Boldogtalanul, egyedül pár hónapos gyerekkel (beszélgetős fórum)

Sok jót leirtak már előttem. Fogadd meg!

Nálunk is döcögős volt az első jó pár hónap.

Viszont, abban az esetben ha apa ennyire kivonja magát akkor ég hideg zuhany csak neki: szombaton reggel mikor már épp felébredt, fogd magad és huzz el otthonról. Gyerek meg legyen vele. Egy fél napra is leléphetsz, had tudja meg milyen otthon a vonyító kis krumplival az élet.

Nálunk ez bevált. Akkor már az eddig-eddig-eddig-vagyok fázisban voltam, mikor fogtam magam és elmentem otthonról váratlanul. Ezután kicsit emberem is magába szállt.

Gyűlölködés helyett nőjj fel az önként vállalt feladathoz!

Igen, igazságtalan az élet, ezt 31 évesen jól tudod, éppen ezért nagyobb teherbírásúnak kellene lenned. (Szerintem.)

Nincs két éve se, hogy ismered(?) a kisfiad apját, ráadásul azt is tudod, hogy a férfiak nem harcolnak a kapcsolatért.

Csodára számítottál; nem jött be. :(

Te szeretnéd megcsinálni, hogy

- a kaja az asztalon legyen, frissen

- patika rend

- törcsi kikészítve a fürdéshez stb

vagy az apuka elvárásai?

A helyedben csak a picivel foglalkoznék (a legtöbb időt a szoptatásra fordítanám, ha még adott a lehetőség) és persze a háztartással, magammal a szükséges minimummal.

S ha számon kérne bármit, pl, hogy miért nincs főtt étel, visszakérdeznék:

- miért érsz egyre később haza?

- miért nem veszed észre, hogy a kiborulás határán állok?

- miért nem lehet megbeszélni veled a problémákat?

- stb, ami éppen a legégetőbb.

Szia! Az én kislányom is októberben született, szóval teljesen megértelek. Én is hullafáradt vagyok, éjjel csak én tudok kelni hozzá, mert szopizik..nagyon nehéz.

A többiek már leírtak mindent előttem, de tényleg tarts ki. A pároddal pedig szeressétek egymást, neki sem könnyű belerázódni ebbe. Egy nagy őszinte beszélgetés sokat segítene. És tényleg oldd meg, h néha kicsit más is vigyázzon a babára. Nekem az is segít, ha csak beülök egy kád vízbe fél órára és nézek ki a fejemből :)

Szia!

Még nekem is elég frissek az első éves emlékek. Abszolút megértelek. Gyanítom, hogy sokszor kel a pici éjszaka és teljesen kimerült vagy.

Én legalábbis sokáig két óránként keltem a lányomhoz, eloszor a hasfájás majd a fogzas miatt.

A férjem soha sem kelt fel hozzá, nyilván pihent a másnapi munkához. (legkétségbeesettebb ejjelemen, amikor mar alig éltem, karomon a gyerekkel sétáltam fel s alá - aki minden apró neszre újból és újból felriadt-, a könnyem folyt, karom zsibbadt, a férjem meg jóízűen atfordult a másik oldalára, majd esztelen horkolásba kezdett. En akkor annyira utaltam szegényt, hogy kivettem egy zoknit a kosarbol es hozzávágtam, hogy abbahagyja a horkolást.

Ez persze csak pillanatnyi duh volt. :)

Ha magamból indulok ki, akkor neked is inkább a lelki része a legrosszabb, ugye?

Hogy ugy érzed, o kívülállóként viselkedik.

Hiányzik a boldog család érzése.

A férjed ilyen sokat túlórázik vagy későbbre jar?

Nem lehet, hogy azért "menekül" mert úgy érzi, hogy háttérbe került? És hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel?

Sajnálom, hogy így eled meg ezt az egészet, en is sokat agyaltam ilyeneken.

Aztán rájöttem, hogy annyira a kislányom korul forog minden gondolatom, hogy a férjem ösztönösen hátralépett egyet.

Ja, es a kicsi egyik nappali alvásat csak magadra forditsd, rengeteget számít!

Nekem pl. gagyi sorozatok adtak erőt, hogy vegigcsinaljam a napot. A deli alvás közben azt néztem, a du-i alvas közben meg megcsináltam, amit kellett otthon.

Sokszor úgy, hogy a gyerek logott rajtam a hordozóban. 😊

Mindenképpen beszeljetek errol, drukkolok!

Százas jókat írt! Hasonlóan gondolom én is.

A pici babád cseperedik, vele is egyre "élménydúsabbak" lesznek a hétköznapok, jön a tavasz, napsütés, rügyek, lombok! Az első 3-4 hónapot én negyedik trimeszternek hívtam 😎😀 és akkor ezzel mindent elárultam.

Tarts ki, öleld meg a gyermeked apját!

Mindig lesznek mélypontok, de a lényeg, hogy ne hagyd, hogy sokáig úrrá legyen rajtad ez a "hamis érzés".

Fel a fejjel!

Nem fujjoglak le...

Egy baratnom azt mta, ha mindenki tudna, mivel jar a gyerekvallalas, kihalna az emberiseg, kb.

Bazi nehez, de kitartas ,az elso par honap necces,aztan belerazodtok.

Mak,amugy,hgy tovabb itthon maradhatunk,mint pl.kulfoldon.

Most konnyits magadon, azt mondjak az okosok, egyel,amikor a baba, amikor elnezelodik/jatszik, tudsz csinalni ezt-azt, aztan mikor alszik,te is pihenj/Aludj.

Egyre jobb lesz ;)

Huh, hát szerintem elég meredek az, hogy mindent csináljon meg otthon, főzzön, mosson, takarítson, legyen a gyerekkel, és tündökölve várja férjurát otthon...Esetleg úgy, hogy 15x kelt fel a babához éjjel és dög fáradt.... Az első 4 hónapban örültem, ha este aludt a baba és én is lefeküdhettem aludni...

Nekem is vannak olyan napok, hogy egész nap nem nyugodt a fiam, és nem fogok takarítani, amíg ő a kiságyban bömböl. És a párom is ugyanúgy itt lakik, mint mi, nem hal bele, ha megfogja a wc kefét vagy bármit... Nem egyedül csinálok koszt, nehogy már csak nekem kelljen takarítani....

Milyenek a hétvégék, amikor nem kell elmennie a férjednek? Látja, hogy mennyi munkát, 24 órás ügyeletet ad egy pici gyerek?

Próbálj meg könnyíteni, ahol csak tudsz, pl. ne főzz, rendelj házhoz ebédet, akkor kevesebbet kell vásárolni is. A takarítást is nyugodtan rábízhatod a férjedre.

Ha csak ő dolgozik a családban, elhiszem, hogy estère fáradt és úgy érzi, hogy te meg egész nap otthon vagy, miért kellene még segítenie abban, amire neked egész nap volt időd.

Szóval én nem várnám meg tennivalóval estère, hanem mindent csinálj meg napközben, és este csak rólatok szóljon. Sőt, igaz, hogy sokan szeretnek beszállni a babafürdetésbe, de sokan mások meg nem, nyilván őt még nem köti le annyira a baba, mert kicsi, majd ha nagyobb lesz, meglátod, többet fog vele foglalkozni. Hétközben a helyedben így csinálnám, időd van rá, estère legyen minden kész és mikor a gyerek alszik, legyetek együtt. Vagy amíg egy kicsit eljátszik egyedül. Ez neked is jobb lenne, mert biztos, hogy a férjed is szeretne veled lenni, és kényeztetni (csak máshogy;D)

Ami a hétvégét illeti, akkor gondolom, szabad, olyankor minimálisra csökkenteném a házimunkát és több közös program, meg nyilván több foglalkozás a babával részèről is, így te szombat reggel elugorhatnál fodrászhoz, kozmetikushoz, shoppingolni, lazítani pár óràt és még mindig a tietek a hétvége többi része.

Egész máshogy néz ki, ha te is dolgozol, mert előbb utóbb visszamész, olyankor már jogos, hogy fele fele is legyen az összes teendő, de jelen pillanatban te is érzed, ha az ő fejével gondolkodsz, hogy ő dolgozik te meg otthon vagy, és neki az lenne a normális, hogy kaja várja meg minden. Ami este keletkezik, elpakolnivaló, azt együtt kellene, de a nappali dolgokkal ne várd meg míg hazaér.

Ha tudnál találni bébiszittert, heti pár órára, az is egy megoldás lehet. Egyébként saját tapasztalatom az, hogy a 6 hónapos kor még nem is olyan gáz, ha emlékezetem nem csal, másfél éves kor az, amikor "izgi" lesz, mert akkor fogja kihúzni az összes fiókot, ahonnan mindent kipakol, te meg visszapakolod, megint kiszedi és így tovább.

Na azt hiszem egy kicsit nagyon magadba zuhantál. Ahol dolgoztál nincs esetleg olyan kolléganőd, akivel meg tudnád beszélni, hogy egy kicsi időre vigyáz a kicsire, amíg elmész fodrászhoz vagy uram bocsá csak nyugodtan szundítasz egyet?

Nincs itt vész, csak a nagy hajtásban és baba körüli új feladatokban elfáradtatok.

Azt javaslom egy kicsit szedd össze magad, üljetek le és beszéljétek meg. Hidd el, a férjednek leginkább a te régi éned hiányzik, ezért nem mond semmit amikor kérdezed. Legyél nyílt és mondd el neki, hogy szeretnéd, ha több időt töltenétek együtt, neked is hiányzik a régi életed, hiszen te attól, hogy anyuka lettél, nő maradtál és a férjed jó lenne, ha ezt is látná.

Hidd el az őszinte beszédnél nincs jobb megoldás. Ne tőle várd, hogy megszólaljon, tedd meg te az első lépést.

Az a baj, hogy a férjed iránt érzett haragod (ami szerintem érthető), a babán csapódik le, mert ő megérzi, ha te ingerült vagy, és akkor ő is nyűgösebb.

Én is mindig egyedül voltam a pici gyerekemmel, tudom, milyen nehéz.

Ha a férjed így áll a dolgokhoz, akkor egyszerűen ne moss, ne főzz rá, foglalkozz csak a babával és magaddal.

Nyugi, nyugi, nyugi!

Szerintem nincs baj. Mondjuk kivehetne pár nap szabadságot a férjed vagy esetleg néha valakit fogadni, hogy kimozduljatok.

Persze, hogy fáradt vagy, naná, mitől ne lennél.

Őt most nem kell kiszolgálnod úgy mint a baba előtt. Kicsit vegye ki a részét jobban.

De mondok jobbat: 1-2 napot vagy hetente jó pár órát legyen vele otthon ő, te meg kicsit kapcsolódj ki, úszás, vásárlás, barátnőzés, mozi, bármi ami kikapcsol. Heti-kétheti egy napot, egy délutánt adj magadnak énidőnek.

Minden rendben lesz:)

Kicsit hasonlóan, de sokan átmentünk ezen a helyzeten: hirtelen nyakunkba szakad minden, amire nem számítottunk. A babázás nem rózsaszín álomfelhő, hanem komoly kötelességek, munkák sora. Úgy érzed, senki sem segít. Férjedet is meg lehet érteni, egész napi munka után szeretne pihenni. Szépen kérd meg, hogy őt ne kelljen kiszolgálni, és bizony, kérhetsz segítséget ahhoz, hogy kicsit ki tudjatok szakadni a mókuskerékből. Értem ez alatt, hogy elmentek kettesben hazulról, újra figyeltek egymásra, vegyétek igénybe nagyszülők, rokon, kismamatárs, barátok segítségét. Vigyázhatnak a babára, amíg pl. elmentek moziba, vagy fodrászhoz jutsz, kis levegőhöz.

Ahogy nő a baba, egyre szórakoztatóbb társsá válik. Kommunikálni kezd, kis cukorfalat lesz. Elmúlik ez a monotonitása miatt nehéz időszak, tarts ki. Sok szerencsét!

Légy kicsit türelmesebb - Magaddal! :)

Evelin okosakat írt, így nem is ismételném.

Hétvége következik, talán kicsit a párod is lassíthat, picit tehermentesíthet Téged - esetleg belekóstolhat abba, mennyire fárasztó tud lenni a napi rutinod.

A környéketeken nincs barátnő/ismerős, akivel néha össze tudnál futni, vagy aki meglátogat és meghallgat?

Ne ostorozd Magad, nincs Veled semmi baj! Betemetnek a tennivalók, túl nagy a teher a válladon, de hidd el, jobb lesz! :) És ezekkel a gondolatokkal/érzésekkel nem vagy egyedül!

Kitartás! :)

Az eleje mindig a legnehezebb. Pláne, neked ez az első gyereked.

Nade a párodnak is. Ő sem tudja, nem is álmodja, milyen lehet neked napközben egyedül a csecsemővel, aki nemigen tud társként viselkedni, de esténként a holtfáradt férjed se.

Mindenki holtfáradt, pedig fiatalok vagytok.

Légy most egy kis türelemmel. Mostmár tényleg jön a tavasz (csak pillanatnyilag nem úgy néz ki) és akkor kiszabadulsz majd, mehetsz a babával együtt sétálni, vidámabb lesz az élet.

Ne vadítsd el a férjedet magadtól. Ne szolgáld ki, ha eddig meg is tetted, vond ott meg a határt. A gyereket muszáj, a férjedet nem. Azzal is könnyebb lesz. Ennyi azért még csak-csak belefér egy alapvetően jó kapcsolatba. Jó volt, jó is lesz.

3 kérdés:

Élettársak, vagy házasok vagytok?

Kié a ház/lakás, amiben most éltek?

A nagyapónál jó lenne laknotok szerinted, ő örülne nektek?

Sziasztok! Lehet, hogy most nagyon sokan fognak lefújolni és baromi sok kritikát kapok,de nem tudok már kihez fordulni.

Októberben született meg a kisfiam. Nem volt tervezett,de szeretettel vártuk. Közben lóhalálában újítottuk fel a lakást, hogy legyen hova fogadni a babát. Amikor már nem bírtam dolgozni, onnantól kezdve a felújítás töltötte ki az időmet. Mert féltem, h mi van, ha a baba hamarabb jön. Apuka közben dolgozott, részben kivette a feladatokból a részét,de sokszor tényleg oda kellett pirítani,h ne az utolsó pillanatra hagyjunk mindent. Hálistennek időben kész lettünk mindennel.

Azt tudni kell, hogy nekem nem élnek a szüleim,így a szülés után a párom családjára tudtam támaszkodni - de nem vitték túlzásba így 6 hetes koromra már u.úgy pattogtam, mint előtte. Semmi pihenés, csak a hullafáradtság, egyedűl a visító gyerekkel.

Mostanában már ott tartunk, h apuka egyre később jön haza,pedig tudja, h fél 7-től fürdetés és eddig ez volt a fix időpont, mikorra hazaért. Ez amolyan családi program volt. Nap végére őszintén szólva elfogy minden türelmem. Persze mikor késik,nem hív, h kések,csak utólag mondja h merre volt, és persze ezt én értsem meg és hagyjam békén mert ő fáradt és dolgozott. Csak épp az a gond, h én is fáradt vagyok, kimerült,ingerült. És most mondja sok mindenki,h az ilyennek minek gyerek? Hát úgy, h az elején abban állapodtunk meg, h segíteni fog, ehhez képest már minden alól kihúzza magát. De a kaja az asztalon legyen, frissen, patika rend, törcsi kikészítve a fürdéshez stb. Az már le van tojva h nekem is lennének szükségleteim. Igen, a szeretetem nap végére elfogy,ahogy a türelmem és megértésem is. Mert nem érzem, h egálban lennénk. Tehát amit én adok, azt vissza is kapnám. Mert semmit nem kapok vissza.HA meg akarnám beszélni a problémát csak ül és hallgat bambán. Már ott tartok, h visszaköltözök nagypapámhoz,mert rá semmiben nem tudok számítani. Már nincs is, amiért szeressem. Már csak gyűlölni tudom, és néha én is ordítanék, mint a gyerek, mert egy ketrecbe zárva érzem magam. Szeretem a kisfiam,de megfulladok ettől a helyzettől. Mit csináljak?