Az illúziók vagy az illúziók nélkűli életet vállasztod? (beszélgetés)
igen, egyenesen, öszintén, röviden és határozotan.. hogy kevesebb legyen a de...:)))
ehhez már egy nagyfokú intelligencia kell amiröl te irtál.. szerintem kivitelezhetö ha megvan a megfelelö partner hozzá..
és akkor a kritikából eszmecsere..
A legtöbb ember legérzékenyebb pontja. A megfelelési vágy miatt. De ha nincsenek illúziói, akkor esetleg tudja, hogy ehhez nem árt figyelnie magára és másokra. Összetett.
Legegyszerűbb a nevelésre gondolni, ott is a "kritikák" normálisan megfogalmazva lehetnek hatékonyak.
Milyen kár, hogy nem tudom szerkeszteni a témaindító szövegem. Ugyanis kiegészíteném. Nem egyetemes igazságok szerint éljük az életünket, hanem belső, szubjektív határok alapján. ezek a határok tágulhatnak szűkülhetnek, ingerek hatására.
Viszont egy adott körben úgy lehetek önmagam ha felvállalom a gondolataimat, ezáltal meg merem méretni magam a többiekkel. Ez megmutatja azt mennyire "tiszteljük" egymás köreit, akarunk egymás közelében lenni. Sokrétű téma, épp ezért nem lehet többek közt erről is eleget beszélni.:)
A kérdés így szól:
- Hogy tetszik Neked a pólóm édes?
Erre felelhetem: Szerintem így-úgy...
De ha a kérdés így szól:
- Hogy áll ez a póló rajtam?
Arra is így felelek: Szerintem így-úgy..
Ez nem nyers arcba vágás. Ha megkérdezem valaki véleményét, az Ő látásmódja érdekel, mert esetleg Neki is akarok tetszeni, máskülönben értelmetlen a kérdés.
De mindjárt más az egész, ha taszító illatú parfümért vesz meg szíved választottja, nem igaz?
Hiszen nem akarod úton útfélen elhányni Magad Tőle, és mivel magyaráznád, hogy nem öleled meg?
Mert az én látásmódom szerint nem finom, attól az ízlésem nem fog annyira megváltozni, ilyenkor fair dolog közölni. Erre Ő mit lép, keres olyat akinek bejön az illata? :D
Szerintem az tud kegyesen, vagy kegyetlenül (!) hazudni, aki birtokában van az igazságnak.
Akkor azt is boncolgathatjuk, hogy MI AZ IGAZSÁG ?
Mi az igazság? És kinek az igazsága az IGAZI IGAZSÁG?
Attól még, hogy nekem nem tetszik valaki pólója, még nem biztos, hogy az a póló nem szép, attól, hogy nekem nem ízlik a kaja valahol, nem biztos, hogy az nem jó!
Ezek szubjektív dolgok, ezért jobb, ha a magunk igazságát nem tekintjük szentírásnak és éppen ezért kár valakinek nyersen a képébe kenni.
Hát hirtelen ez jutott eszembe.
Ha gondolkodnék, még nagyon sok példát felhozhatnék.
Szerintem a "kegyes hazugság" egy nagyon komoly dolog, nem tévesztendő össze az udvariassággal, vagy a tapintattal.
De látom más irányba indult el a fórum, mint ahogy én ezekről a dolgokról vélekedem, ezért nem is akarom megzavarni.
Így van. Meg minden relatív a jó és a rossz. És valójában az élet értelmetlen, nem kell különösebb okokat keresni. (Ám e tekintetben az öngyilkosságnak is olyan létjogosultsága van.)
Mégis én azért kialakítom a határaimat amiben jól érzem magam. Lehet, hogy ezek is illúziók. Hm. :)
Értelek. Teljesen. Viszont ha tudom, hogy haldoklik valaki, és rettenetesen fél, elég szélsőséges példa.
De talán érdemes lenne utolsó óráiban átbeszélni, mitől is fél.
Hiszen ha nem engedi el a félelmét akkor sem lesz jobb. Persze nem sok az esély ilyen "pálfordulásra".
Aláírom ez egy fogós kérdés.
Köszönöm!
...és hogy lásd milyen hálás vagyok, felhozok egy példát:
Van valaki, aki haldoklik, de tudom, hogy ettől rettenetesen fél.
Rendszeresen rákérdez, hogy ugye nem fogok meghalni?
Én TUDOM, de az orvos is megmondta, hogy közel a halála, de mégis azt mondom, "Hát persze, hogy nem! Egyél, gyógyulj, jövőre már visszagondolva csak nevetünk az egészen!"
Na, ilyesmire és hasonlóra gondoltam "kegyes hazugság" címén.
Nekem ilyenek, hogy szép e a pólóm, vagy hogy vendégségben nem fikázom a kaját (legfeljebb másodszor nem szedek belőle) nem ez a kategória.
Mint mondtam, a magam nevében beszélek.
Nekem a feltett kérdéseidre ezek a válaszaim.