Barátságból szerelem, szerelemből barátság! (beszélgetős fórum)

Ezt a cikket egy férfi írta a megcslásról:

A nők fele egy idő után természetesnek veszi, hogy a párjuk ott van mellettük. A megszokás következménye az, hogy már nem hallgatják meg az állítólag imádott férfit. Pedig szükségünk volna rá! Elfelejtenek a hölgyek tetszeni is, hisz miért akarnának néha csak úgy kedvességből kiöltözni hétköznap?

És mit tesz az a hölgy, aki csábítja a férfit? Csinosan felöltözik, hallgatja, issza a szavait, és fénylő szemmel mosolyog.

Na és a szex! A hölgyek szívesen elfelejtik, hogy annak idején bizony gyakori program volt.

Fejfájás, fáradság stb….Mindegy csak kibújni a dolog alól.

A férfiak zöme szereti, ha felnéznek rá/én is szeretem/, de egy idő után a kedves feleség, barátnő, már nem ér rá arra, hogy párját csodálja. Minek?

Ellenben a csábító hölgy tágrányílt szemmel csodálja.

Na igen mi férfiak szeretjük, ha nevetnek a vicceinken, régen nevetett rajta a társunk, egy idő után már elfelejt nevetni, mosolyogni.

Ez csak néhány példa. Nem a női nem ellen szól. Mert azt is tudom két gyermek mellett ez nem könnyű, és ott van, még a munkahely ahol meg kell felelni a hölgyeknek. És ott a főzés, mosás, takarítás. De kis odafigyeléssel minden férfi megtartható.

Mindamellett az a férfi, aki valóban szereti a párját nem lép félre. És lehet bármilyen csodáló tekintete, bármilyen remek alakja a csábító hölgynek. A szerelmes férfi, a feleségében, barátnőjében mindig ugyanazt a nőt látja, akibe 5, 10, akárhány éve beleszeretett, plusz kilók, fáradt mosolyok, apróbb ráncok ide vagy oda.

tulajdonképpen semmi különös, csak sok a hasonlóság :)

ha írsz priviben egy mailcímet, akkor majd egyszer leírom, mire gondolok :) De nem erről a gépről, mert mint említettem, figyelnek...

Az elég kockázatos, mert én a párommal dolgozom, és kiszámíthatatlan, hogy mikor vagyunk együtt. :-(

Másképp?

Ügyi vagy! :)

Általában ha alszik egyet kettőt az ember a dolgokra akkor úgy könnyebb átlátni.

Képzeljétek, én tegnap erőt vettem magamon, és beszéltem a párommal....

Nem volt könnyű.

Most könyörög, és ígérget, de ezzel a padlás már tele van!

Meglátjuk mi lesz.

A barátommal kapcsolatban meg úgy döntöttem, hgoy nem vallok neki az érzelmeimről, mert úgy sem lenne értelme.

Az igazság az, hogy én is bi vagyok, volt is kapcsolatom lánnyal. De amikor elkezdtem vonzódni a barátnőmhöz, aki hetero, elnyomtam az érzést magamban, és nem mondtam meg neki soha.

Utólag tudom, hogy jól döntöttem. :-)

aurora: Én egyet értek Masnesz 74. hozzászólásával.

Én nem mondanám el neki!

Nem biztos, hogy megrontaná a barátságotokat, de erősíteni biztosan nem fogja.

Sziasztok!

Most nincs sok időm, épp csak bejelentkeztem....

Nem volt tegnap találkozó, lemondta a kedves. :-(

Jövök később!

Szép napot mindenkinek! :-)

zunika: Én nem írtam egy szóval se hogy én most kapcsolatot szeretnék vele... én mondtam hogy ugyanúgy legjobb barátnök maradunk, én nem akarok töle komolyabb dolgot. Ö hetero ahogy írtam és nem vagyok hülye, hogy ezzel elrontsak akármit is.

Csak arra kértem tanácsot hogy elmondjam-e vagy ne, mert ahogy így magamban tartom azzal eléggé kínzom magam..

Nem értem egészen a kérdésed... úgy viszonyul hozzám mint legjobb barátnö.. mindent megbeszélünk és nagyon megértjük egymást és sokban hasonlítunk.. :)

Az egy dolog hogy bi vagyok, ezt ö is tudja de ez nem befolyásolja a barátságunk..

Sziasztok!

alma:

mi van Veled??? Írj, hogy mi volt :O Ha a barátod tényleg nem érez így, ahogy Te, akkor valami nem működik köztetek, akkor maradjon a barátság, viszont a Párodra ne alapozz, nem lesz jó vége :( Viszont a szerelem nem minden...De a szex, na az sokminden (kövezzetek meg, de sztem így van :O )

Masnesz: Köszi, majd meglátjuk... :O

aurora: ha a b.nőd nem csípi a lányokat "úgy", akkor sztem ne rontsd el ezzel a kapcsolatotokat. Én a pasikat szeretem, és ha egy nő hozzámérne, hát fú, hányingerem lenne...De nem ítéllek el, ne hidd..Elfogadom, h vannak ilyenek, mint Te. De kérdés, hogy a b.nőd milyen beállítottságú...Azt írtad hetero, akkor sztem hagyd őt... :O

Hopsz az elözö üzimet elrontottam, szóval:

Ugyan most másnak adtok tanácsot, de azért én is leírnám a problémám.

Az a helyzet hogy van a legjobb barátnöm, akivel nagyon jóban vagyunk és semmi se ronthatja el a barátságunk. Én bi vagyok, ö hetero és az a helyzet hogy úgyérzem beleszerettem :S

Én tudom hogy ez így nem jó és össze se jöhet, csak nem tudom mit tegyek. Elmondjam neki vagy ne? Mert eléggé kínzom magam ezzel. Én nem akarok rámászni vagy akármi, csak szeretnék megszabadulni ettöl a dologtól valahogy, hogy ne stresszeljek folyton miatta. Csak szeretném ha ezt valahogy megtudnám oldani, mert így nem jó. Ha elmondanám neki akkor se romlana meg a barátságunk, annál sokkal erösebb a kötelék. Csak hát akkor tudni fogja hogy én hogy érzek/éreztem (akaratlanul)..

Nem tudom mit tegyek..

Sziasztok!

Ugyan most épp másnak adtok

Köszönöm szépen a biztatást! Rám fér! :-)

Nagyon izgulok....

Nem tudom hogy kezdjek bele egy ilyen komoly beszélgetésbe a barátommal, akinek fogalma sincs az érzéseimről. :-(

Nagy válsztások előtt állsz! Liliomnak igaza van. Mivel a két emberből nem tudsz összegyúrni egyet ezért mindkettőt le kell zárni és keresni egy harmadikat akiben benne van ez a kettő.

Sok szerencsét a problémák megoldásához!

atyám,már miért nem lehetne szerelemből barátság?!

Az első szerelmemmel a mai napig összejárunk,közös programokat szervezünk,elvisz vásárolni,kirándulni,vagy csak tv-t nézünk,megbeszéljük az élet nagy dolgait is!Ott segít ahol tud! :)))