Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Dalma érkezése... cikk

Dalma érkezése...


Nem számítottam rá, hogy egyszer még megtörténik velem, az, ami megtörtént. Gólya mama bekopogtatott hozzánk, és persze nem volt egyedül, de azóta úgy érzem, így teljes az életem, a lányaim ma már a legfontosabbak, és a párom, akit nagyon szeretek...
Dalma érkezése...

21 éves voltam, amikor megszületett Berni lányom, egy problémamentes terhesség után, egy kemény szülésen voltam túl, ehhez képest Dalma baba érkezése már csak sétagalopp volt...

Túl egy váláson, egy új kapcsolatban, én és a párom sem terveztünk közös babát, bár én valahol vágytam rá a szívem mélyén, az eszem mégis azt súgta, hogy nem kell...

De gólya mama ezt másképp gondolta, és bekopogtatott hozzánk, persze nem volt egyedül...

2008. november 1-jén, amikor már 5 napja késett a havim, egy hirtelen jött gondolat után csináltam egy tesztet, ami mikor elkészült, nem hittem a szememnek... pozitív lett...

Egyszerre sírtam és nevettem… a párom első rémületében azt mondta nem kell, de 10 perc múlva már ő volt a legboldogabb és attól kezdve nem volt kérdés, hogy megtartsuk-e...

A sors különös fintora, hogy a családban nem csak mi kaptunk "csomagot" a gólya mamától, hanem a párom nővéréék is... úgyhogy a mami kétszeresen is babázhat...

Nem volt zökkenőmentes a terhesség, már az elején problémák voltak, túl lent volt a méhlepény, és félő volt, hogy esetleg leválik és akkor mindennek vége. Rettegtem tőle, aztán a folyamatos rosszullétek, 29. héten egy hét kórház visszatartás, mert Dalma baba úgy döntött érkezik, a maga másfél kilójával... ezt is sikerült kivédeni, túléltük.

Végre eljött a 39. hét, este egy kis lakás átpakolászás, nagyon elfáradtam, pedig szinte semmit nem csináltam, másnap reggelre lett is eredmény... véreztem és elment a nyákdugóm... Ugrasztottam apát, gyors zuhany, és már mentünk is, azt mondták a szülőszobán, hogy akkor, ha már itt vagyok, maradhatok, már első körben közölték, hogy tuti császár lesz, mert nagy a baba, de hogy ekkora, azt senki sem gondolta volna...

Feltettek NST-re, azt még semmi használhatót nem mutatott, bár már voltak fájások, ez még édes kevés volt mindenhez. Nagyon elkenődtem a császár hallatán, mert a dokim azt mondta, lehet, hogy meg tudom szülni, és az utolsó pillanatig reménykedtem, nagyon vágytam rá, de nem így lett és ez volt a mázlim vagy a pechem... Apát hazaküldtem, délután kettőre már komoly fájások voltak, addigra már ott volt kint a folyosón és a kezeit tördelte...

Nekem azt mondta a doki, hogy várunk még egy órát és ha nem tágulok tovább, akkor műtő. Hát nem tágultam, úgyhogy egy óra helyett este 6 órakor kezdtek előkészíteni, és nyolc óra után kerültem a műtőbe, mert volt előttem egy sürgősebb eset. Ekkor már nagyon fájt mindenem, végre elindultunk, mindenki nagyon kedves és barátságos volt, tudtam mi vár rám, hisz a nagylányom is így lett anno 7 és fél éve, de azért nagyon féltem, kint volt a családom és szorítottak értem, értünk...

Végre elkezdték a műtétet, és este 20 óra 34 perckor világra jött Szabó-Molnár Dalma 3800 grammal és 55 cm-rel, nagy haja volt, de a hajánál már csak a hangja volt nagyobb, a nyakán volt a zsinór, ami sokkal rövidebb volt a kelleténél, és ha meg is akart volna születni simán, akkor valószínűleg megfulladt volna, úgyhogy jó volt, hogy nem tette.

Hatalmas boldogság volt, amikor megmutatták, olyan édes és gyönyörű volt, potyogtak a könnyeim, még ha nem akartam akkor is... Utána elaludtam, csak a szobában ébredtem fel, sajgott mindenem. Apa bejöhetett egy kicsit, és nagyon boldogok voltunk, hogy minden rendben volt... ezután egy pokoli fájdalmas éjszaka következett, infúziókkal, injekciókkal, csak egyetlen injekciót felejtettek el beadni, a Fraxiparint, ami vérhígító, és elméletileg minden műtétes meg kellene, hogy kapja. Én nem kaptam, meg is lett az eredménye, tüdőembóliával két nap múlva átszállítottak a 2. számú belgyógyászati osztályra, ahol két hétig feküdtem, a kislányomat pedig a koraszülött osztályra, bár nem volt koraszülött, de húgyúti fertőzése volt, és antibiotikumot kellett kapnia.

Nem tudom, kinek a hanyagsága, ami történt velem, velünk, már nem is foglalkoztat.

A kislányaim a legfontosabbak, és bár nem terveztem több gyermeket az első után, úgy érzem, hogy így teljes életem, az új párommal, akit nagyon szeretek és a gyerekeimmel.

Köszönöm neked, gólya mama!

A párom nővére sajna előttünk három nappal megszülte a babáját a 29. hétre, 1700 grammal, de mára már a fiatalúr is szépen összekapta magát és hála az égnek, makkegészséges és gyönyörű...




Írta: 6c5f346e46, 2009. november 23. 10:03
Fórumozz a témáról: Dalma érkezése... fórum (eddig 16 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook