Bölcsöde-ha otthon vagy a kistesóval (beszélgetés)

Nem állítottam olyat, hogy mondtatok, vagy éreztettek vele bármi ilyesmit. Ettől még érezheti így. De persze, ezt nem tudhatom, csupán feltevés.

Nem tartom különösebben jó szülőnek magam (sőt), de szerencsére mindkét gyerekem megértette annyi idősen, ha pár percre el kellett foglalnia magát, mert mondjuk mosogattam. No, ők sem tökéletesek, és néha velük se könnyű az élet. :-)

Ahol két gyerek mellett enni lehetne a padlóról, ott szerintem baj van...

Vagy anyuka nem dolgozik, hanem otthon van, és mást se csinál, csak folyton takarít. :-)

Az én fiam is igényli az egész napos játszást, ha itthon vagyunk. Biztos mi is elrontottuk, de ő ilyen típus, nem nagyon szeret egyedül játszani. De már van változás, mert ma mesélte az óvónő, hogy ma végre egész nap egyedül játszott. Ez nála azért nagy szó, mert eddig végig az óvónőn csüngött, csak vele kellett foglalkoznia, egy lépést nem ment az óvónő nélkül. Mostanra eljutott odáig, hogy végez az evéssel, és megy egyedül játszani. Ez óriási dolog nála! Már csak itthon kéne ugyanezt elérni, mert az még nem nagyon megy. Azért is van így, mert ő inkább fejlesztő játékokkal szeret játszani, könyvet olvasni, társasozni, betűket és számokat akar tanulni (amúgy már ismeri az összes betűt, számot, már összeolvasni akarja a betűket). Szóval ő ilyen kis túl okos, érdeklődő típus, és ezekhez kell ugyebár egy felnőtt. Olyan feladatokat old meg, ami iskolásoknak való, de ő kéri, nem mi erőltetjük. De az óvoda jó hatással van rá, mert azóta már játszik olyan dolgokkal is, mint egy átlagos 3 éves, mint autó, vonat. :)

Úgyhogy nálunk mindenképp előnyére vált az óvoda.

Hát... Ezt így nem tudnám megítélni ennyi idő után, hogy mennyire volt előnyére a közösség - viszont neked biztosan. Hiszen utána otthon jobban viselkedett (mert lehet, azt hiszi, azért kell bölcsibe járnia, mert nem úgy viselkedik, ahogy elvárják). Ez is egy lehetőség, de legyünk optimisták.

Nem tudom, miért kellene egy gyerekkel egész nap játszani? Én úgy tapasztaltam, három évesen már nagyon jól megértik, ha a szülőnek más dolga is van egy-egy időre(hacsak nem ugráltak állandóan körülötte addig). A rumli a lakásban a gyerekek "természetes velejárója". Nem érdemes miatta idegeskedni. Én is voltam így egy darabig, aztán rájöttem, felesleges. Este rendet rakunk, és kész.

Ha jól érzi magát ott, akkor nincs baj. Az elválás nehézségeit lehet enyhíteni, ha már korábban is időnként pár órára másra bízza az ember a gyereket, sokfelé viszi magával, olyan helyekre is, ahol más gyerekekkel találkozhat, játszhat. Nálunk ez bevált, mindkettő napok alatt beszokott a közösségbe, csak egy baj volt, sokat voltak betegek kezdetben. Én a munka miatt voltam kénytelen vinni őket, egyébként szívesen tartottam volna otthon.

Mivel törekedsz rá, biztos sikerül majd boldogulni a kettővel is. :-)

Mondjuk nekem könnyebb volt, mert nagy a korkülönbség a két gyerek között, így a nagy kevésbé féltékeny a kicsire, mert sokkal jobban megérti a dolgokat.

Igen, most már jól érzi magát az oviban, csak reggel sír pár percet, mikor otthagyom. Nagyon kötődik hozzám, az igaz, de 5-6 évesen még nehezebb lenne elszakadni. Mert ha otthon maradok most megint 3 évet a tesóval, akkor 6 évesen adjam be oviba? Szerintem akkor is nehezen szokná meg az elválást, sőt. A fiam amúgy is szégyenlős gyerek, felnőttekkel érzi jobban magát, ezért is adtuk be, hogy szokja a gyerek társaságot. És már most nagyon sokat fejlődött. Ha rosszul érezte volna magát és egész nap a sarokban ülne, sírna, akkor természetesen nem erőltettem volna. De mivel előnyére vált, így örülök, hogy beadtam. És mivel jóval a tesó születése előtt adtam be, nem érzi majd, hogy a kicsi miatt passzoltam le. Ezt amúgy direkt az óvónők javasolták.

Valószínűleg azért hisztisebb, mert érzi a vesztét és már kevesebbet tudok vele úgy játszani, mint régen az óriási hasam miatt is. :)És hát akaratos a természete, ami 3 évesen jött elő igazán.

Nehéz lesz kezelni a helyzetet két gyerekkel, de igyekszem majd annyi figyelmet szentelni a fiamra, amennyit csak lehetséges, hogy ne érezze mellőzve magát. Pont ezért lesz jó, ha délelőtt oviban lesz, mert akkor csak délután kell osztoznia rajtam. Mindenkinek nehéz, mikor tesó születik és nincs olyan gyerek, aki ne lenne féltékeny és ne érezné mellőzve magát, akár otthon van, akár oviban. Remélem fogom tudni kezelni a helyzetet, és megtalálom a mindenkinek jó megoldást.

Nekem aztán nem fáj, ha valaki könnyebben akar élni. ahogy azt sem, hogy térjünk vissza a múltba, csupán példa volt, hogy valahogy tudtak boldogulni a gyerekeikkel.

Akár igazad is lehet, feltéve, hogy TÉNYLEG jól érzi magát az a gyerek a bölcsiben, óvodában.

Én úgy látom, épp ott adódnak problémák, ahol addig nagyon is kötődött anya és gyerek, persze, hogy aztán nehezen éli meg, szokja meg az a gyerek a hirtelen elszakadást. Volt ilyen ismerősöm nem is egy, és bizony nagyon nehezen szokott be aztán a gyerek a közösségbe.

Az is kérdés, miért nyűgös, hisztis egész nap az a gyerek otthon? Ha korábban folyton körülötte ugráltak, akkor persze, hogy továbbra is azt igényli, pláne, ha jön a kistesó, és őrá kevesebb figyelem jut. Nyilván nem könnyű a szülőnek kezelni a helyzetet.

Rosszul látod, mert itt nem pár hónapos babákról van szó, hanem 3 évesekről. Én 3 évig itthon voltam, folyamatosan foglalkoztam vele, nem adtam be 1 évesen bölcsibe, az szerintem is korai. De ha könnyebbé tehetjük a dolgokat, akkor az miért baj? Délelőtt tudunk a kicsivel is annyit foglalkozni, mint annak idején a naggyal. Mi is türelmesebbek leszünk, mire a nagy hazaér a bölcsiből, oviból és utána mindkettőre tudunk figyelmet szentelni. Ez mindenkinek a saját döntése, mindenki maga tudja, mi a jó neki és a gyerekeknek. És miért kéne feltétlenül úgy élnünk, mint anyáinknak, nagyanyáinknak, ha lehet könnyebb is? Persze, nem volt bölcsi, ovi, nem volt automata mosógép, tévé, telefon, számítógép sem, most is anélkül éljünk, próbáljuk ki, milyen nehéz volt nekik?

Jobb, ha anyuka otthon van 2-3 gyerekkel és esetleg türelmetlen velük, egész nap veszekednek, rosszul érzi magát mindenki, de a lényeg, hogy ne adjuk bölcsibe, oviba a nagyot? Nem jobb akkor, ha a gyerek jól érzi magát az oviban, anya jobban érzi magát a picivel nyugiban otthon? És mikor hazajön a nagy, vele is nyugodtabban tud foglalkozni. Nálunk is az van, ha itthon van a fiam, nyűgös, hisztis, egész napos figyelmet igényel. Az senkinek nem lenne jó, ha egész nap állna a bál, mindkét gyerek sírna, hisztizne, én meg kiborulnék. Ehelyett a fiam jól érzi magát az oviban, én jól érzem magam itthon a picivel délelőtt, délután pedig mindkettővel. Szerintem ezzel nincs semmi baj. Mert hidd el, hogy egy 3-4 évesnek már jobb az oviban, mint otthon. Azzal én sem értek egyet, hogy 1-2 éves gyereket beadnak bölcsibe, akkor még az anyja mellett a helye, mégis sokan beadják. Én inkább nem mentem vissza dolgozni, csak hogy itthon maradhasson velem és nem bántam meg. És szeretném, ha a huginak is lenne pár nyugodt órája csak velem.

