Barátnővel a szülőszobára... (beszélgetős fórum)
Hát azért az durva megfogalmazás,hogy "divat hóbort".
Valakinek szüksége van,hogy ott legyenek vele, valaki viszont nem igényli.
Nekem lelkileg és testileg is sokat segített a párom és szülésznő is.
Velem a szomszédasszonyom jött be.Ő a legjobb barátnőm.3 lánya van és sokat tudott segíteni.Szólt mikor jött a fájás előre.És amikor múlt akkor is.Látta a ctg-n.A párom kint izgult.Nem mert bejönni én meg nem eröltettem.Ő érzi.Nem csináltunk belőle nagy dolgot.
Ja és persze ő lett a keresztanyja a lányomnak.
Szerintem ez érthető, hogy így érzed.
De hidd el, nem mindenki ilyen lelki alkat. Se a saját részről, se a férj, barátnő, szülő részéről..
Én sírógörcsöt kaptam volna, ha valaki a kórház küszöbnél tovább kísér, pedig az egyik vajúdásom 3 nap volt. Ilyen vagyok, és a három alkalommal volt időm átgondolni, pláne, hogy ahol én szültem MINDENKINEK ott volt valaki, csak nekem nem.
Szerintem Írisz úgy értette, hogy biztos, hogy rajtunk kívül más is van így, csak ma akkora a nyomás a "valakivel" szülésre, hogy mostanában arra hajlik a mérleg nyelve, és azért nem mindenkinek jön ki jól..
Persze nálam az is hozzájárult, hogy imádtam a dokim, és velem is volt.. Tehát végül mondhatom, hogy velem Ő volt. A harmadiknál meg megengedtem egy 6. éves hallgatónak, hogy ott legyen. Az jó volt, de rokon nem kéne..
Viszont teljesen értem, hogy akinek meg jó, annak meg jó..
Mivel nem volt bent senki csak a szülésznő, orvos nem tudod milyen az. Nekem mindegyiknél volt bent valaki és nagyon jó volt. Mondjuk nem volt túl sok idő, de akkor is végig velem voltak. Ha valakinek 8, 10 vagy akár több óra is a szülése akkor nagy segítség lehet valaki akivel adott esetben válthat egy szót, belekapaszkodhat st. Nem hiszem hogy hóbort lenne. Mi nevetgéltünk a tesómmal, szóal tartott, kommentálta az eseményeket amiket én nem láttam. Borzasztó sokat segítet, hogy velem volt- nem fizikailag , hanem lelkileg.
a szülésznő nem ülhet mindenkivel 10 órát folyamatosan ha nem fogadott és az orvos is csak általában a végére esik be.
Velem bejött volna férjem, ha tehette volna, de én nem akartam volna. És azt sem, ha valaki bejön. Bőven elég volt az aki bent van velem (dokik, szülésznők).
Én ezt is egy divat hóbórtnak tartom, mármint azt, hogy bent kell lennie valakinek, mert így volt ez a barátnőmmel, kolléganőmmel, szomszéddal, stb.
Nem is értem miét jó az ha ott ácsorog mellettem a férjem vagy valaki, amíg én magamnál sem vagyok. Mit tudna segíteni? Fogja a kezem? Hát az nagy segítség. Vagy mondogatja, hogy vegyél levegőt, nyomd, stb. Na nehogymár egy olyan mondja meg nekem, aki még nem szült vagy egy olyan, aki már túl van rajta. Szerintem a szülés sem olyan, amit előre be lehet tanulni.
A másik meg, ha bent van mondjuk a férj, akkor lehet ő is beleszólhatna olyan dolgokba, amiben én szeretnék dönteni, mert azt gondolja, hogy azzal segít. Pl, vákum. Szülésem közben két ájulás közben szerencsére meghallottam, hogy hozzák a vákumot, így tudtam tiltakozni.
A kemény fizikai része a nőre hárul, de ezért szerintem a férfi nem tartozik semmivel. Ez tőlünk függetlenül eldöntött tény, amin senki sem tud a legjobb szándékkal sem változtatni. Valamelyik férfinek nehéz a kilenc hónap alatt a hisztis feleségét elviselni (amiről szintén nem tehet személy szerint egyik sem), sok nőnek meg nehezebb lenne a család fenntartás az elkövetkező években, ha nem lenne férfi. Jó esetben a férfi kiveszi a részét a családi életben, és ezt sem kell lebecsülni.
Csak párhuzamot vonva:
"f., Jesus", egy nap a kereszten, egy hét a pokolban vs. 7 év a sitten.
