Családi ágy (beszélgetős fórum)

egyet sosem csináltam,pedig a védőnő azt mondta,tegyem azt,hogyha ordit a gyerek,akkor haggyam,majd abba hagyja...én nem birtam volna azt,hogy ha ő éjjel vagy nappal sirdogál vagy magánkivűl ordit,akkor ne vigasztaljam vagy oldjam meg a kis problémáját...szerintem azt egy anya tudja,hogy most épp van valami gondja a kicsinek,éhes,szomjas,fázik...stb,hogy az a gondja,vagy csak épp szeretetre vágyik...én mindig kivettem...

a szomszédunkban volt egy picike,amikor oda költöztünk,panel,minden áthallatszik,egész éjjel orditott a gyerek,néha az annya berontott,előkapta a porszivót,gondolom leszivta az orrát ordenálé szavak kiséretében,visszadobta a gyereket az ágyába és rávágta az ajtót...reggelig orditott...aztán amikor már beszélni tudott akkor egész éjjel azt kiabálta,hogy anya,apa...nagyon sajnáltuk és akkor én megfogadtam,ha egész éjjel mászkálnom kell a gyerekkel,akkor sem fogom hagyni üvőlteni...csak jelzem,ugyan az volt a védőnőjük,mint nekünk...amikor átmentünk nekik szólni,az volt a válasz,hogy semmi közünk hozzá,meg,hogy egyszer nekünk is lessz gyerekünk...már rendőrt akartunk hivni rájuk,aztán elköltöztek...

Úgy látszik az enyémek ebben egyformák, ha másban nem is...:))

Igen, lehet hogy másképp kell majd csinálnod,de az biztos hogy hagyni sírni nem szabad.

Mert rosszabb lesz, mintha kiveszed az ágyból.Kell egy középút szerintem, hogy ha ordít menj be, nézd meg,ha kell vedd ki, de az sem jó ha mindenért kikapkodod.Fene tudja,mi a jó.nekem szerencsére nem voltak cirkuszolósak, de tény hogy nehéz, mert az ember nem tudja mivel tesz jót vagy épp nem tesz jót a gyerekkel

Ez így igaz, két egyforma gyerek nincs. Két fiam van, és olyanok mint a tűz és a víz.

A nagy fiam, napközben szinte sosem aludt, este altatni kellett, de az éjszaka viszonylag normálisan kelt. kb 1 éves kora körül végig aludta az éjszakát, vagy egyszer ébredt fel, ő hason szeretett aludni, átköpte a nagyágyon, sose kellett neki a cumi.

A kicsi, egy tündéri jó gyerek volt napközben, evett-aludt, éjjel viszont sokszor felkelt, volt hogy 2 óránként :S

Még most sem jó alvó, de már megszoktuk, ő háton szeret aludni, cumizik, mai napig-nagyon ragaszkodik hozzá. A nagy nem igazán volt válogatós, sosem volt gond az evéssel, a kicsi viszont alig eszik, 3 féle kajából eszik meg egy minimális adagot.

Szóval nekem szószerint teljen különböző gyerekem van, külsőre-és belsőre is teljen mások.

A nagy borzasztóan érzékeny, a kicsiről pedig minden lepereg.

"lehet,hogy szerencsések vagyunk????"

ezt kérdezed vagy mondod???mázlisták vagytok :D...

az én gyerekem 2 éves elmúlt amikor végig aludta az első éjszakát...már olyan voltam mint egy 3 napos vizi hulla....egyébként ezt valahol magamnak köszönhetem,mert én rontottam el,mégpedig azzal,hogy amikor már nem birt magávala porontyom betettem a kiságyába és hagytam,hogy kitombolja magát,magyarúl ő ezt büntetésként élte meg,de valamilyen szinten annak is szántam,nem ütöttem vertem inkább betettem az ágyába,hogy lehiggadjon....és amikor aludni kellett este azt hitte,hogy büntiben van..és ezt onnan tudom,hogy amikor 2 éves elmúlt,és még mindig éjszakáztunk,eluntam és vettünk neki egy sima gyerek ágyat a kiságy helyett,már az első éjszakát végig aludta rajta....most 8 hetes terhes vagyok a másodikkal,és sorra jönnek elő a dolgok amik akkor voltak,és átgondolom,hogy másként szeretném csinálni,mert tudom mire számithatok naggyából,mert két egyforma gyerek nincs....

