Babavállalás 40 év körül (beszélgetős fórum)
A nőgyógyásznál én is több negyvenes kismamával találkoztam, van aki párkapcsolati okok miatt, van aki egészségi okok miatt volt kénytelen ennyit várni. Nekem jó érzés, hogy nem vagyok egyedül. Változnak az idők, már nem kirívó eset, ha valaki negyven fölött szül. Egy barátnőm 45 évesen szülte kislányát.
Szerencsés vagy a három egészséges gyermeketekért. Lehet, hogy ez a drága negyedik baba, aki csak rövid ideig volt veled, azért választott mást, hogy oda is boldogságot vigyen, ahol még nincs. Persze semmi olyat nem lehet mondani,ami tompítana egy ilyen fájdalmat.
Jaj! Nagyon nagyon kedvesek vagytok!
Nekünk van 3 egészséges, és meglepetésként ért minket a hír...Sohasem terveztünk negyediket. Pláne, hogy kaptunk kisfiút és kislányt is.
Természetesen megvisel, hogy gond van és a műtétkor sem lesz talán egyszerű lelkileg. De hálás vagyok azért, hogy pár hétig részese lehettem újra ennek a csodának. Annak, hogy nem vagyok egyedül, hogy van egy icipici cinkostársam a testemen belül.._Hihetetlen volt, egy ajándék!!!!Nem számítottam rá, hogy részese lehetek valaha még ennek az érzésnek, és hiába van még mindig bennem...a kis lelke már nincs..Egyszerűen érzem: Ismét egyedül vagyok.
Most látom csak igazán, hogy a Férjem megnyugodott. Borzasztóan féltett és bármilyen önzőn hangzik féltette a felnőtt életünket. Hogy egyre többet tudunk kettesben lenni egymásra figyelni! És mire a pici megszületett volna én majdnem 46 Ő pedig 49 lett volna...Senkit de senkit nincs jogom elítélni, aki ilyen idősen válik szülővé...De azért elgondolkodtató!
MÁS: Van egy majdnem teljes levél Femibion1-em nem kell valakinek? Szívesen elpostázom
Most jöttem a vérvételről, de szólt a doktornő, hogy feltétlen végez majd csütörtökön egy Uh-t....
egyébként kb 10 kismama is volt ott , ők főleg CTG-re vártak...Nos a nagy részük negyvenes volt :-)
Nagyon sajnálom,együtt érzek veled!😔
Sok erőt, kitartást kívánok!
Rendben!😊
Április 4-én megyek konzira, megbeszélni a műtétet és május 17-én a Kaáliba.
Elvileg május közepe felé kezdünk.
😊
Szia Ágnes!
Sajnálom,hogy így alakult,napközben gondoltam rád ,mi lehet,mit mondott az orvos,de ezt nem gondoltam volna.Kitartást kívánok neked! Együtt érzek veled!🌷
Istenem! Nagyon együttérzek!
Kívánok mielőbbi testi és lelki felépülést.
Nagyon szimpatikusan állsz hozzá
Sziasztok!
A természet meghozta a nehéz döntést helyettünk!
Ma voltam orvosnál...Sokáig nézegette a Monitort a doki...Nem mutat életjeleket az embrio...6.5 napos,ennek megfelelő magzatvíz mennyiség.(8 hetesnek kellene lennie...) Jobb ez így. Ha élne, egészséges lenne nem nyúlnánk hozzá...Rengeteg kérdést vetne fel, kapnánk hideget-meleget
De nem vetettem volna el. Nem, mert Ő minket választott. Így viszont arra gondolok, hogy amikor a kis szíve elkezdett volna verni kialakult volna a lelke..Mégsem minket választott.
Persze sírtam és még fogok is...Jövő héten lesz a műtét. Egyébként pont tegnap kezdtem el racionálisan megközelíteni a témát és tudtam végre olvasni a szakmai ajánlások sorai között...
Gyakorlatilag, ennyi idősen spontán teherbe esni lehetetlen...Annyira károsodtak ill kevés a petesejt, Ez az egyik. A másik, hogy az egész belső szerv nem nagyon képes megtartani a terhességet. Most én a 45 év felettiekről írok. Czeizel szerint is az a felső korhatár, bár Ő támogatóbb...Az én esetemben vszínű kromoszóma rendellenesség áll fenn.
Én pedig a leendő kisfiadhoz gratulálok!
😊
Szuper, hogy már mocorog!
Vigyázz magatokra!😚
Szia!😊
Köszönöm szépen, aranyos vagy!😊
Szia Natália!
Részvétem nektek!kívánok nektek erőt és kitartást tovább lépni. A szivetekben veletek lesz mindig a kis angyalkátok!
Köszi aranyos vagy!
Én is drukkolok nektek a kis pocaklakóhoz.
Én a 18. Héten voltam amikor megéreztem őt a hasamban mozogni,tenyleg olyan volt mint ha pillangok lebegnének. Aztán szép lassan erősödik,míg végül egy kis foci meccs lesz bent😊
Sziasztok lányok!
Én is csatlakoznék!😊
Én 42 vagyok,mi is szeretnénk babát az új párommal.
Már van egy lányom, ő 21 éves.
3.lombikra készülünk...
Szia😊
Gratulálok a babához. Most ,hogy nekem se jött meg azt hittük jön a második késői babuci.
Így hogy 43 évesen lett meg a mi kis angyalkánk,én is sokat gondolkodtam azon hány éves leszek ekkor akkor..A párom 49 éves,biztos ő is gondolkodik ezen,bár nem mondja,ő mindig próbál pozitívan nézni előre ,én vagyok aki pánikol. Jó lenne az időt vissza forgatni és mikor először akartunk babát és nem jött rohannék az orvoshoz. De nem lehet sajnos. Ezt a sors csinálta vagy az égiek,hogy lett nekünk a kisfiúnk. Ahogy elhatároztuk az esküvőt majd 17 év együtt élés után máris terhes lettem.
A mi kis "történetünket" leírtam kicsit lejjebb.
Boldog babavárást kívánok!
Most 8 hetes...Holnap megyek először orvoshoz...
Csak a férjem és a Barátnőm tud róla.
Bizony nehéz kérdés. Annyira le volt zárva nálunk a baba-téma, hogy nem is voltam képben babakocsi ügyben. Viszont a teszt utáni harmadik napon már azokat böngésztem. A teszt másnapján az örökbeadási fórumokat....Fura, mert olyan az agyam, mint aki csak októberig lát előre .Nem nézem mi lesz 10 -20 év múlva. Sztem ez test természetes baba-megtartó mechanizmusa...így védi babát nehogy elvetessem!
Sziasztok!
45 éves vagyok.3gyermekünk van.Teljesen lezártuk a babás témát, a legkisebb 7 éves és már mindenhova tud velünk jönni, legyen az biciklizés kisebb túrák, síelés. Már nem kell a néhány órás kimenőkre felnőtt felügyelet, mert a legnagyobb 16 éves...ezeket csak azért írom: Lássátok, kerek az életünk...Szerencsére minden szempontból aktív az életünk, szóba is jött: mi lenne ,ha véletlenül még ennyi idősen teherbe esnék, simán rávágtam: elvetetném(sosem volt abortuszom...)Erre, most február végén borzasztóan fájt a mellem bekeményedett, TESZT....Természetesen pozitív....ahogy megláttam a két csíkot elkezdtem kötődni a babához. Percről percre, napról napra...
Sziasztok!
Én 43 éves voltam amikor megszületett az első kicsink,most 10 hónapos édes kisfiú. Mi 17 éve vagyunk együtt a párommal/neki volt már kettő gyermeke,közösen neveltük őket,már felnőttek/ több mint 8 évig próbálkoztunk és nem jött a baba,orvoshoz nem mentünk ,csak telt az idő...2013 nyarán kiköltöztünk Bécsbe,nagy változás történt mindenben.2015 nyarán én már nem bírtam nagyon akartam babát,felhivtunk egy nőgyógyászt,időpontot kérni,szeptemberre kaptunk. Eközben az esküvőt is elterveztük így ennyi év után. Két hét szabadságra haza utaztunk Budapestre és mint utólag kiderült kisbabával a pocakomban jöttünk haza. Az elején jól viseltem,aztán jöttek a rosszul létek,kórházba is kerültem 10 hetesen,a máj értékeim az egekben voltak és a terhesség alatt végig emelkedtek. Mindig hánytam, állandó viszketés gyötört végig,aztán kaptam gyógyszert ami az epére hatott meg ezáltal a májra/epehólyag műtétem volt a terhesség előtt/ meg a viszketésre is,talán egy kicsit jobb lett tőle,az éjszakák borzalmasan teltek a vakarózás miatt. Januárban megtartottuk az esküvőt,már 5 hónapos voltam. Aztán kb. Egy hónap múlva egy éjjel arra ébredtem hogy megfulladok rosszul vagyok sírtam,pánik rohamot kaptam. Ami sajnos ezek után mindig előjött,nem maradtam egyedül itthon mindenhova mentem a páromnal még dolgozni is. Aludni csak úgy tudtam pár órát,hogy kaptam gyógynövényes cseppeket meg tablettát. Nagyon nehéz időszak volt. A kórházban a szüléskor három napig vajúdtam,végül császár lett. Ahogy kivették a kisbabámat végre boldog voltam. A pánik lassan elmúlik ,most már így tíz hónap után...Most új problémám lett,16 kilót híztam szülés óta,/terhesség alatt csak a baba súlyát/nem jött meg ebben a hónapban,állandóan izzadok ,rosszul vagyok,voltunk orvosnál nem vagyok terhes,vérvételen voltunk a hormonokat nézik. Itt tartok most. Sajnos én nagyon sokat szenvedtem hogy ez a kis édes manócskánk meglegyen. De mindenért kárpótól. Neki élünk mindketten férjemmel.
Bocsi kicsit hosszú lett..