Azért, ha őszintén belegondolsz, akárhogy is nézzük, a kemény része a nőre hárul, nem úgy illene, h legalább azt figyelembe vesszük, hogy ő mit szeretne?????? :P Nálunk legalábbis ez volt a természetes.
Egyébként meg, ha nagyon nem akar, nem is kell semmit látnia. Az én párom se premier plánba nézte az eseményeket, sok helyen oda sem engednék, hanem a fejem mellett állt, ült, onnan fogta a kezem, törölgette a homlokom, biztatott, nyugtatott...mikor mire volt szükségem. Jó, látott 1-2 olyan dolgot, a nem volt éppen hűde-hajde, de értelmes felnőtt ember létére megértette, h ez sajna előfordul. És megkérdeztem, ma sem csinálná másképp, sőt a 3.-hoz is be fog jönni! Akkor már profi lesz teljesen!!!! :)))
"persze vannak durvábbak is, aláírom, de ha a könnyű része jó volt, ez miért nem smakkol már??"
Erre gondoltam, de talán az én fülemben cseng ennyire drasztikusan. Talán a sok íráshel is közrejátszik.
Lehet azt onnan is nézni, hogy neki az a vágya, hogy ne kelljen valamit látni, de a másik tojik rá.
Én azt vallom, ha már nem tudok mindig "úrinő" maradni, akkor már leredukálom azok számát, akik ezt láthatják.
Ez nem hozzáállás, mert nem tudatos.
Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a férfinak bűnhődnie kell, és részt venni a fájdalomban. Szemét módon lett ez a természetben leosztva (legalább is rossz oldalra születtünk), de ezért nem kell havonta tökön rúgni egy férfit vagy más megtorlást bevezetni.
:D pedig a magzatvíz még a tisztábbik része a dolognak :D
Itt is bizonyítja az élet, hogy mi nők sokkal erősebbek vagyunk :)
Én "fäszacsajként" egyedül bementem, lesz ami lesz alapon, mert más helyettem úgysem tudja végigcsinálni. Kis városban lakom, kifogtam egy vasárnap délutánt, mikor rajtamkívül senki sem volt, kongott a szülészet is, így a dokim és a szülésznő is végig ráért csak velem foglalkozni, elszórakoztattak, már amíg olyan "hangulatban" voltam, hogy értettem a poént... ha egyedül hagytak volna kínlódni (hallottam ilyen esetekről is :S) biztos rosszabb élményként éltem volna meg
Én sem szerettem volna, meg annyira ő sem erőlködött, belátta, hogy nem neki való. Megbeszéltem vele, hogy vannak olyan helyzetek, amikben nem szeretném, hogy lásson. Nem minden szülés egyszerű, vannak csúnya dolgok is, pl kifogni egy 24 órás, hányós, hasmenős tortúrát, az élet nem mindig olyan rózsaszín, mint a filmekben és ugye nem lehet előre tudni, hogy kinek mi dob a gép.
Szóval megbeszéltük, hogy ő amúgy sem bírja vért, a fájdalmat és egyebeket, jobb lesz neki kint tipródni a folyosón. Így látott "úrinőként" bemenni és picit megviselt "úrinőként" kikerülni onnan és ez így volt jó.
Batyimék házasságának tönkremenéséhez egy fent említett "ronda" szülés is hozzájárult, batyim azt mondta, hogy soha többet nem tudott kívánatos nőként tekinteni a feleségére :S
Más volt így kívülről nézni. De nem volt semmi borzasztó dolog vagy akármi, de azért örültem, hogy én már túl vagyok rajta. Segíteni annyiban tudtam, hogy míg sétálgattunk a folyosón beszélgettünk, poénkodtunk, tereltem a figyelmét, hogy ne féljen annyira. Bent meg adtam a bal karomat, hát elég rendesen megszorongatta, nyugtatgattam... mást nagyon nem tudsz tenni, mint megnyugtatni, hogy minden rendben van és hogy nagyon ügyes és mindjárt vége.
Nekem inkább az arckifejezése volt a "rémisztő", elgondolkodtam, hogy úristen én is így néztem ki?
Hogy apuka nem megy be, azt megértem, én sem akartam, hogy bent legyen, szerintem nem férfinak való dolog az
"Szegény" apák!!!! :DDD
Na jó, csak vicceltem, nekem is bent volt mind a 2x! :)
Csak azért kérdeztem, m úgy tudom, olyan nem is mehet be, aki még nem szült, de lehet, h tévedek.... Mindenesetre akkor ez nem aktuális. :))
Engem is érdekelne a "másik oldal" véleménye! :D