Bocsánat kérés? Kérjek bocsánatot vagy sem? Mikor kérjünk bocsánatot? (beszélgetős fórum)
Amikor úgy érzed, hogy erre szükség van, akkor kérjél bátran bocsánatot. Azzal semmit nem rontasz el.
Lényeg az, hogy a bocsánatkérés ŐSZINTE legyen!
Akitől kérsz, az lássa/érezze rajtad, hogy megbántad a dolgot.
A bocsánatkérés - az őszinteségen kívül - legyen egyszerű, rövid, érthető, és főleg EGYSZERI!
Ilyen egyszerű az egész.
Volt nekem egy baratom sok evvel ezelott, olyanokat szeretkeztunk mint soha senkivel azelott es soha azota senkivel. De szerelmesek nem voltunk egymasba. Szoval az,hogy jo a szex az meg messze nem jelenti azt, hogy szerelmes beled.
Jaj, Zsóka, ezt nem a tiédre írtam, csak gyors voltál! :-D
Bizony! Én is egyetértek! :)
Nem tudom, mit kéne tenned. Itt igazából nem is a bocsánatkérés körül forog a dolog. Nem csak ezt a sztorit, hanem az egész kapcsolatot át kéne alaposan rágnotok, méghozzá pépesre.
Na pontosan erre mondtam azt hogy nem tudja mit akar valójában,mert egyik pillanatban eláraszt a szeretetével a másik pillanatban meg viszakozik.Egyik pillanatban az a baj ha nem foglalkozom vele a másikban meg az hogy foglalkozom vele és nem hinném hogy fojtom mert napi egyszer szoktam hívni,d e volt olyan is hogy nem hívtam 3 napig vagy 4 napig pontosan ezért,akkor meg az volt a baja hogy legalább élet jelet adhatnék magamról.Direkt nem kerestem 4 napig,akkor meg az volt a baj hogy mondjam meg ha már nem akarok tőle semmit és hogy fura neki hogy nem jelentkeztem mert hogy általában mindig írok neki vagy hívom.Néha úgy érzem ő maga sem tudja hogy mit is szeretne valójában.
Ezt neked kell tudni, hisz Te ismered. Nekem is volt (van) egy olyan kapcsolatom, ahol a szüleim nem néztek jó szemmel a páromat, de én kiálltam mellette. Én nem "csak" annyi, hogy elküldtem az apámat. Ez mégis mikor történt? Hívott azóta?
Én azt gondolom hogyha az ember szeret valakit, akkor "mások előtt" is szereti. Mért nem vállalja az érzéseit a saját szülei előtt???? Nem furcsa ez??
Most az lenne a fontos, hogy mérlegelj. Ki mennyit ad bele ebbe a kapcsolatba. Ha annyit adsz amennyit kapsz, akkor rendben van. De ha úgy érzed, hogy állandóan te küzdesz a kapcsolatért, akkor ott már gond van. A szex egy dolog. Valaki képes úgyis lefeküdni a másikkal, hogy már nem vonzódik iránta (jajj...a tudattól is rosszul vagyok). De hidd el, képes valaki hónapokon, éveken keresztül elhitetni a másikkal, hogy szereti, közben meg csak kihasználja.
Én úgy gondolom hogy igen szerelmes,ha már nem is szerelmes de szeret.Azt gondolom hogy nagyon a szülei hatása alatt van.Amikor ott voltam akkor úgy éreztem hogy szeret,csak ott voltak a szülei és nem merte valójában kimutatni azt amit szeretne és a szülei előtt egy teljesen más arcát mutatja,én úgy rzem hogy mellettem mindig önmaga lehetett és kibontakoztathatta nőiességét,de amikor a szülei ott vannak akkor másképpen viselkedik és nem meri önmagát adni.Ha nem szeretne akkor nem jött volna oda és küldte volna haza az apját és mondta volna neki hogy majd mi megbeszéljük a dolgokat.Én úgy érzem szeret csak fél kimutatni azt amit igazán szeretne és nem mer még lépni.
