Az irigység (beszélgetős fórum)

én ezt nem is vitatom, és azt sem, hogy ő kemény éveken van túl, próbákon is, pontosan ugyanúgy, ahogy én.

a generációs öröklésben is lehet valami, hiszen az ő családjában sehol nincsen csonkaság, míg nálunk már korántsem mondható el mindez. sőt.

de ha ez alapján élnék, akkor jajj, jajj... elég nagy baj lenne az. el is temethetném magam azonmód...

Nem vagyok irigy.

De a téma érdekel, mert szerintem ok nélkül voltak már rám irigyek.

Az irigy emberekkel nem lehet mit tenni.

En ugy gondolom, hogy sosem veletlenul ertem el dolgokat, ha elertem, vagy fulladtak kudarcba a kiserleteim. Vagy en tettem keveset, vagy mas jobb volt. Sokszor pedig utolag derult ki, hogy kudarcokon keresztul jutottam a legjobb utra. Ugy mellesleg a kudarcokbol lehet a legtobbet tanulni, bar ezzel nem azt akarom irni, hogy egy pechvogelnek kell lenni, de olykor be kell erni azzal, ami jut.

Hosszu tavon nem biztos, hogy a baratnod nevezheti majd magat a szerencsesebbnek kettotok kozul.

A mai világban hatalmas áldás ha valaki szerető párra lel-és szeretetben megértésben élnek.

Az ilyen áldást rendszerint sok és kemény próba előzi meg egy ember életében.De van olyan is, hogy generációsan örökli az áldást-ilyen is van.

semmiképpen sem fúrok vagy fúrnék, csak magamban emésztődöm...

amúgy meg amiket írtál, abban nagyon igazad van

én csak azt láttam, hogy egyre jobb pozícióba kerül - ezzel együtt az én lehetőségeimet szűkítette, mikor át szerettem volna menni a kivitelezésre, ahol ő is volt (meg még vagy 100 ember) azt megfúrta.

Mindegy, mert eljöttem onnan és az motivált, hogy én is nagyobb fizetést érjek el. Később vissza akartam menni ehhez a céghez - na azt is megfúrta, kb. rá két hónapra lettem vállalkozó - tehát jól motivált :)

igen, ez tetszik, ez a fajta hozzáállás!

most már csak azon kéne eltöprengenem, hogy vajon engem irigyel-e valaki is, vagy volt-e már olyan, hogy irigykedő megjegyzéseket tettek rám.

nem rémlik.

így van igazad van, tényleg kicsinyes dolog. Nálam fordítva volt, mert rám később lettek irigyek, és nagyon megkeserítette az életemet az áskálódás...

Amikor én voltam irigy, azon kívül, hogy rossz véleményem volt a csajról (persze az irigység sötétítette el..) mást nem tettem. de engem fúrtak is...

most már tojok rá, de ha mégegyszer olyan helyzetbe kerülnék, talán akkor sem tudnám jól megoldani

na, ezt pl. nem irigyelném a barátnőmtől, ja de persze először te sem tudtad, hogy hogy sikerült kiharcolnia a több pénzt...

ja, most jut eszembe, szoktam irigy lenni azért is, ha némelykor nem nekem ítélnek meg valami díjat, hanem valaki másnak, pedig én nagyon jól tudom, hogy én is dolgozom annyit és olyan jól, mint az a valaki vagy azok a valakik, akik megkapták a jutalmat.

"Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. "

ez nagyon igaz

én a barátnőmre voltam irigy, aki manipulatív viselkedésével kétszer annyi fizetést ért el mint én, később rájöttem, hogy nemcsak a viselkedésével érte el hogy fontos lett, hanem kicsit többet tett a munkáért mint én bármikor tettem volna - (befeküdt a főnöknek :))))

de az irigység hamarabb múlt el, mikor elkezdtem a saját dolgaimra koncentrálni, de be kell valljam, azért motivált.

igen, ezt próbálom majd tenni.

na de tőlem függetlenül írjon majd más is ám ide, ha van története, vélemyénye a témában.

hát ezt nem tudhatom

valójában nem hiszem, hogy tett érte valamit - egyszerűen csak "hirtelen" (sokévnyi magány után) megtalálta az igazit. na, most elárultam. ezért vagyok irigy.