Csodák és pozitív történetek az életről (beszélgetős fórum)

olvasom a csodákat és érzem a legnagyobb csoda nálunk volt..egészen egyszerű két fiatal találkozott olyan kb negyven éve megbeszéltük az életünk legfontosabb kérdéseit pl hogy annyi gyerekünk születik majd mennyit az Isten áld! és meg is lett az első három na de császármetszéssel...szóval ez a módszer a család továbbfejlesztésére nem volt járható út már de mikor telt az idő egy kisbaba valahogy hiányzott...

szóval nemhúzóm vonom ma mikor már visszaemlékezünk,hogy felneveltünk 11 gyermeket..hát azt hiszem igazi csoda..ha még azt is hozzáteszem hogy milyenek ma már az unokáink pláne csoda....persze sok sok nehézséggel is tarkított út volt....

itt élni vagy mesélni kell?

hisz minden olyan nagy csoda,,,

Csoda az, hogy mertem új életet kezdeni, nem volt mindig jellemző ez rám.

Csodálatos férjem van, aki nagyon szeretek....

Csodálatosak a gyerekeim is.

Nem mindig érzi ezt igy az ember, de jó ezt megerősiteni...annyi minden jó történik az emberrel csak észre kell venni!

Édesek vagytok! Köszönöm a hozzászólásokat, jobban is érzem magam, ahogy olvasom őket! Szép napot mindenkinek!

tindogo...mit értesz rendelés alatt? Ezt nem értettem.

Igen kimondhatalanul boldog vagyok!!!!:):)

Maga a mennyország ez a 14év mióta együtt vagyunk!!!!!!!!!!:):)

Már-már félek szembesülni a tudattal,hogy ennyire csodálatos a kapcsolatunk!!!!!!!!!!!!!!!!!:):):-):))

sziasztok lányok, remélem nem baj, ha csatlakozom. Az én kicsi lányom szuletése is egy kissebb csoda volt. 2006ban osszeházasodtunk a párommal és 2007 márciusában pozitívat teszteltem. Nem terveztuk a babát, de nagyon orultunk neki. Sajnos pár héttel késobb elvetéltem. Aztán ráadásként kiderult, hogy természetes úton talán nem is lesz soha babánk. Aztán a Jóisten máshogy dontott. Tobb mint egy évvel késobb, pont mikor új munkahelyre mentem, nem jott meg és mire orvoshoz mentem már 9hetes voltam. Sírtunk az oromtol és csodás terhességem volt. Kislányom nehezen jott a világra, hosszú és keserves szulés volt, de egészséges, jókedvu és gyonyoru. A mai napig hálát adok érte a Jóistennek.

Bocs, kicsit hosszú lett :-)

Nekem már az is csoda,hogy végre van egy topic,ahol pozitív dolgokat,jó kis társaságot talátam!

Ééééés" megismertem" tindigot.Aki egy édes kis csajszi!;);):):):)):-)

Nekem is van csodám, nem is egy. :)

5 éve azt mondták egy műtét után, hogy spontán nem eshetek teherbe, és a kontrollvizsgálatra menet már a szívem alatt hordtam a Kislányomat, aki most már nagy ovis és csodálatos Teremtés. Aztán 2 Angyalka után letettünk a kistesóról. Védekezés mellett fogant az én drága kicsi fiam, aki most 4 hónapos. És hozzáteszem 8 hetes kismamaként elütött egy motoros a zebrán, de az én Kisfiam nagyon maradni akart és ezt is túlélte. Tündéri édes Gyermek.

A nőgyógyászom mindkét estben lement hídba, és nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik. És lám mégis. :)

És van még egy nagy csodám a mindennapok pici csodái mellet.

A nagymamám 3 sztókon van túl. Az 1.- akkor kapta, mikor Ágikával várandós lettem, a 2.-t akkor, mikor Zolikát vártam. Mindkét esetben azt mondta az orvosa, nem hitte, hogy túléli. A dédunokáit akarta látni, az gyógyította meg.

A 3. nagyon súlyos volt, 6 hétig csak feküdt és nézett mereven maga elé, nem beszélt, nem mozdult, nem ismert meg senkit. A doki azt mondta, készüljünk fel a legrosszabbra. Az Anyukám viszont nem adta fel és neki, meg a Jóistennek köszönhetően fél év elteltével a Nagyim segítség nélkül járkál, eszik, beszélget.

Ezek életem legnagyobb csodái. Bocsi, hogy hosszú lettem.

“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…”

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány