Borderline személyiségzavar (beszélgetés)

Sziasztok!

Én is vagyok még, és mindennap nézem, hogy írtok-e valamit. Jó lenne dumcsizni! Mindjárt jön a borongós ősz, azután a tél! Ki, hogy vidítja föl magát ilyenkor? Én most festem narancssárgára az egész lakás. Olyan mintha mindig sütne a nap. Na azért nem olyan rikítóra, inkább narancsos napsárgára. Írjatok!

én szoktam benézni

vegyél fel msn-re

memphisgirl1328@hotmail.com

Az a baj, hogy a gyermek is olykor ilyen lesz. Gondoljátok csak el, mikor van egy gyermek, aki tanul, akinek példaképp ott vannak a szülei, még nem is beszél, a viselkedés minta előtte van, ott vannak a szülei.

És ekkor azt látja a gyermek, hogy ugyanarra az eseménysorra két teljesen eltérő reakciót kap a szüleitől. Ráadásul mivel a BPD-s személy igen gyenge, vagy nincs is mentális olvasása olykor nehezen érti meg a gyereket, de leginkább sehogy és persze félrereagálja...

És valójában nagyon nehéz elérni bármit, mert a BPD-s azonnal megsértődik, ha valaki esetleg megkritizálja, sőt, olykor hatalmas haragra gerjed emiatt és a szerettéből egy pillanat alatt ádáz ellenség lesz, mivel a BPD-s ember érzelmileg gyermeki maradt.

Nos, mivel felelősség érzete nincsen így a gyermeknek nem sok esélye van mentális egészségre.

Ugye van, hogy stabil szülők, problémás gyerekkel.

Aztán van olyan, hogy instabil szülők problémás gyerekkel. Vajon mi lesz? És a hozzátartozók nem tudnak segíteni, mert nincsen segítség, ugyan is a BPD-st nem lehet meggyőzni semmiről sem, még arról sem adott esetben, hogy egy fehér fal fehér.

És ez a terapeutának is komoly kihívás, de, ha szélsőséges az eset gyógyszerekkel tudják tompítani a tüneteket.

Ez egyébként teljesen magánvélemény. És itt jól eldumálhat bárki, de, ha gyógyulni akar, akkor irány a doki. De csak akkor, ha gyógyulni akar.

Kedves Bubu99 és Igazmici, köszönöm a válaszaitokat.

Mici, a hétköznapokban, a gyerekeidet illetően miben nyilvánul meg ez a "betegség"?

Nehezen használom ezt a szót, mert valahol több ez, mint betegség. Milyenségnek, leküzdhetetlen tulajdonságnak tűnik.

Jó kérdés.........

Nem tudom mi a jobb, ha túl nagy megértéssel, türelemmel vesznek körbe bennünket, ettől tapasztalatból tudom, mégjobban elhagyja magát az ember, vagy ha újból és újból megpróbálnak felrázni, hogy ne legyünk már ennyire önzőek és szedjük össze magunkat, gondoljunk a gyerekeinkre stb......

Nekem az utóbbi jobban bevált, mert ráébresztett arra, hogy ha így folytatom, ugyanúgy tönkreteszem a családom életét mint a nagyanyám és az anyám. Valahogy meg kell szakítani ezt a láncolatot. És ez saját elhatározás, sem doki, sem terapeuta, sem gyógyszer nem segít rajtad, ha te magad nem adsz bele mindent!!!

Persze a hozzátartozók részéről nagyon fontos, hogy bárhogy reagálnak, bármit mondanak és tesznek azt SZERETETTEL tegyék! Ez sokat segíthet nekünk!

Remélem, nem fagyott be a fórum. Én egy megközelítőleg egészséges ember vagyok. Valameddig visszaolvastalak benneteket. Visszatérő motívum, hogy mi (a környezet)nem értünk benneteket. Pedig szeretnénk ám.

Mit tehetünk értetek? Hogyan segíthetünk?

Rendben!

Azért nagyon várjuk a tapasztalataidat!!!!

Sok sikert!!!

Kedves Polaroidcat!

Nem tudom ki vagy te, de ilyen világosan és jól még asszem senki nem fogta meg a dolgot! Ugyanis engem is érdekel a téma, ebből kifolyólag pedig régóta olvaslak benneteket.

Hozzászólni pedig azért nem szóltam eddig, mert én sem gondolom úgy, hogy az ember legbelső dolgait itt kéne megtárgyalni, hiszen nem csupán mi vagyunk jelen. Ráadásul úgy érzem therapeuta vezetése nélkül kockázatos az e fajta csevely, ha több akar lenni mint csevely... Ettől függetlenül nagyon hasznos olvasni való vagytok! :-) Minden jót nektek!

kedves juzsó néni! a lakhelyhez közeli dolgot csak a közlekedés miatt mondtam. :) nem helyi kérdés a jó kezelés.

azt nem hiszem, hogy nem tudja, mi az, hogy border, hisz ez a szakmája. legfeljebb nálad nem akarta diagnosztizálni, mert lehet, hogy nincs is, vagy vmi más betegséged van. nem kell okvetlenül konkrét betegségben szenvedned.

érdeklődni érdeklődhet az ember, csak ami az egyiknek beválik, nem bizti, hogy a másiknak is fekszik majd.

mondok rá egy példát a saját tapasztalatomból. kerestem egy jó fogorvost, érdeklődtem én is másoktól. (meg is bántam) ajánlottak is egyet, istenítették stb... aztán amikor elmentem hozzá, kiderült, hogy szakbarbár, szadista hajlamokkal megáldott senkiházi, aki abban élvezett, hogy még az egészséges fogakat is kihúzta, és nem kezelte. és aki ajánlotta, az kifejezetten élvezte a fájdalmat, és azt, hogy fogatlan lehetett. abban látta a megoldást, ha megszűnik a fájdalma, de gyorsan. erről ennyit. szóval nem bizti ha jól jár az ember az ajánlgatással. :)

Polaroidcat, én úgy gondolom, hogy mivel titkolnunk kell a nyavalyáinkat, itt egymással őszintén megbeszélhetjük a problémáinkat

amúgy meg engem személy szerint nem érdekel, hogy ki mit gondol, mindenkinek szíve joga azt gondolni, amit akar

ezt arra értem,hogy visszatetsző az őszinteségünk

a mai világban amúgy sem nyerő őszintének lenni, mert az emberek nem bírják elviselni

és a kérdésedre a válasz:

én, személy szerint nem beszélek erről senkinek, ez alól kivétel az orvosom

a család persze ismeri a betegségeimet, de ez nem téma nálunk

teljesen egyetertek sensitiv gondolataval a borderline szindroma megfoghatatlansagat illetoen.

epp a minap fogalmaztam meg ezt egy cikkben (ujsagiroi szarnyprobalgatasok, nevetseges) es elkeseritonek tartom, hogy a mai ember egyszeru pszichologiai esettanulmannya redukalodott az idok soran. mindannyian depressziosak, szemelyisegzavarosak vagy kenyszerbetegek vagyunk, ami azonban szamomra megdobbento, hogy az orvos vagy epp onmaguk altal diagnosztizalt szemelyek forumokat hoznak letre a nyavalyak szamara, ahol "bordis"-kent, illetve "depis"-kent emlegetik magukat. miert kezelitek ugy a velt vagy valos betegseget, mint valamifele hazikedvencet? nyilvan egyszerubb osszetartani es meghallgatni a kulonfele torteneteket, mint csendben tenni-venni es a javulas utjara lepni, extremebb esetben pedig tovabb dagonyazni a szemelyiseget lassan, de biztosan felorlo torzulasban. mielott nekem esnetek es rezignalalt belenyugvassal elmagyaraznatok nekem, hogy milyen egy borderline szemelyiseg vilaga, kerlek, gondolkodjatok el azon, hogy bar mindenkinek megvan a maga tortenete, ezen a forumon ugy emlegetitek a jelenseget, mint egyfajta nepbetegseget vagy csaladi traumat. elvetve olvastam csak szemelyes beszamolot, a legtobben orvosi fogalmak es szakszavak segitsegevel kommunikaltok. gyakran emlititek az ongyilkossagot es a halal utani vagyat. hoparduc valasza visszatetszest keltett bennem (elore is elnezest kerek, nem szemelyes sertesnek szanom, amit irok, de ahogy azt sensitiv is emlitette korabban, ezzel az oszinteseggel bizony visszatetszest valtotok ki az emberek tobbsegeben, akiknek soha meg sem fordult a fejeben az onkezuseg gondolata). illetve egy masik gondolat hoparductol, cassie-nek cimezve: "persze, "mi" megertjuk egymast, de a "normalis" ember erre miert nem kepes?" - nos, velemenyem szerint teljesen haszontalan es nevetseges dolog idezojel segitsegevel nyomatekositani es elkuloniteni onmagatokat a vilagtol. velemenyetek szerint ti a vilag csodabogarai vagytok? szerintem csupan emberek, akiknek meg kell kuzdeniuk sajat szemelyiseguk arnyoldalaival, extremebb esetben gyogyszeres kezeles, illetve terapia segitsegevel. ne haragudjatok meg ram, egy cseppnyi rosszindulat sincsen bennem, de irtozom masnak latni ezt a vilagot az eredetitol.

ime az en tortenetem: ket ev utan elhataroztam, hogy felkeresek egy orvost. ez a kezdet es ez a veg - nyilvan mindenki tisztaban van azzal, mifele tuneteket produkal egy borderline-gyanus vagy egy mar diagnosztizalt szemelyisegzavaros beteg, igy nem osztom meg veletek a tortenetet egeszen a gyermekkoromtol kezdve napjainkig. meglehet, hogy az evek soran bennem joval nagyobb mertekben eluralkodott az antiszocializmus, mint a forumlatogatok tobbsegeben, bocsassatok ezt meg nekem. egyetlen kerdesem volna: hogyan vagytok kepesek errol akarki masnak beszelni?

sajnos sok ilyen doki van

nekem a 13 év alatt egy olyan orvosom volt, akiről úgy éreztem,hogy foglalkozik is velem, érdekli a véleményem a gyógyszerekről

bár a mostani dr.nőm is aranyos, nincs meg köztünk az a harmónia

Bocs Sensitív de a lakhelyemhez legközelebb eső TB által támogatott terapeutát a hajamra kenhetem :-D !

Az itteni "körzeti" pszichiáternek leginkább fogalma sem volt, hogy mi az a Border. Mitöbb asszem ő is sürgős ellátásra szorult így első ránézésre, nemhogy még szakembert ajánlgasson... :-)

nyílván azért itt érdeklődik az ember, mert úgy gondolja, hogy itt az ügyben már tapasztaltabb embereket talál...

Sziasztok!

Valami gond van. Nem tudom mi. Nincsen semmiféle diagnózis. Nem értem magamat. Mások se értenek engem. Elég sok mindent tudnék leírni, hogy milyen idióta tüneteim voltak. Semmit nem értek.

Sziasztok!

Csatlakoznék Üstökös kérdéséhez és kéréséhez.Én is olyan terapeutát keresek akik borderlinos terápiával foglalkozik.

Köszönöm,ha írtok!