felel meg.”129

Abból a leírásból, amelyet maguk az evolucionisták adnak a Ramapithecusról, az elfogulatlan ember előtt nyilvánvalóvá válik az a tény, hogy sokkal de sokkal valószínűbb, hogy a Ramapithecus olyan állatfaj volt, amely az emberszabású majmok vagy egyszerűen a majmok családjához tartozott. Az az állítás, hogy az ember leszármazási vonalához tartozik, merő feltételezés. Egyes evolucionisták nem tekintik az emberi vonalhoz tartozónak. A The Fossil Evidence for Human Evolution (Az emberi fejlődés kövületi bizonyítéka) című könyv evolucionista szerzője ezt írta:

„Elképzelhetünk egy elméleti képet a közbeeső szakaszokról, amelyeknek feltehetőleg össze kellett kötniük az általános pongidek [emberszabású majmok] őseit az Australopithecus korszakkal, de a kövületi leletek mint konkrét bizonyítékok hiányában ez nem nagyon kielégítő eljárás.”130

Bizonyára nem megnyugtató olyan fejlődési láncot látni, amelynek a feltételezett közös őstől az Australopithecusokig kellene elvezetnie, de amely csupán feltételezésekre támaszkodik. De miért kellene bizonyító tények hiányában az ilyen elméleteket elfogadni?

AZ AUSTRALOPITHECUSOK

Mi a helyzet a legközelebbi lépcsővel, az Australopithecusokkal? Ezek állítólag körülbelül i. e. 2 000 000 évvel jelentek meg. Azt állítják, hogy szerszámkészítők voltak, de elismerik, hogy az agytérfogatuk körülbelül a mai emberének egyharmada volt.

Néhány évvel ezelőtt dr. L. Leakey hasonló kövületet talált Afrikában. Erről a New York Times 1965. április 11-i száma azt írta: „Ezt a fajtát, amely nyilvánvalóan tudott szerszámokat használni, és amelyet dr. Leakey Homo habilisnak írt le, dr. Robinson és mások az Australopithecusok közé rangsorolták.”131 A The Primates (A főemlősök) című könyv a következő kijelentést tartalmazza: „Ezek a leletek szolgáltattak alapot ahhoz, hogy első ízben összefüggő és kielégítő magyarázatot adjanak arra vonatkozóan, hogyan fejlődött ki az ember a majomhoz hasonló őseiből.”132 Százévi megfeszített kutatás után találtak néhány csontot, és ezek jelentik az első „összefüggő és kielégítő magyarázatot” arra, hogyan fejlődött a majomszerű ős emberré!

De vajon valóban olyan biztos az, hogy az Australopithecusok tényleg majomszerű emberek voltak? Le Gros Clark a következő szavakkal int óvatosságra bennünket: „Az ,ember’ és az ,emberi’ szavakat csak némi fönntartással alkalmazhatjuk rájuk, mert nincsenek bizonyítékok arra, hogy olyan különleges tulajdonságokkal rendelkeztek volna, amelyek a mai embereknél általában fellelhetők.”133

De mit mondjunk az állítólagos szerszámkészítő képességükről? A Science című folyóirat 1957. december 13-i száma egy cikket tartalmazott „Az australopithecusok az ember kortársai voltak-e?” címmel. Ebben a cikkben a következőket olvashatjuk:

„J. T. Robinson 58 kőszerszámleletről számol be, melyet Sterkfonteinben, a Dél-Afrikai Unióban talált. Ez a feltárás roppant nagy érdeklődést váltott ki, mert a szóban forgó breccia [széttöredezett, éles, üledékes kőzet] australopithecusok, a korai jégkorszakból származó dél-afrikai ,majomember’ maradványait is tartalmazza . . .

Robinson ebből arra következtet, hogy a kőmegmunkálás fejlett jellege kétségessé teszi, hogy ezek az australopithecusoktól származnak; . . . Véleménye szerint jelenleg a legésszerűbb feltevés ezt a szerszámkészítést az ,euhominid’-oknak [igazi embereknek] tulajdonítani . . .

Mason azon a nézeten van, hogy az australopithecusok valószínűleg nem voltak képesek olyan szerszámokat készíteni, mint amilyeneket Sterkfonteinben találtak. Ezeket egy fejlettebb hominidának [emberfélének] kell tulajdonítanunk.”134

A Science című folyóiratban 1957. november 29-én egy cikk jelent meg „Vadászok vagy vadászottak?” címmel. Ott ezt olvashatjuk:

„Az elmúlt években Raymond A. Dart, az australopithecusok első felfedezője részletes beszámolót írt ezeknek az érdekes és sokat vitatott ,majomembereknek’ a társas életéről . . . Azok az anyagok, amelyekre következtetéseit alapozta, s ezért maguk a következtetései is az emberi fejlődés néhány kutatóját nem tudta meggyőzni.

Az előterjesztett bizonyítékok, amelyek alapján Dart megpróbálta igazolni azt, hogy ezek a teremtmények használják a tüzet, nem állta ki a bírálói vizsgálatot. Mértékadó tanulmányozók, mint például Oakley, a nem australopithecusok csontjainak felhalmozódását az australopithecus rétegekben a húsevők, többek között a hiénák tevékenységének tulajdonítják . . .

Washburn . . . ebből azt a következtetést vonja le, hogy az australopithecusok valószínűleg nem a vadászok, hanem inkább a vadak voltak.”135

Ebből és más okokból kifolyólag egyes evolucionisták ezeket a kövületi maradványokat egy emberszabású majomcsoport zsákutcájának, és egyáltalán nem az ember elődeinek tekintik. Az evolucionista R. L. Lehrman 1961-ben a The Long Road to Man (Az emberhez vezető hosszú út) címen megjelent könyvében ezt írta: „Az Australopithecus csupán egyenesen járó, értelmes emberszabású majom, nem ember. A kis koponya és rajta az erős szemöldökdudor, hátul pedig a vastag csontszegély és fent egy magas csonttaraj inkább valamely emberszabású majom koponyájának felel meg . . . ”136 Ashley Montagu: Man: His First Million Years (Ember: az ő első millió éve) című könyvében 1957-ben szintén ezt írta: „Az Australopithecusok koponyaformája kimondottan az emberszabású majmokéra hasonlít . . . Ezek a teremtmények nem lehettek az ember közvetlen ősei . . . Az Australopithecus túl sok sajátos emberszabású majomra jellemző vonást tartalmaz, hogysem közvetlen őse lehessen az embernek, vagy ahhoz a leszármazási vonalhoz tartozzon, amely az emberhez vezetett.”137

ÚJABB KÖVÜLETI LELETEK

A legközelebbi jelentősebb lépcső, melyet az evolucionisták az emberré válás folyamatában feltételeznek, magában foglal sok olyan kövületi leletet, amelyet előbb külön soroltak fel, és külön-külön neveztek el. Most azonban mind egy kategóriába vették, mégpedig ugyanazon nemzetségen belül; a mai ember, a Homo sapiens (gondolkodó ember) kategóriájába, de különböző fajokba (species) sorolták be őket, mint például Homo erectus (egyenesen járó ember). A World Book Encyclopedia azt mondja:

„Sok tudós a Homo erectus vagy egyenesen járó ember nevet adja mindazoknak az ásatag fajoknak, amelyeknek emberi testük és 700—1100 köbcentiméter közötti agytérfogatuk volt. Ezek szerint a Homo erectus egy fokkal feljebb áll az Australopithecusnál, de egy fokkal lejjebb a Homo sapiensnél, vagyis a modern embernél. Három, egymástól jól megkülönböztetett változat vagy alfaj létezett. Az első a jávai ember . . . körülbelül 500 000 éves. A második a pekingi ember, körülbelül 360 000 évvel ezelőtt élt. A harmadik a chelleani ember, amelyet Tanganyikában találtak . . . körülbelül 400 000 éves.”138

Vajon egyöntetű vélemény uralkodik e kövületi maradványok értelmezése terén? Nem, mert az Encyclopedia Americana megjegyzi: „Egyes tekintélyek úgy vélik, hogy ezek emberszabású majom maradványai, de olyan emberszabású majomé, amely az eddig ismerteknél sokkal emberszabásúbb; mások viszont alacsonyabb típusú ember maradványainak tekintik.”139 Ennek ellenére 1965 májusában a Scientific American című folyóiratban azt olvassuk, hogy „az előemberek kutatói megegyeznek abban, hogy a mai Homo sapiens közvetlenül a Homo erectusból fejlődött ki”.

Mivel ebben a kérdésben teljesen egyöntetű a vélemény, vajon nem arra kellene gondolnunk, hogy nagy mennyiségű bizonyíték szól amellett, hogy az ember a Homo erectusból fejlődött ki? De vajon milyenek ezek a bizonyítékok? A Scientific American című folyóiratban a következő választ találjuk: „Az átmenetre semmilyen közvetlen bizonyíték nincs.”140

Hogyan uralkodhat hát egyöntetű vélemény abban, hogy a Homo sapiens a Homo erectusból fejlődött ki, ha ugyanakkor elismerik, hogy erre semmilyen bizonyíték sincs? Az ilyenfajta véleményazonosság csak merev gondolkodás, vakhit, hiszékenység következtében alakulhat ki, amikor igaznak mondjuk azt, amiről szeretnénk, hogy igaz legyen. Annyi bizonyos, hogy ez semmiképpen sem tudományos eljárás.

Jegyezzük meg azt is, hogy a Scientific American 1966. novemberi száma szerint nemrégen egy Magyarországon feltárt kövületi lelet „egy fejlettebb népességet, a sapiens emberiséget kortársként állítja a Homo erectus mellé”.141 A. M. Winchester professzor a Biology and Its Relation to Mankind (Biológia és az emberi nem viszonya) címen 1964-ben megjelent könyvében ezt mondja:

„Az európai swanscombei ember maradványai, valamint az afrikai kanjerai ember és mások azt sejtetik, hogy az igazi ember már 300 000 évvel ezelőtt létezhetett, s így kortársa lehetett a Homo erectusnak.”142

A Homo erectus tehát, még ha ember lett volna is, egyszerűen az emberi nem egyik feltehetőleg elfajult ága, amely több más fajtához hasonlóan kihalt.

Vannak még más kövületi maradványok is, amelyeket valamikor a mai embernél alacsonyabb szinten álló teremtmények maradványainak tartottak. De ezekről most kiderült, hogy a mai emberhez hasonlóak, és ezért a Homo sapiens kategóriába sorolják őket. A World Book Encyclopedia erről azt írja:

„Rendszerint Homo sapiens, vagyis gondolkodó ember nevet szoktak adni azoknak a fajoknak, amelyeknek emberi testük és 1100 köbcentiméternél nagyobb, átlagosan 1350—1500 köbcentiméter közötti agytérfogatuk van. Ez a csoport magában foglal minden mai embert. A Pre-Neandervölgyiek (A neandervölgyi előttiek) a Homo sapiens legkorábbi példányai. Koruk körülbelül 300 000 éves. A régészek koponyacsont-töredékeket találtak Swanscombe [Anglia] és Steinheim [Németország] mellett.”143

A neandervölgyi embereket valamikor „majomembereknek”, hiányzó láncszemeknek, a mai ember közvetlen ősének hitték. A Harper’s képes újság 1962. decemberi számában azonban így ír: „A neandervölgyiek nem voltak betegesen elkorcsosultak, előrehajlók, sem állatiasak, amint általában állítják. Közülük azonban sokan arthritisben [ízületi gyulladásban] szenvedtek.”144 És a Times Magazine című folyóirat 1961 márciusában még az agytérfogatát is közölte a neandervölgyi embernek, amely 1625 köbcentiméter, vagyis nagyobb, mint a mai átlagemberé.145 Érdekes a World Book Encyclopedia 1966-os kiadásában a neandervölgyi emberekről található leírása:

„Kezdetben a tudósok azt gondolták, hogy a neandervölgyi ember guggoló, görnyedten járó, állatias és bizonyos mértékben az emberszabású majomhoz hasonló teremtmény volt. A későbbi kutatások azonban kimutatták, hogy a neandervölgyi férfiaknak és nőknek tökéletesen emberi testük volt, egyenesen jártak, és nagyon izmosak voltak. Agyuk ugyanolyan nagy volt, mint a mai emberé.”146

Jóllehet a World Book Encyclopedia 1966-os kiadása ezt így elismeri, mégis ugyanez a mű egy másik címszó alatt147 képet tartalmaz egy neandervölgyi családról, amely ,guggolóknak, görnyedten járóknak, állatiasoknak és bizonyos mértékben az emberszabású majmokhoz hasonló teremtményeknek’ ábrázolja őket. Ez persze nem kivétel, mert a legtöbb könyv és kép, valamint múzeumban felállított gipszöntvény még mindig úgy ábrázolja a neandervölgyi embereket, mint görnyedten járókat, ostoba külsejűeket, akik azt a benyomást keltik az emberben, mintha ők lennének az ember majomhoz hasonló ősei.

