Az Igazi (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az Igazi
Már megint és újra közös gondolkodás, cselekvés.
Mindaz, amit éreztél, átéltél, az én életemben is megvalósult. Azzal a különbséggel, hogy a nevemre nem emlékezett és csak a második levelemben kifejtett megismerkedésünk indította be az emlékezetét. Akkor aztán nagyon! :)))) Lenne egy kérdésem. Már akkor szabad volt a párod, amikor megtaláltad, vagy azóta alakult így?
Miattad, vagy amúgy is ez lett volna, csak még gyűrik egymást néhány évig? Ne haragudj, ha nagyon személyeskedő kérdések. Mint írtam, nálunk ez sarkallatos pont.
Kedves Kinga!
Jár az agyam, milyen ötletet adhatnék Neked, de egyelőre semmi nem jut eszembe. Hátha eger2004 ötletesebb mint én és eszébe jut valami okos. Nekem szerencsém volt, amint jó helyen keresgéltem, megtaláltam.
Kedves eger2004!
Nagyon megérintett amit írtál,jól rátapintottál a lényegre.Félek.De igazad van,meg kell tudnom szeret e még.Ha nem,vége egy illuziónak,ha igen akkor ő az igazi.
Csak telefonszámom van tőle,pedig könnyebb lenne írni,email,iwiw,de nem tudok mást csak telefonszámot.Ami még érvényes,hisz nemrég egy éjjel felhívtam és beleszólt.Persze gyorsan le is tettem.És persze rejtett számról.
Még nyomozok egy emailcím után,van még egy két reményem,hogy megkapom.Ha egyáltalán van neki,lehet nem is netezik.
Köszönöm a tanácsot.
Kedves szegna! tudom hogy érzel,minden rózsaszín!!!és ez nagyon jó!
Kedves kinga29! Soha nem próbáltad megtalálni, felvenni vele a kapcsolatot?Tudom nem könnyű. Az emberlánya fél hogy elveszít egy szép reményt, egy illuziót.De hidd el egyszer muszály lesz lépned, mert tudni akarod az igazat.Ha szeret még azért és ha nem, azért.Sok átsírt éjszakától kíméled meg magad.Tudom hogy félsz, mert én is féltem.Nem akartam feldúlni az életét, féltem hogy rég elfelejtett, félem hogy Ő azt a fiatal kislányt szereti ha egyáltalán még emlékszik rám.Aztán összeszedtem magam, és írtam neki jöjjön aminek jönnie kell!Nyertem! Kiderült nem számit az elmúlt sok év,és nem csak én dédelgettem egy érzést, Ő ugyan úgy őrizte ezt a szerelmet.Tedd meg magadért, a lelki békédért, a nyugalmadért.
Akkor most én következem.
16 éves voltam, Ő 23. Öt hetes kapcsolat volt. Nagyon udvarias, jó humorú, tájékozott. Nagyon sokat beszlgettünk, nevettünk. Annyira figyelt rám, hogy az öt hét alatt várta, hogy felengedjek, érzelmileg közel kerüljek hozzá. Így még egy csók sem csattant el. A magam 16 évével ezt úgy vettem, hogy igazából nem kötik hozzám érzelmek, csak nem tudja, hogyan közölje velem. Azzal az ürüggyel küldtem el, hogy nem vagyok szerelmes belé és így nem tudok Vele járni. Azt hittem, segítek Neki a szakításban.
Egy szó nélkül elment.
Szinte azonnal megbántam, de nem tudtam, hogyan csináljam vissza a dolgot. Ő pedig büszkeségből nem erőltette, így elszakadtunk végleg egymástól.
Fél év múlva megismertem a férjem, két év múlva összeházasodtunk. Őt pedig eltemettem a tudatalattim mélyére.
Többször kerestem már a neten, de rossz településen. Végül másképp álltam hozzá a kereséshez. Sikerrel jártam.
Nem gondoltam tovább a baráti csvejnél, de így alakult. Nem bánom, nagyon boldog vagyok!
Akkor én is elmesélem röviden az én történetemet :)Szerintem tegyük mind ezt.Az én igazim 19 éves koromban bukkant fel,de én is elrontottam.Megcsaltam amikor távol volt tőlem,de megbocsájtott.Aztán elkövettem több hibát,abban a hiszemben,hogy ő úgyis megbocsájt,hisz szeret,csak engem akar.3 évig várt rám.Várta,hogy megjöjjön az eszem,hogy megkomolyodjak.Aztán elment jó messze...másfél év múlva visszajött,anélkül,hogy tudnám és egy kis mérlegelés után (ezt a sógorától tudtam meg utólag), feleségül vett egy lányt, akivel előttem járt és kivitte magával.
Ekkor jött a férjem,akitől terhes lettem és bosszúból igent mondtam neki.Tudom, ez hülyén hangzik,de ez a lényeg.Ez 6 éve volt.6 éve élek hazugságban,boldogtalanságban és folyton ő jár az eszemben...Nem tudok róla semmit,nem tudom boldog-e, gondol-e rám, annyit tudok,hogy még mindíg őt szeretem.És mivel tudom,hogy ő az igazi,szinte biztos vagyok benne,hogy valamikor még összejövünk és együtt öregszünk majd meg.