Mielőtt megszületik a gyerek mindenki tele van elvekkel. Aztán a gyerekek sorba mindegyiket megdöntik :P

Amikor a nagyfiam született, anyáéknál laktunk.

A nagy ágy közelében volt a kiságy. Igyekeztem az ágyában altatni, volt hogy sikerült, volt hogy nem. Amikor külön költöztünk 1 éves volt, a háló és a gyerekszoba egymás mellett volt, a gyerekszobába aludt, hajnalban ha akart átjöhetett. KÖzel két éves volt, amikor kétszer is nagyon beteg lett, 39,6-8 fok volt a láza, így közénk vettük, a férjem megjegyezte, maradjon közöttünk, részben jó volt, mert nem kellett átjárkálni a másik szobába kényelmesen elfértünk mindhárman. Aztán persze voltak gondok amikor már egyre nagyobb lett. Kiderült jön a kistesó, ekkor 3,5 éves volt. Akkor vettünk neki egy kisheverőt, átrendeztük a gyerekszobát, már a kistesó érkezésére-pedig még volt fél évünk, de úgy gondoltam helyesnek, ne érezze, azért van mert jön a tesó, hanem mert Ő már nagy fiú. Akkor már következetesen a gyerekszobában volt az altatás, egészen 4 éves koráig altatni kellett.

Martin lassan két éves, most már mindenki a sajátszobájában alszik, úgyértem, hogy a gyerekek a gyerekszobába, én és a férjem a hálóban. Elég egy-egy jóéjt puszi, mindenki alszik. Estéről mindenki aludjon az ágyában, de amikor valamelyik szeretne, akkor beengedjük a nagyágyba. Nálunk így szent a béke.

Én már nem is írom le a véleményem teljesen egyet értek veled.

Ismerőseim között is van olyan aki a gyerekeivel alszik, anyuka a kislánnyal, apuka a kisfiúval. Talán ez még durvább. Ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhattak volna. Ha apuka nincs otthon, akkor mindkét gyerek az anyja mellett alszik. Nevetséges!

Nekem két kisfiam, mindkettő kb. fél éves kora óta alszik egyedül. Éjjel ha megébred valamelyik, át megyek, megsimogatom, és alszanak tovább.

Szerintem ha a szülők kiegyensúlyozottak, akkor a baba is rendben van, függetlenül attól, hogy külön vagy együtt alszanak-e.

Ha valamelyik szülő kisugárzása nem nyugodt, nem szeretetteljes, akkor teljesen mindegy, hogy a gyerkőc ott alszik, vagy egy fallal arébb, mindeképp átveszi a problémát és szorongani fog.

Nekem három gyerekem van,és nem értek egyet sem az egyik féllel,sem a másikkal!Hülyeségnek tartom ,hogy gyreket könyvből neveljenek!

Nem lehet álltalánosítani,sem a szülő,sem a gyerekek terén!

Szia!

Neked van gyereked?

Szia Gyurmi,

KisCsengénk 5 hónapos.

Az első hónapban a hálószobánkban aludt a babakocsiban, mert nem érkezett meg a bútora.

Amint megjött a bútor átköltöztettük a saját szobájába, a saját ágyába.

Nincs bébiőr, eleinte gondoltam rá, hogy venni kéne, de aztán még sem lett. Nem is hiányzott.

Bár külön szobában alszunk, éjszaka hallom amikor mocorog a bébink.

Nem tartom egészségesnek, ha a szülőkkel egy ágyban altatják a babákat. Persze vannak kényszerhelyzetek. Pl. anyósoméknál sincs hely egy kiságynak, szóval ott mi is együtt alszunk.

sziasztok!

mi is együtt alszunk mind, én nagyon együttalváspárti vagyok, és az is maradok, szerintem éjjel méginkább anya mellett a helye a gyereknek. én mindig arra gondolok, hogy pár év és kiteszi a szobája ajtajára, hogy "belépni tilos", addig is hadd szeretgessem!

Kleo, sokat gondoltam rád a kórházban, amikor Benji mellettem aludt az ágyban.

Ennyit az előre gyártott elvekről, amiket még úgy alkot az ember, hogy nem ismeri a szituációt testközelből, csak valahonnan felülrő szemléli :)))))

Mióta itthon vagyunk, 2 éjszaka velünk aludt a bébi, aztán idehoztuk az ágyát mellénk és levettük a felénk eső rácsokat. Így biztonságosabbnak érzem, de mégiscsak karnyújtásnyira van tőlem, könnyebb éjszaka szoptatni.

Szóval ezúton égek, mint a reichstag, feladtam az elveimet :))))

Igazat adok Kleonak...a lényeg, hogy ezt mindenkinek saját magának kell éreznie.

Egy biztos, hogy az ember sok mindent kijelent, amíg nincs meg a baba, aztán a világ nagyot fordul :-)

És esetleg már nem mindent tud, vagy akar úgy tenni, mint előtte gondolta.

Nálunk a gyerekorvosnak is (3 gyereke van) volt egy olyan mondata, hogy az állatok sem lökik el a kicsinyüket, amikor odabújnak az anyukájuk mellé. Persze itt nem arra gondolok, hogy még x éves korában is a szülők ágyában alszik a gyerek...mert az szerintem sem normális dolog...

Én pl. ezért szerettem a baba-mama szobát, amikor szültem... megbolondultam volna, hogy ha azt a 3 napot a kórházban nem együtt, néha bizony összebújva, töltöttem volna el a kislányommal...és most a fiammal sem tervezem másképp ! :-)

Orommel latom, hogy nem csak mi vagyunk egyuttalvaspartiak. :)

Valoszinu hogy tenyleg nagy mazlink volt Daninkkal, felunk is a masodik gyerektol hogy nem lesz ennyire nyugodt, kiegyensulyozott, problemamentes, mint az elso. De azt is megoldjuk. :) A kapcsolatunk nekunk sem ment ra, sot, persze ez az apukatol is fugg. Nalunk a ferjem is nagy csaladi agy parti. :) O is szereti hallgatni a babaszuszogast kozvetlen kozelrol.

A rafekvesrol annyit, hogy az anyukaknak van egy sokadik erzekuk. A parom egyszer fordult majdnem ra veletlenul (mar elaludt mire a babat melle tettem), de en arra is ebredtem, hogy o majdnem rafordult.

De mindenki csinalja ahogy jolesik es ahogy meggyozodese diktalja. :)

Sziasztok!

Első babánkat várjuk, elméletileg június elején érkezik. A védőnőm első kérdése mikor kijött terepszemlére az volt, hogy hol fog aludni a baba. Mikor mondtam neki, hogy a saját kis ágyában úgy nézett rám, mintha ufó lennék. Aztán kifejtette szerinte mennyire fontos a babával együtt aludni, milyen jót tesz neki, stb.

Ezzel nekem csak annyi problémám van, hogy az én kedvesem kb 130 kg. Most egy ekkora ember mellé, hogy fektessem be a kicsit? Szóval mi megegyeztünk abban, hogy biztonsági okokból a kiságyban fog aludni a bébi.

Sziasztok !

Nekem 2,5 éves a kislányom, és most várom a kisfiamat - ha minden igaz már csak 2 hét -...szóval mi is odavettük, pl. ha beteg volt, mert engem megnyugtatott hogy hallottam a szuszogását.

Alapvetően próbáltam mindig a helyén altatni, csak nálunk az volt a gond, hogy nem szerette a kiságyat. Már viszonylag korán vettünk neki saját kis Ikeás ágyat...és azóta viszont imád ott aludni. Nem is tudnánk köztünk elaltatni. Na jó, kivételes esetek azért vannak :-)

Szerintem mindenki csinálja úgy, ahogy érzi.

Nekem is voltak olyan ismerőseim, akik azt mondták, hogy majd jól tönkre fog menni a kapcsolatom a párommal...nos nem ment tönkre. Szeretkezni nem csak a "hitvesi ágyban" lehet..., meg különben is...

A második babánál nem tudom mi lesz, majd meglátjuk...

Igen, én is egyetértek Hoxával. Lehet, hogy mázlid volt ezzel az első babával, mert lelkileg is el tudott egy kicsit szakadni már a közvetlen közelséged iránti igénytől.

De mi lesz, ha egy másik gyerek máshogy reagál?

A végeredmény pedig egy újabb Győzike, aki 18 évesen is az anyjával aludt. Fujj....

Egyébként csodálom, hogy ez az okos cikk a cigány családokat nem említi, mint "követendő példát". Ott úgyis nagy divatja van az együttalvásnak....