Van olyan, hogy valaki nem érdemli meg a boldogságot és a szeretetet az életben? (beszélgetős fórum)
Kedves Kérdező Srác! A depresszió egy betegség, amit gyógyszerrel lehet kezelni. Nagyon jó, hogy szakemberhez fordulsz. Az antidepresszánsokkal kapcsolatban: először is, nem ördögtől valók :-) Sok embernek segítettek már. De kell kb. 10-14 nap, néha több is, mire érzed a hatását. És nem biztos, hogy elsőre eltalálják, mert sokféle van, de éppen ezért bízz az orvosban.
A másik dolog: nem kell az emlékeidet törölni. De talán korai most boncolgatnod. A gyógyszer segít majd, hogy stabilabb állapotba kerülj, akkor bele lehet kezdeni egy beszélgetős terápiába, ahol szép lassan fel tudod dolgozni a múltat. Kitartást!
Látom tényleg te vagy :D :D Nem tudom, hogy feltűnt-e, hogy nem én vagyok, aki nyitotta a fórumot.
De totál felesleges volt, nem tűnik fel, hogy mindben azt gondolja mindenki, amit én, csak ők finomabban fogalmaznak?
Ha így gondolod, így is van.
Mi miben is segíthetünk?
Vegyél vissza!
Senkinek sem tökéletes, de tesz érte hogy legalább a közelében legyen!
Ezzel szemben te semmit, várod a csodát, mert az neked jár...
Én a 45. sz. hozzászólásra válaszoltam. Te amit most írsz, azt annak előtte írtad, amit most olvastam.
Nagyon helyes, de kérlek ne omolj össze, ha csak hetek múlva, vagy esetleg még annál is későbbi időpontban mehetsz. Van erőd, van benned kurázsi, hogy kitartasz, és elindulj a felfelé vezető lépcsőn. Most egyelőre ez a legjobb amit tehetsz. Jó döntés, jó irány!
Az odáig oké! De hogyan jön ez ide?
Ha jól emlékszem (kb. 50 év távlatából) Raszkolnyikov a cárné agyát mosta át mai nyelven szólva ezoterikus tanokkal, aki ezáltal elvesztette a realitásokat... ennek a Srácnak már nincs mit veszítenie! Ha az általunk adott hitet, ösztönzést nem képes (mert nem akarja!) befogadni, semmit sem tehetünk. Hagyni kell, hagy piszkítson maga alá a saját magának ásott gödör fenekén.
Tudod Kedves!
Nagyon sok ember van ma mélyponton, leginkább a megélhetési gondok miatt. És nagyon sok ember keresi a kiutat, keresi a módot, hogyan tudna nehéz helyzetéből kilábalni, és hidd el, hogy ők sem repesnek az örömtől. De akarnak!!! És mindent megtesznek azért, hogy változzon az életük.
Az ilyen embereknek a legkisebb segítség is megadja a kezdő lökést, magába szívja azt a minimális erőt, hitet, biztatást, amely ahhoz kell, hogy tovább tudjon lépni. Az ilyen embereket a sors is segíti, és újabb és újabb lépőcsőfokot képesek megmászni, de kijutnak a gödörből!
Te, aki csak ülsz a gödör alján, és panaszkodsz, de eszed ágában sincs felállni és elkezdeni mászni kifelé, örökre ott is fogsz maradni. Szedd össze magad, mert a világot senki sem fogja levinni hozzád a gödör aljára! Ha a világ szépségeit, az élet örömét akarod te is látni, érezni, tapasztalni, ahhoz neked kell az oda vezető utat megtenni.
És akiben van erő, hogy másoknak segítsen, azoknak fogja adni, akiben van akarat, elszántság, hogy elkezdjen a saját lábára állni, és elindulni fölfelé.
A te életed, a te döntésed.
Ezzel nincs semmi gond. Két boldogtalan ember nem teszi egymást boldoggá, csak duplán boldogtalan. A boldogot meg kioltja. Következik belőle, hogy tudni kell egyedül is kiegyensúlyozottnak lenni, többi magától jön.
A boldogság nem olyan, hogy padló felett repkedünk. Elégedettek vagyunk, egészségesek, van munkánk, egzisztenciánk, kapcsolatrendszerünk. Mi hiányzik legjobban?
Na ne már!!!
Mit kell tudnod adni ahhoz, hogy valakinek a kezéből kivedd a tele kosarat, és elvidd neki a következő sarokig.
Vagy hogy a kerekes székben ülőtől az üzlet ajtón kívül megkérdezd, hogy mit szeretne vásárolni, és visszamegyek az üzletbe, megveszem neki...
Vagy amikor a covid miatt lekéste a kismama a számára engedélyezett időt, így bementem a kisboltba, és nyitott ajtón keresztül beszélt az eladóval, én fizettem, kivittem neki...
Mit magyarázol, hogy nincs semmid, amit adhatnál????
Ezekhez semmi más nem kell, csak odafigyelés a másikra, hogy észrevedd, hányan vannak náladnál sokkal nehezebb körülmények között, és nem panaszkodnak, teszik, amit meg tudnak tenni... Totál csak a nyavalygásból állsz ki. Mit vársz tőlünk?