Biztos vagyok benne, hogy odaadó partner vagy lelkileg és testileg is. De tény, hogy amikor egy kapcsolatban az egyik fél jobban akarja a másikat, akkor a másik meghátrál. És ha ez az érzelmi különbség tartósan fennáll, akkor a hátráló fél az esetek többségében ki szokott szállni a kapcsolatból, érzelmileg legalábbis majdnem biztos.
Ok, jó a szex. DE gondolod, hogy szerelmes is beléd??
Ha nem szeretne mint férfi vagy szeretett volna akkor nem hiszem hogy élvezte vpéna velem a szexet,sokszor ő támadott le hogy mennyire kíván.Ha valaki nem vonzódik valakihez és nem találja férfiasnak akkor nem hiszem hogy lefekszik vele és nem hiszem hogy 3-szor elélvez egymás után.Ha én valakit nem találok nőiesnek akkor nem fekszem le vele mert nem kívánom,és ez nőkre hatványozottan igaz.
Hát igen. A lány valószínűleg még tényleg nem tudja, hogy mit akar. Te gondolom ennél sokkal érettebb vagy. Amikor én voltam 22 (te jó ég, milyen rég volt) bizony még elég gyerek voltam.
Én megértem, hogy mit miért tettél. Aki ennyire szeret, néha bizony így tesz (utazik 400 km-t)De gondolod, hogy a lány is így érez irántad??? Remélem, hogy igen, de a viselkedése ennek teljesen ellentmond. De ne legyen igazam.
én 26 vagyok a lány pedig 22
Egyet értek. Szerintem a lány már "lezárta" magában ezt a kapcsolatot, csak még nem volt elég bátorsága, hogy odaálljon akasha elé és a szemébe mondja. (Én is örültem volna, ha a szerelmem eljön hozzám.) Kíváncsi lennék azért arra, hogy a hány évesek a "szereplők".
Sok mindent nem tudsz az a helyzet..Lehet látatlanba akármit is mondani de nem ismersz és a kapcsolatot sem és az előzményeket sem.De ha ebből neked ez jön le akkor biztos igazad van...Még mindig nem értem hogy mi a köze a férfiassághoz ahhoz hogy meglátogatom és meglepem azt akit szeretek?Fejtsd ki nekem bővebben mert marhára nem értem az a helyzet.
Nem, én konkrétan azt akarom mondani, hogy ő nem szeret Téged mint férfit. Ebben látatlanban biztos vagyok. Szeret/elismer, mint egy egyébként jólelkű embert, de ennek sírás lesz a vége, úgy érzem.
Próbáltam beleképzelni magam a szituációba, bár így nehéz tanácsot adni, mert nem ismerem a feleket (téged se, a barátnődet se). Nem tudom milyen volt köztetek a kapcsolat. Tény, hogyha valaki azt mondja ne menj, akkor jobb ha tiszteletben tartja az ember a másik kívánságát. Biztos nagyon összekaphattatok és mérges lehet rád, ha 3 hét nem találkozás után is azt mondja, hogy ne menj. Abból, hogy amikor megjelentél így viselkedett, úgy tűnik, neki már nagyon elege van belőled. A háta közepére se kíván. Tudom milyen, amikor napokig, hetekig vagy akár hónapig nem látja az ember a szerelmét. Többször is összekaptam én is a Párommal (most már volt Párom ), de ha egyszer is megtette volna értem azt a gesztus, hogy félretesz mindent és leutazik Hozzám, rögtön a nyakába ugrottam volna (mivel szerelmes voltam). Szóval lehet itt kövezni a Téged azért, mert nem tartottad tiszteletben a másik kérését, de normális párkapcsolatban ennek nem így kellett volna lezajlania. A másik dolog, nem akarok senkit sem megbántani, de szerintem, itt az Apuka viselkedése sem volt korrekt. Nem volt joga beleavatkozni a dologba. Ez a lányára és Rád tartozik, nem pedig rá. Ha pedig azt nézzük, hogy a lány családja így viszonyul Hozzád, akkor ennek a kapcsolatnak nem jósolok túl nagy jövőt…..Sajnálom, pedig általában optimista vagyok :).
A kérdésedre válaszom : Ha lelkiismereted úgy diktálja, kérjél bocsánatot (sosem gyengeség bocsánatot kérni, sőt!)! Ezzel is jelzed, hogy belátod, hibáztál és meggondolatlanul cselekedtél.
