Az eszem megáll! (beszélgetős fórum)

És az, hogy ilyenek a gyerekek erről a szülők tehetnek, mert mindent megengednek a gyereknek, nem tartják kordában.

Egyik haverom is úgy neveli a gyerekét, hogy neki mindent szabad. Ha köszönök a kisfiának, vissza se köszön, és egyik szülő sem szól rá, hogy illene vissza köszönni.

:DDD Ez mind szép és jó, meg igazad is van, de akinek alapból nem ilyen a stílusa, annak hiába adod a szájába a szavakat, hiteltelen lesz, és következő mondattal úgyis cikibe hozzák.

A gyerekek nagyon gonoszak tudnak ám lenni :(

Közben olvastam, hogy egy terembe.

Mindenképp humor. Ápolgasd a lelkét egy kicsit aztán ti is nyomjátok a vicces dolgokat ezzel kapcsolatban. Azzal felkészíted, hogy ő is tudjon poénos dolgokat mondani a történtekre.

Persze akkor kellett volna már viccelődnie ezzel és nem hazaszaladni, de így utólag sem megoldhatatlan.

".... dobd vissza kenyérrel?"

Igen, ez gyakran beválik.

Egyébként már oviban elkezdődik ugyanez... neálunk nemrég volt egy olyan szülinap, ahová a 23 gyerekből csak 5-öt nem hívtak meg, köztük az én kislányomat sem aki 4 éves. Kiborult Ő is, ment a csúfolódás... de végülis eljutottunk vele odáig, hogy megértette, ebben a helyzetben nem Ő a rossz, hanem a többi. Azóta jobban megválogatja kivel barátkozik, amit nem is bánok.

A buléi utáni hétre szerveztem egy zeneovi foglalkozást az oviba, az ÖSSZES gyereknek. Hirtelen már nem is volt olyan nagy szám a buli, minden gyerek a zenélős bácsiért volt oda... és közben szépen átbeszéltük a kislányommal is, hogyan kell úgy örömet szerezni a barátainknak, hogy ne bántsunk meg másokat. Azóta Ő maga mondja, hogy amikor 5 éves lesz, szervezzük a csoportba a bulit, hogy senkinek ne fájjon a szíve amiért nem tudjuk meghívni. Érdekes módon az eset óta épp azok a gyerekek keresik a társaságát, akik akkor csúnyán bántak vele, pedig most már nincs túl könnyű dolguk...

szegényke..:( sajnálom..

unokahúgommal műveltek ilyen szemét húzásokat a suliba..a lányok szívatták..és nagyon voltak már..7-8 osztályosak...

megvártam a lányokat és elbeszélgettem velük..nem fenyegettem őket meg...csak szóltam nekik,hogy én is itt vagyok a húgomnak..és amit vele csinálnak..azt én segítek neki vissza adni,hogy ők megszívják...megmondtam ,hogy én tudok nagyon szemét lenni és élvezem is....és annak nem lenne jó vége..

bár szülőként ezt nem teheted meg..

Hetedikes már nem olyan kicsi, de még sokszor nincs is felvértezve az ilyenek ellen.

Ugyanakkor általában az válik áldozattá, aki hagyja magát, aki a korábbi viselkedésével könnyű céltáblának látszik, és ez nem gazdagág kérdése, sőt nem is a régi tanítónéni az oka. Sajnos az ok legtöbbször az áldozat maga, aki nem tud az ilyen helyzetekben megfelelően viselkedni, könnyen nevetség tárgyává válik. És ez sajnos nem a hetedikesek sajátsága, a felnőttek világa ugyanilyen.

A jlen helyzetben a legjobb amit tehetsz vele, hogy érezteted hogy bármi van, Te mindig mellette állsz, de azt neki is tudnia kell, hogy minél inkább kimutatja a fájdalmát, annál nagyobb támadási felületet hagy, és nem is fogják kímélni. Minimum közönyösséget kell mutatni az ügyben, mint aki arról sem tud, hogy egyáltalán történt valami. Mindenképpen ezt erősíteném a gyerekben...

Kb. 6-7-8. környékéről vannak hasonló emlékeim, próbáltak kiközösíteni, bántani. A megoldást az hozta, amikor rájöttem, nem is akarok közéjük tartozni. Attól fogva fordult a kocka, már nem volt érdekes a csúfolódás, idővel a korábbi csúfolódók kezdtek barátkozni. Meg kell tanulni - és minél hamarabb, annál jobb - hogy az ember ne akarjon oda tartozni ahová nem fogadják be.

:-))) Azét addig is megvédted!!! :-)

A fiamat sosem kellett...most sem kell megvédeni, csak azt nem birom már elviselni, hogy igy szenved. Mert most tényleg tiszta ideg, fáj neki ahogy bántak vele. Ilyenkor már mindig aludni szokott, most meg még mindig nem bir.