Boldogság vagy a megszokott élet? (beszélgetés)

te milyen jó ember ismerő vagy...tényleg én is úgy mondanám,hogy más vagyok..én tényleg szeretetre szerelem,kis kényeztetésre vágyom..de sajna csak vágy marad,mert nem kapom meg,még én megadom mindennap mindenkinek...

a párom az elején azt mondta,ő már sosem lesz szerelemes,ha elfogadom így,akkor lehet valami köztünk..de már én sem tudom mit érzek..ragaszkodik hozzám és ennyi..de ez már nekem kevés...

te aztán bátor vagy...

nekem már volt egy házasságom...amiből én léptem ki..onnan van egy gyerek(9)és innen egy kicsi(2)

őket féltem..bár a nagylány és a párom viszonya mondhatni semmilyen,ki nem állják...és ez nekem fáj...úgyhogy ő örülne is..de a pici?

De Te szerintem más típusú ember vagy, mint a meezy.

Úgy vettem ki a szavaidból, hogy neked nincs szükséged egy másik ember kitartó szeretetére... van két gyönyörű gyereked, bizonyára ők jelentik a mindent, és ez jól is van így.

Meezy szavaiból viszont úgy látom, hogy nála épp ez az, amit hiányol: az, hogy egy férfi igazán szeresse, és ezt tudtára is adja nap, mint nap. Ez is jól van így.

Csak szerintem azt is mérlegelni kell, hogy az új szerelem olyan, hogy első időszakban rózsaszín köd borul ránk... majd jön az összeköltözés és ezzel "sárga csekkes" időszak, a szürke hétköznapok. Itt át kell, hogy alakuljon a szerelem szeretetté, tiszteletté. Ha ez nem történik meg, csak az egyik fél részéről, míg a másik még mindig heves érzelmeket vár... ott kezdődnek a gondok.

nem a férjem!!!

és folyton azt fújja,hogy nem is lesz az,mert ő nem nősül többet..eleinte még talán poénra is vettem..de eltelt 4 év..és most már nem olyan poén,mert mindig az jut eszembe,hogy kevés vagyok neki,és én nem vagyok arra érdemes,hogy a felesége legyek...hát ki ő?

a másik..nincs még új kapcsolat,mert én még nem akarom,hogy legyen,mert én még bizonytalan vagyok,hogy mit akarok kezdeni magammal..és úgy érzem,hogy a mostani párom nem érdemli,hogy felszarvazzák..

tehát előbb a szakítás és utána a másik kapcsolat..csak ez lehetne a sorrend..

Szívesen, de nem mérvadó a korom...

... mindig így éltem...

... és igen, közben felneveltem két gyereket... nem is akárhogyan... dolgoztam/dolgozom, iskolába jártam, szerettem, sírtam, nevettem... jó volt... és jó lesz! :)))

te melyiket választanád?(hülye kérdés,de benne van,a mi van,ha nem működik...)

a megszokott,unalmas,ellaposodott életed,amiben talán nem is vagy boldog?

vagy bele vágnál az újba,az ismeretlenbe,ahol jól érzed magad..egyenlőre!!!!!

és ha felszáll a szerelem lila köde?és ha aztán mégsem működik?

két szék között a pad alá?akkor mi van...

a gyerek az első...

szóval..

az van,hogy van egy pasi,aki nagyon édes,és imád..tiszta szívből..úgy érzed te is tudnád szeretni..legszívesebben el sem mozdulnál mellőle...

de van egy másik kapcsolat..az élettársi,amiben van egy kicsi gyerek,de már nem ér annyit kapcsolat...de ez a megszokott életed..

valaki sérülni fog...leginkább apuka és a gyerek...

mi a megoldás?

mert ez így már nem jó..de a másik fél nem akar változni..sőőőőőőőőt..mindig a munka..semmi más...

de értetek dolgozik...látástól mikulásig....

segítsetek...;'(