A szülei nem kértem meg,utána közölték velem.De a helyzet az hogy ő sem tudja hogy mit akar néha,mert ha túl férfias vagyok az a baja neki,ha nem mutatom ki a szeretetem akkor meg az a baj hogy hanyagolom és hogy nem foglalkozom vele eleget,ha elkezdek vele foglalkozni akkor az a baja.Én értem mit mondasz,de mivel teljesen nem ismered a szitut és engem sem így még is hogy akarod azt mondani hogy férfiatlan vagyok?Ő sem tudja néha hogy mi a jó neki az a helyzet.
Csak ismételni tudom, amit előttem már vagy 10-en leírtak: megkért rá, hogy ne menj oda, aztán felhívtad szünetben, hogy a városban vagy, ismét megkért, hogy ne menj oda, a szülei is megkértek. Ennek ellenére, mint egy hősszerelmes odamész és meglepődsz a fogadtatáson.
Nem a mellkasszőrzettől lesz valaki férfias, hanem attól, hogy előbb gondolkodik, aztán cselekszik. A történet szempontjából lényegtelen, hogy hány hete nem láttad.
szerintem ebben nincsen semmi rossz, a vizsgát meg nem miattad szúrta el, mert ha valaki tudja akkor bármikor tudja, ezért ne emésztd magad, szerintem inkább örülnie kellett volna, hogy elmentél hozzá, a helyében én örültem volna.
Semmi baj a férfiasságommal köszönöm rendben van,és labilisnek sem mondanám magam.Nem értem hogy miért csüngés az hogy 1hónap után meglepem és oda megyek ahhoz aki szeretek?És azt sem értem hogy mivel folytanám meg?Hiszen ő is sokszor támaszkodott és támaszkodhat rám.Ez úgy jött le hogy kb egy balek vagyok már bocsi.Szóval aki 1 hónap után meglátogatja azt akit szeret az már egy csüngő férfiatlan férfi?vicc ne haragudj...volt olyan hogy külföldön voltam nélküle 3 hétig.
Felsejlik a múltamból egy kísértetiesen hasonló eset. Az alapszitu nagyjából ez volt.
A kérdésre a válasz pedig - az én esetemből kiindulva -, hogy megfojtod azt a lányt a szerelmeddel, ő nem szerelmes beléd (már), mert gyenge és labilis vagy érzelmileg, nem akarja, hogy rajta csüngj. Neki egy férfias férfi kell. Ha vigasztal, a maga módján ettől még szerethet, de ez a kapcsolathoz kevés.
Nem feltétlenül van valakije, nekem sem volt senkim.
A szülőket pedig szintén megértem, nem azért nevelték a lányukat, és nem azért fizetik a tanulmányait, hogy a szemükben egy felajzott ifjú pár perc alatt tönkrevágjon egy félévet.
Bocs, ha nyersre sikerült, csak elkaptak az emlékek :-)
nagyon aranyos vagy hogy odamentél, nekem jól esett volna ha vizsgázom ha nem, sőt segített volna...persze csak akkor ha szeretnélek, és szerettem volna hogy minden rendben legyen köztünk, nem vártam volna bocsánat kérést, az hogy ott vagy mindent elárul....és ha ez a lányaim kapcsolatával történt volna, biztosan értékeltem volna hogy ennyire szereted a lányom....süti mindenképpen lett volna :D...bocs egy kicsit magamra forgattam..
Sajnálom hogy így gondolod,de a bizonytalanság nem túl jó dolog.Amúgy nem tudom ebben mi a hiszti?Arra vagyok kíváncsi és azért tettem fel a kérdést hogy megtudjam hogy valóban én hibáztam e,mert jelenleg hatalmas káosz van a fejemben
Nem mindig az kér aki tényleg hibás..néha a másik kezdeményez,akinek fontosabb a kapcsolat:)
Már megkérdeztem tőle és azért is mentem le,hogy megkérdezzem hogy van e valami baj és van e valami amit el akar mondani és már előtte is kérdeztem tőle telefonon és néha úgy éreztem nem őszinte hozzám.
További ajánlott fórumok: