Bababorzalom - Avagy minden, amit a babákról nem akarsz tudni (beszélgetés)

Hehe... végre egy jó cikk, ami nem arról szól, hogy a gyerekkel minden csupa rózsaszín és heppi. :)

Imádom a kis szörnyecskémet, de tényleg marhára érzi, hogy mikor számít a szülőknek a másnap, tuti előtte este alszik el dögnehezen és kel másnap 5kor :D:D De ellenállhatatlan, amikor ébredés után ködös tekintettel körbenéz, és amikor meglát valamelyikőnket elmosolyodik :)

Szülés előtt mindenki azt mondta, hogy az első 3 hónap a legdurvább. Hát, azóta se voltam olyan kipihent mint akkor, pedig Törpördög még csak 4 hónapos. Pont ma :)

Ez teljesen így van, ahogy leírtad!Nekem is van egy kétévesem és teljesen átérzem a helyzeted..!:)))

És a Bigyóné véleményével nem értek egyet...mi köze ennek ahhoz, hogy másnak nem lehet gyereke???Inkább azt ócsárolja, aki kidobja a szemétbe az újszülött babát...:(

Egy anyuka nem lehet kétségbeesett, amikor hasfájós 4 hónapig a babája, és egyedül van egész nap?Nem lehet fáradt, nem lehet ingerlékeny?Felvállaltuk a gyereket, de mi nem csak anyukák vagyunk, hanem nők is egyben...és igen, én is néha kiabálok, de inkább magammal...:)))Nekünk csak 2 telefont kellett cserélni meg egy távirányítót..:)

Sziasztok!

Két gyerek anyukája vagyok (6 éves lány, 6 hónapos fiú) és nagyon jó a cikk! Szerencsére nálam még nem telt be annyira a pohár, hogy sírjak, de tény, hogy nem könnyű.

Mondják: "de jó neked otthon lenni a kicsikkel, pihenhetsz, én meg eljárok dolgozni, és olyan nagyon fáradt vagyok" - aztán én folytatom MAGAMBAN: "jó, de te 8 óra munka után a magad embere vagy, míg mi (anyukák) 24 órás szolgálatban vagyunk, és még szabadság sem nagyon jár (maximum az a kis idő, míg apa vigyáz rá, míg el szaladok a fodrászhoz)."

Jó, hogy megírtad ezt a cikket! Köszönjük! :)

Szia! Van, akinek bántja a szemét az őszinteség!:) Szerintem jó a stílusod és én még olvastam volna tovább is!:) Igen, ki kell mondani, hogy akinek kicsi gyereke van, bizony sokszor éjszakázik, nappal meg az egyéb teendők miatt nem tudja magát kipihenni. Én az első gyerekemnél még megcsináltam, hogy ha délután aludt, én is vele aludtam. Az én kicsi lányom is jó alvó volt, bármi szólhatott mellette, mehetett a mosógép, nem zavarta. De amikor hajnal 1-kor már én is kidőltem, biztos, hogy jelzett valamiért:))) A második gyerekemmel már nem tudtam pótolni az éjszaka hiányát, elég nehéz volt.De érdekes ez, mert bár sok év eltelt, olyan mintha csak a múlt hónapban lett volna!:)

Megértelek. Az ember háborog, méltatlankodik, de teszi a dolgát szeretettel, cserébe egy mosolyért!:)

Jó a cikk! Gratulálok!:)

félreérted a nézőpontot, de semmi baj, a te szemszögedből igen, igazad lehet, de most ő csak egy szemszögből vizsgált egy olyan "problémát" amire te is máris globális visszatámadásokkal válaszol. pedig ez csak egy csipet az élete részéből. az ő szemszögét nézd.

például: Mindenki magyarázza h de szar az iskola, nem akar tanulni, mégis csinálja.

mindenki fáradt, mégis (ha tud) vállal gyereket. nincs összefüggésben a te nézeted az övével, inkább menj máshova ócsárolni az embert

és íme! a cikk írójának igaza volt, van aki rögtön támad.

csak rosszul állította be magát előttünk, mivel fáradt, ahogyan írta is.

fáradt, kimerült, ezáltal dühös, nyúzott stb.... nem ismerős ez az érzés? akkor sosem volt életed...

csak annyit akarok ebből kihozni, hogy mindenki idegbajos ha fáradt és nyűgös. tök mindegy hogy anya, vagy diák, vagy melós. az pedig dícséretes, hogyha szerinted "csak" ennyi a bibi nála, ("és akkor mi van?") hiszen máris amolyan lelkiismeretfurdallásfélét keltett benne, hogy esetleg ettől nem lenne jó anya.

de igenis lehet jó anya. csak fáradt. ettől meg ingerült. nézz inkább magadba.

Nem sikerült megértened a cikk lényegét.

Nem baj.

Winterhoff, Michael

Cím: Miért válnak zsarnokká a gyerekeink?

Alcím: Avagy: a gyermekkor elrablása

Nekem ez a könyv jutott eszembe a cikkről, még nem olvastam, de kíváncsi vagyok rá.

Nagyon tetszett ez az írás. Én is sokszor éreztem már kétségbeesést, hogy valamit nem jól csinálok, mert a gyerekeim nem hozták a nagy könyvben írtakat, vagy más, szuper anyukák szuper gyerekeinek nyugisságát, türelmét.

Van olyan barátnőm, akinek a kisfia maga a nyugalom, szinte sosem sír, szépen eszik, sokat alszik, még a foga is simán kijött és ücsörögve eljátszik egyedül (nem csak mese, magam láttam :) ) - van ilyen, de az én gyerekeim nem ilyenek (picinek sem voltak). Én imádom őket, "alvajáró" csíntalan rosszaságok, de ne ítéljen el senki, ha néha kicsit kiakadok... mert pl. telefújták naptejjel a szobájukat :D

szerintem ez egy aranyos téma és azért, mert valaki máshogy éli meg, mint a cikkíró, nem kell őt negatívan megítélni. minden gyerek más, minden anya más, minden élethelyzet más - és ezzel befejezem a közhelyeket. minden jót anyukák!

Jó a cikk, nagyon jó. A legérdekesebb ebben az első pár hónapban, hogy néha sírsz vele, mikor ő is sír és utána, ha megnyugszik, akkor rögtön te is megnyugszol. Nem, nem lesz könnyebb, legfeljebb kicsit többet fog aludni két etetés között, már az is valami.

Egy valamit tudok tanácsolni, ami bejött nálam is, főként a második gyermeknél. Nem úgy kell ránézni, ha tisztába teszed, vagy ha éhes, hogy ez egy feladat, amit meg kell oldani, hanem úgy, hogy ő egy kis családtag, vele együtt csinálok mindent, hozzám tartozik, ő áll hozzám az életemben a legközelebb. Nem mi vagyunk a párommal és van ő, hanem mi vagyunk hárman!!! Ne csak azt érezd, hogy felelős vagy érte, jajj, el ne szúrjak valamit, hanem azt is, hogy ő egy részed, ragaszkodik hozzád, nélküled nem tudna élni, minden nap fejlődik, értelmesebb lesz, gagyog, csodálattal néz rád, ő egy csoda.

Kimerült vagy. Jót tenne néhány nap, akár egy jó hét is, amikor valaki levenné a "terhet " a válladról, kicsit leváltana, ha csak néhány órára is... legalább egy etetésre, hogy kikapcsolódhass. Ne tekints megfutamodásnak, hogy megkérd egyik nagyszülőt, vagy testvért , hogy vigyázzon rá, elérkezett az ideje, hogy elmaradjon másokkal is, ha kell fél napokra is. Szervezzetek magatoknak szabadidőt kettesben, utána jól fog esni, ha rohanhatsz érte. Ez az idő kb. három hónap után szinte mindenhol eljön, van aki bevallja, van , aki nem. A konyhabútor csere meg biztos jól is jön:)

Gratulálok a kisbabádhoz és kívánom, hogy nagyon sok örömöd legyen vele!

Nagyon jó írás :))

Hogy is van a reklámban?

A világ legnehezebb hivatása a legszebb is egyben...:)

Azért ilyen bevezető után jóval nagyobb durranást vártam volna.A gyerekek kiborítóak néha.És?Te sem voltál jobb kicsinek,én sem.Üdv a gyerekes valóságban.

Az meg,hogy milyen anya vagy,nem mi fogjuk eldönteni,hanem majd a jövő.Aki mást állít,az jövőbe látó csodalény!

Szerintem az a jó,hogy kiírod,kibeszéled magadból.

Vannak,akik ezt elfojtják,és ezzel magukban,a kapcsolatukban,a gyermekükben tesznek kárt.

Nekem is van egy lányom,a hugomnak három lánya van.A legkisebb juniusban volt egy éves,a legnagyobb most megy első osztályba.

Nem egyszerű egy gyermek vállalása,a több gyermeké sem,de ők adják az élet szépségét.

Amikor tényleg összekucorodva vagy szétterülve alszanak:),rádmosolyognak,még amikor rosszalkodnak,akkor is:)

Sokszor lehetetlenség haragudni rájuk,még ha nem szabad engedni amit csinálnak,akkor is.

Egy pár hónapos picibaba meg abszolút nem tehet semmiről sem.

Neki az a dolga,hogy egyen,aludjon,a pelust telerakja,és a gügyögésével,a kapálózásával,a mosolyaival,a kutakodó kezecskéjével,ujjacskáival bearanyozza a napjainkat.

Kitartást kívánok neked,türelmet,és nagyon szép,szeretetben gazdag életet!

Teljesen egyetértek...bár-gondolom-a lányok is ilyenek, de ebben nincs tapasztalatom.

Nekem "csak" 5 fiam van.1 hónapos a legkisebb és 18 éves a legnagyobb.

Imádom őket,büszke vagyok rájuk, de néha nagyon tudnak alkotni...olyanokat, h az ember nem is érti, hogy került bizonyos helyzetekbe :D

De rengeteget nevetünk,nagyon jól megértjük egymást...csak közöttük nincs mindig béke :D

Egyetértek. A gyermek az élet értelme, ő a legcsodásabb dolog a világon, de néha igenis kiborító tud lenni. Olyan mintha 10 percig néznéd a Muzsika hangját, aztán meg 10 percig a Texasi láncfűrészest, aztán újra a Muzsika hangját. Én nem irigylem azokat akik soha nem akadnak ki, nem dühösek amiért kialvatlanok, vagy elkésnek. Én ettől is vagyok igazi anya. Infantilis is vagyok. Néha csak néznek minket a parkban ahogy nevetgélünk meg ökörködünk a gyerekkel, ez is én vagyok és szerintem pont ezért imád a fiam is. Mert mindig őszintén megélem az érzelmeimet irányába.

A vattacukros mondat zseniális!!!:-)))

Az első hónapokban én sem babapúder felhőn át láttam a dolgokat, de ez elmúlt.

Már nem is emlékszem rá:)

:) Ismerős... Az én lányom ősszel lesz két éves és talán négy hónaposan aludt egyben 3 órát. A többi fél óra, ritkán másfél, volt hogy letettem és felkelt, nem is aludt aznap többet, eleven, nem marad meg egy helyben. Nem habostorta, az biztos.

De a legszebb dolog anyának lenni.

Jó a cikk! Abszolút igaz és másoknak is kár tagadni. Minimum egyszer minden anyuka kerül mélypontra, de szerintem többször is. Csak, ahogy más is írta, nem mindenki vallja be!

Két fiam van (6hónapos,3éves), eddig nagyszerű fiús anyának lenni azzal együtt, hogy a nagyobb miatt sűrűn tépem a hajam ;))))

Jó cikk :D

Aki nem érezte ezt az vagy hazudik, vagy még nincs gyereke:)

Vígasztaljalak? Ha nagyobb lesz, egy-két beszólásával úgy felhúz majd, h kifordulsz magadból, nem érted, h abból a tündéri, mosolygós kisbabából hogy lett flegma kamasz...de változatlanul imádod akkor is és rettenetesen büszke leszel rá minden apró dologért :)

Jó a cikk tetszik :-)nem tagadom én is éreztem ilyen és hasonló dolgokat és persze vannak és lesznek olyanok is akik nemmmmmmmmmmmm ÁÁÁÁhhhh .............ŐŐkkk hírből sem :-DD nem baj ezt is azt is el kell fogadni :-)

Még egy másik dolog biztos amit akkor én sem akartam el hinni,hogy egyszer elmúlik az az időszak és még HIÁNYOZNI is fog :-))

Az én kisfiam most hat éves és anno Kb én is így vagy rosszabbul éltem meg azt az időszakot .

És még is szeretném néha hogy olyan pici legyen így távlatból nézve annak is meg volt a szépsége :-))