Vannak még olyan egyéb kövületek is, amelyeket valamikor más kategóriákba soroltak, most viszont a mai emberrel azonos kategóriákba helyezik őket. Ezek a cro-magnoni ember néven ismeretesek, s minden fontos vonatkozásban hasonlítottak a mai emberhez. A Science Digest ténylegesen ezt írja: „A cro-magnoni ember óta . . . az emberi agy nagyság tekintetében csökkent.”148 Ez viszont elkorcsosulásra és nem fejlődésre mutat. Hasonlóképpen nyilatkozik a Chicago Tribune című folyóirat, midőn magyarázatot fűz dr.  Ernst Mayrnek az emberi aggyal kapcsolatos észrevételeihez. „A mai irányzat úgy látszik lefelé mutat. A Harvard-tudós kijelenti, hogy az emberi agytérfogat növekedése — amely az embert minden más állattól elkülöníti — közel 100 000 évvel ezelőtt megszűnt.”149

Az a körülmény, hogy valamikor történelem előttinek tartott kövületi maradványok közül sok egyáltalán nem az volt, abból a meglepő tényből látható, hogy a modern típusú emberi kövületeket megtalálták ugyanazokban a rétegekben, ahol a „történelem előtti” kövületek voltak, sőt még régebbiekben is. A legtöbb evolucionista legszívesebben figyelmen kívül hagyja ezeket a leleteket, mert sehogy sem illenek bele előre megalkotott elképzeléseikbe, melyek szerint az ember az állatvilágból emelkedett ki átalakulások révén.

Miről beszélnek a kövületek?

Ha az állatok és növények egysejtű szervezetekből fejlődtek volna ki, akkor joggal elvárhatnánk, hogy ennek bizonyítékait megtaláljuk a kövületekben. E legkorábbi életformák közül egyesek bizonyára kövületekként maradtak volna meg a föld rétegeiben, másoknak lenyomatuk maradt volna ott, illetve létezésük valamilyen más bizonyítékát hagyták volna hátra. Miről beszélnek a kövületek?

Több mint száz évvel ezelőtt a kövületi bizonyítékok még Charles Darwint is zavarba hozták. Erről A fajok eredete című könyvében ezt írta:

„Van egy másik hasonló nehézség, amely még sokkal komolyabb. Itt arra kívánok utalni, hogy az állatvilág különböző főbb osztályaihoz tartozó fajok hirtelen jelentek meg az ismert legmélyebben fekvő kövületeket tartalmazó rétegekben . . .

Ha igaz a fejlődés elmélete, akkor vitathatatlan, hogy a legalsó kambriumkori réteg lerakódása előtt már hosszú időnek kellett eltelnie, olyan hosszúnak vagy még hosszabbnak, mint amennyi attól a kortól napjainkig eltelt; s azonkívül ez alatt a roppant hosszú idő alatt a föld bizonyára nyüzsgött az élő teremtményektől . . .

Arra a kérdésre, hogy miért nem találunk gazdag kövületi rétegeket a kambrium rendszer előtti legkorábbinak feltételezett időszakból, nem tudok kielégítő választ adni . . . Igen-igen nehéz meggyőzően megmagyarázni, hogy miért hiányoznak a kövületekben gazdag rétegek nagy telepei a kambriumkor előtti időből.”

A Darwin által említett kambriumréteg az evolucionisták állítása szerint körülbelül 6 000 000 000 éves. Darwin napjaiban a kambrium előtti rétegekben nem találtak kövületeket. Most, több mint százéves beható vizsgálat után, mit bizonyítanak a tények? A New York Times egyik 1964. október 25-i, fejlődést támogató cikkében elismeri, hogy ez a korszak még mindig nem árul el életnyomokat:

„A legnagyobb rejtély a földi élet megjelenésének történetében: a növény- és állatvilág legalapvetőbb osztályainak hirtelen megjelenése kerek 600 millió évvel ezelőtt. Semmi bizonyítékunk sincs arra nézve, hogyan jöttek létre ezek az osztályok. Így a fejlődéstörténet egész első része hiányzik.”

Ugyanilyen beismerést találunk a The World We Live In (A világ, amelyben élünk) című könyvben: „A földtörténet kőzetekbe vésett könyvének lapjai legalább háromnegyed részben üresek.”

Figyeljük meg, mit ír a Scientific American című folyóirat 1964 augusztusában:

„A kambriumkorra jellemző állati élet hirtelen megjelenésének és az állatvilág figyelemre méltó sokrétűségének magyarázatán a biológusok szeretnek átsiklani vagy azt valamivel elütni. Az újabban végzett őslénytani kutatások következtében még nehezebb kikerülni a nagyszámú élő szervezet hirtelen megjelenésének rejtélyét . . .

Ezek az állatok felépítésükben nem voltak sem primitívek, sem meghatározatlanok: bonyolult szervezetek voltak, amelyek a különböző, egymástól jól elhatárolt rendekhez vagy nagyobb állatcsoportokhoz tartoztak, amelyeket most a metazoák [többsejtű állatok] osztályába sorolnak. Ma már tudjuk, hogy majdnem minden nagyobb törzs képviselőjét magukban foglalták, amelyek kövületképződésre alkalmas csontvázzal rendelkeztek . . .

Az alsó kambrium előtt azonban aligha találjuk nyomukat. Ésszerűen elmondhatjuk tehát, hogy az alsó kambrium állatai „hirtelen” jelentek meg.

Ezt a hirtelen megjelenést már nem lehet azzal a feltevéssel magyarázni, hogy az összes kambrium előtti rétegek idővel olyan nagymértékben megváltoztak, hogy a kambriumi többsejtű állatok kövületi ősei nem maradtak fenn . . . Még ha a kambriumi többsejtű állatok összes kambrium előtti ősei puhatestűek voltak is, és ezért aligha maradhattak fenn, tevékenységüknek sokkal több nyomát kellett volna megtalálnunk ezekben a kambrium előtti rétegekben, mint amennyit ténylegesen megtaláltunk. Azt sem mondhatjuk, hogy azért nem találtak kambrium előtti állatokat, mert kevés erre irányuló munkát végeztek.”

Ugyanilyen következtetésre jutott a Natural History című folyóirat 1959. októberi számában megjelent „Darwin és a kövületi bizonyítékok” című cikk szerzője is:

„A kambrium kezdetétől minden földtani rétegben megtaláljuk az állati élet összes fejlődési fokozatának számos képviselőjét, még az alsó kambriumi rétegekben is sokféle gerinctelen tengeri állatot találunk. Ez alatt terjedelmes üledékes kőzetek vannak, amelyekben a kambriumi formák elődjeinek felbukkanását várnánk, de nem találjuk meg őket. Ezekből a korábbi rétegekből az élet minden jele hiányzik, és így logikusan azt mondhatnánk, hogy az általános kép összhangban van azzal a nézettel, hogy az életformák megteremtése a kambriumkor kezdetén történt.

,Arra a kérdésre, hogy a kambrium előtti időkből miért nem találunk kövületekben gazdag rétegeket — mondotta Darwin —, nem tudok kielégítő választ adni.’

És még ma sem tudunk.

Kedves Rozsazsa!

Azért ez nemegészen így van. Szerintem.

Igenis jogos kérdés az ember részéről, hogy az a Valaki, akinek hatalma van mindenre, és aki állítólag(a vallások ezt tanítják) szereti az embereket, miért hagyja, pl.hogy naponta 40000 gyermek halljon éhen, akik ugye vajmi keveset tehetnek az ózonlyukról...

Én sokat kutattam a válaszok után, és van ésszerű magyarázat, de az egész másról szól.

És szerintem kár a vallási témákat előhozni olyan embereknél, akik egyenlőre Isten létét se fogadják el. Ez csak összezavarja az amúgy se könnyen szelektálható szempontokat. Legalábbis nekem nemigen segítene tisztán látni.

Meg ugye ez egy Darwin-elmélet fórum, ami inkább tudományosnak mondható, de vallásinak semmiképp. Az már egy másik fórum témája lehetne.

Sziasztok!

Csak figyelek,hogy milyen sokan reagáltatok!Ez jó!Én most kezdtem el a "kutatást",nagyon kíváncsi vagyok ki hogyan gondolja ezt a kérdést!Vallásos családban nöttem fől,sőt a környezetemben szinte mindenki hisz Istenben!De én még kíváncsi vagyok,"körülnéznék",ki mint gondolja ezt!

További szép napot:)

Félreértettél. Én nem mondok most sem mást. Csak azt mondtam, akkor neked, hogy azok az érvek, amiket leírtam, azok nem támasztják alá azt, hogy létezik egy ISTEN. Csupán azt, hogy létezik valaki, akinek létre kellett hozni mindent.

Az hogy Isten-e ez a valaki -vagyis egy személy, nem pedig csak egy intelligens energia- az már egy további kérdés. Ennyit mondtam.

Mindemellett arra is van bizonyíték, hogy ez a valami, az valaki, vagyis egy személy. De mi akkor egész másról beszéltünk...

Azt írod, az volt számodra a kiakasztó, hogy azt írtam, tudom biztosan hogy létezik.

Hátha egyszer tudom...?

Számomra ez annyira nyilvánvaló, és tudományosan megalapozott, mint mondjuk az, hogy a Föld gömbölyű, vagy a gravitáció, vagy a szél, vagy a rádióhullámok jelenléte stb.

Sok dolgot ezek közül nem láthatunk egyáltalán vagy közvetlenül, és mégis TUDJUK biztosan, hogy vannak.

Valószínű te sem úgy nyilatkoznál mondjuk a rádióhullámokról, hogy valószínűleg lehetséges, hogy lézetnek. Pedig nyilván nem láttad őket.

Azt írnád, hogy persze, biztos vagy benne, hogy vannak.

Eddigi vizsgálódásom során sokkal szélesebb tudományos bizonyítékot láttam arra, hogy létezik az a Valaki, aki mindent létrehozott, mint mondjuk a rádióhullámok jelenlétével kapcsolatosan.

Ha az utóbbiban biztos lehetek, akkor az előbbiben annál inkább biztos vagyok...

Természetesen elfogadom, hogyha valaki nem hisz benne, minthogy azt is elfogadnám, ha valaki tagadná mondjuk a rádióhullámok jelenlétét. Mindenkinek szíve-joga. Nem hiszem, hogy bármikor is mondtam volna olyat, hogy valakinek nem áll jogában nem hinni benne.

Ha megnézed a topik elején írt hozzászólásaimat, igazából nem kívántam méyebben beleásni magam a témába.

Angyal63 27.hozzászólása után-

('és milyen nehéz ezt az emberek fejébe verni még 2008-ban is!! Már nem is lepődök meg a sötét középkoron, pedig igen brutális!! Az apám (és igaza van) mindig azt mondta, hoy a Pápa nem csinál semmi mást mint egy törzsi sámán, csak nagyobb buta tömeget mozgat. . . :-D (vagy inkább: :(((((( oh, emberi butaság. .')- éreztem úgy , hogy elmondom, miért tartom tudományosan megalapozottabbnak a tudatos Tervezést Darwin elmélete helyett, mivel nem kicsit támadólag egyértelműen 'lebutázta és sötétezte' ezt a nézetet.

Kicsit furcsa nekem, hogy minden vallási színezet nélkül(mert ugye én vallást nemigen kevertem bele), miért nem lehet ezt tudományos alapon (elvégre Darwin elmélete is, ami a fórum témája, tudományos alapokon próbálja vizsgálni a kérdést), normál hangnemben megvitatni, véleményt nyílvánítani.

Számomra egy tervező létezése nem kérdés, inkább az, hogy vajon ez miért vált ki ilyen agresszív reakciót egyes emberekből...

Ja, és én tényleg nem szeretnék olyan dologban hinni, ami nem magalapozott, ezért is kutattam annyit utána, és mindenre nyitott vagyok.

Azért is írtam még az elején, ha valaki tud helytállóbb magyarázatot(persze tudományosan alátámasztva), akkor készségesen elfogadom. Szóval kiváncsi lennék arra a millió cikkre, ami az evolúciót támasztja alá megbízhatóan....

Teljesen egyetértek veled!

Nekem semmi bajom a hivőkkel, én nem akarom meggyözni h nincs isten..de éngem is hagyanak békén! én már döntöttem, és számomra nincs isten (amugy, még mielött valaki kioktatna, azért nem irom nagy betüvel az "istent", mert nem érzem h kellene)

Itt most kicsit másképp mondod, mint eddig, mert korábban azt állítottad, hogy bizonyítékok alapján, te biztosan tudod, hogy létezik Valaki.

Való igaz itt nem nevezted Istennek, de mindenki tudja, hogy róla van szó.

Na számomra az volt nagyon kiakasztó, hogy próbáltál itt meggyőzni mindenki arról, hogy igen is létezik, mert te TUDOD. Ha azt mondod, te így ezt az egészet elhiszed, te e szerint éled az életed, akkor semmi nem történik, de így leírni valamiről ami több millió embert megoszt a földön, hogy van v. nincs, ez elég kiakasztó számomra.

Egyébként a topic lényege a Darwinizmus nem pedig Isten létezése, úgyhogy ne Offoljuk szét a topicot.

Tisztelem a véleményed, tetszik, hogy ennyire kiálsz mellette, csak fogadd el, hogy vannak mások (pl: én), akkik nem hisznek benne, hiába a sok tudományos cikk, nekem is van millió ami a másik mellett szól.

Ez megint egy másik kérdés:

Ha van Isten - mert mondjuk tudományosan minden erre mutat - , akkor miért engedi meg a szenvedést?

Mondjuk ha látsz egy házat, amiről nyilvánvaló, hogy csinálta valaki, volt tervezője építője, aztán bemegy valaki, és ráomlik a fal, akkor lehet egy csomó kérdés felmerül benned, hogy miért omlott rá, és miért nem úgy építették meg, hogy ne történhessen ilyen, és tényleg jogos kérdések ezek, és minden bizonnyal igyekezne az ember megtalálni a felelőst vagy okokat, de az a történés még nem igazolná azt hogy a házat nem építette senki. Biztos lennél benne, hogy valaki csinálta, csak nem értenéd miért így...

Ehhez hasonlóan az a tudományos bizonyítékok miatt egyértelmű, hogy létezik valaki aki létrehozott mindent, és az hogy érthetetlen a legtöbb ember számára, hogy ez a valaki a nyilvánvalóan nagy hatalma ellenére, miért engedi meg a szenvedést, az teljesen jogos. De abból a szempontból nem tényező, hogy most csinálta e valaki a világot vagy sem.

Persze mindemellett egy teljesen jogos kérdés, és van is rá válasz....

Igen, ez igaz, de a beszélgetés vele teljesen más ponton volt.

Én neked azt mondtam, hogy amit ide leírtam, az csupán annyit igazol, hogy valaki csinálta.

Az már egy másik kérdés, hogy ki volt az.

Persze ezt ugyanolyan indirekt módon tovább lehet vezetni, mint eddig, hogy

- nyilván magasabb intelligenciával kell bírjon, mint egy ember, és

-felsőbbrendűnek is kell lennie, akinek hatalmában áll ilyen módon alakítani az anyagi világot.

Ha ez a két pont stimm., akkor szerintem nevezhetjük Istennek, minthogy én annak is nevezem.

De ez még akkoris csak egy cím, nem lehet tudni róla semmit. Mint a ház építőjénél- amit az előbb írtam - is csak az derül ki, hogy egy ember.

Azért írtam, hogy nem mondatm, hogy Isten, mert az érvelésem tényleg nem azon a ponton volt, ami azt bizonyítaná, hogy KI az, meg úgy vettem ki, hogy a te olvasatodban az Isten kifejezés már több tartalmat hordoz, mint egy felsőbb intelligencia, valószínűleg már a vallások által felruházott jegyeket viseli magán ez a cím.

Na és erről meg végképp nem szólt az érvelésem.

Ezért írhattam hát, hogy -akkor pontosítok- az amiről eddig írtam, az nem bizonyítja még azt, hogy létezik az a személy, akit a legtöbb vallás Istenének nevez, és, akiről mondjuk a Biblia ír, mint Istenről.

Mert ehhez további vizsgálódásra van szükség, hogy láthassuk, hogy ki is az a Valaki, aki mindent létrehozott...