Persze mindenkinek más a véleménye, csak nem értem, ha valaki könnyebbé tudja tenni az életét, az másoknak miért fáj.

Kövezzetek meg, de nekem olybá tűnik, hogy nincs az anyáknak otthon türelmük foglalkozni a gyerekkel. Pláne, ha jön a kisebb testvér. Tényleg nem tudom, mit csináltak régen otthon az asszonyok egy "fészekalja" gyerekkel, és nem volt bölcsi, ovi, ahova le lehetett volna passzolni, viszont ugyanúgy volt házimuka, stb., még több is, mint ma.

Persze, mindent megszoknak idővel a gyerekek, de ez nem jelenti feltétlen azt, hogy jó nekik.

Ha most kezdted nemrég a dolgot, akkor ez valóban eltarthat akár fél évig. Ha közben otthon is van, akkor még rosszabb is lehet.:( Mivel nálunk is hasonló volt a helyzet, én már kevés voltam neki, ezért vittem mindig és egy idő után már szívesen ment. Én mindig vidám próbáltaqm lenni, ha vittem, ha hoztam.

wanita77 véleményével teljesen egyet értek!

Szerintem még ne add fel. Nekem azt mondták az óvónők, hogy akár fél évig, egy évig is eltarthat, mire beszokik és már nem fog sírni. Ahhoz képest sokkal hamarabb sikerült, már csak reggel sír picit. Nekem direkt az óvónők mondták, hogy a tesó születése előtt szoktassam be, hogy ne érezze azt, hogy miatta passzolom le. Ő is tudja, hogy itthon vagyok, mégsem kéri számon. Lehet, hogy a tesó születése után ez változik, akkor majd gondolkodom, mi legyen. De szerintem jobb, ha a kicsire is van pár nyugodt óra, emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod. Pláne ha otthon sem érzi magát, akkor maradjon bölcsiben. Az én fiam is egész nap engem nyúz, ha itthon vagyok, egy percet nem játszik egyedül. Az oviban legalább játszik, fejlődik, és már barátkozik is másokkal, ami nála óriási dolog.

A te gyerekeid mennyi idősek?

Én nem venném ki, a hosszú szünet lehet csak az oka. De hogy érted, hogy csak veled hajlandó játszani, ott maradsz vele?

Az én fiam október óta jár oviba és még mindig minden reggel sír, mikor elmegyek. Utána megnyugszik gyorsan, de kapaszkodik belém sírva, mikor otthagyom. Délután meg már hazajönni nem akar. :)Itthon ő is rajtam lóg egész nap, pedig elmúlt már 3 éves.

Pár hét múlva születik meg a 2. babám, nem tudom, az változtat-e a dolgon, majd kiderül.

Szia!

Én nem vagyok hasonló helyzetben, de dolgoztam bölcsibe,és ilyen helyzetbe elítélendő az a szülő,aki alapból otthon van a kistesóval,a nagyot pedig berakja bölcsibe, akarata ellenére! A gyermeked tudja nagyon jól hogy otthon vagy a tesójával,vele foglalkozol a nagyot pedig "eltaszítod" magadtól! Megsínyli a gyerek, és a későbbi anya-gyermek és tesók közti ellentétet váltasz ki ezzel!

Ez egy lelki törés neki! Továbbá kizárod pár órára többször egy héten a családi életből! Hidd el, nem egy ilyen gyermek volt a csoportba, és nagyon megviseli őket lelkileg!

Ne értsd félre,nem ítéllek el, csak elmondtam a véleményemet!

Más lenne, ha tényegesen élvezné és várná a nagyobb gyerkőc a bölcsit,de mivel nem így van, ezáltal felesleges erőltetni, inkább erősítsd a kapcsolatotokat!

Remélem tudtam segíteni!

Ja, és valószínű,hogy ez azért a 2 hetes szünet után jött ki,mert akkor látta igazán, hogy milyen egész nap otthon a családdal! Örülj neki,hogy jobban szeret veletek lenni, mint a bölcsibe!

Bocsi hogy hosszúra sikerültem!