Jelenleg nagyon boldog vagyok, távol áll tőlem minden szenvedés. Ugyan volt egy kemény hét, amikor azt hittem, vége a világnak, de most megint madarat lehetne fogatni velem.
Azt, hogy ki lett volna az igazi, mindig csak utólag tudjuk meg. Az én esetemben lehet, hogy rá sem jövök, hogy a barátom az igazi, ha nem találunk egymásra. Hiszek abban, hogy a sors irányította a kezem, amikor rákattintottam.
Lehet, hogy mostanra értem be arra, hogy meg tudjam becsülni a kapcsolatunkat.
Kedves szegna!Nekem is van egy barátnőm, ő az egyetlen akinek erről beszéltem és ő azt mondja, csak azért gondolok folyton arra a régi nagy szerelmemre, mert nem vagyok boldog a férjemmel. De mégis hogy legyek boldog a férjemmel, ha a másikat szeretem?
Boldog végkifejletről jó lenne írni, de ahhoz lépni kell szerintem. Nem lehetünk boldogok ha hazugságban élünk. Én bízom benne, hogy egyszer lépni fogok, nem tudom mikor, lehet 1 év, lehet 10 év múlva, de biztos, hogy tenni fogok valamit a boldogságomért. Addig is szenvedjünk itt együtt a hoxán :) és tanuljunk a bátrabbaktól, akik már léptek!
Kedves Kinga29!
Nem is számoltam össze, mennyien vagyunk ebben a beszélgetésben, de számomra az derült ki, hogy sokunknak nincs lehetősége úgy igazán, szívből kibeszélni magunkból a fájdalmat, vagy a boldogságot. Azaz részemről így nem igaz. Van egy nagyon kedves barátnőm. Neki elmondtam a velem történteket. Mivel nem zökkenőmentes ez az új kapcsolat az ismert okok miatt (nem vagyunk szabadok), sokszor a fájdalmammal is hozzá menekültem. Sok okos dolgot mondott, tartotta bennem a lelket. DE: boldog, kiegyensúlyozott házasságban él (DE TÉNYLEG!)
Úgy gondolom, igazán megérteni a helyzetemet, a helyzetünket csak azok tudják, akik átéltek, átélnek hasonló dolgot.
Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is csak boldogságról, örömről, boldog végkifejletről írunk. (Tudom, tudom, ez nem ilyen egyszerű...)
Na, megint egy közös pont. Engem is arról faggattak, hogy milyen új fogyasztószert használtam a lefogyáshoz? Magamban pedig jót derültem: hogyha Ti azt tudnátok!!
Mostmár én is örülök, hogy írtam, hiszen olyan jó az ember boldogságát megosztani valakivel, valakikkel.
Gratulálok Nektek!!:))) Sok boldogságot!!!
Nagyon igazad van abban, hogy a gyerekek ,,kirepülése" után már nem olyan szinten, mértékben lesz az emberre szükség a családban, mint kisgyerekek mellett. Egyszercsak eljön az idő, amikor ketten maradunk a férjemmel úgy, hogy egész nap szinte nem is szólunk egymáshoz. Nem haragból, csak mert már nincs mit mondanunk egymásnak.
Miközben tudom, hogy a másikkal az életünk végéig kevés lenne az idő, hogy egymásnak élményeket szerezzünk, vagy megbeszéljük azt, ami foglalkoztat bennünket.
Nem mondom, hogy szorít az idő, de bizony már nem néz az ember a jövőbe az ,,időmilliomosok" nyugalmával. Pedig sokszor tényleg az idő az, amelyik segít a döntéshozatalban.
Kedves szecsilla, csak gratulálni tudok neked, hogy annak idején a szíved győzött és ugye jó döntés volt.Sajnos én belementem abba a házzaságba,ahová az eszem küldött és igen,mai napig is sóvárgom a másik után. 11 év után!!
Tudjátok miben reménykedem?Most, hogy olvastam szegna és eger2004 hozzászólásait,elkezdett újra élni bennem a remény,hogy 10-15 év múlva,amikor a gyerekeink már nagyocskák lesznek,újra egymásra találunk.
Lehet nem vagyok teljesen normális,de a hozzászólásaitok segítettek abban,hogy újra reménykedjek,hogy egyszer boldog leszek vele.
Köszönöm és gondolom, mindenki nevében mondhatom ezt, aki hasonló cipőben jár, mint mi.
Sokan gondolják úgy, hogy bizonyos dolgok csak vele történhetnek meg. Bevallom, én is nehezen szántam rá magam az írásra, hiszen mi lesz, ha valaki rámismer? Aztán Eger2004 rádöbbentett, hogy nem vagyok egyedül. Vajon még hányan lehetünk az országban, akik elfojtják magukba az érzéseiket attól való félelmükben, hogy lebuknak?
Persze, nem kell mindent mások elé kitárni. Ám jellegzetes példája ez annak, hogy ,,Nem modhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."
A PÖTTYÖS AZ IGAZI!!!
Juhhééé.:D